Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)

1940-01-27 / 22. szám

Kérelem. A Zalaegerszegi Légoltalmi Liga női alcso­portja kérő szavakkal lordul Zala vármegye hölgyeihez, támogassák a zalaegerszegi Lég­oltalmi Liga helyi csoportját feladatai meg-, valósi [hatásában. Az elnökségnek az a terve, hogy vármegyei női ligacsoporlot alakítunk, amelynek tag­jai lesznek a hazájukhoz, nemzetükhöz min­denkor hűséges zalai hölgyek, elszánva bár­milyen időkben bekövetkező feladataik buzgó teljesítéséi e. Azzal a kéréssel fordulok Zala vármegye asszonyaihoz és leányaihoz, támogassanak en­gem ebien a nemzeti nagy célt szolgáló mun­kámban, lépjenek be a Zala vármegyei Lég­oltalmi Liga szervezetébe, mert hisz közös ér­dek tűzhelyünknek, családunknak, gyermeke­inknek és minden magyar testvéreinknek vé­delme. Ez a védelem megacélozta^ a a magyar honvédségi harcoló erejét. Hazafias üdvözlettel : Dr. Brand Sándorné a zalaegerszegi légoltalmi liga női csoportjá­nak elnöke. A belépés feltételeiről a főszolgabírói hi­vatalok és a körjegyző urak nyújtanak felvi­lágosítást. Korbács, vagy — kalács? Amióta ez a keserves világ áll, sokat vitat­koztak már azon : hogyan, mi módon, miké­pen neveljünk ? Azon is sokat főtt már illetékesek és ke­vésbé illetékesek feje, hogy kit neveljünk ? Fiatalt-e, öreget-e ? í A közmondás kisegítette a töprengőket a bajból: Addig hajlítsd a fát (vesszőt), míg fiatal! Mostmár nem kétséges : nevelni csak a fia­talokat, az ifjúságot lehet! (Vagy talán : csak a fiatalokat, az ifjúságot — érdemes.) Sok tudós férfiú lett még tudósabb a még nagyobb fejtörésben : ha nevelni lehet, sőt : nevelni kell, hogyan neveljünk ? Az egész nevelésnek a bibije, valljuk meg őszintén, ez a kérdés : Hogyan ? Akadtak csillagnézők, akik naponta három­szor ájultak el, ha a szeretet szót kimond­hatták. ök, a szeneletbajnokok, véröket adlák volna annak bizonyítására és bizonyságául, hogy csak a szeretettel, csak a kaláccsal lehet ne­velni. v ' De akadtak szomorúszemű és szotnorúszívü élelemberek, akik viszont mindent erre az egyetlen kártyára Leltek fel : korbács nélkül nem lehet nevelni ! A harmadik, a teljesen életszagú fajta, azt vitatta : csak korbáccsal lehet nevelni. (Mi­lyen különbség: korbács nélkül mm lehet nevetni ! — vagy : csak korbáccsal lehet ne- vélni !) Sok víz lefolyt közben a jó öreg Zalán. A vitatkozás elméleti voltából gyakorlati való­ság lett! Megpróbált.': mind a három módot! .Volt idő, .kor egyedül a korbács suhog- talásálól várlak a legteljesebb, tegkielégílőbb eredményt. Volt idő, amikor a korbács egykori és ki­adós alkalmazásából várták a nagy kérdés megold 'sál. Es \ :t ;ldő, amikor úgy röpködtek a szere­ve',-kai Ások, mint nyárvégi es a ' un a hulló­csillagok. Mind a három módszer alkalmazása vé­gén összedugták fejőket a tudós férfiak: mi az eredmény ? Es — hallgattak! í , ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1940. január 27 wmiuMMjuum r ksx&s ?4*igs?tvmKz .'ami msaumcsam A csak korbács : vadított. A korbács elhidegüett. A kalács : elkényeztetett. # * * Elmúltak a boldog korok ! Vége lett annak a világnak, hogy meleg varokból üres szem­mel bámuljuk a hótorlaszokat ylakító szil- vihart. Minden év, minden nap, minden óra, min­den perc próbára teszi az egyént és az ösz- szességet. Lassanként rájönnek az arra hi /atollak, hogy csak kaláccsal nem élhetnek és nem él­tethetnek ! i Az is nyilvánvaló lelt, hogy sem korbács­csal, sem csak korbáccsal nem állíthatják he az egyént a nagy közösség eszmei szolgálatába Hol van hát a megoldás ? Ahol az élet, a valóság leteszi a kezét és azt mondja : állj, ne tovább 1 De hol e;í a kéznyom ? Körülbelül a — közepén ! Nézzük csak Krisztust, az őrök példaképet. Maga volt a végtelen szeretet ! A végtelen kalács ! i És mégis : korbácsol is vett kezébe ! Amikor szükség volt rá ! Mert arra is volt szükség ! •ti * * Szemforgató tudós bácsik ! Ne »kontrázzá­tok« meg az örök Példát ! Ne magyarázzatok a fára vízilovait s a tengerbe macskát ! Szük­ség van a kalácsra is ! De : a korbácsra is ! • '* * =s Bár ne