Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)

1940-01-27 / 22. szám

ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG 19JO. január 27. ■■KHBBEISEK példával mulalott rá a munka és apostol kodás szépségeire. Utolsó szónok Góczán Zoltán nemesapáti plébános volt, aki a papság és a hívők közli viszonyról! beszélt. A megkezdett apostoli mun­ka csak akkor lesz! sikeres, ha a lelkipásztor és a hívek közt harmónia van. Élénk szín 'le­kéi, remek hasonlatokkal ecsetelte : miért van annyiszor meg nemi értés a pap és hívei közt. A nagyszámú közönség lé leg et-visszafojtva leste és várta a szavakat a szónok ajkáról s á meghatottság mutatta, bogy a szónok szív­ből beszélt és szívekhez szólott. v A nagyhatású beszéd után a kér. esperes megköszönte az előadóknak a lelkes és ko­moly szónoklatokat, a híveknek pedig a türel­met és példás kitartást, majd a Pápai him­nusz eléneklésével befejeződött a néni várt si­kert eredményezett gyűlés. Légiforgalom Beilin és Moszkva közötti Berlin, január 27. Moszkva és Berlin kö­zött megindult a rendszeres légiforgalom. Az első gép tegnap délután érkezett meg Ber­linbe, az utat 4.59 óra alatt tette meg. Fegyelmi bíróságok alakulnak a kereskedők és Iparosok elleni kisebb perek tárgyalására Az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy á közönség részéről apró-cseprő ügyekkel zak­latják a kereskedőket és iparosokat. Egészen jelentéktelen ügyekben bírósági orvoslást kér­nek, ami sok munkát ad a jelenlegi fórumok­nak. A kereskedelemügyi és az igazságügyi minisztériumokban most felvetődött a fe­gyelmi bíróságok megvalósításának gondolata, A fegyelmi bíróságok lennének illetékesek ezekben a kisebb jelentőségű ügyekben dön­teni. > áss Történt pedig, hogy Jani. a lovász, nagyot és merészet gondolt. Már régóta fúrta az ol­dalát, — ó, nem a kíváncsiság, hanem a vágy — hogy; ne egyszerű gyalogosnak lássák, hanem tiszt úrnak, méghozzá főhadnagynak. Lesle hái az alkalmas pillanatot, mikor szól­hatna Csóry főhadnagynak, mikor kérhetné el — akárcsak!félórára is -- az egyenruháját. Egyszer aztán alkalom kínálkozott. Jani a fő­hadnagy elé állt., — Főhadnagy úr alázatosan... — No, mi kellene Jani ? Köhögött, lí/ákogott a Jani, halántékán ki- dagadt az ér, titokban még a lába is reszke­tett. Egy kicsit kerülgette a forró kását. — Régóta gondoTam már rá, kérni is akar­tam ... — Mondd már, ne kertelj ! v. Nagynehezen kibökte. — Szeretném elkérni a főhadnagy úr ru­háját. — Aztán miért V — Szerelném megmutatni ezeknek a poros- Imi" újoncoknak, hogyan illik n kém a tiszti a iiba. Jó volna érezni, milyen boldogság tiszt­nek lenni, hogyan köszönnek a fiúk, meg az­tán, mit szólnak a lányok... Nagyot nevetett Csóry főhadnagy: — Te csibész! Hát nem1 bánom, de csak félórára. HL kell sétálnod az ablak alak, nézlek, nem csinálsz-e baklövést, ha pedig intek, be kell jönnöd. így is történt. Vörös Jani, az egyszerű lo­vász, magára öltötte a szépséges egyenruhát. Ragyogott a szeme,, mint a fényesre pucovált zubl onygomb. M ikor kitépett a kapun, népes bakacs.apal.ba botlott. Amint meglátták Ja­nit, olyan kaptákba vágták magukat, hogy a föld is megdobbant alattuk. Az újdonsült »fő­hadnagy« hanyag mozdulattal len litehe fel a kezét : — Szerbusztok. A másik oldalon ismerős lányok ballag­lak. Alig hittek ti szemüknek Jani moso’ygós arccal kapta el a csodálkozásukat. Na, Maris, tetszem ? — Hát maga mikor lett főhadnagy ? — Tegezhetsz ám, mint máskor. Nem, nem szabad, a főhadnagyot tegezni. Igazad van ! Azzal tovább biliegeit. De a földöntúli öröm nem tartod sokáig. Az utca végén tisztek jelentek meg, mire Csóry főhadnagy beszé­li tolta Janit, ne kerekedjék valami nagy baj a dologból. Béni a szoljában megjegyezte: — Ez a nagy kevélység igazán íe.esleges volt, Jani. Azóta, ha valami felesleges dolgot csele­kednek meg a századnál, ez a mondás járja : Fölösleges, mint a lovász kevélysége. Dávid Tibor. . 