Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-08-27 / 194. szám
1940. augusztus 27. KEDD. XXIII. évfolyam. )b4. szám. JÍ®*® 8 fillér mmmm a m ÚJSÁG Fe lefős szeck Bsztő : IIerboly Ferenc. Szerkesztőség és kia«: Széchenyi-tér 4. i óúivatcl: Zalaegerszeg, Telefonszám : 128. j Megjck P 0 L í T ulk hétközi KAI NAPILAP iap a kora délután! Arákba ‘1 KääSfSSß; Eli én »fizetési ó e 4 peng 632ß22&3S£fiy922 rak : egy hónapra 1.5® P., negyed* e. — Hirdetések díjszabás szerbit Meddig él még vissza türelmünkkel Románia? Mikor szolgáltat elég* tételt úgy nekünk, mint a tengelyhatalmaknak azért a rút játékért, amit Turnu Severinben űzött, velünk ? Ezért a rút játékért nem érdé* mel mást, mint azt, hogy többé szóba se álljunk vele. Mi megszoktuk ugyan már azt, hogy úgy viselkedik, mint ahogyan telivér b lkáni hordákhoz illik, de ez inég nem jelenti azt, hogy tovább is tűrjük kellemetlenkedéseit. A magyar türelemre jellemző, hogy nem feleltünk vissza olyan módon, mint ahogyan megérdemelték volna. Jellemző az is, hogy a magyar sajtó nem minősíti Romániának viselkedését olyannak, mint amilyen az a maga valóságában. Ám minősiti helyettünk a külföld, minősíti még Amerika is, amelyet pedig vajmi kevéssé érdekel Magyarországnak és Romániának viszonya, sőt az egész Délkeleteurópa helyzete. De jellemző Romániára az az iidomtalanság, amit velünk és a tengelyhatalmakkal szemben tanúsít s amely ildomíalanságoí szintén a külföld itél el a legvisszautasitóbban, Leül ez az ország komoly tárgyalásra és akkor a legna gyobb komolytalansággal olyan kérdést vet föl, amelynek hallatára ökölbeszorul minden tisz tességesen gondojkodóembernek keze. Lakosság cserét ajánl: költözzék át Erdélyből a honfog Jalás óta ott lakó magyarság, amelynek száma kétmillióra emelkedett annak ellenére is, hogy időről időre véres1 mészárlást végzett soraiban a valamikor védelme alá helyezkedett oláh és menjen vissza Erdélybe a csonka országban élő, mintegy 16 ezer oláh! Ez magyarul any nyit jelent, hogy vándoroljon ki Erdélyből a kétmillió magyar csak azért, hogy az ezeréves magyar Erdély oláh birtok maradhasson! Hát mit gondoltak ezek a luegkóíyagosodoít mócok ? Azt, hogy ilyen bolond beszéd után tovább tárgyalunk velők ? A magyar küldöttség nem tehetett mást, mint otthagyta őket. És erre azután az oláh nyíltan háborúra készül, hogy fegyverrel védje meg azt, amit a magáénak vall anélkül azonban, hogy ahoz joga volna. Különben még a turnu severini tárgyalások alatt kezdte csörgetni a kardot, hogy megijesz- szen bennünket és, hogy mutassa, mily bátor, milyen hős az oláh nép. Hát mi természetesen nem ijedünk meg; ellenben állunk elébe 1 Az elénk dobott kesztyűt fölvesszük. Joggal tételezzük föl azonban azt is, hogy ő oláhságuk még jóegynéhányat alszik addig, amíg azt a rozsdás szablyát, amelyet olyan büszkén csörtet, ki is rántja hüvelyéből és ránk emeli. Évszázados tapasztalatai arra tanítják, hoey mi nem vagyunk ijedősek és, ha fölvesszük a kesztyűt, álljuk is a harcot. Minket nem ahoz szoktattak, hogy orvul támadjunk, hogy vérében fetrengő emberrel keljünk harcra. Nem. Mi mindenkor nyíltan beszéltünk, szemtől-szembe cselekedtünk, igazságunkat hangoztattuk, tör« ténelmet nem hamisítottunk. Az igaz, az ármánnyal szemben gyakran elbuktunk, de igazságunk — bár sokszor hosszú szenvedés után — kiderült. Mi árulást soha el nem követtünk, adott szavunkat mindig megtartottuk, amit szereztünk, azt hősi dicsőséggel és nem árulásért, nem vérdij, nem borravaló címen kaptuk. Kardot sem csörtettünk soha. Mi csak felkötöttük a kardot és, ha kirántottuk, annak csak dicső séget szereztünk, Nem is ismer bennünket 1 másnak a világ, mint szavát tartó, hősi nem zetnek. ilyen tulajdonságok mellett érthető a türelmünk. De, hogy azt a végtelenségig próbára tegyék komolytalanságokkal, kardcsörietéssei és más gyerekjátékokkal, azt már nem enged* hetjük, nem tűrhetjük. Áui a kardcsőrtetésből sem következtethetjük azt, hogy összecsapásra kerülne a sor, mert bízunk abban, hogy találnak más csillapítót is az oláhok nagy harcikedvére és egy kis oktatást adnak nekik a komolyság elsajátítására. hf. A románok becsapták a iengelyhatal- makatp — írja a külföldi sajtó. Szófiából jelentik. A lapok bőségesen foglalkoznak a magyar-román tárgyalások megszakadásával. A Zora Budapestből jelenti, hogy hivatalos magyar helyen kijelentették, hogy a románoknak semmiféle terve nincs Erdélyre vonatkozóan, mert konkrét indítványok előterjesztése helyett elméleti vitába akartak bocsátkozni, hogy időt nyerjenek és csapatokat szállítsanak Erdélybe: 2 hadosztályt és repülőgépeket. Hangulatilag és katonailag —- úgy látszik, hogy Románia háborúra készül. Azonban Magyarország nem akar ilyen becstelen játékba kezdeni és nem tűri az ilyen politikai komédiákat. A tárgyalások megszakadásáért a felelősség Romániára hárul. Magyaror szág állandóan éríesiti a tengelyhatalmakat a magyar-román kapcsolatokról.,. ■),, A római értesülés szerint a német kormány , tájékoztatta a román kormányt, hogy a román tárgyalási mód Magyarországgal szemben nem felel meg a Salzburgban vállalt kötelezettségeknek. Az Assotiated Press értesülése szerint közvetlenül a magyar delegáció eltávozása után a román delegáció azt az utasítást kapta, hogy a tárgyalásokat kedvezőbb alapon folytassa. Végül egy másik római értesülés szerint Gigurtu tárgyalásokat folytatott a katonai vezetőkkel és a román kormány elhatározta, hogy fegyverrel védi meg Erdélyt. Az Assotiated Press értesülése szerint Románia csapatokat von össze a határon. Az Erdélybe küldött dobrudzsai csapatok nyilvánvalóan még a tárgyalások megszakadása előtt indultak el. Az Ulíro budapesti levelezője szerint magyar körökben hangoztatják, hogy a románok sohase gondoltak komolyan a megegyezésre és a tengelyhatalmakat csapták be, amikor jóakaratot tetettek. »»JlO (it f M német sejté szerint a lialiosságnsero nem megoldás. Bukarest, augusztus 27. Poloni, a román külügyminisztérium sajtófőnöke, ma reggel Berlinbe utazott, hogy jelentést tegyen Rib benírop német birodalmi külügyminiszternek a román miagyar tárgyalások eddigi eredményeiről. A német sajtó foglalkozik a mostani roH, mán-magyar viszonnyal s azt hangoztatja, hogy a délkeleteurópai béke érdekében Romániának területi engedményeket kell tennie Magyarország számára. A fölajánlott lakosságcsere nem megoldás. » » » Q ««« i ; . ; j-rri'vr^rtjvmnnfwwMww üendoiotoi a kiőriésről és a kenyérllszi-készitósről. | Budapestről jelentik: A hivatalos lap mai í számában kormányrendelet jelent meg, amely | a gabona kiőrlését és a kenyériészitést szabá* | lyozza az öj termelési évre. A liszífajíák tekin tetőben csupán a rozslisztnél van változás, mert az eddig? két féle rozsliszt helyeit egységes rozsliszt lesz csak ké szithető. Búzából változatlanul darát, nullás lisztet, egységes, valamint barna kenyérlisztet lehet l előállítani, U ; 4 j fehér liszt szükséglet biztosítása | végett azonban legfeljebb 40 % í nulláslfsztet szabad kiősiem. A meghatározott lisztfajtákból mindössze négy fajta kenyeret szabad kereskedelmi forgalomba hozni; egységes buzakenyeret, barna buzakenyeret, rozskenyeret és rozsos buzake- nyereí. A rendelet felhatalmazást biztosit a földművelésügyi miniszternek, hogy a burgonya keverést kötelezővé tegye. A kereskedelmi és vegyes őrléssel foglalkozó malmoknak a most hatályba lépett rendelettől eltérő módon előállított lisztkészleteiket augusztus 31-ig a Külkereskedelmi Hivatalhoz be kell jelenteniük. A rendelet ezenkívül intézkedik a korábbi jellegeknek megfelelő lisztek felhasználása tekintetében is. . ^. »V-9 «V. jj. Cj ;;s