volna szükség a korbácsra ! Cellát: angyalok élnek a földön? Nincs szükség a lángpallosra ? / Bár ne volna ! Hámori György. Anglia nem működő ismeri el a területén „cseh kormányt*** A Stefani iroda londoni tudósítója jelenti, hogy Benes és társai propaganda tevékény- sége Angliában megélénkült. Úgy, látszik, Be- nesék bíznak abban, hogy a régi Csehszlová­kia, amely versaiilesi alapokon nyugszik, vis­szakapja régi önállóságát és még visszatér­hetnek Prágába. A terjeszkedés következté­**j*^^**á*&*a*S0***m0* ben szükségessé vált angol részről egy parla­menti nyilatkozat, amely szerint az Angliában tartózkodó csehszlovák bizottságot nemi isme­rik el a cseh kormányként, hanem csupán egy olyan szervnek tartfák, amely védelmezi a volt csehszlovák állampolgárok érdekeit. »»» o ««< Százhatvanezer németet telepítettek vissza a birodalomba a keleti vidékekről. Berlin, /anuár 27. Galícia és Volhínia vidé­kéről áttelepített németek hazaszállítása a vége felé közeledik. A legutolsó szállítmány 130.000 ember vasúton és 35.000 tehergépko­csin hagyta el a szovjet érdekterületet, hogy visszatérjen a birodalom kebelébe. Erről a te­rületről összesen mintegy 100 ezer német ke­rült vissza hazájába. Hinder birodalmi biztos a Saán-folyó híd- ján fogadta a hazaérkezőket, majd nyilatko­zatot tett a sajtó előtt. A német birodalom —■ mondotta — rendezni akarja a keleteuró­pai részeken egymás eben küzdő kisebbségele ügyét. E célból történt a németek visszahí­vása is. A birodalom a balti részeken eltele­pülő németeket is felszólítja a hazatérésre.. A lengyelországi területeken lévő legyetek­nek is biztosítja az élethez szükséges javakat és nem kívánja sakkfigurákként kezelni őket. A zsidóknak is külön területet fogunk kije­lölni, ahol békében élhetnek egymással. »»»»o«««« Országjárás. Ismerd meg hazádat! Irta: Kőszeghy Ferenc, lickóvadamosi igazgatótanitó. Már nem is vagyok fáradt! Vonz az is­meretlen Bakony ; kívánom az utazást, csalo­gat a sul'ogö titokzatosság. Társaságot verbu­válok össze és egyik napsütéses reggel meg­indulunk Csatárpusztán, Csetcnyen keresztül Bakonyjásd felé. Kellemes szép út, bár nem valami jókarban van, A vidék le'ejthetotK a él­mény ! Bakonyjásd egy 1200 lelket számláló község. Érdemes plébánosa igen kedvesen és zenelettel beszél a lakosságról. Istenem, de jó is, ha dicsérheti a vezető a faluját! Ba­konyjásd különben búcsújáró hely, meri ha­tárában van a jásdi szent kút, ahol jelenés történt. Ennek és a közelfekvő avargyűrűk­nek megtekintése után útunk a rengetegbe vezetett be. Célunk a Bakonynána halárában a rengeteg' közepén, Perc-puszta közelében lévő, úgynevezett »római fürdő«. Túristák ál­tal jelölt úton találunk oda. Ilyent még nem láttam ! Mintegy 12—15 méter magasságból bővizű patak zuhog alá. Valóságos vízesés. Nevét a rómaiaktól kapta, mert állílóan szik­lamedencéit fürdésre lr szná tákc LcPlepe: dunk és a rómaiakat utánozva mi is a víz­esés alá állva hűsítjük magunkat. Bő táplál­kozáshoz fogunk, de nem győztünk telelni a hely gyönyörűségével sem. Sajnos, felhők tornyosulnak és hamarosan az eső is meg­ered. Bár a nagy sziklák jó menedéket nyúj<- tanak, mégis falu után kell néznünk. így ju­tottunk be Bakonynánába. Gyönyörű temp­loma, csodálatos világiul á^al (villany) példa nélküli. Szép nagy község. Gondozóit házai,, portái jómódra vallanak. Innen estefelé újra otthonunkba tértünk. Másnapi a még híresebb búcsújáró helyre, Csajkára mentünk. Szép hatalmas temploma helyén valamikor pálos­templom és zárda állt. Sok-sok kőemlék ma­radt fenn ebből az időből. Maga a kegyhely ilt is kút, a falun kívül egy gyönyörű erdő közepén van. Regykápolnája a hí e» csalkaf Máriával csodálatosan szép. Bővizű szent- kúlja sok zarándoknak adta vissza testi ép­ségét — mint, a hiteles fe' jegyzések igazolják,; Megérdemelné e he'y, hogy valami szerzetes rend letelepülésével újra a régi, felkapott búcsújáró helyek sorába emelkednék, mert szépsége a kegylie’yek közölt az első; az el- vitázJiatatlan., Kápolnájában lévő harmóniu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom