Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)
1941-03-22 / 67. szám
1941. március 22. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. Ré£i zalai utazás Figyelem mmoBsasm XI. SZENTADORJÁX. Megyek ezután föl északnak ! Dul.incra érek. Csak épen körülnézek a murakeresztúri apát birtokán. -Nem maga kezeli ; ki van adva bérbe. így sem soká élvezi. A török patkók 1580 körül eltörlik a föld színéről ezL a pogány! magyar eredetű falut. Dulánc tudniillik a Gyula szlávos ejtése. (Gyula a pogány magyarságnál bíró és főpap féle volt. Minden nemzetségnek megvolt a maga gyulája, akinek székhelyén aztán az áldozatot is bemutatták. Dulánc is alkalmasint ilyen nemzetiségi gyula székhelye volt) Tőszomszédos vele Istvánt!. Neve nyilván mutatja, hogy Szent István tiszteletére szentelt temploma volt egykor. De mivel kicsinyke község, hát Istvánéi lett belőle. Megállapodok a jó Balázs plébánosnál — 1350-ben. Kegyura a niUf- rakereszlúri apát. Már 1317-ben is az apáté az egész falu. 1107-ben például az apát úr Istvánt! és Dulánc bérletéért 2 márkát, 4 hízott sertést, 24 köböl gabonát és egy jó, hosszú prémes ruhát kapott Bánffy István özvegyétől és fiaitól. .. • Elszáguldok a török nyomán. Itt is járt; különösen 1566. év után s látogatása következtében üszkös romok maradlak. Istvánd is elpusztult. 1581-ben már lakatlan. Azóta fel se támadt. M'a e két falu helye Daránc és Istvánd néven dűlő Csörnyefölde határában ... Egyel lépek "és Szenlmargitán vagyok Mátyás plébánosnál — 1550-ben. Régen Szentmargitaszl- szonyfalvának is írták. Nevét Szent Margit szűz és vértann tiszteletére szentelt egyházától kapta. 1503-ban plébánosa szintén belekerült a rigyáci nagy tizedperbe, amely évekig tartott. 30 esztendő múlva az adóztató hatóság azt írja, hogy kisnemeseké és 19 jobbágy portája, azaz körülbelül 200 lakója van. És 1578-ban már hódol és adózik a töröknek. De ez sem mentette meg a pusztulástól. Hat esztendő múlva egyetlen egy lakót sem talállak benne. Azután másfélszáz esztendeig lakatlanul romolt és pusztultak temploma, házai. El is tűnek -teljesen. Csattá a XVIII. században ülik meg újra a latok. Egy 1726. évi feljegyzés azt mondja, hogy > család épen most szállta meg. Még 1778-ban s mindössze 46 ember lakta. Mátyás úrral megyünk a vadregényes úton izentadorján felé. A temploma Szent Adorján- iszteletére van szentelve, innen a falu neve. SzenL Adorján kettő is van. Egyik a IV. században visázsiában hall vértanú halált. A másik Szent Adorján pedig itt született ugyan Pannóniában, le messze északon Skóciában a piktek apostola ett. Ott is halt vértanú halált. A pogány dánok ilték meg. Mátyás úr mindjárt megmagyarázza, rogy itt a kisázsiai szentet tisztelik, akinek neve- iapja szeptember 8-án van. A búcsú is akkor am Megtudakolom még tőle a furcsa állapotot. Iío- :yan lehetséges, hogy az egész környék — még áka is — Zágráb-egyházmegyéhez tartozik, ez négy plébánia pedig — Szemenye, Istvánd, izentmargita és Szentadorján — Veszprémhez.’ Egészen körül vannak fogva zágrábi területtől, így, hogy ha Veszprémbe akarnak menni, zág- ábi területen kell átmenniük. Mátyás úr meg is magyarázza. Régi keletű dolog. Amikor a veszprémi káptalan 1244-ben király akarata ellenére Zalaudust választotta aeg püspöknek (mert akkor még nem a ki- ály »nevezett» ki püspököt !), a király nagyon aegneheztelt. Még Rómába is folyamodott, hogy pápa semmisítse meg a választást. Azonban lalaudus püspök maradt Veszprémben ! S mit 2sz a haragos ember ? Megboszulja magát. A irály is így tett ! ő maga is foglalt le vész- rémi püspöki jogokat, meg aztán eltűrte, hogy lások is tolvajkodjanak a veszprémi püspökég javaiban. Akadt sok plébános is, aki fölmondta a köteles engedelmességei. A Zalavár örnyékiek is így tettek és könnyebbséget ke- esve a zalavári apát joghatósága alá menekültek. Talán itt Nyugat-Zalában is így volt. Mindenesetre a zirci, meg a toplicai apátok 1249-ben -ágrab és Veszprém egyházmegye közt a Murát mondják határnak s mégis 30 esztendő múlva a környék, már a zágrábi püspök joghatósága alatt áll. Zágráb a zavarosban — úgy látszik — tudott halászni. Ezt a vidéket azonban nem tudta Zágráb elvinni,, mert alkalmasint a lizedjövedelme már akkor a veszprémi -káptalané volt. Talán Róbert püspök rendelte el a % káptalan számára. Na, a káptalan aztán meg is védte a jogait — mint láttuk — 1503-ban is. (A hívek, az egész rigyáckéri tized kerületben, így nevezték a káptalani tized kerületet, megtagadták a tized fizetését. De a káptalan jogait hosszú pör útján védelmezte meg). Na már most, az erőszakos zágrábiak a mindenünnen szorongatott veszprémi püspöktől köny- ilyen elragadhatlak 10—20 plébániát, de a káptalan persze, hogy nem -engedte e területet, hiszen jövedelmének egy jó része .épen innen származott. így maradt e terület a veszprémi püspök joghatósága alatt. Rábólintottam, hogy hát ez is lehetséges. így érkeztünk meg Szentádorjánba. Mátyás úr mostanában gyakran jár itt. Hogyne! Mert Szent- adorjánban most nincs plébános, pedig szép temploma és tágas parochiája is van. De kevés a pap ! És, hogy évekkel ezelőtt meghalt az öreg Mihály plébános, azóta ő, a szentmargitai, gondozza az elárvult szentergyáni (ahogy a nép mondja) híveket. Az egyházi rend ugyan még Háza elé drótfonatot, konyhájába zománcozott asztalttizhelyt, fiának világhírű PUCH kerékpárt vegyen. Kapható teljes jótállással O. HORVÁTI« IMRE műszaki vaskereskedőnél Zalaegerszeg Telefon i 54. áll, de fiatal nem akad a papságra. Az öregek pedig halnak, halnak ; nem tudom, pár év múlva ki fogja gondozni a töröktől is immár megl'élemb lített nyájat — gondolkodik hangosan Mátyás úr! A török csakugyan elvégezte a többit. Még 1531-ben itt és Marócon 32 jobbágyportát írtak össze — azaz a két falunak több, mint 300 lakója leheteti... És 47 év múlva már álig nér hány jobbágy lézengett itt. Azok is adóztak a töröknek. Sorsát azonban nem kerülhette el. Hat év múlva, azaz 1584-ben, már puszta és lakatlan. Ezután több mint 100 évig senki sem lakta. Még 1715-ben is csak 3 család alkotta a falut — és 1778-ban is mindössze 141 lakó élt itt.,, ifi ■ 1 Viator. A bűnöző cigány Á központi statisztikai hivatal megdöbbentő adatai Schwicker, Die Zieguncr in Ungarn und Siebenbürgen című, 1883-ban megjelent művében (id. Hacker, Bevezetés a 'büntető jogba című művében) megállapítja, hogy 1883-ban 214.714, 1881- ben 79.393 és 1900-ban 61.658 cigányt számi álltak Magyarországon. Ezek szerint 1873-tól 1900-ig a magyarországi cigányság száma jelentékenyen apadt volna. Schwicker ezt a jelenséget nem any- nyira halandóságukkal, mint inkább beolvadási törekvéseikkel magyarázza. — Egyikben sincs igaza. Aki a cigány faj jellemét ismeri, tudja, hogy