Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)

1940-01-27 / 22. szám

1940. január 27. ZALA MEG YE I ÚJSÁG inon hosszan dicsértük az egek királynéját, a magyarok Nagyasszonyát s közbenjárását kértük szegény nemzetünkért. Térj vissza nemzetein a Mária kultuszra ; az ő oltalmába ! Vándor ! Oltsd el szoinjadat, felüdül ve foly­tasd utadat! Tovább, tovább! Hej, de sok­szor eszembe jut ez a kis mondóka ! Pi­henve készülök a további utamra, ame'y tán nem !esz olyan hosszú, mint az eddigi, de an­nál? érdeke: ebb, mert rám nézve teljesen isme­retlen, s lei tudja, mit reit magában. Célom Érsekújvár és onnan Csal'óközőn át félkör­alakban le a Dunáig. Medvénél át a hídon és onnan túrám befejeztével vonató nhaza. A pihenést, amely hat napig tartott, hefejez­tem és július 27-én fo’ytattam, illetve meg­kezdtem vándorlásomat a szép Fe vidék felé. Mondhatnám, kevés kedvvel indultam el újra családom köréből, amire hatással volt a bakonyi borús idő is, amely a kedélyre le­hangolóan hat. Utam a Bakonyon, illetve a Bakonyban vitt végig. Csatka, Ácsleszér az első falvak. Első e et, hogy az utat eltévesz­tettem és csak[ 2 kilométer csavargás után ta­lálok rá az Ácsleszérre vivő útra. Ácsleszér már valahogy a Kisalföld nyúlványa. Északról és délről a Bakony részei határolják. Ba- konyszomhathely feíé azonban teljesen sík úton haladhatunk. Eiéggé népes ncgy falu Ácsleszér. Jcgyzőségi székhe'y, p'é! ária szép templommal. Utjai rendesek, jókarban van­nak, részben sváb lakosai szorgalmasak. Elég­gé öntudatos németek, azonban magyarságuk körül sincs baj.. Az új iskola, amely szép és gondozott, ontja magából a magyar élni aka­ráshoz szükséges kultúrát. A következő lakott key Feketevíz. Nevét « benne lévő vizecskétől kapta, amely bizony eléggé fekete. Kies, bár nagy erdőség közölt fekszik, mégis ideális pikenőhe y lenne arra rászorulók számára. Megkap utam további részén az erdőben, közel az úthoz egy csárda, amely kirándu óhely a környék számára. Las­san feltűnik Bakonyszombathely katolikus és református templomainak tornya, ahova nem­sokára meg isi érkezem. Hosszú utcája az el­fáradt embert igazán megkínozza. Na, de las­san célhoz érkeztem. A falu szép, rendezett. Felső fete protestáns, alsó része. r. katolikus. Ennek le.kipászloránál, Gubicza Antal espe­resplébános úrnál kopogtatok, aki igazi ma­gyaros vendégszeretettel fogad. A tanítóság iránti nagyrabecsülésé! még azzal is alátá­masztotta, hogy naplómba azt írá : Szeretet­tel fogadtam, mert tanító. Ke lem es elbeszél­getés, a falu á.lapotának ismerte ése uláu a Legszentebb hajlékát mutatta meg, ahol a gyönyörű, értékes, kézzel készl ett miseruhák- tói kezdve mindent a legnagyobb pedantériá­val kezelnek. Innen kijövet bő magyarázatok­ban volt részem! a minden évben megrendezett araió ünnepségről. Sok újat hallottam, ami­nek nagy hasznát veszem az általam rendezni szokott ünnepségeken. Közben telik-mú ik az idő s figyelmez eí utam d'o’ytatására. Kis emel­kedésen át alig pár kilométeres gyaloglással Kisbérre jutottam, amely már te jesen a Kis­alföld képét viseli magán. A szép kis város­szerű hely érdekes két csonkatornyú templo­mának, a török emléknek, a világhírű állami ménesének, a 330.000 pengős Srn'orb méné­nek, a gyönyörű hősi emlékművének megte­kintése ulán a szép, nem régi, emeletes, kul- túrvárba, az isko'ába mentem, ahol Jakatics Ferenc karlárs fogadott me'eg szeretettel. Éj­szakába nyúló beszélgetés után tériem kedves házában nyugovóra. De bizony a fáradtságnál nagyobb volt az a sok csodálni való nagy­ság, amiket az én Jakatics kollégámban ta­pasztaltam. Nem tudtam aludni, hányszor és hányszor feltűntek gendo!atban előttem az ő általa elmondollak. Dunaszerdal e yi műkö­dése, onnan való kiutasítása, a Duna hiúján való ide-oda tologatása a családnak. Az elrej­tett szent magyar értékek, újságcikkei, szen­vedései és egyszóval izzó, fanatikus hazasze­retete és magyarsága ! Nem veszhet el az a nép, amelyiknek ilyen fiai, taníló, mngüllelő iái vannak. Édes magyarom, érted mindent, nélküled semmit! Hűvös, borongós reggelen indultam másnap tovább Komárom felé. Eléggé hosszú úl 31 kilométer, de azért e y napra terveztem. Első község, ahova érek, Ele A kis falun csak átha­ladok pihenés nélkül Csép község irányába. Érdekes szép utcáján a katolikus templom tövében lévő iskolához mentem, azonban a taníló nem volt otthon s így innen is pihenés nélkül mentem lo- ább Nagyigmánd felé. A falun kívül egy kisbéri fuvaros ér tel, aki szívesen felveit kocsijára. A rendezett Nagy- igmándról, ame'y a keierűvízeiről, kis nyílt vadvizeiről nevezetes, Kisigmánd felé men­tünk, amely légközelebbi falu Komáromhoz. Az egyhangú kisalföldi síkság semmi különö­sebb élményt nem nyújtott. Akkor fogott el csak furcsa érzés, amikor Kisigmándot el­hagyva Komárom tornyai tünedcz'ek fel, köz­tük az öreg Szent András templom tornyai. } Istenem ! Mennyit vágyakoztam én c kép után 1 Mennyi Ívesei űség, mennyi öröm szorul torkomra e kép felett ! Mennyit sóvárogtunk utánad, mennyire vártuk, hogy úgyme n íjam — feltámadásodat ! Hogy lestük gondolatban sorsod fordulását! Becéztünk, cirógattunk gondolatban és álmomat láttam most lelje- sülni, hogy a kőzetedbe jutottam és alig egy fél óra alatt falaid között lehelek. Atyám 1 engedd ezt megérnem 1 Extázisbán vagyok és szinte szavalok, ami csak a számra jön, han­gosan kiáltom s mint a gyermek, örülök az eljövendő boldogság felelt. Hangulatom átra­gad a kocsisraj is és szinte száguldunk a ko­máromi kapu felé. Beérkezésünk ulán valami pihenő után nézek, hogy aztán nyakamba akaszthassam a várost s minden zegét-zúgát megismerhessem. Nem sokáig pihenek!Meg­nézem Uj-komáromot, majd a híd felé tar­tok, amely a| nagy események színhelye volt. Spanyol lovasok, hova lettelek ? Ezen a hídon jött a felszabadulást hozó fehér lovas. Délceg alakja üt tűnt fel. Annyi a fellolakodó em­lék, amit persze csak hallomástól, újságból, filmről ismerek, hogy szinte nem bírok veL És most itt vagyok. Azon a helyen megyek, amely magyar embernek innen álról tilos volt. Még olvasom' az elmúlt uralom utcane­veit, figyelem a helyeket, ahol a »nagy«, »hős* nép élt hosszú 20 év alatt. Sohasem akarlak ők innen kimenni. Utam a Szent András templomba vezet, amely igazán csodálatra méltó. Szépsége rit­kaságszámba menő és én ezt láthatom ! Itt lehelek a falai közölt. Megcsípem karomat, hogy nem csak álom-e ? Hála a Mindenható­nak, valóság; csodálatraméltó valóság. Még az idő is megváltozott, úgy, hogy amikor a Klapka-térrc értem, utitársam, a Nap, ugyan­csak ontá sugarát. Klapka szobra ! Régi hő­seink elevenednek meg előttem 1 Megnyugta­tom őket; nyugodjatok meg, folytatják erő­feszítéseiteket most is, vannak itt még élő hősök. A Klapka-szobor mögött lévő város­háza drukkolásaink helye. Hány