Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)
1939-12-23 / 294. szám
Eötvös József (A „Karthausi“ megjelenésének száz éves évfordulójára.) 1339. december 23, ZALAMEGYBI ÚJSÁG Kölcsey Ferenc, a nagy költő és ál-amfértét az 1833/34-iki országgyűlésről írt naplójában érdekes és jellemző adatokat örökíteti meg a pozsonyi diéta életéről. De nemcsak az országgyűlés tagjainak tevékenységét kísérte éber figyelemmel, érdeklődése kiterjedt a vitákat hallgató ifjúságra is, keresve közöttük a jövő reménységeit, a reformmunka tovább folytatóit. Kutató szeme szeretettel pihent meg a még egészen ifjú Eötvös Józsefen, akit lánglelkű gyermeknek nevez. Nem csalódott benne. Eötvös olyan fiatal nemzedéknek volt a legkiválóbb képviselője, amely az elődök munkájának folytatásában, nem pedig az elért eredmények lerombolásában s helyettük új, homályos tervek szövögetésében találta meg életének a célját. Sem a reformkorszak hagy nemzeti átalakulása, sem más nagy eredmények ilyen folytatólagos munka nélkül sohasem következhettek volna] el s ha a nemzedékváltás mindig új célokat jelentene, a megkezdett mű félbenhagyásával, akkor csupa félig elkészült épület csonkán maradt, omladozó falai dísztelenítenék el a magyar földet. Eötvöst tehetségén, hajlamain, a családi kör hatásain, tanulmányain kívül Kölcsey- hek s a pozsonyi országgyűlés vezéregyéniségéinek barátsága és a történelmi város ódon épületeiből kisugárzó magyar hagyományok nevelték államférfiéivá és íróvá. E kettős tevékenysége tulajdonképen egy, mert politikai iratait és beszédeit költői lélek hatja át, szép- irodalmi művei pedig államférfién gondo'átoknak a hirdetői. Desewffy Aurélnak azt a ‘mondását, hogy »érezve kell gondolkodni és gondolkodva .érezni« találóan alkalmazta Gyufái Pál Eötvös Józsefre, mert az ő munkásságában egyesül legteljesebb harmóniában az érzés és a gondolkodás. Hazaszeretet és emberszeretet, ebben nyilatkozik meg Eötvös érzelemvilága. Hazájáért, nemzetéért küzdött és dolgozott. De nemcsak a nagy közösségért, hanem! minden egyes emberért is. Minden emberi szenvedést át- érez és mindenkin segíteni akar, a nemzeten, az elnyomott osztályokon s az egyeseken* A szenvedés, a nyomorúság az; ő számára nem irodalmi téma, amelyet az íróművész hideg érdeklődésével néz, hanem olyan baj, amelyet emberi szánalomérzéssel meg akar szüntetni. Már abban, hogy első nagyobb munkáját, a »Karthauzi «-t, a pesti árvízkárosultak javára szerkesztett »Árvízkönyv«-ben közöltette, jelzi irodalmi munkásságának segítő célzatát. Irodalmi célkitűzése mellett sokszor tesz nyílt vallomást. De vallomások nélkül is kitűnik irányzatossága költeményeiből, elbeszéléseiből, regényeiből és vígjátékaiból. A költészetnek virágokkal szegélyezeti útjain, nagy gondolatoknak, komoly politikai reformterveknek a sűrűjébe akarja elvezetni olvasóit. Egymás mellett sorakoznak itt a költő elveinek és gondolatainak terebélyes fái : a társadalmi szolidaritás, a privilégiumok meg szüntetése, a roskadozó intézmények átépítésének szükségessége, a jobbágyság eltörlése, a megyei bíráskodás, a börtönrendszer megjavítása, a nevelés megszervezése és még any- nyi más. 1 De a gondolatfákat nemcsak elülteti, hanem védelmezi iss S mert a legjobb védelem a támadás, bátor rohamokat intéz ellenfelei ellen. Fegyvere a Szatíra. Legmerészebben a »Falu jegyzőjé«-ben forgatja ezt a kitűnő szellemi fegyverét. Kora társadalmának képét kétségkívül „túlzottan élénk, sőt rikító színekkel festette meg, de a valóságot nem másította meg, csak erősen hangsúlyozta. Túloz, nagyít, de nem hamisít. Nagyításának csak figyelemébresztő céljai vannak, mint az írásban az aláhúzásnak, a nyomdatechnikában a ritkított belűnek s az élő szóban az erősebb hangsúlynak. De a hibák mellett meglátja az erényeket is. A jobbágy üldözőkkel szemben felsorakoztatja a jobbágyság barátait, a lelkiismeretlenekkel szembe állítja az érzékeny lelküeket, a maradiakkal a haladókat, az "önzőkkel az önzetleneket. Az erényeket nem túlozza, mert nem szorulnak rá, nagyítás nélkül is szembeötlők. Természetes, hogy szatírája hegyes nyílvesszőinek nagy tömegét az ellentétes gondolkodásúnkra szórja, de egykét találat saját politikai táborának tagjait is éri, azokat, akik csak hangoztatják a nemes jelszavakat, de nem élnek azok szerint. Ezeket támadja szelíd, de nem életlen gúnynyal az »Éljen az egyenlőség« c. vígjátékában, amelynek témáját a mindenkori emberi gyarlóság, az egész