Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-07-23 / 168. szám
2 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. július 23. Ha Németország leszerelne... rik őrnagy, a 26—III. zászlóalj parancsnoka és a zalaegerszegi származású Zsallár Béla dr. ' Magyar kisezüst vitézségi érmei kaplak a hősi halált hall Zsiday Árpád karp. c. őrm. a 26—III. zászlóaljnál és Vitai Dávid gyalogos a 17—III. zászlóaljnál. A magyar érdemrend lovagkeresztjét a ha- Öiszalagon a kardokkal kapta a hősi halált halt Csapó F. József főhadnagy. A magyar nagyezüst vitézségi érmet kapta Sulyok Géza önként jelentkezett. Zamatos bemutatkozás. Szilner József ny. alsóbagodi iplébánost, aki folyó hó 23-án mondja arany miséjét Zalaegerszegen, amig Alsóbagodban működött, a búcsú napján szép számmal szokták megj- látogatni paptársai, tanitói, jóbarátai. Mint rokon, jó magam is minden évben átrándul- tam Bonoodföldéről erre a meghitt, pátriár- Ikális összejövetelre. Nyugalomba vonulása Után Stefaits Elek lett az utóda. A kedves, barátságos és mindig mosolygó »Lekszi bácsi« «ottléte alatt épen úgy vonzódtam a ba- godi búcsúkhoz, mint az »aranyos« Szilner bácsi idejében. Megtartottam a régi szokást. Hiába !... »Kinek szive hova húz, keze-lába odacsusz« ... Egy ilyen alkalommal, abban az időben, amikor a pénzeket heti, úgynevezett koszh kamatra adták la (tudniillik akinek vórt) átmentem a búcsúra. A házigazda az előszobában örömmel, szeretettel fogadott és karonfogva vezetett be az ebédet váró vendégek közé, hogy bemutasson azoknak, akiket még nem ismertem. A szoba tele volt vendégekkel. Volt ott nagy vendég is, kis vendég is, kövét is, sovány is, papi ruhában is, polgári ruhar ban is stb. Hangos volt a nagy szoba. De ami legérdekesebb: a legnagyobb hangot a legkisebb pap adta. Tőke volt a családi neve. Magam is kis emberke vagyok. Minden tekintetben a közepes mértéken aluliakhoz tartozom, de az a nagyhangú kis plébános még nálamnál is törpébb volt. Azonban nem singf gei mérik az embert I... Kicsike, de... hm ! Egymással szemben állunk... Nyújtja a kezét és katonás, határozott hangon azt mondja: »Tőke vagyok...« Látom, hogy elérti a tréfát, keresetlen szavakkal, gondolkodás nélkül ráfelelem: »Én meg a kamat...« Kifejezve ezzel azt is, hogy a tőke (tehát Tőke plébános úr) előbbrevaló, mint a »kamat«. Most jön még csak a java !. .. Látja a házigazda, hogy valamicskével magasabb vagyok, mint Tőke plébános úr, nagyon szellemesen rádupláz : »Nagy baj, mikor a kamat nagyobb, mint a tőke !« k Gedeon Andor. boncodföldei tanitó. Hatóságilag engedélyezett „Okultus“ mester, a közhirtt, országilag ismert grafológus érkezett Zalaegerszegre néhány napra. Tájékoztatja Önt múltjáról, jelen helyzetéről és |5v8 sorsáról. Sietni kell, mert Zalaegerszegen rövid ideig lesz. Fogad: reggel 8-tól este 9-ig. Kowáes Károly.tér 4. sz. Díjazások feltűnően olcsók! 20 százalékos kedvezményes grafológiai utalvány, melynek ellenében Kovács Károly >tér 4 szám alatt működő grafológus 20%-os kedvezményt nyújt. »»»»o«««« Berlin, július 22. A német sajtó foglalkozva az angol lapoknak a danzigi kérdésről Írott közleményeivel, leszögezik azt az álláspontjukat, hogy danzigi kérdés nincs, a vezér világosan megmondta, hogy Danzig visszatér a birodalomhoz, nem háborúval, Iranern a jogok alapján. A danzigi helyzetet csak Nét- metország oldhatja meg, más nem avatkoz- hatik bele, Lengyelország mozgósított és nem a németek fordultak háborús eszközökhöz. Wolilthat német gazdásági osztályfőnök Lón donban folytat tanácskozásokat. A tárgyalások arra irányulnak, miképen lehetséges a csehek .16 milliós londoni betétjét felszabadítani, milyen feltételek mellett kerülhet a cseh-morva protektorátusba angol konzulátus és milyen formában volna lehetségés a kjvám- dorlás előmozditása. Hir szerint Anglia képTost Barna prelátus megérkezett Kassára. A rendrőség helyszíni szemlét