Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-07-09 / 156. szám
L 6 ■Smm ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939- július 9. telin zsebkendő 68 f. Nagyobb gyönyörű mintánál SO f. Crepdesehine fejkendő a legnagyobb divat Nagy választékban P 2*40 Horváth Jenő divatárúüzletében, Plébánia épület. Telefonszám: 112 A hősökről. Mi nevel hőst az emberből'? Mi az, ami a lelket lángra lobbant ja ,hogy élet- és halál megvetéssel tekintsen az egész világ szemébe és az acélnál is keményebbre edzze fegyverét s csupasz ökléből vasmarkot teremtsen ? Mi feledteti el az emberrel mindazt, ami az éleihez köti : az otthon melegét, a család gyengeségét, szerelem gyönyörét, vágy hatalmát, hogy helyébe csak egyet adjon: vívni életre-halálra egv eszményi szent gondolatért, amit hazának neveznek, — vagy talán egy karakán lelki komplikáció kedvéért, amit nem tud megmagyarázni soha senki, mert egyedül csak a lélekben fakadoz ? Mert mi magyarázza meg a pénzen megváltott zsoldosnak idegen hazában, idegen földért, tőle távoleső eszményekért, neki közömbös politikai furfangokért viadalra kelni lángoló lelkű vitézekkel és úgy viselkedni a küzdelmek viharaiban, hogy mindenki csodálattal lekinlsen rá és azt mondja : .adjatok cserkoszorut neki : — ő hős volt! Voltak idők, amikor gazdag termés volt ilyenekben. Vannak népek, amelyek soraiban sűrűn jelennek meg ilyenek. Vannak vidékek, amelynek minden fia e földnek csaknem mythikus hősi alakja. A szerencsétlen, elhagyatott magyar haza a török hódoltság idejében ontotta magából a hősöket. Hunyadi János, Zrinyi, Kinizsi, Petneházy Dávid nem egyedül csapdosott vasával lelkeket megrendítő vitézségtől hevítve, körülöttük a hősök százai küzdöttek^ elestek, vagy diadalt arattak . A magyar föld — hinnünk kell, hogy isteni rendeltetésből — az egyházi és a világi hatalmak bástyája volt századokon át- E rendeltetésből aztán mesevilágokba illő seregek állottak elő csupa hősökből és e rendeltetés által fogytak, pusztultak, vesztek. Felvidékünk, ahol évezredeken át velünk minden jót és rosszat megosztva élt a tót nép, — nem termelt hősöket... Az otthon védelme nem volt örök megoldandó kérdés számukra •. A hegyek között nyugalmas volt az élet, de mégis nehéz. Igaz, nem ísmeflk a tavaszt: a zord télből nyárra ébrednek. A nyár alig hozza meg az életet; az ősz csupa eső; a tél kegyetlen... Nem nyit nekik a mező virága, lelkűkre nem halnak lájszépségelc. Költészetük nem csapong a magasságokban. Érzés- zésviláguk csendes, békés, szeretetrehajló- Nincs harcos népköltészetük, mint a délszlá- voknak, legendáik nincsenek, amik vérbefúlt századok viharaiból előállott nagy hőseik em* lékét örökítsék. Dallamaik fájdalmasan zen- gők, szivük mélyéből szólalnak meg, de a szivekben nem zúg harcos, küzdő, békétlenkedő Vér, az csak dobog és — szeret.... Életük szükkörű Földjük : hegyes-völgyes, hazájuk csak szűkkörű küzdelmek, átmeneti harcok tere. Amikor a tatár végigözönlölt hordáival a hazán, a tólság olybá tette, mint az elemi csapást, mint az Ur küldötte sorsot és mit lehet ilyenkor az ember, csak azt morzsolja magában: Uram, legyen meg a Te ! akaratod ! A török csak olykor-olykor és ilt-ott látogatod el hozzá, s igy nem ismerte azokat a size rencséllen évtizedeknek naponként változó, hol csendesen békés, hol villogó harcos hoszi- szú sorát, amiből a Tiszántúl, a Duna-Tisza ' köze , aDunánlúl oly nagy mértékben kivette a részét. , ! i 1 ill Nem ismerte a küzdelmeket, nem volt miért küzdenie. Igénytelenségében jó sora volt, mert igénytelen volt a végletekig. Egy 1600-ból való vers úgy emlékezik róla : Tót nem finnyás, mindenben belekap..".« És hogy mennyire nem finnyás, azt mindjárt el is mondja egy két versszakában : Ez a tótoknak minden gazdaságok : Ha mn nékik két riskó marhájok, Hajdinának ha egy holdat szánnak: Úgy örülnek, mint egy hold búzának. ilyen hát aj tót s ezekkel szemben a magyar a vitézkedő, aki egy másik vers szerint ilyen: A jó paripákból soha ki nem fogytam: Ezt lépésre, amazt jutásra tartottam ; Emezt nyergeltettemj ha parádéroztam — Amint szükségem volt rendre választottam Kinek-kjnek tarsoly, kard volt az oldalán, Eogláros pantallér lódinggal a vállán, Ezekre függesztett karabin a hátán, Félarasznyi hosszú sarkantyú csizmáján. De, mint a vers mondja: a magyar nyulaknak német az agarok«, és igy hát: Vetett tőrbe esett kényes ifjúságom, Bú á a ra fordul ' örömöm, vigságom, Elmúlt magyarságom — oda nyájasságom Meghaiároztatott régi szabadságom... Nyugodjál békével megholt vidámságom! Jó estét s éjcakát édes ifjúságom! Az örök harcban élt magyarnak hőssé kellett válnia, de a felvidéki tót a maga viszo- j nyai között jó fegyveresen küzdő derék ka- * tonává fejlődhetett, ha hőssé nem is. A régi emlékezésben nyoma sincs annak, hogy lett volna ilyen. Rákóczi hálával emlékezik meg lót talpasairól, akik nagy vonzalommal voltak a magyar szabadság iránt. A kétfejű sasról, amely a magyar sólymokat és tót galambokat széjjelverte, énekel a tót népköltő : Amíg a hazában a sólymok s zárnyaltak : Addig galambok is bátran turbékoltak. Madarak f ojtanak, huhog bagolysereg — Galambok zugokba búsan rejtőzzetek. És az a nagy ragaszkodás a magyár szá! badság fejedelmi hőséhez, Rákóczi Ferenchez, eltöltötle szivüket s amikor szerencsétlen hazájából menekülni kényszerült, igy búcsúz, tak tőle verseben : ( Amikor Rákóczi nagy Magyarországból Búcsúzott, búcsúzottj búcsúzott, Ámbár előbb minden bocskort Elnyúzott, elnyúzott, elnyúzott, Mégis a határról visszariézegetett, Visszanézegetett • •. A tót ragaszkodást igazolja az 1848—49- évi szabadságharc históriája és az, hogy annak szerencsétlen leverelése után a tót földön bujdosó honvédek biztonságban érezhették ma gukat és aki ezt a biztonságot éppen nem érezhette, az-------csak a német volt! Csejthe os zlrákellenes magatartása 1852-ben eniléke- zetreméltó. Ez a nyitramegyei kis tót falu abban a nehéz időben, amikor magyarnak lenni kész veszedelem volt — az országot beül ázó császárnak málhás-'ovakat nem adett, állatait inkább kiterelle a hegyek közé legelni és maga látni sem akarta a magyart leverő császárt, aki néptelen utcán hajtatott át Ilyen hős tudott lenni. .. Pedig a tótnak hősi viselkedésre lett volna alkalma 1848-ban, amikor Húrban József Mi- loslav tót iró és agitátor a jámbor nép körében elégedetlenséget szítva, gyülevész hadával rátört a magyar érzelmű Felvidékre, de póruljárt. A világháborúban persze együtt harcoltak a magyar katonákkal s egykori parancsnokaik ma is elismeréssel emlékeznék bátorságukról. Először — igen érthető félelem fogta él őket, de az első tűzkeresztség után kemény legények lettek ők is és a magyar hadászat történetében nem egy lapon van feljegyezve a felvidéki katonák hadi ténye. Trianon utáni katonáskodásukról nem szólhatunk. Egyet azonban el nem hallgathatunk.* fájó érzésekkel gondolunk azokra az elhamarkodott esztelen kalandokra, amidőn a mostanában önállóságra vergődött tőtság pár hónap előtt megtámadta a magyar határt. Shakespeare mondja : »A bátorság bolondság, ha omló épület alá áll !« A hős mindig tudja mit miért cselekszik és aki a hiábavalsóág biztos tudatával akar hősködni, az megérdemli azt a golyót, and az ellen fegyveréből eltalálta és bizony megérdemli azt a jelzőt, amit a nagy angol drá- maköltő adott neki •.. Rexa Dezső. VIRÁG BENEDEK utca 16. sz. ház augusztus 1-re kiadó. Érdeklődni ugyanott az udvari lakásban, Özv. Boronvák Zsigmondnénál. Frottier strandpizaama, short, fürdőfelazerelési anyagokban a legszebb divat- választék. Weeck-end ffaneBtakarők kaphatók Schütz áruházban. I
