Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)

1940-02-03 / 27. szám

2

ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG

Erős repülőtámadásokat inditott a szovjet ;

■P ©iái

Osló. február 3. Á szovjet repülők a teg- i napi nap folyamán Finnország több városát ismételten bombázták. Karéliában a szovjet csapatok újabb nagyarányú támadást jndí- 1 toltak, hogy; a közelgő nagy tavaszi hadjárat idejére Mamierheim marsall hadseregét; kifárasszák. A Finnország városai ellen intér zeit légitámadások során a finn vadászgépek és légjelhárítók öt szovjetorosz gépet lelőttek, hármai pedig harcképtelenné tettek, amelyeknek minden bizonnyal valahol kényszer- leszállást kellett végezniük. A szovjet repülők állandóan heves támadásokat intézlek Hankő városa ellen, noha ebben a városban semmiféle katonai célpont nincs. Muola tava mellett a szovjet légierők ejtőernyős osztagok lebocsátásával próbálkoztak. Mintegy 60 katonának sikerült ejtőernyővel leereszkednie,

I akiket azonban a finnek nyomban megsemmisítettek. V

| London, február 3. A finn légierőkben már

» angol és amerikai pilóták is teljesítenek szolgálatot. akik az utóbbi napokban több eredményes támadást inLéztek a balti államokban lévő szovjet katonai és légi támaszpontok ellen.

Az amerikai kormány engedélyt adott arra, hogy száz repülőgépet vigyenek Amerikából, amelyeket Svédországon keresztül szállítanak Finnországba.

Moszkva, február 3. A Jeningrádi katonai körzetparancsnokság jelentése szerint semmiféle említ ésreraéltó esemény nem történt. A légierő sikeresen bombázta a katonai célpontokat és 11 finn repülőgépet lelőttek.

»»»o•««

1940. február 3

met. Nagysurányban ineglejiett, hogy magyar szól alig íeheL haílani. Mondhatom, úgy futottam végig) a városkát és i gye kéz lem tovább, bogs7 elszorult szivemnek nyugalmat szerezzek. De bizony egyik tótul beszélő község után a másik jön. Nagyiödémesen kapott meg csupán a hazatérés emlékére emelt emléktábla, amelynek szépsége elbájoló. Végre aztán Garamiaktól ismét hallani a fülemnek olyan kedves muzsikát, a magyar szót

Jól húzóin a lépést, mert Léváig feltétlenül el kell ma jutnom. Ez sikerül is, bár eléggé megesteledett, amire odaértem. Lakást béreltem, majd a rendbetevés után megindultam egy kis sétára a városba. Feltűnt a sok idegen név a cím táblákon. Ide már nagyon leszivárogtak a cseh iparosok, akik a magyarok bevonulása után sem menekültek el. De itt mái* nem hallani mást, csak a mi szép magyar nyelvünket. Rövid nézegelődés után nyugovóra tériem, hogy másnap aztán friss, új erővel nézzem meg a gyönyörű fekvésű várost Reggel hangos kiabálásra ébredek. Ablakomhoz lépek, amely a piactérre nyílóit, hát bizony érdekesek jutottak el onnan a fülemig. Két piaci kofa veszekedett egymással és bizony nem tartottak tilkot a csehek alatt viselt dolgaikról. Majd panaszra megyek, hogy te mennyire »cseh párti« voltál ! Hordtál nekik mindent, most meg a magyaroknál akarsz hasonlóan cselekedni U Majd megmondom, hogy ki voltál ! Istenem, micsoda szomorú állapotok ezek ! Reggel 6 órakor már a tanítóképzőben voltam. Igazán furcsán érintett) a gyönyörű helyen lévő. nagyon szép, de kifosztott épület. Az ablakok kiverve, a kilincsek lelörcielve, a villanyvezetékek a falakból — beépített — kitépve, az ágyak, éjjeli szekrények, stb., stb. összetörve ; hál ami oLt látható volt, az borzasztó.

Megtekintésre méltó a lévai várrom is. Erős falai letűnt dicsőségről, egy elnyomással bővelkedő időről mesélnek. De mintha megszépüllek volna a romok is, hogy újra magyar ill az úr. A város szép templomának, iskolájának és egyéb nagyszerű épületeinek megtekintése következett ezután. lit aztán még többet építettek a csehek. Arra ugyanis egyáltalán nem számítottak, hogy innen ki kelljen menniük. A hatalmas járásbírósági épületet már nem tudták befejezni, de még annak falait is leöntözlék olajjal, mert azon nem áll meg a vakolat. Kár azért az olajért, mert azt önmagukra önthették volna 8 kis láng íioz- záadásával gyönyörű tűzijátékot rendezhettek volna a kihurcolkodásuk emlékére.

Mindennek megtekintése után délkeleti irányba, az új határtól alig 1 kilométerre elhagytam szerintem a legszebb várost, amilyent a Felvidéket jártamban eddig láttam. Útirányom az: innen 37 km-re lévő Ipolyság. Első község, amit Léva elhagyása után értem, Hontvarsány volt, egy, legnagyobbrészt, sőt, mondhatnám, teljesen magyar község. Itt utam a református iskolához veaelelt, ahol Márton Gyula, egy agglegény kar árs mesélt nekem sokat a Jelünl rezsimről. Sok közös ismerőst találtunk, akik nekem ugyancsak a felvidéki túrám alatt lellek felejthetetlen kar- társakká. de vendéglátó kartácsainnak sorstársai voltak a megpróbáltatások idején is. Ili, úgy látszik, a hódítók nem boldogultak a kemény-nyakú magyarokkal, mert ugyancsak elhanyagoltak mindent. Elhagyatott iskolája inkább az impérium szűkmarkúságára vall.

Utam innen egy szer pen linszerű úton vezet fel egy fensíkra. Ezen a fensíkon a halár 1 kilométeren együtt halad az országút baloldalával, úgy, hogy a varsányi kolléga figyelmeztetése folytán a szabályellenes jobboldalon kellett haladnom. Utam Csánk teljesen lói községbe vitt, ahol egy ház udvarán lévő 10 eV körüli tót gyerektől az iskola felől érdeklődtem. S bizony a magyar kenyeret evő lót csemete azt mondá, hogy: én nem tudok mágyárul!

(Vége következik)

KÉT SZOBÁS magánlakás kerestetik május egyre, ahol kert is van és állatok is tarthatók. Megkeresést »Nyugdíjas Postreslajit Zalaegerszeg« kérem. ) . [

Országjárás.

Ismerd meg hazádat!

irta: Kőszeghy Ferenc, lickóvadamosi igazgatóisnitó.

V,

Jól kipihenve fáradalmaimat, másnap úgy íél 7 óra tájban indultam tovább Komáromból Érsekújvár felé. Meglepett a kitűnő út, amilyenen a városból kifelé tartottam. A város szélén még újabb látnivaló kapott meg. A nekünk olyan kedves Vág folyó, a hátán apró bogárkákkal, tutajokkal. Utamat a híres ógyalla felé irányítottam. A nagyszerű beton úton, amely Komáromot köti össze Érsekújvárral, könnyen, és jó kedvvel róttam a kilométereket. Imitt-amott az út mentén pár tanya, mert itt messze vannak egymástól a falvak. A térkép nem is mutat a Komáromtól í!6 kilométerre fekvő ügyalláig falut, i de Ógyalla előtt 4 kilométerre mégis találtam egy kis faluszerű telepet, ahova a csehek telepeseket hoztak. Bár ezek a telepesek elmenekültek a Pálfy József magyar nevű, de annál magyarfaíóbb tanítójukkal, de azért a szlovák lakossági és most már pár magyar telepes benépesíti a Zöldállás nevű kis falucskát. Ifi már kibontakozik a csehek nagy építkezési láza, amellyel a rabolt; földet magukhoz akarták kötni. Kis lakott hely, de olyan modern állami iskolái építettek a már meglévő mellé, hogy, jaj ! Uram bocsa’ még Prágában sem volt különb. Egész modern épület csodálatos felszereléssel (pedig amikor én láttam, a felszerelést, a javarészét elrabolta a menekülő tanító) az udvara bitumennel kiöntve, igazáu megkapó. Sok mindent meg tudok e helyről a cseh rezsim letűnése után ide kihelyezed kis budapesti tanítónőtől, aki bátorságával igazán példái mutatott. Meri bizony, ahogy elmondja, sok magyar bátorságra volt szüksége, amióta itt van. Egy csomó, emlékkel, amellyel a bátor kolléganői látott el, — köztük Ben.es arcképével, amelyet sajátkezűkig szedtem! ki egy díszes keretből — indultam tovább ógyallára. Odaérkezve látom, hogy ez egy szép, hatalmas, rendezett község. A csillagvizsgálóhoz értem, amely után az iskolát kerestem fel. Ez már nem új, a régi szép időkből való. Az iskolánál azonban nem találtam senkit s így a velem épem szembejövő kis 12 év örüli tót gyerektől érdeklődöm az iskola vezetőtanílója iránt. A barátságos fiú elmondja, hogy Kmetykó igazgató úr az innen 2 kilométerre fekvő Bagó tán lakik. Tovább beszélgetek a rossz magyarsággal ixiszélő fiúval, aki elmondja, hogy ezután jobban fog! ám beszélni ő is magyarul, mert most már lehet szabadon. Én ebből mindent megértek ! A jóformán szlovák községi en szlovák nevű igazgató-tanító vezetése alatt biokban magyarul is tanítottak. Összehasonlítható

Pálfy igazi magyar nevű tanítóval, míg a szlovák nevű igazgató itt maradt és tovább magyarosít. Bagoláról kiérve egy 20 holdas birsalmás gyümölcsöst láttam. Ez is új volt nekem. Innen a legnagyobb primási birtok székhelyére, Bajcsra érkeztem. Tóth Lajos anyaországbeli kollégához mentem, aki már a magyarok bevonulása után jött ide Győr megyéből, Nagybajcsról. Bajcson csupán cselédek vannak, de olyan nagy számban, hogy részben osztott iskolára van szükség. Az épen jelenlévő adminisztrátor úrral (aki Érsekújvárról jár ki) megnéztük) a valamikor nagyon szép primási parkot, kastélyt, amely bizony mosL a kifosztás, elhanyagolás képét mutatja. A szép kis templom is megtekintésre méltó. A templomtéren volt a cseheknek egy emlék művük, amelyet a bevonulásukkor elesett cseh katonáik emlékére emeltettek. Ez most természetes eltűnt és helyébe építik a magyar hősi halottak emlékművét. Bajosról Barloss adminisztrátor úr jóvoltából primási kocsin tettein meg! a még hátralévő 7 kilométer utat Érsekújvárig. Utunk a híres Nyitra folyón vezeteti át a városba. Jó estefelé volt, amikor ideérkeztünk. Mindjárt a város elején a hatalmas cipőgyár lepett meg. Mivel nem számítottam arra, hogy kollégánál szállhatok meg, így az Oroszlán nevű keresztény szállóba mentem. Itt magamat rendbeletlem és megindultam a városba. Hatalmas, nagy ki terjedésű város. Összes utcáinak hossza 50 kilométer. Érdekes) egész finom, vékony templom- tornya, amely különben e vidék összes tornyainak jellegzetessége, meglepett ! Meglepett lovábbá a hatalmas építkezés, amit a csehek végeztek. Valóságos iskolanegyedet állítottak fel itt. Szép, modern épületek ! Meg is jegyzi egy tót asszony, amikor szemlélem az épületet, hogy ezt a! szlovákok hagyták itt a magyaroknak. Istenein ! Mi mindent vettek el a szlovák bőrbe bujtatott tótok milőlünk ! Másnap reggel, korán a nagy templomban hallgattam misét. Onnan a barátok templomába mentem az 50 százalék tót lakosság tót miséjére. Micsoda öntudatos nép ez ! Úgy énekelnek tóiul, hogy az előbb említett nagytemplom magyar énekeseivel eltűnhet mögöttük.

Általában a földműves város képét adja Érsekújvár. Lakosai ilyen viseletben is járnak. Tudati ik fekete ruha és csizma. Sok a városban a zsidó. 26.000 lakos közül 8.000), akik átlagban mind gazdagok. A város részletes megtekintése után tovább indultam Nagysu- rány feléi és nein| a Csallóközbe. Jobban érdekelt ez) a lói vidék, arnirtí felhívták ügyelnie-