magyar só­haj szállt feléd, hogy élő, tárgyaló hőseink mit intéznek el falaid között 1 A vármegye­háza, a vár, mind csodálatos élmény magyar embernek. Pozsonyi kapu, pedig ritkaság- számba menő. A város részletes megtekintése után a katolikus fiúiskolát keresem meg, ahol Faragó István kartárs ismerteti a lutünt rezsi­met. Sok crdekesl dolgot beszél el, ami fényt vet a mi tót barátainkra. Hosszú beszélgetés <után, sok teldolgozni, megemészteni való él­ménnyel indultam tőle, hogy tovább nézzem, vágyaim megvalósulását : Komáromot. Utam most a cseh erődökhöz vezetett. Sok min­dent hallottam ezekről. Hát most itt vagyok bennük. Innen akartak magyar fajtám min­ket kiirtani. Az isteni Gondviselés azonban közbelépett. (Folytatjuk) , A norvég nők hazájuk független­ségének védelmében Oszd, január 27. Márta hercegnő, a trón­örökös felesége rádión felhívást intézett a norvég nőkhöz aziránt, hogy sürgősen jelent­kezzenek önkéntes munkára abban az esetben, ha erre szükség lenne. A jelentkezőket jegy­zékben tartják nyilván. A norvég nőknek — mondotta — hozzá keli segíteni az országot a függetlenség megóvásához. • ? 1 Miniszteri biztos az Alssdunármtuii Mezőgazdasági Kamara élén Budapest, január 27. Az elmúlt évben a földművelési minisztériumba sok panasz ér­kezett az Alsódunántúli Mezőgazdasági Ka­mara ügykezelése ellen. A minisztérium a vizsgálatot le is folytatta és a szabálytalansá­gokat megállapította. A rend helyreállítása végeit a miniszter Holzwartli Ferenc magas­rangú miniszteri tisztviselő személyében mi­niszteri biztost állított a Kamara élére. »»»»o ««*í Lelkes akció-gyűlés a KulturMzkn A kapornaki espereskerület községei pénte­ken a Kullúrházban gyütel e etek ö_szc, hogy megtartsák első akció-gyűlésüket. Megjelent a kerület papsága, taníó^ága, inte’ligen diája, Zalaszentiván főjegyzője ötvenedmagával, úgy, hogy a fűtőit kisteremből a nagyierembe kel­lett átköltözködni, de ott is csak alig tudott el­helyezkedni az óriási közönség. Pedig Nagy­kapornak összes libáival a rossz.út miatt nem tudott eljönni, illetően a megrendelt két ha­talmas autóbusz nem tudott a szűk úton Nagykapornakig eljutni. Pontosan 10 órakor a Himnusz elcneklése után Káuzli Gyula kerületi gsperes nyitotta meg a gyűlést azzal,- hogy a hitetlenség, tu­datlanság és a közöny hármas ellenség ellen bátor, lelkes férfiakból á’ló várakat jötlek ősz- szó építeni, hogy a kerületnek minden községe védve legyen a káros eszmék, különösen a val­lási közöny fertőjétől. Az első szónok Kovács László MÁV fel­ügyelő volt, aki lelkes szavakkal bizonyította, milyen nagy szükség van a mai világban az apostolkodásra s meggyőző erővel kérle a férfi hal’galó ágot munkára Krisztus orszá­gáért és ügyéért. < Ezután Ncmeth János alsónemesapáti gazda hasonlította össze a múltat a jelennel s fájó szívvel említette, hogy addig nem lesz boldog a keresztény magyar, amíg őseinek szent és tiszta hagyományaihoz vissza nem tér. Majd Briglevics Káro’y dr. ny. főispán gyönyö­rűen felépített előadásban vázolta azt, hogy, az emberiség hogyan jutott el a mai sivár je­lenhez s felhívta különösen a bátor s hang­adó férfiakat erőteljes és öntudatos munkára* Ábrahám János szepetki. gazda rövid, de nagyon ügyes beszédben panaszolta fö', hogy amikor együtt van a nyáj, a hivatod vezérek hiányoznak onnan és saját életéből vett két

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom