Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)
1940-03-02 / 51. szám
4 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1940. március 2legtöbb .embernek sopánkodása, amikor elégedetlenkedik pályája miatt és irigyli a más pályán működőket. Ez mindig így volt, így van és így lesz. Hogy mindig így volt, elég ha Róma babér koszorús költőjére és utolérhetetlen nagy szatirikusára, Qu. Horatius Flaccusra hivatkozunk, aki már 20Ü0 évvel ezelőtt ostorozza az embereknek eme gyön- geségét Elégedetlen világ« című szatírájában. Hu mindenki a pályaválasztás elöli sa ját magút tenné szigorú bírálat tárgyává és alaposan igyekeznék megismerni azt a pályát, amelyet választani akar, talán kei>esebb elégedetlen , ember volna. Minden pályaválasztásnak legelső feltétele, hogy az illető veleszületett hajlamot, rátermettséget és kedvet érezzen az általa választaii- dó pályához. De épen ez sok esetben olyan nehezen állapítható^ meg. Általában azt mondják, mindenki született nevelő, mindenki tuti tanítani és nevelni. Lehet, hogy mindenki született nevelő, de nem hivatásos nevelő; iiogy mindenki tud tanítani és nevelni, ami nem volna baj mindi- addig, amíg nem ragaszkodik ahoz, hogy. jobban ért hozzá, mint a hivatásos tanító és nevelő. Valamit mond a közmondás is erről : Ahoz. hogy' tanítsunk, csak tudnunk kell valamit, de ahoz, hogy neveljünk, lennünk is kell valaminek«. Idézett itt pár sort a Rendtartásból és Utasításból. A tanárnak hinnie kell a lain tolt ismeretek értékében is, ha ezeknek az értékeknek megbecsülésére kívánja tanítványait nevelni. Fontos követelmény, hogy a tanár, széleskörű és alapos tudományos képzettséggel induljon el életpályáján. Ámde a tudományos felkészültség, sőt tudományos munkásság, lelkiismeretesség, kölelességtudás sem avatja jó tanárrá. A ne viel ő tani Lás szemszögéből még nagy fogyatkozásai lehetnek, ha néni igyekszik tanításiam és neveléstan! ismereteit cs képességeit folytonosan fejleszteni, a pedagógia korszerű haladásából vont tanulságokat a maga eljárásával egybevetni és e téren is a folytonos tökéletesedés útjait keresni. A tanárt veleszületett szerencsés személyi tulajdonságai és tanítási készsége sem mentesítik az önművelésnek minden téren fontos követelményei alól. Egyetlen pályán sincs annyim szükség a fejlődés eleven erejére, és a mindig friss lendületet éltető szellemére, mint a tanári pályán. Ebben van megkülönböztetett belső értéke. így beszél a1 Rendtartás és Utasítás a tanárról Megkívánja ez azt, hogy szeressen minden gyermeket kivétel nélkül, de vigyázni keil, hogy a szeretet nem a dédelgető, mindent elnéző szeretet legyen, amelyben a legtöbb gyermek otthon résvecül. Állandóan keresni kell a szülőkkel való együttműködést, minden szülőt meg kell érteni, csak! így nyerhetjük meg munkatársnak s ezzel sok kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat Meg kell becsülni az egész lársadalmat, nem szabad nevelő munkánk közben megiéledkezr ni nemzetünk és hazánk iránti felelősségteljes kötelességeinkről, végül törhetetlen hittel bíznunk kell a jó Istenben. Szólott itt a tanári diploma megszerzéséről. De még korábbi, sőt legelső feladat az ön- megismerés. Föltelte azulán a kérdést a ta- nárifjúhoz : ludja-e nagyon szeretni a gyermekei, aki szellemi fölényétől vezetési, testi erejétől védelmet vár ? Van-e annyi türelme, hogy a gyermekben a hibái ne mindjárt büntesse, hanem azon javítani igyekezzék, vagy később, mini tapasztaltabb nevelő, megelőzni, már csírájában elfojtani azt ? Van-e annyi lelki