Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)

1941-03-22 / 67. szám

4. ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG 1911. március 22. kát, esetleg jogszabályokat illeti, a hazai cigány? ságra nemekre tekintet nélkül, egyformán kell majd lesújtani. Igen értékes a csatolt kimutatásnak az az adat­sora, amely arra mutat, hogy a cigányok ál­tal tömegesen elkövetett vagyon elleni bűncse­lekményekből, különösen a lopásokból jelenté­keny mennyiség a visszaesők által elkövetett ci­gány bűnözőkre esik. E kimutatás szerint az 1929—1938. években el­követlek a hazai cigányok 1929-ben 173,- 1930-ban 112, 1931-ben 158, 1932-ben 185, 1933-ban 222, 1934-ben 146, 1935-ben 207, 1936-ban 336, 1937)- ben 280, 1938-ban 255 lopást. E fentebb felsorolt lopásokból a visszaesőkre,, vagyis a Btk. 338. §-a szerint büntetendőkre s a Bn. 49. §-a szerint büntetendő bűntettekre esik a fenti években 41.44, 54, 68, 81, 63, 89, 115, 136, 117. Vagyis e kimutatásból is megállapíthatóan a cigányok által elkövetett lopások közül az elkö­vetett bűncselekményeknek némelyik esztendőben csaknem a fele esik azokra a bűnözőkre, akik mint visszaesők kerülnek a bíróság elé, vagy pe­dig nem a lopás vétségi, hanem bűntetti, a Bn. 49. §-a szerint büntetendő alakját követték el. Az 1929—1938. években, tehát körülbelül 9 éven át a hazai cigányság,, amely az 1930. évi össze­írás szerint 7841 lelket számlált (hangsúlyozzuk, hogy csak azokról van itt szó, akik magukat ci­gány anyanyelvűeknek vallották !) 3560 külön- különféle bűncselekményt követett el. A fentiekből tehát egyelőre a következő kri- minál-statisztikai tételeket szűrhetjük le : 1. A hazai cigányság száma nem apad. ha­nem növekszik. 2. A hazai cigányság kirívóan aszociális, sőt antiszociális, bűnözési hajlamokkal felruházott fajta. 3. A hazai cigányság leány, asszony egyedei a bűnözés szempontjából nem sokkal különbek, mint ugyanezen fajta • férfi egyedei, sőt bizo­nyos időkben kriminalitásuk túl is szárnyalta a férfiakét. 4. Az elkövetett vagyon elleni clelikluniókat te­kintve, az esetek nagy részét azok követik el, akik hasonló lelki rúgón nyugvó bűncselekmé­nyek miatt már élvezték a különböző büntető- intézetek vendégszeretetét. Szeretném, ha azt mondhatnám,, illetve írhat­nám most : gyorsan vonjuk le a J?riminálpoli­tikai következtetéseket s álljunk elő a cigánytör­vény javaslatával ! Ezzel nagy fába vágtuk fejszénket, de. .. ta­lán erre is sor kerül ! A fenti tételekből egyelőre csak azt a végkö­vetkeztetést vonjuk le, hogy a cigánykérdést múl­hatatlanul és végérvényesen rendezni kell. Dr. Kéthely Sándor. Tavaszi utazás A szentivúni pataknál a márciusi hűs szellő ezüst barkákat lenget. IIóíollos mezők közt szalad a vonat és felriassza a szunnyadó zó csendet. Napfény ömlik a kupéba, odatartom arcomat az arany-melég sugárnak. / Tudom, hogy a sínek mentén, egy csendes kis állomáson szerető szívek várnak. Valahol harmonika szól. Csöpp ablakból utánam int egy leány mosolyogva. Ijedt nyú< vágtat a mezőn, majd meglapul »a eltűnik a zöld vetéssorokba. Az elet indul. Ezer rügy tárul sóhajjal ég felé : az Isten áldott, áldott ! A szomszéd pádon egy kövér falusi boltos kesereg ‘ t ' és szidja a világot. Salomvár március 15« ünnepélye Mesterház? András utász kitüntetése Hagyományos nagy érdeklődés mellett ment végbe a salomvári r. k. iskola és a levente egy­let közösen rendezett szabadság-ünnepélye a zsú- l'olásig megtelt iskolaudvaron. Nemcsak a falu népe, hanem a hivatalos szentmisén részt vett környékbeli falvak lakói is ott voltak az ünne­pélyen. Az ünnepély műsorát az iskola tanulóinak és leventéinek szavalatai és énekei adta. Az ünnepi beszédet Csoknyai Ernő helybeli esperes mondta. Először az évente megünnepelt március 15-nek történelmi jelentőségét méltatta rámutatva arra. hogy a mai idők is hazaszeretetei kívánnak, mégpedig Széchenyi-féle tevékeny hazaszeretetek Beszéde másik része egy kitüntetett salomvári utásznak, Mesterház}' Andrásnak ünneplése volt. Bajtársi érzéstől telített szavakkal ecsetelte a kitüntetettnek azt az átlagon felüli kötelesség- teljesítését», amelyet Erdély egy részének visz- szatérle alkalmával tanúsított és amelyért lá­bába gránálszilánkokal, legfelsőbb helyről pe­dig kitüntetésül a Magyar Ezüst Érdemérmet kapta. Ritka kitüntetés ez — mondotta az ün­nepi szónok — viseld büszkén ! Mi is büszkék vagyunk rád. Senki nem irígyli, meri a jó haj­társ jót, rosszat megoszt bajtársával. Végül a ki­tüntetettnek mellére tűzve az érmet, a leven­ték díszmenetlcl tiszteleglek előtte. Mindennapi kenyerünk... Az ember egyik legfontosabb tápláléka a ke­nyér. Európa agrárállamaiban, különösen Dél- keleleurópában, a földműves néprétegek élelme­zésében oly nagy szerepel játszik, hogy az el­fogyasztott élelmiszer 80—90 százalékára rúg. Az északi államokban jobbára rozskenyeret fogyasz­tanak, míg a déli, búzatermő országokban ki­záróan búzakenyér kerül az asztalra. Az elmúlt 1910-es esztendő búzaterméséről hi­vatalos adatok eddig még alig láttak napvilágot. A római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet köz­leményei alapján mégis képet alkothatunk róla. Európa délkeleti államaiban : Magyarországon, A Göcseji Gyűjtemény részére Bődéi János helybeli tanító néprajzi szempontból érdekes anyagot nyújtott. Körülbe­lül 80 darabból áll az anyag, amellyel gyarapí­totta a gyűjtemény tárgyait. .Gyűjtésében nagyon érdekes a kézi malom, 2 nagy darab fatönkből készüli, s majdnem 1 méter magasságnál na­gyol)!) kölestörő mozsár. Szép rajznak ruhasimító fái, az egyik 1840-ből való, a másik Bach-kor- szak idejéből származik, 2 fejű sas is ott dí­szeleg a felső lapon. Vannak fából készült szőlő- metszők, régi fa-eketisztogalók, fahéjból virág!- cseréptarló, több kobaklök, és ezekből készült tölcsérek. Mosáshoz való fasulykolók és égy fe­jes őkelme, másként vonószék. Egy nagyobb és egy kisebb méretű, szalmából font kópic. Több rokka is látható és az éjjeli őrök állal hordott régi lámpák. Szép kézimunkájú faragott sótarló, látható vasgereben, sarló, köpülő, régi dohány- vágó, szép díszítésű kézibot. A kandallós világ­ból visszamaradt egy tüzeskutya is. Van favilla, nemcsak a szalmához, hanem az érkezéshez is. Egy nagyon ügyes megoldású, de egyszerű csiz- mavelő szerszám is felkelti a figyelmet s még jónéhány, néprajzi szempontból becses tárgy. Bődéi János gyűjtésén meglátszik, hogy lelke­sedéssel foglalkozik a néprajzi tárgyakkal, a gaz­dasági élethez szükséges eszközök megfigyelésével. Ila példája követésre akad, akkor hamarosan megvalósítható lesz a. Göcseji Múzeum régi terve. MLáEGERSZEGI KÖLC8ÖNKÖNYVTÁR LORD ROTHERMERE-UTCA 5. I Újdonságok. Prokosli : Valahol a világban. Bercié Mária : Keresztjáró szerelem. I Dénes Gizella : Asszony, aki vetkezett. Wrighl : Meghajszolt vad. Dine : A -végzetes tét. Jugoszláviában, Bulgáriában és Romániában igen, gyenge, együttesen alig 80 millió, métermázsa volt a búzatermés, egyharmadával kevesebb, mint az előző évben. Viszont a nyugati országokban, va­lamint Olaszországban és a német birodalom megnövekedett területén közepes termény ered­ményről számoltak be. A világ búzatermése 1940-ben (millió méter­mázsa) a következő volt : Szovjetunió 442.8 Európa 380.0 Észak- és Középamerika 375.0 Ázsia 372.8 Délamerika 95.0 Afrika ; 40.0 Óceánia ’ 38.0 Összesen : 1743.6 Nem érdektelen annak részletezése, hogy a fon­tosabb államokban hány kilogramm búzatermés - esik egy-egy lakosra. Kanada 1351 Ausztrália 825 Argentína 609 Bulgária 3Ö9 Törökország 305 Szovjetunió 229 Chile 206 Franciaország 186 Magyarország 186 Luxemburg 165 Egyesült Államok 162 Olaszország 161 Algéria 155 Ujzéland 149 Görögország 131 Spanyolország 127 Szlovákia 127 Jugoszlávia 126 Románia 121 Dánia 109 Francia Marokkó 100 Írország 82 Egyiptom 82 Németország 68 Portugália 57 Hollandia 47 Svédország 46 Finnország 44 Belgium 41 Svájc 41 Délafrikai unió 41 Kína 39 Nagybrilannia 35 Britindia 30 Japán 24 Norvégia 21 Mandzsuk uo 23 Mexikó 18 A búzakenyeret fogyasztó országokban min­den lakosnak átlag legkevesebb 80 kilogramm búzára van évente szüksége. Az 1910-es búzaj- termésböl a földkerekség minden emberére 81 kilogramm jutna, tehát — különösen figyelembe vesszük, hogy nem mindenütt esznek búzake­nyeret — a világ termelt javainak igazságos el­oszlása mellett mindenkinek bőven kijuthatna a mindennapi kenyér. Háry Emília.

Next

/
Oldalképek
Tartalom