a cigányság beolvadási törekvéseitől nem kell tartanunk, mert a cigányok rendszerint egymás között házasodnak. Állítólagos halandóságukkal szemben áll közismert szaporaságuk ! Kíváncsian várjuk e tekintetben az új nép- számlálás eredményét, de a jelenben rendelkezésünkre álló adatokból is megállapíthatjuk, hogy a magyarországi cigányok száma nő, mert eltekintve az ország újabb, szerencsés területi gyarapodásai kapcsán hazakerült cigányoktól, a magyarországi cigányság száma az ország trianoni területén is jelentékenyen emelkedett az elmúlt húsz esztendő alatt. Míg a cigányok száma 1920- ban az ország trianoni területén (3416 férfi és 3573 nő) összesen 6989 volt, addig ugyanazon a területen 1930-ban (3852 férfi, 3989 nő) összesen 7841 volt. Az utolsó tíz esztendőre vonatkozó adatok nem állanak rendelkezésünkre és megjegyezzük, hogy a m. kir. központi statisztikai hivatal elnökének megbízásából hozzánk juttatott kimutatás szerint ezek az adatok csak azoknak a számát mutatják, akik magukat cigány any anyel v űe Jen ek vallották. A múlt század végén végrehajtott cigányösszeírás szerint a cigány anyanyelvűek számát a cigány származás úaké lényegesen meghaladta. Rendelkezésünkre állnak azonban 1925-től egér szen 1937-ig bezáróan azok az adatok, amelyek alapján összehasonlításokat végezhetünk a tekintetben, hogy a magyarországi cigányság a hazai nemzetiségek mellett mily mértékben veszi ki részét a bűnözésből. 100.000 12 éven felüli egyénre esett elítélt 1925-ben magyar 775, cigány 6826 1926-ban «magyar 658, cigány 6369 1927-ben magyar 618, cigány 5446 1928-ban magyar 651, cigány 5787 1929-ben magyar 657, cigány 5617 1930-ban magyar 696, cigány 4361 1931-ben magyar 679, cigány 6123 1932-benmagyar 708, cigány 6744 1933-ban magyar 739, cigány 7510 1934-ben magyar 719, cigány 6234 1935-ben magyar 759, cigány 6880 1936-ban magyar 836, cigány 11000 1937-ben magyar 813, cigány 10100 E statisztikai számadatok megdöbbentő arányokban mutatják a cigány faj bűnözési hajlamát. A hazai cigányság kriminalitása a hazai többi nemzetiségekéhez viszonyítva sem mutat kedvezőbb képet. A németekkel,- szlovákokkal, a románokkal, horvátokkal, szerbekkel és egyéb nemzetiségekkel szemben is ugyanilyen aránytalanul nagy teret tölt ki a cigányság bűneseteinek a száma. 1936-ban a hazai cigányság bűneseteinek száma tizenháromszor több volt, mint a magyar anyanyelvűek bűneseteinek a száma. Nehogy azt higyjük, hogy a hazai cigányság női egyedei kevésbé kriminális hajlamúak. A m. kir. központi statisztikai hivatal 1929—1938. évekről közölt kimutatása szerint a hazai cigányok női egyedei a férfiak kriminalitását mindig nyomon követi, sőt 1935-ben a hazai cigányság női négy bűnesettel többet követtek el, mint a férfi egyedek. Idevágóan szolgáljon tájékoztatásul az alábbi kimutatás. A hazai cigányság az 1929—1938. években elkövetett bűncselekményei : 1929-ben 264, ebből férfi 145, nő 119, 1930(- ban 205, férfi 110, nő 95, 1931-ben 291, férfi 1148, nő 143, 1932-ben 317, férfi 187, nő 130, 1933-ban 353, férfi 218, nő 135, 1934-ben 293, férfi 188, nő 105, 1935-ben 344, férfi 170, nő 174, 1936-ban 550, férfi 286, nő 264, 1937-ben 505, férfi 286, nő 264, 1937-ben 505, férfi 272, nő 233; 1938-ban 438, férfi 222, nő 216. A Qigányveszedelem elleni küzdelem során, ami a megalkotandó újabb gyökeres rendszabályo-
