Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-07-20 / 164. szám
ZAL'AMEGYEI ÚJSÁG 3 Erős támadások az angol partok ellen A Reuter ügynökség jelen lése szerint pénteken délután a német repülőflotta 100 géppel heves bombazáport zúdított angol tengerparti városok, kikötők, repülőterek és katonai raktárak ellen. Több város és kikötő lángokban áll. A támadást ma is megismételték. Német hivatalos hadi jelentések is megerősítik ezt- Angol jelentések azonban azt mondják, hogy a kár jelentéktelen. ! ««« Fittyet hány a káoiknlának.. CtrOpißal fehérneműben A régi betyárvilágból. Mit mondanak a szájhagyományok és fakult írások A vadregényes Bakony, amelyet az utóbbi időkben olyan szeretettel keresnek föl a túristák, cserkészek, nyaralók százai, a múlt században legrettegettebb vidéke volt nemcsak a Dunántúlnak, hanem az egész országnak. Kitűnő tanyául, búvóhelyül szolgált a »szegénylegényeknek«, vagy ahogyan inkább nevezték őket : »járkélóknak«- Ezek bizony állandó rettegésben tartották nemcsak magát a Bakonyt, hanem mindazokat a vármegyéket, ahová elértek a Bakony nyúlványai. Első!- sorbafci természetesen Zalát, amelynek keleti részét a Dabos-erdő rengetegei borították, Rendszeresen fosztogatták az uradalmakat, rabolták ki az uraságokat, a jómódú kereskedőket, iparosokat, akiknek vásározási útja a »járkálok« által megszállott helyeken át vezetett. Néha embervér is tapadt a kezükhöz. A pandúrok csaknem tehetetleneknek bizonyultak velők szemben- Katonaságot is kellett kivezényelni ellenök. Csak a közbiztonsági intézkedéseknek fokozott szigorúságával lehetett számukat csökkenteni. A csendőrség élet- beléptetése, az erdők irtása vetett véget garázdálkodásuknak s így a betyárvilág a múlté lett. Emléke azonban fönnmaradt szájhagyományokban, mesékben, nótákban, fakult írásokban. De vannak öreg emberek, akik' a legutolsó híres reblóvezérre, Savanyu Jóskára jól emlékeznek, mert már nagyobb gyermekek, serdültebb ifjak voltak, amikor még Savanyu javában garázdálkodottA Bakonynak és Babosnak minden mély völgyéhez, barlangjához, kunyhó-romjához, pusztájához fűződik egy-egy rablóhistória, épen azért nem tartjuk érdektelennek, ha a múlt század ismert nevű főbetyárjáról röviden megemlékezünk, — hiszen mindegyiknek neve közszájon forog még ma is, sőt e sorok írója gyermekkorában beszélt is Savanyúval. A század első ismert betyárja Sobri Jósba, aki Vasendréden született. Atyja kovácsmester volt. 1828-ban Fényes István nevű öregebb ember vette maga mellé és kirabolták a számadó kanászt. Fényes kézrekerült s bi.tór fán fejezte be gonosz életét, Sobri azonban el- inenekült s 40 tagból álló: bandát szervezett. Magára nagyon sokat adott. Szeretett szépen öltözködni. A bandának 14 »legjelesebb« tagját ő maga vezette, míg a többit alvezérének, Milfájt Andornak gondjaira bízta. Milfájt jobb családból származott, gimnáziumi osztályokat végzett. Úgy mondják, hatot. Sobri, vagy, amint vidékünkön mondják, Subri, ellátogatott Tapolca vidékére is. Á| Szentgyörgyhegy alatt a Tőreky-féle majorban az uraságnál szolgált Répa Rozália, csinos leányzó, akivel a kukorioa-morzsolónál az uraság fia illetlenkedni kezdett. Rozália úgy eltaszította őt miagától, hogy a fiatalúr a morzsológépnek esett,, amely csaknem elkapta a kezét. Rozáliát ezért elkergették Töre- kyék, de becsületlevelet nem adtak neki. A zsidó korcsmáros felesége vette őt magához. A korcsmát látogatták Sobriék is. Sobrinak megt- tetszett a lány és meg is kérdezte tőle, lení- ne-e a felesége. A leány igenlően válaszolt! •ugyan, de sírva közölte Sobrival, hogy nincs becsületlevele. Sobri erre két emberét, Máf- gort és Fűmagot elküldte Törekyhez azzal az üzenettel, adja ki Rozáliának a becsületlevé- let, mert különben ő személyesen megy el érte, de az uraság füle lesz azon a pecsét- A becsületlevelet meg is vitték, de az esküvŐr bői nem lett semmi, mert Sobrinak menekülnie kellett. ■1931. december 8-án Kövesgyürüs pusztán kirabolta Hunkár inszurgens ezredest. Elvitte aranyveretes puskáját és drágakövekkel díszített övét is. Mivel Sobri a környéken több rablást követett el és Hunkárnak ismételten okozott károkat, Hunkár személyesen kért Bécsben Ferenc királytól védelmet. Királyi parancsra 150 dragonyos, 50 önkéntes és három vármegye pandúrjai indultak Sobri kéz- re kerítésére. A Bakony vidékről ki is szorították bandájával együtt. A tolnamegyei lá- pafői erdőben húzódtak meg. 1832. januárjában, nagy havazás idején közelharcba került a banda az üldözők egy csoportjával. A banda tagjai közül néhányan elestek, vagy elmenekültek s amikor Sobri látta, hogy menekvés nincs, puskájára könyökölve kiáltott közeledő üldözői felé : Vért még nem ontottam, hacsak nem a magiamét, — azután pisztolyával szívenlőtte magát- Azon a helyen hántolták el. Milfájt Andor túlélte Sobrit. Ez már gyakran kegyetlenke- dett- Egy alkalommal úgy csúszott ki üldözői kezéből, hogy egy favágó Lói vette meg jópénzen ruháját és szerszámait. Ellátogatott Ziroen a jómódú Hoffmann Gottfrid borkereskedőhöz, aki közeledtének hírére drága aranyóráját, láncát, gyűrűjét a vánkosba rejtette el. A cseléd ezt elárulta a betyároknak!. Milfájték megvacsoráztak s azután egy kicsit »körültekintettek«- Megkérdezték : óra, lánc, gyűrű vame ? Nincs, — válaszolta Hoffmann. — Nincs, te német kutya ? — folytatta Milfájt — és felhasította a vánkost. Kivette az ott talált drága dolgokat, zsebrecsapta s azután arra kényszerítette Hoffmannt, hogy táncoljon vele. Tánc közben baltájával levágta Hoffmann balkarját. Gyilkosságot is követett el Milfájt. A Devecser közeiéiben fekvő Székpusztán az erdészt lakásán agyonlőtte, feleségének száját elrepesztette. Pan- durklézrc került, .halálos ítéletet kapott. Pere- martonban lakó bátyja — tekintélyes ember volt, — személyesen járt Bécsben kegyelemért. ,’Meg is kapta és 1832. december 24-én hinten vágtatott Veszprémbe. Messziről lobogtatta a íehér kendőt. De már későn volt... Milfájt- nak egyik alvezérét, • i Pap Andort Somlóvásárhelyen fogták el. A kanász számadónál disznótorban volt, amikor a pandúrok beléptek. Pap feléjük dobta baltáját s azután kiugrott az ablakon. Egyenesen a hatalmas termetű Majoros pandurőrmester karjaiba. Amikor Orel József, somlóvásárhelyi jegyző felolvasta a templom előtt a statáriumot, Pap Andor azt a jeg3Tző padlásáról hallgatta viégig. Válaszul az éjjeli órákban egy cée dulát dugott a templomajtó kulcslyukába, Megakadályozza az izzadast I Kellemes, szel- lős, elegáns viselet 1 Nagy választék méltányos árakon. PÁLésINDRA divatáru üzletében. Zalaegerszeg amit hajnalban a harangozó talált meg- A cédulán ez állott: A kopaszfejű jegyzőnek azt izenem, hogy ő előbb kerül az én kezembe, mint én a pandúrokéba. — Rosszul számított. Hoffmann Gottfrid dédapám, Orel József nagyapám volt íanyai ágon. Patkó Pistat somogyi páSztorcsalád gyermeke volt. Béczen született. Fölcsapott betyárnak Bandi vall együtt, aki elszármazott az Alföldre s otjt lovasbeLyár lett. Ö működési színterét áttette Zalába. Keszthely mellett a Verébhegyen volt szállása, ahonnan mindenfelé elláthatott. Sok! mese maradt fönn róla, amelyek között nem! egy szól arról, hogy segített a szegény embereken. Egyszer Veszprémbe ballagott egy! falusi házaspár. Nagyon szomorúak voltak. Az erdőben találkoztak Patkóval, aki megkérdezte, mi az oka szomorúságuknak. Mi volna — felelte a férfi — elhullott a tehén, amit ma akartunk eladni a vásáron, hogy a télre ruhát, lábbelit vehettünk volna a gyermo- kekneik. Kaptunk volna érte 40 pengőt. Patkó, adott nekik 100 pengőt, hogy vegyenek tehenet. Meg is várta őket, amikor hazatértek1 s megdicsérte az embert, hogy jó tehenet vett. A Devecserbe haladó ryirádi menyecske roszi szabbul járt. Megkérdezte tőle, nem fél-e Patkó tel ? A menyecske válasza ez volt : Föl tudnám kötni erre a cserfára, hogy a böjti szél fújjon el a talpa alatt. — Azután Patkó megkérte, hozzon neki két garasért gombostűt. A menyecske meg is hozta, de akkor megismertette magát Patkó és a gombostűkkel verte ki monogrammját a meiryecske sarkain. Megtudták Patkóék, hogy, a most Zalaapá- tival egyesített Hosszúfalu községben Elor- váth uraságéknál névnapot ülnek. Ellátogattak hát oda. Bementek a sok vendég közéj és megparancsolták a házigazdának, hogy nekik is téríttessen egy külön asztalnál. Ez meg is történt. Bőséges táplálkozás után Patkó köszönetét mondott a »szíves látásért« s azután felkérte a társaságot, szíveskedjenek értékes tárgyaikat átadni, a pénzt majd megtalálják ők is. Meghallotta ezt a sánta nevelőlány, aki a drága ékszerekkel telt dobozt felvitte a padlásra és ott elrejtette. Nem is találták meg a rablók. Patkóék távozása után a leány elmondta Horváthéknak, hogyan mentette meg a drágaságokat. Horváthék hálából gyermeküknek fogadták a leányt, aki halála után a családi kriptába is került. A 19. koporsóban fekszik. A kastélyban megvan mégi az a kandalló, amelyben akkor fűtöttek, amikor Patkóék ott lakmároztak. Az üldözők elől Patkó néhány társával} Horvátországba menekült. A Drávahídon agyonverte a zóandárkapitányt, áld le akarta tartóztatni. Azután továbbmentek Törökországba s ott egyik társának patikát vett. Majd nyomuk veszettFolyt. köv. Herbohj Ferenc. ELEGÁNS és kellemes nyári viselet a női ruhavászon. Kosztüm- és ruhavásznak legszebb választékban a Schütz Árúházban kaphatók.