tartott a széf kesegyházban, ezúttal már Tost prelátus jelenlétében. A vizsgálat során megállapították; hogy az ellopott kegytárgyak és műkincsek A múlt hónap végén abban a nagy-nagy lelki élményszámba menő örömben volt réf- szem, hogy a megszállás hosszú évei után, végre a felszabadult, a régi magyar Komáromot üdvözölhettem, a két Komáromot ösz- szeJiötő Duna bal partján. Komárnó tehát megszűnt és a komáromi vár falába épített kő-szűz immár nem a régi ellenségnek, hanem az életképtelen államiakat kovácsoló ostoba, beteg és ellenséges in- dulatú háború utáni európai szellemnek muL tat — fügét. Hogy mit éreztem akkor, amikor az egyt- kori spanyollovasok helyén : a hid középén, majd meg a vegzátúrák szemtanúja : a hidL végi őrbódé előtt zavartalanul siklott el velem az autó, azt elmondani nehéz lenne. Annyi bizonyos, hogy az általam a hid koze«- pén Dunába dobott ezüst pénzek (amiket mindenre gondoló, szegény, jó édesapám adott a kommunizmus alatt, kis diák fiáinak !) meg az egyik tanárom édesanyjának címzett levél, amit a megszállás első idejében át akartam vinni Győrből s ami miatt akkor motozásban es egy napos lecsukásban is volt részem, mind-mind az eszembe jutott. Úgy rohantak meg ezek a nem épen kedves em£é(- kek, mint a gyanútlan vándort a házőrző komondorok. Ezek az én emlékeim, ezek az én hídhoz láncolt komondoraim Komárom^ ban, amelyek vakkantás nélkül, azt hiszem, viseletéről csak akkor lehel szjói a cseh-morva proLektorátusban, ha bezárják a cseh követséget .Gazdasági körökben úgy tudják, hogy, Németország megengedi a kivándorlóknak va gyoni értéküknek 25 százalékos kivitelét. A Daily Telegraph érdekes, angol berkekből származó tervet vet fel. Azt írja «a. lap, ha Németország azonnal leszerelne, a nyugati demokráciák 1000 millió fontos kölcsönnel támogatnák és a háborús állapotból valóban a béke útjára léphetnének a németek, mert a hatalmas összeget ipari fejlesztésükre fordíthatnák. Az afrikai gyarmattulajdonosok is lehetővé tennék, hogy NéJ- metország hozzáférhessen gyarmataihoz. A lap megjegyzi, hogy a terv nem angol hivatalos körök álláspontja. i»»»o«««« közölt nemcsak tói felirású értéktárgyak szerepelnek. Kutatás közben megtaláltak egy elveszettnek fiit; kelyhet is. A kelyhet a tettesek meg- repesztették. akkor se hagynának átmenni a hídon, ha mint komáromi lakos, naponta tenném meg rajta keresztül az utat. A Nádor-utca sarkán kiszálltam. Egykori diákvárosom és szűkebb hazám : Csallóköz keleli metropolisának főutcáját gya i logszerrel akartam bejárni. Első utam természetesen a Szent Andráse templomba vezetett, amelynek hatalmas hajójában egy negyedszázaddal ezelőtt oly gyakran és oly buzgón imádkoztam a »kenyérf- szinben elrejtezetU jóságos Istenhez. A Komáromban eltöltött diákélet emlékei úgy körülöleltek, hogy szinte újra komáromi kisdiákank éreztem magamat. Mintha még az oltárokon illatozó fehér liliom is az aüg tegnap tovatűnt diákévek templomillatát hőm pölygette volna felém. A kultúrház udvarán épült Jókai-emlékmü ifjúságom egyik legkedvesebb és legolvasottabb íróját juttatta eszembe. Illőbb környezetet igazán nem találhattak volna a szobor számára. Szép gondolat volt, magyar gondolat volt, nemcsak a megalkotása, de alegmeg|- felelőbb környezetbe való állítása is. Mint tovaröppenő tarka pille, úgy száguldoztam be azután — immár sok-sok emlékem társaságában! — Komárom tereit és utcáit. j A Klapka-szobornál talált koszorúk és a hullás emlékezés egyéb, ott található jelei igen. Bizonytalan időre elhalasztották a magyar-szlovák gazdasági tá rgyalásokat. Tost prelátus is belekapcsoládott ä rendőrség munkájába. Bolyongás a felszabadult Komáromban. zaía szerinL ennek az az oka, liogv az utóbbi j időben Tótföldön magyarellenes hangulat lett [ úrrá. A július 26-ára tervezett magyar-szlovák gazdasági tárgyalásokat bizonytalan idrőe elhalasztották. Esterházy János gróf nyilatko- |