vígjátékot pedig Eötvös szellemessége teszi most is aktuálissá és határ sossá. Politikai célzattal, lelkiismeretébreszlő szándékkal tárta kora társadalma elé »Magyarország 1514« c. regényében Dózsa György lázadását, a jobbágyság és nemesség véres ösz- szeütközését. Dózsa György nevével sokszor találkozunk a reformkor költészetében és politikai irodalmában, de tragikus alakját általában izgató és fenyegető rémként idézték fel. Eötvös azonban okulásul festette meg ennek a szörnyűséges testvérharcnak, a mohácsi nagy tragédia borzalmas előjátékának elszomorító képét. Az írásművészfc mindig alárendeli a politika,! és társadalmi gondolkodónak, de azért szépirodalmi munkái nem egyszerű gondolaL népszerűsítő keretek, hanem művészi alkotások. Túlzásaiban is találó emberábrázolás, élettel teli korrajz és finom lélekfestés jellemzi Eötvös íróművészetét. A lélekfestésben valóságos úttörő. A »Karthauzi« és a »Nővérek« a magyar irodalomnak időrendben két legelső lélekelemző regénye. A »Karthauziban azt a lélekútat kíséri lépésről lépésre, amely a párisi nagyvilág zajos, mulató, léha életéből a karthauzi kolostor csendes cellájába vezetett. A »Nővérek«-et csak mint a nevelés elveit szépirodalmi alakban fejtegető regényt szokás emlegetni, pedig ebben báltérbe szorul a tendencia s előtérbe lép a lélekrajz, annak a lelki folyamatnak végig kísérése, amely két házas társat mind jobban eltávolít egymástól és végül katasztrófába sodor. \ Iróművészetének nagy értékei azok a költői képek és szép gondolatok, amelyekkel munkáit átszövi. Különösen lírai költeményeinek! bánatosan érzelmes hangulatait festi költői képekkel. Néha egy-egv képe valóságos allegóriává szélesedik. \ befagyott Visztulához« a leigázott Lengyelország sorsának az allegóriája. A jégláncba szorított és fehér sirtakaró- val borított folyó Lengyelország, amely némán tűri a szenvedést, de titokban reménykedik : »De éjszaka, ha némán áll Az elhagyott határ, Mozogni kezűnek habjaid, Tavasz közelg-e már 7« De képzeletének szép virágai nemcsak szép- irodalmi munkáit díszítik, hanem szónoklatait is. Ünnepi beszédein kívül politikai szónoklatait is. »A vándor, ha azt, mit kincsének tartott, elvesztő, megáll és megkeresi vesztett vagyonát, ha attól, amit legnagyobb kincsének tartott, megfoszt a! oLt, nyugodtan haladjon tovább ?« Ezzel a szép hasonlattal védelmezte a szólásszabadságot egyik főrendiházi beszédében. Ez a beszéd Eötvöst mint sérelmi politikust mutatja lie. Valóban az is volt, ha a nemzeti érdek erre kényszerítette. De tudásának, munkaerejének javát a reformok kiharcolására fordította. Irodalmi és politikai fellépését nagy előtanulmányok előzték meg. ö is azt vallotta, amit Desewffy Emilről mondott emlék- beszéde szerint korának ez a kiváló politikai írója hirdetett: »Tanulni, gondolkodni és végrehajtani, ez azon egymásután, amelyet köz5 TUNGSRAM wwí A, (A ügyeinkben követnünk kell.« Ezzel a nagy szellemi felkészültséggel és komoly hivatástudattal vált a '48-iki nagy nemzeti átalakulás egyik legkiválóbb és legeredményesebb munkásává. ( Eötvösnek a napirenden lévő, legfontosabb magyar problémákkal foglalkozó harcos írásait is az elméleti megalapozás jellemzi. A szabadságharc után külföldi magányában írt nagy műve: »A 19-ik század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra« már teljesen elméleti munka, gazdag történelmi ismereteiből, tapasztalataiból és elmélkedéseiből levont gondolatainak és elveinek tárháza, állam- bölcseletének Európaszerte nagy elismeréssel fogadott alkotása. A politikai gondolkodásnak azt a zűrzavarát akarja eloszlatni, amely ä francia forradalom jelszavainak, a szabadságnak, egyenlőségnek és nemzetiségnek ősz- szeférhetetlensége okozott. Rámutalolt arra, hogy a szabadság elve, amely a francia forradalom óta a korlátlan népfelcsleget jelenti, elnyomja az egyenlőséget és nemzetiséget Eredeti tisztaságába, keresztény jelentésébe akarja visszaállítani a szabadság-elvet, vagyis az egyéni szabadságot kívánja. Ez az egyéneknek azt a jogát is biztosítja, hogy szervezetekbe tömörülhetnek s ebből ered a gyülekezési, egyesületi, sajtószabadság, a nunicipi- alis, községi és egyházi önkormányzat, amelyekben a nemzetiségi érdekek is kielégül- hetnek az állam szétbontása nélkül. Állam- bölcseletének lényege a kereszté y szaLadel- vűség. Szabadságelmélete nem azért keresztény, mert egyéni életében hívő keresztény és buzgó katolikus volt, hanem azért, mert a
