Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-08-10 / 182. szám
4 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1940 augusztus 10. Egy élet egy halál. Hirtelen halál az utcán. Szánthó Imre 36 éves forgalmi adótiszt ima reggel 6 órakor a Wliassics-utca 6- számú ház előtt hirtelen rosszul lett. Segítségért kiáltozott, azután elesett és nem is mozdult többé. Egy kocsis látta ezt és azonnal orvosért Szaladt. Riadó Gyula dr. h. városi orvos jelent meg a helyszínen, de már csak a halál beálltát állapíthatta meg. A halált szívszép liűdés okozta. Felesége borsfái községi tanítónő, aki most szüleinél Győrben tartózkodott és egy kisgyermeknek adott ott életet. Mint értesülünk, Szánt hó né ma délelőtt megérkezett Zalaegerszegre, ahol férjét már csak mint halottat láthatta viszont. Kit tegezzek, kit magázzak ? A magyar népi és társadalmi szokások értelmében a válasz erre a kérdésre nem egészen egyszerű- Évszázados szokások döntik el ezt a kérdést. A magyar földműves kninden falujabeli, sőt a szomszéd községben leányt is tegezi. Tegezi akkor is, amikor teljesen idegen számára és tegezi, ha már a mátkája és amikor már a felesége. A magyar falu leánya, asszonya viszont! egyaránt magázza a legényt és a gazdát, akkor is, ha már a felesége és ha gyermekeinek anyjává lesz, A szülő tegezi gyermekét, de a gyermek akkor is magázza szüleit, ha már maga is embersorba kerül- Falun ma is »kend«, erre mifelénk »kee«, vagy a »hallia t« s a »kegyelmed« megszólítás járja. A leányok tegezik egymást, viszont az asszonyok csak a legritkább esetben. A legény a gazdát gazduramnak nevezi és sohasem tegezi, a lányok az asszonyokat nénémasszonynak, azok viszont húgomnak nevezik a lányokat, tegezve őket, arra azonban sohasem kerül sor, hogy a lány visszategezze az asszonyt. A városi magyar embernél már kissé fogasabb a tegezés-magázás kérdése. Túlzás lenne azt mondani, hogy ahány ház, annyi szokás, de annyi bizonyos, hogy a különböző társadalmi osztályok egymás közötti érintkezésében egyénileg döntik el, bogy kit magázzanak és kit tegezzenek. A magasabb körökben az egymás közötti érintkezésben a férfiak és nők is tegezik egymást- A fiatalabb férfi rendszerint hozzáteszi hogy : István bátyám, vagy tanácsos uram, utóbbi különösen csaknem akkor elengedhetetlen, ha hivatalosan is érintkeznek egymással. A nők között csak az esetben, ha nagy a korkülönbség, akkor teszik hozzá például a Katinka néném megszólítás. A házastársak túlnyomó része tegezi egymást, de elég gyakori a magázás. A gyermekek a szülőket rendszerint tegezik, bár itt vannak kivétetlek ; míg a szülők csaknem kivétel nélkül tegezik gyermekeiket. A középosztály átvette a magasabb társadalmi osztály szokásait, úgy, hogy itt nagyjában ugyanez a helyzet. Tudjuk, hogy ha például a vidéki városban a pénzügyi ia- nácsoséknál látogatást tesz a fiatal házast pénzügyi fogalmazó a feleségével, akkor a vendéglátó háziasszony, annak ellenére, hogy először látja, le tegezi a fiatal asszonyt, mert, ha nem, akkor az valóságos sértés, amely azt jelenti, hogy nem sorozza ugyanabba a társadalmi osztályba, amelyhez ö tartozik. Ugyanez áll a férfiakra is. Vagy Iha társaságban bemutatnak egymásnak asz- szonyokat, lányokat, feltéve, hogy ugyanjához a társadalmi osztályhoz tartoznak, akikor azok az első perctől kezdve tegezik egymást. A tegezést mindig az idősebb (kezdi, asszonyok és leányok között mindig az asszony és asszonyok között. —- feltéve, hogy nincs nagy kork'ülönbség — a magasabb állású férj felesége. Mindez természetesen ugyanához a társadalmi osztályhoz tar- tozókra vonatkozik. Másként bírálandók el azok az esetek, amikor fiatal leányok és fiatal emberek, akiket semminő rokoni kötelék nem fűz egymáshoz, tegezik egymást. Ez a szokás a háború után kapott lábra nálunk külföldi ! mintára, de mivel nem gyökerezik a mult- ! ban, valószínűen ugyanolyan gyorsan el is ! fog tűnni, mint amilyen gyorsan keletke- | zeit- Kivételt képeznek az együtt mevelke- i deli fiatalok, akik egészen kis koruktól fog- j va pajtási viszonyban állottak egymással és | akik a tegezési viszonyt gyermekkoruk óta i nein szakították meg. Egy másik kivétel a I művészvilágé, ahol a pályatársak között ez i begyökeresedett régi szokás, j A magyar kispolgári és városi munkás- | körökben nagyjában az a helyzet, hogy amíg a családon belül mindenki mindenkit tegez, a családon kívül csak a barátok tegezik egymást, ezen túl a kissé merev magázás szokásos. Az iparos és kereskedő a tanon- cail tegezi. A »felszabadulás« még ma is az első magázást is jelenti egyben. A tegezés azonban a tanuló önérzete érdekében inkább a tanító és tanuló közötti viszony hangján