5813^'!' >•. • x . - • ■ ­Miért nem takaritja el a wares az úttestekről a hasat? ü polgármester megjsgfaíései a méitatlanlcodásra Még december elején is csak arra számítot­tunk; hogy megint olyan lesz a tél, mint .az előző években. Úgy mutatványszámba ka­punk csak egy kis havat, ami harmadnapra már elolvad s azután elég gyakran esik az eső. Szánkózás, korcsolyázás, Síelés csak jám­bor óhaj marad. Föltevésünkben azonban csalódtunk. Meg­kaptuk a telei! minden szépségévé-, de minden kellemetlenségével is. Vastag hóréteg borítja a földet, a hőmérő híganyoszlopa heteken át mélyen ä fagypont alat tállott. Van jó szán út, korcsolyázhatunk, ródíizhatunk, síelhetünk Kinek hogyan tetszik. Csak a közlekedés te­rén jelentkeznek* kellemetlenségek, no, meg a fűtés körül. A vonalok elakadtak, fűtésre há­romszor annyit kell kiadnunk, mint ameny- nyjre számítottunk. De van szép téli táj. Ne haragudjunk a télre, mert hideget hozott. Most van ennek az ideje. Hadd adja ki mér­gét most és ne márciusban, áprilisban... Zalaegerszeg utcáin is lomhán terpeszkedik a vastag hóréteg. Sokan már nem is nézhetik ezt jószemmel. Méltatlankodnak, hogy a vá­ros még eddig nem lisztíttalta meg az utcákat a hótól. Vitéz Tamásy István dr. polgár- mester, a nagy természetbarát és a városnak jó gazdája csak mosolyog, amikor ha lja a panaszokat, hogy sole a hó az utcán. Aztán válaszol ilyenformán : ■— Ugyan miért a méltatlankodás, a panasz? Hát nem szép a téli táj ? Nem szépek a havas utcák ? Ahol az igazi szükség úgy kívánta, ott elrendeltem a hó eltakarítását. A forgal­mat bent a városban nem akadályozza a hó. A pénteki hetivásáron sem volt baj. Elfért mindenki a hótól mentesített helyeken — A hónak olyan mértékben való kihorda­tása, hogy az utcák teljesen mentesüljenek a hótól, keresztülviheletlcn. Nem bírná meg a város kasszája. Arról azonban gondoskodtam, hogy azok az utak, amelyekre a mezőgazda­sággal foglalkozó polgároknak leltéllenül szükségük van halaszthatatlan munkájok el- végezhetése érdekében, járhatók le.yenek. Itt bent csak járhatunk, ha a kocsiúlon van is hó. Mi lesz olvadáskor ? A hó elolvad, a víz lefolyik. Egyébként bent a városban is folya­matban vannak a munkálatok, hogy a közle­kedés zavartalanságát biztosítsuk, de az ut­cának a Írótól való teljes megtisztítása túl­haladja a város anyagi erejé t. ' — Ha a város utcái hamar megszabadulná­nak a hótól, hamarabb kapnánk port, amiből úgyis elég jut nekünk és ami miatt úgyszólván egész éven át szakadatlanul hangzanak pana­szok. Nem jobb, ha pár bélig még .hóréteg borítja az utcát, mintha a havazás után nó- hány napra már porban fuldokolnánk ? A gyalogjárókról lekapartatom a havat és akkor senki sem panaszkodhatik. hogy nem járhat rendes úton. A polgármesternek a méltatlankodásra adott megjegyzé eit mindenki helyesléssel fo­gadhatja. Olyan követelményeket nem tá­maszthatunk Zalaegerszegen és Zalaegerszeg­gel szemben, mint a fővárosban és a ióváros­sal szemben. Amit tehetünk, azt meg is tesz- szük. Baj, kár abból nem származlratik, ha a hó az utcán olvad el. Sőt, közegészségügyi szempontból nagyon is kívánatos az, hogy, a porképződés, ha már el nem is kerülhető, minél később induljon meg a városban. »»•»» o «««í Tisztelettel értesítem & n. é. Közönséget, hogy a szezon végi o’csó cipő kiárusításomat a mait napon megkezdtem Árusítok, szép fazonú, jó 'mi­nőségű cipőket 2 P-töJ 12 P-ig Olcsó putloverok és női se­lyemharisnyák mélyen leszál­lított árakon. SIESSE ÖN iS!! \t ('é l I Z/ÍL/ILQERSZEQ. T E L: 8 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom