Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-10-05 / 228. szám
1940. október 5. SZOMBAT. XXIIÍ. évfolyam. 228. szám. ávm » *W*r Meg jelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon 128. P O 1.1 TI K A i NAPILAP Felelős szerkesztő : ACSÁDY KÁROLY Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre 4 B. Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 49 368. Hivatalos közlés a brennen tanácskozásról A következő hivata’os közleményt adták ki: A szokásos német-olasz eszmecse- réksorána Führer és a Dúca ma találkozott a Brenneren. A tengely szellemében folytatott szívélyes tanácskozáson, amely Ciano és Ribbenfrop külügyminiszterek jelenlétében három óra hosszait tartott, a két országot érdeklő valamennyi kérdést megvitatták. A tanácskozás befejező részén jelen voit Keitel vezéríábornagy is. A megbeszélést tovább fűzték a viilósreggelin is, amelyen a két külügyminiszter is részi vett. (MTI.) Beszámoló a Szociális Missziótársulat egy havi munkájáról Az aradiak (A. K.) Voltaképen nem is tizenhármán voltak, mint az majdnem egy évszázada köztudomású, hanem, — Darnay Kálmán sümegi tuszkulánumában őrzött hiteles okiratok szerint, — tizenöten. De hiszen a legutóbbi bécsi döntés után aműgyis más értelmet kapott Árad, a Tizenhárommal vagy Tizenöttel együtt A magyarság 1940. október hatodikán úgy tekint a határ mentén maradt ősi kuruc városra, a magyar szabadságharc Golgotájára, mint olyan megszentelt helyre, ahol előbh- utóbb be kell következni a végső feltámadásnak, a nagy és örök példa tanúsága szerint. Az áldozat mindig megtenni gyümölcsét, csupán idő kérdése a dolog, és a türelemé, meg a kitartásé. Gyászünnepünk ezévben égigérő fönségben ragyog a kolozsvári bevonulás piros-fehér- zöldjének élénk keretében. Pókayné egetost- romló fájdalma zuhog a nemzet szívében. Kolozsvár visszatért, de Arad még ott maradt. A két édes gyermek egyformán része a magyar történelemnek, testünk és lelkünk jobbik felének. Pókayné fájdalma teljesen a miénk, csak épen nem kerültünk a választás tragikus dilemmájába. így is szörnyű elviselni, majdnem emberfeletti feladat. Egy évezred alatt megacélozódott fegyelem kell hozzá, messzetekintő bölcseség,s európai öntudat. És főként keresztény hit. Fiit a megdönthetetlen igazságban, a diadalmas logikában, Isten hegyek és folyók útján kinyilatkoztatott akaratában. De október hatodika mindezeken kívül még külön a szabadság ünnepe is. Nemcsak a magyar szabadságé, hanem egy kicsit az egesz világ szabadságáé. Mindenki szabadságáé. Az enyém, a tied, az övé, akit csak el akarnak nyomni bármily erőszakkal is, legyen az szu- ronyerdő vagy dörgedelmes szóözön. Október hatodikán a szabadságszeretet imádkozik magyarul az lírhoz, alázatosan kéri, hogy ha éhesen is, ha rongyosan is, de szabadon futhassa be az ember a bölcsőtől a koporsóig ívelő rövidke útját. Mert a nyomorúság is elviselhetőbb szabadon, mint a jólét rabságban. Nyilván Isten akarata ez, ígv teremtette meg az embert, így látta művét jónak. A szabadságot tette az élet egyik értelmének, azért adott szabad akaratot egyébként gyarló teremtményeinek, mert a tökéletesség útjára bocsátotta, induljon el az élet a föld ingová- nvai között "és érjen el egyszer önmagától az ég tökéletességébe. A magyarság ezer esztendeje járja ezt az útat. »Balsors, akit régen tép«, ez mindenek" előtt a mi népünk, a mi kegyetlenül szép sorsunk a Dunának s Tiszának partjain. Korbácscsal vezérel bennünket az Isten, de vezérel. El nem hagyott eddig soha s nem is fog elhagyni? mert célja van velünk és szigorú sze- retetét pazarolja reánk. A szeges korbács vérző sebeire emlékezünk ilyenkor, október hatodika táján. Fájdalmas* tekintettel fordulunk Arad felé, ahol kilencvenegy évvel ezelőtt tanúságot tett ez a nemzet hősiességéről, nemcsak az életben, de a halálban is. Knézich* Aulich, Damjanics, Pöltenberg, Vé- csey és 1 többiek mind ragyogó csillagai a magyar égnek. Ügy világolnak" felénk" a múltból, mint ahogy csak rfártírok fényeskedhetA