ereje, hogy minden körülmények közölt azt érezze, hogy sohasem állhat a gyermekkel szemben, hanem mindig1 csak; fölötte vagy mellette ? Végül gyaraj.odotl-e lelkiekben any- tnyira eddigi 18 é es név: Ítélésé aluli, hogy azt érezze, hogy a gyermeknek mindenkor mindenben csak jó példái szabad szolgáltatnia. A tanár nemcsak az iskolának és családnak él, hanem a társadalomnak is. A leendő tanárifjú büszke önérzettel foglaljon helyeL a társadalomban, annak oszlopos tagja legyen.. Sehol sohasem szabad olyant tenni, vagy beszélni, ami nem állja ki a társadalomnak szigorú bírálatát. Ha ezt maga is érzi, máris megvan az önbizalma. Ahogy helyt kell állni mindenben és mindig a felsőbb hatóság, a diákok és a szülők bíráló szeme előtt, úgy helyt kell állania a társadalom elolt isi, amelynek szintén van joga szigorú bírálatot alkalmazni a tanárral szemben, amikor be tógád ja és továbbra is tagként meg akarja tartani. A bírálat elviselésére egyébként edzenie kell magát. A gyermek a legönzőbb bírálója tanárjának, a szülő nagy általánosságban gyermekén keresztül bírálja meg : ha jó a gyermek és a bizonyítvány, jó a lanár is és ellenkezően. A bírálat egyre súlyosabb lesz, de Helsinki, március 2. A szovjet csapatok Viipuri ellen 3 oldalról intéztek támadást. Jégen, a terioki vasútvonal mentén, valamin! a terosijoki kikötőtől keletre. A szovjet had- vezelőség harcikocsikkal megerősített hadosztályokat dob harcba. Az első szovjet csapatok már csupán 3 km-re vannak ViipurlLól, azonban a bevonuló ellenség csak romhalmazt fog találni. A szovjet csapatok erős nyomást gyakorolnak Talpaié irányában is. Helsinki, március 2. Finn hivatalos jelentés szerint február hónapban 251 szovjet repülőgépei lőttel ie és 53-at pusztítónak el más módon. A háromhónapos háború tartama alatt a szovjet összesen 530 repülőgépet veszített. Róma, március 2. Olasz haditudósítók jelentése szerint az éjszaka folyamán orosz roham- csapatok bevonultak Viipuriba. Így kezdődik a finnek nemzeti himnusza. A két első szó fordítása a lexikon szerint az, hogy »Óh hazám«, falán inkább Óh anya- földem«. Valami megható, szinle gügyögésszerű, mint a gyermek siránkozása anyja után, a finn himnusznak első kél szava : Oi mariimé. Milyen különös, a világ minden nyelvén a gyermek első dadogása valami hasonló és valahol Ázsia földjén, ahonnan a finnek is elindullak az első istenség, embereknek és isteneknek teremtője, Ma voll, az örök anya. Ez a dadogás, ez a mama, ez a majdnem gögicselő szó annak a népnek nemzeti imádsága, amely annyi hősiességgel és vértanúsággal tudja védelmezni a drága anyaföldet. A finn nemzeLi himnusz a lexikonbeli hivatalos fordítás szerint, amely talán nem födi egészen az igazi lényeget: »Óh hazám, Finnország, drága hazám«. Vannak más nemzeti himnuszok, vannak nagy népeknek csengő és harsogó nemzeti imádságai, amelyek nem ezt a gyermeki ragaszkodást, hanem a férfiak büszke kiáltását, a harcosnak csalakiállását, a hódítónak magát bizLató jelszavát kiáltják a világ felét De ez... Mennyire más. Szinle úgy hangzik, mint egy szegény embernek kapaszkodása utolsó kis vagyonához, házacskájához, amelyet még az öregapja épített és amely neki minden a világon, amelyért dolgozik, szenved és ha kell, elpusztul. Oi maamine, Suomi. Anya a föld és anya a haza. Ezért az anyáért meg kell halni, ezért az anyáért szép dolog meghalni. Az hazáért, amely olyan szegény, a hazáért, anyáért mindenl, az anyalöldérl mindent, a amely mostohán adja ajándékait gyermekeinek, meghal egy nép és a világ1 népei ezl a szép és