történik. Ha visszatekintünk a régmúltba, akkor látni fogjuk, hogy a magyar nyelvben először a tegezés volt és csak később jött a magázás, megkülönböztetésül azok számára, akiket különösen tisztelni akartak. Ebből a felfogásból ered a magyar földműves mai, napig is megrögzött felfogása., hogy a tekintély megóvása céljából a szülőt, az idősebbet és a férfit magázni kell. A magyar ember tegezésében a legtöbb esetben megnyilvánul a szeretet azzal szemben, akit tegez, sőt ez több, mint szeretet: a bizalom kifejezője is, hiszen imáiban fohászkodva is tegezi Istenét. A német nyelvű népeknél egészen más és nagyjából sokkal egyszerűbb szokások vannak. A család keretén belül feltétlenül tegezi egymást minden családtag. A kivétel Részen ritka, viszont a társas érintkezésben merev felfogás uralkodik. Kartársak akár évtizedekig is dolgozhatnak ugyanabban az irodában, vagy az asszonyok a legszorosabb barátság ellenére is Frau Doktornak, vagy Frau Schmidtnek szólítják egymást. A fiata-' tok körében néhány évtized óta nemre való tekintet nélkül szokásos a tegezés. A franciák családon belül és a legszűkebb baráti körben a tegezési formát használják, azon kívül azonban mindenki mindenkit magáz. Az olaszoknál körülbelül ugyanez a helyzet. Az angol nyelv a tegezési formát nem ismeri, vagy legalább a régi tegezési forrnia teljesen elavult. Az északi államokban a családon belül tegezik egymást az emberek, de azon kívül csak hosszabb barátság után szokásos tegező viszonyba lépni. A régi betyárvilágból. Mit mondanak a szájhagyományok és fakult Írások III. A bakonyi »járkálok« sorában időrend szerint következik '■ Vak Illés. igazi nevén Illés Imre. Onnan nyerte ia »vak« jelzőt, mert egyik szemét kilőtték a pandúrok. Vak Illés gonoszindulatú ember volt. Veszprém megyében Városiőa községben született. Nyolc tagú bandát szervezett s vakmerő rablásokat követett el. Veszprém megyéből lehúzódtak Keszthely vidékére, ahol a Csókakő barlangban egy telet húztak ki anélkül, hogy a hatóságok kézre tudták volna őket keríteni A vidéken olyan biztonságban érezték magukat, hogy összebarátkoztak a falusiakkal. Annál könnyebben ment a barálko- zás, mivel Vak Illés kölcsönöket adott a megszorult embereknek. Azután időnként megjelölt helyen, meghatározott időben fizették az adósok a részleteket. Ivánics György rezi uradalmi erdőőr 800 forinttal tartozott Vak Illésnek, aki 1862 őszén felszólította adósait, hogy november 15-én a törlesztési összegeket vigyék Lamperter János rezi ember pincéjébe. Ugyanazon a napon hat embere Nemesbükön szedte a pénzt az adósoktól. Reziben csak maga a vezér volt Kölkes Pista cimborájával. Az adósok szép számban jelentek meg. Csak Ivánics hiányzott. Hiába várta Vak Illés ; nem érkezett meg. Mindjárt tudta, hogy baj van Ivánics bement Keszthelyre és jelentette Kosár János csendbiztosnak, hogy Vak Illés Lamperter pincéjében szedi a pénzt. Kosár csendbiztos 14 pandúrral lazonnal a rezi hegyre sietett. De kiment velők a szolgabíró is, aki Ambrus Mihály plébánosnál, a későbbi keszthelyi apátnál szállt meg. A pandúrok körülvették a pincét. Amikor Vak Illés megpillantotta őket, megállapította, hogy menekülni nem tud, de nem adta meg magát. Adósainak azt mondta : »Tegyétek el a pénzt, nekem arra már szükségem úgy sem lesz, de mondjatok meg Ivánicsnak, hogy ezért meglakol.« Azután kiszólt az ablakon : »Itt ártatlan emberek is vannak, megengedi a csendbiztos: úr, hogy az ablakon át távozhassanak?« A csendbiztos igenlő válasza után Vak Illés inég becsületszavát is vette a csendbiztok- nak, hogy kiengedi az »adósokat«. Ki is mentek s amikor már minden kint voltak, Vak Illés újra kikiáltott, hogy élve nem adja meg magát sem ő. sem Kölkes Pista. Erre megkezdődött a kölcsönös tüzelés. Kölkes egy pandúrt meg is sebesített- Mikor a csendbiztos látta, hogy semmire sem mennek, beküldte az egyik pandúrt a plébániára a szolgabíróhoz, hogy kérdezze meg, inittevők legyenek. A szolgabíró azt üzente ki, töltsenek a puskákba törött paprikát s úgy lövöldözzenek a haramiákra. Ez sem használt. A csendbiztos ezért újabb utasítást kért a szolgabírótól, aki most a pince felgyújtására adott parancsot. A pandúrok erre több helyen felgyújtották a zsupptetőt s amikor már majd beégett a szoba, Vak Illés és Kölkes Pista kiléptek. A pandúrok rájuk tüzellek s mindketten jajszó nélkül elestek. A hegy tövében álló Gyöngyösi csárda mellett hántolták el őket. Amikor a Nemesbükön sáfárkodó betyárok értesültek vezérük elestéről, ismét a rengeVajat, tojást, mézet, baromfit, mákot, diót és minden egyéb élelmiszert minden tételben vásárolunk. Kérjen tájékoztatót Magyar Termelvények, Budapest, Dohány-u. 46.