Szociális Missziótársulat folyó hó 4-én tartotta özv. Szalay Lászlóné elnöklésével rendes havi munkaóráját. Pehm József pápai prelátus ez alkalommal rendkívül érdekes társadalomtudományi előadássorozatában a libe- rálizmus, szabadelvűség ideológiájának, a szabad versenynek ma már látható káros következményeiről beszélt. Rámutatott arra, hogy bár ennek a szabad versenynek voltak ugyan erkölcsös előnyei is, azonban a szabadosság túlsúlyra jutása következtében előállott, a társadalmi osztályok közötti nagy eltolódás. Míg az egyik oldalon kialakult a dúsgazdagok, az ipari arisztokraták osztálya, mint például Angliában, Amerikában, (nálunk Európában például a Rotschildok, akik az államok gazdasági ütőerére rátették kezüket, másik oldalon a társadalom legalsóbb rétege, a munkásosztály oly nehéz helyzetbe jutott, hogy kétségbeesésében a hazáját, vallását, egyéniségét elrabló vörös szocializmus kezébe dobta magát. Londonban, — mondotta, — a világ leggazdagabb városában egy év alatt 25 ember halt való- i sággal éhhalált, ami annak a kegyetlen harcnak volt a következménye, amit a tisztességtelen szabad verseny engedett útjára. AQuad- | ragesimmo Anno szerint, — mondotta, — a helyes gazdasági berendezkedésnek a társadalmi igazságosság és a szeretet kell, hőgv az alappillére legyen. De egyik sem a másik" nélkül, mert ahol csak igazságosság van, ott kevés a méltányosság, viszont a szeretet mellett szükség van az igazságosságra, amely mindenki jogát egyformán érvényre juttatja. nek' egy ország sötét égboltozatán. Hát lehet az, hogy hiába lett légyen annyi elszánt hősi akarat az aradi vár tömlöcében, Haynau sötét és hideg is az éj, egyszer csak pir- lehet, hogy annyi hős hiába onta vért«, és az sem lehet, hogy az éjszakát ne kövesse hajnal. Szent hitünk ragyog az ő dicső emlékükben és konok hitünk abban, hogy bármily sötét és hideg is az éj ; egyszer csak pir- kadni fog, teljes hatalmával fölkel a nap és elűzi a sötétséget a fejünk felől. Hisszük ezt, október hatodikán ezerszer hisz- szük. Hisszük, mert hiszen nem is tehetünk" másként. Az ezeréves múlt és minden áldott A mély figyelemmel hallgatott előadás után az egyes szakosztályok számoltak be szeptember havi munkájukról. A fogházmissziós szakosztály jelentéséből látjuk, mennyire szükség van működésére, s mily messzire elér a jótékony kéz. Egy fogoly 10 éves gyermeké iskolázás nélkül, rossz környezetben élt, amelyből a fogházmisszio szeretete emelte ki. A foglyok léleknevelésén kívül segítségükre vannak különösen kiszabadulás után anyagiakkal, tanácsokkal, hivatalos ügyeik elintézésében. Adományt juttatott e nemes munkához dr. Kádár Béláné, Császy Miklósné, Eszéki Kálmánné és mások, amikért ezúton is hálás köszönetét mondanak. A kórházmisszió beszámolt az 1119 beteg- látogatásról, a szegény sorsú betegeknek juttatott ruha-, útiköltség-segélyről, levelezésük elintézéséről, örömmel számolnak be arról, hogy egy szegény egyedülálló beteg nőnek sikerült vidéken do hány el árusító engedélyt szerezniük. Áldásos munkájukhoz a misszió- társulat 20 pengő, Heiszer Izidor főtörzsál- latorvos 30 pengő adománnyal járult hozzá. Végül Léránt Margit gondozónő jelentése következett a Szent József Otthon életéről, a Missziótársulat termésbetakarításáról, amely szerint 44 métermázsa burgonya, körülbelül 100 kilogramm bab már betakaróit. Jelenti, hogy szeptember hóban az adományok készpénzben 106 pengő, természetbeniek érték'e 130.12 pengő volt. Végül Szirmai Miksáné ügyvezető elnöknő felhívta a tagokat az »Erdélyért« való gyűjtésben való részvételre.-4 • ** nap egyaránt azt bizonyítja, h'ogy az éjszaka sötétjébe mindenkor utat tör a derengés, ezt követi a pirkadat s végül diada^n^san megjön a hajnal. A magyar hajnalban pedig most annál inkább okunk van hinni, mert hiszen hazánk égboltozatán hosszú, koromsötét éjszaka után immáron dereng, a kakas már kukorékolt, a pirkadat szétöntötte tündéri fényét s a 'hajnal előbb-utóbb Arad fölött is kiterjeszti aranyszínű szárnyát.
