Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-10-05 / 228. szám
2 ZAL'AMEGYEl ÚJSÁG 1940. október 5. Mikor emelkedik várossá Keszthely nagyközség? A Balatonnak nincs fürdővárosa. A mellette fekvő nagyobb helyek: Keszthely,^ Balaton- füred, Siófok csak nagyközségek, bár városias [jellegűek, különösen Keszthely, amelyet már a múlt században megtiszteltek a »varos« címmel. A nóta is azt mondta : Keszthely város szép helyen van... Amíg divatban voltak a mezővárosok, addig varos volt Keszthely, de azután lenagyközségesedett. Pedig megérde- mdné, hogv necsak külső kepeben, de rangban is a városok között emlegessék. Igaz, a városnak több kiadása van, mint a községnek, dehát a rangot, a nagyobb önállóságot meg kell fizetni ■, viszont az sem tagadható, hogy a rangnak olyan velejárói vannak, amelyek megérik azt a többletet, amit a városnak fizetnie kell, ha kilép a községek sorából. Tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtt mozgalom volt indulóban a városi jellegű nagyközségeknek olcsóbb városiasítása érdekében. Vissza akarták ugyanis állítani a mezővárosokat, amelyek az akkori rendezett tanácsú városok és nagyközségek között álltak volna. Erősen céloztak akkor Zalában Keszthelyre, Vasmegyében pedig Sárvárra és Celldömölkre. A mozgalom azonban illetékes helyeken nem talált pártolásra és el is aludt. A mezővárosokat kivették volna a járásokból épen úgy, mint a rendezett tanácsú, illetően a megyei városokat. Keszthely viszonyait nagyon jól ismerő és a megyei életben is számottevő egyén Keszthelynek várossá alakulását illetően a következőket mondotta : — A várossá alakulás balatoni szempontból is nagyon sokat jelentene és mindenesetre könnyebben menne, mint bármely más nagyközségnél. Elvégre is Keszthelynek állandó és biztos jövedelemforrása a Balaton, amelynek jobb kihasználási lehetőségei adva vannak és így adva van Keszthely további fejlődésének lehetősége is. Keszthely úgy fokozhatja látogatóinak számát, ahogy akarja, csak természetesen helyes városfejlesztési politikát kell követnie. Az idén nem érte el ugyan azt az idegenforgalmat, amelyre számított, de az 1940. év any- nyira bővelkedett rendkívüliségekben, hogy A régi Monarchia területén a rizsellátás az 1881-ben alapított es fiumei székhellyel bíró Ilizshantolo es Rizskemenyítőgyár Rt. kezében volt. Ez a vallalat ledezte a békeévekben az egész Monarchia rizsszükségletét és kapacitása körülbelül 3—400.000 métermázsára rúgott. A Fiumei Ilizshantolo a békeévek során hatalmas exportüzleteket is bonyolított le, mi- vel nyersanyagszükségletet minimális luvarté- telekkel szerezhette be Olaszországból. A gyár technikai berendezése pedig olyan kiváló volt, nyugodtan versenyezhetett a hasonló kül- I I , nd^kkd- Ez a társaság, amelynek telephelye ma Olaszországhoz tartozik, felszámolás alatt van és mi sem jellemzőbb dús vagyoni felkészültségére, mint az, hogv 1938- ban is a részvényesek az ingatlanok értékesítéséből tekintélyes részesedést kaptak részvényeik után. A világháború befejezése után a Fiumei Rizshántológyár érdekeltségéhez tartozó Hungária Egyesült Gőzmalmok vette fel elsőnek üzletágai közé a rizshántolást és mivel az üzlet kitűnő jövedelmezőséget biztosított, par ev alatt a Schmidt es Császár Gőzmalom, a Királymalom Iledrich és Strauss Rt., az Első ilyen esztendőre egy évszázadban kétszer sem lehet számítani. Hogy egymást érjék áradások, árvizek, amelyek tönkretesznek utat, hidat, terményt, no meg hogy ugyanakkor nagyarányú katonai behívások is legyenek : szinte elképzelhetetlen. Keszthely lakossága javarészben óhajtja a várossá alakulást, de ezt megelőzően vannak még feladatok, amelyeket föltétlenül teljesítenie kell, ha még több idegent akar vonzani. Ilyen például a vízvezeték és csatornahálózat teljes kiépítése, az utcák további rendezése, csinosítása. Úgy látszik, amíg ezekkel nem végeztek, addig a várossá alakulás kérdésével komolyan nem is akarnak foglalkozni. Az utcarendezés terén az utóbbi időkben nagv előrehaladás tapasztalható. Most legutóbb a város főtere nyert megfelelő rendezést, amivel csodálatosan sokáig késtek, holott sietni kellett volna vele, mert körülötte már megtörténtek a rendezésnek és épen a központ mutatott sokáig bizonyos elhanyagoltságot. Mintha egészen megfeledkeztek volna róla. A térnek másik oldalán állítják föl az Országzászlót. Talapzatának téglaépítménye már hosszú hetek óta szomorkodik ott, sőt tréfát is csináltak belőle. Egy éjszaka ínésszel három nagy kérdőjelet rajzoltak reája. A válasz meg is érkezett. A munkálatok azért szüneteltek, mert a város nem tudott hozzájutni a talapzathoz szükséges márványlapokhoz. Most végre kapott a város márványt és folytatódnak is a munkálatok gyors ütemben, hogv az Országzászló még októberben elkészüljön és felavatása is megtörténhessék. — A vízvezeték és csatornázás ügyét is csak sikerül valahogyan rendbehozni, hogy az idegenek annak hiányát ne érezzék. Ezt meg is kell csinálni minél előbb. S amikor így jóvá- tesznek minden mulasztást, pótolnak minden hányt, akkor gondolhatnak arra, hogy a nagyközség címet a megyei város címmel cseréljék föl s legyen végre fürdőváros Zalában, legyen a Balatonnak egy valóságos városa is. — Vagy talán Keszthely »város« könnyebben teljesíthetné ezeket a feladatokat, mint Keszthely »nagyközség« ?.... hí. Budapesti Gőzmalom rt.-ba beolvadt Erzsébet Malom és a Mauthner Malom is felvette gyártási ágazataiba a rizshántolást. Ezekben az években még bármelyik importőr szabadon hozhatott be feldolgozott rizst, ha kellő valutával rendelkezett, akár Indiából, es Amerikából is, mert még így is bírták a versenyt az itthon feldolgozásra került árúval. Az 1926-ban létrejött magyar-olasz gazdasági szerződés megkötése után azonban az előbb említett magyar malomvállalatok kartelbe tömörültek és megállapodást kötöttek az olasz állami rizsközponttal, hogv a jövőben az olasz rizsközpont Magyarország területére csak nekik ad árút. Ez a világ sem szolgáltatta ki végleg a vásárló publikumot a hazai rizskartel tényeked vének, mert hiszen még mindig voltak' szabad piacok az importőrök részére. A végleges konkurrenciakizárás 1932-ben következett be, amikor is az életbeléptetett devizakorlátozások következtében a magyar-olasz kompenzációs szerződés alapján rizst csakis a kartel importálhatott Olaszországból, mert más felek nem kaphattak nemes valutát behozatalaik lebonyolítására s így immár nyolcadik esztendeje az ország egész rizsellátása teljes egészében a kartel kezében van. Az 1938-ik évi statisztikai adatok szerint évenként átlagosan 150.00Ü métermázsa rizst importálunk. Ez a mennyiség utolsó szemig a rizselszámolási irodán keresztül jutott a fogyasztóhoz. Ebben az évben az olasz rizsközpont által megállapított egy mázsa rizs ára 100 líra körül mozgott,, amely az akkori átszámítási kulcsnak megfelelően 17—18 pengőt tett ki. Iía ehez még hozzászámítunk bőséges felárat, akkor a rizs métermázsánkénti beszerzési árát 25—26 pengőben állapíthatjuk meg. Ha ehez még hozzávesszük azt, hogv 1938-ban a hántolatlan rizs métermázsánkénti vámja 6.5 pengőt tett ki és forgalmi adó, őrlési illeték címén további kilenc pengőt számítunk fel, úgy nem nehéz rájönni arra, hogy a legfinomabb Carolina I. métermázsája a kariéinak mindössze negyven pengőbe került. Ha pedig ehez hozzáarányítjuk a 83 pengős nagykereskedői árat, úgy azt láthatjuk, hogv a kartel százszázalékos nyereségre tett szert. Ilyen hatalmas nyereség mellett a laikus publikum azt hinné, hogy a rizshántolás valami boszorkányos művelet, holott nem áll az egész hántolás egyébből, mint hogy a százkilós zsákokban érkezett rizst rostába helyezik, amely különválasztja a teljes szemű rizstől a törmeléket. Miközben az árú a rostában forog, olajjal megcsepegtetik, amitől a szemek szebb színt kapnak és ezután a rizst újból zsákolják. Ennek a munkának csekély arányaira legjellemzőbb az, hogy rizshántolással alig néhány embert foglalkoztatnak évi száz munkanapon keresztül, tehát a rizsbántolási ipar nem biztosít sok munkaalkalmat, nem foglalkoztat sok munkáskezet, hanem íh- kább egy szűk körnek juttat krőzusi jövedelmet. Most, amikor az állami beavatkozás a magángazdaság egyre szélesebb területeire kiterjed, nem felesleges annak megállapítása, hogv öt vállalat uralja az országban ezt a nagyon is kifizetődő üzletet, amely évenként az előbb említett kalkulációk szerint 3—4 millió pengő tiszta nyereséget jelent a kartcl részére. Túlságosan kirívó példa ez, különösen akkor, amidőn Teleki Pál gróf miniszterelnök a maga puritanizmusát igyekszik a köz- és magánéletben meghonosítani. Gazdaságilag üdvös lenne, ha egymással versengő lebonyolító szervek intéznék a rizsimportot, mert hisz örök igazság az, hogv a konkurrencia mindig az árak lemorzsolódásához vezet és vezetett, amiből csakis a fogyasztóközönségnek lehet előnye. RIZS —visszafelé— ZSÍP avagy hogyan zsirosodik a rizskartel