dicső halált valami, szinte babonás tiszLeletlel tekintik. Mert bizony-bizony szép és dicső ez a halál. Asszonyok, gyerekek, aggok adják oda az élelüket, hogy megmenthessék a szeretett anyái, Finnországot. Férfiak egyszerre tíz férfi munkáját és áldozatát legnehezebb a társadalom bírálata, amely a tanárban az egész embert is bírálja. Nagyon erősen kell megvetnie a lábát, hogy egész embernek maradhasson a társadalom szemében is. j új Egyébként akármilyen pályára megy is az ifjú, legalább valamit vigyen magával a tanári pályából : a további önnevelést. Ha másokat nem is akar nevelni, magát kell állandóan továbbra is nevelnie, az alaj>ot megkapta eddigi iskoláiban. Bármilyen pályát választanak is, Isten áldását kéri további munkájukra, amellyel az ezeréves Magyarország szebb jövőjét akarják szolgálni. A közönség és a diákok nagy tetszéssel fogadta a jólanácsokat és magyarázatokat. Moszkva, március 2. Orosz hivatalos jelentés szerint Karéliálxm sikerrel támadnak tovább az orosz csapatok. Paakomlaski és Ilainlaki városokat, valamint Viipuri déli külvárosát elfoglalták. A finnek visszavonulásuk közben felgyújtották Viipurit. A szovjet jelenLése a továbbiakban igen jelentős hadizsákmányról számol be, amelyet állítóan a finnek hátrahagytak; A többi harctereken lényegesebb esemény nem történt. A háború tarlama alatt a szovjet összesen 190 finn repülőgépet lőtt le — mondja a jelentés. Stockholm, március 2. A svéd önkéntes haderő főparancsnoksága jelenti, hogy Magnus Yurson altábornagy Finnországban az első vonalban végzett szemléje közben hősi halált hall. t vállalják, hogy szolgáljanak az anyának Oi maamme, Suomi. Azt mondják, hogy a nyelvünk rokon azzal a nyelvvel, amely elirnád- kozza és eldadogja, elsírja ezeket a szavakat. Ezek a kereső, gyermetegen az anyához kapaszkodó szavak most, amikor az irtózatos túlerő fojlogalása mindig erősebb a drága anya körül, tragikus és mégis felemelő értelmei nyertek. A föld, az anyaiöld-, a drága haza, sovány legelő, erdő, mocsár, tundra, táj szépségekben olyan szegény és természeti kincsekben olyan koldus. Vannak értékei, erdői celulozet adnak, bányái nikkelt, de a finn anya nem lakatla jól dédelgetőn a gyermeked. Minden final kenyérért keményen meg kellett dolgozni és minden lépésért, amellyel ez a kis árva és egyedülálló nép rideg és szürke ege alatt mindig előbbre jutóit, meg kellett szenvedni. Á drága anya adott kenyeret és adóit kultúrái, de a kenyérért meg keilett szenvedni. Az anya, a föld, az őserdő, amety egybekapcsol embert és földet, ez volt több mint ezer eszlendőn keresztül ennek a kis népnek egyellen védelme. Egy germán viking eposz azt mondja, hogy a vikingre induló hősökkel ment egy kis finn szolgálóleány is. A hősök, a hatalmas germán vitézek, néha vágyódtak vissza a fjordok világába, ahonnan elindult sárkányorrú hajójuk, de leküzdötték a lelket pusztító visszafelé vágyakozást. A kis finn szolgálólány, alól odahaza nem várt senki, aki csak a lápos, szegény mezőn találhatott volna egy rozoga viskót, belehalt abba a vágyakozásba, hogy újra a sápadt északi nap világítson felelte s újra érezze maga körül a szegény földnek fanyar illatát. És araikor meghalt, a hősök, a vitézek kivont karddal állotlak a szegény szolgáló sírja körül és elmondták az ősi énekeket, amelyek csak azt a vitézt illetik meg, aki nagyon hű volt az ő földjéhez. Ha majd egyszer megírják ezt az új finn liöséposzt, írni lógnak arról, hogy, miként A szovjet csapatok bevonultak a rommá lőtt Viipuriba. Oi maamme, Suomi synnyim maa.
