Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)

1939-07-09 / 156. szám

1939. július 9. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 7 Jegyző, bíró, meg a többiek. ii. IrtaGyulay István. ‘Biróválasztás. r. h Biróválasztáshoz készülődlek. Soha olyan nagy érdeklődés nem mutatkozott, mint most. Igaz, többen is pályáztak a magas tisztség­re, mint máskor, érthető volt ‘tehát az izga­lom. Különösen Pantalló uram mellett törlek pálcát. Meg is érdemelte. Józan, becsületes ember volt, aki az igazságot mindennél több­re becsülte. Esze éles volt, hallgattak is rá. Megválasztása körül azonban egy kis baj volt: nem akarta vállalni a tisztséget. Hetek­kel a választási megelőzően már »biró urnák« szólongatták. Haragudott érte- Fenyegetőzött, hogy kivándorol, elhagyja a faluját, ha va­lóban bíróvá választják. Amit Ígérlek, megtették. Egyhangúlag meg választották. Nem is volt ott a választó gyű­lésen- A főszolgabíró üzent érte. Parancsát a kisbiró ilyetén formában közölte Panlallós- sal : — Üzeni a főszolgabíró ur, hogy üstöllést gyüjjélc a községházára! Merthogy'mától szá­mítóit 3 esztendőre megválasztották bírónak. Pantallóét elöntötte a méreg. — Engem ? És, ha nem megyek í — Azt mondotta, hogy megbünteti ! — Engem ? — Magát ! Valami 200-at emlegetett... Pantallós irgoit-morgott. Nem valami han­gosan, csak sejteni lehetett, hogy nem jókat mond. Nem feledkezett meg a faluról, a vá­lasztó polgárokról, de a főszolgabíróról sem. Különösképen az örömöt hozó kisbiró szo­rult. De az állta a jégesőt. Válla közé sunyin a nyakát és befelé mosolygott. Mikor pedig látta, hogy az újdonsült biró kiadta mérgét, megszólalt: — Mehetnénk ? Merliogy •.. Pantallós uram megint felpaprikázott. — Elhallgatsz, vagy... A biró meg én vol­nék, hát én is parancsolok... Értetled ! — Szent igaz, de a főbíró úr is valaki! Az ő parancsa sem tréfa ám ! — Tréfa ide, tréfa oda, én nem megyek ! — Hátakkor, Isten megáldja ! Mit üzen a főbíró úrnak ? — Megállj, nó ! Pantallós uram öltözködni kezd. A munkás ruhát ünneplő váltja fel. Kétfelé tenyereli ba­juszát, azután elindul a nagy útra- Végig a falun- De, mintha önérzetesebben lépdelne. Miértis ne, Íriszen biró, hacsak addig a rövid ideig fs, amig a községházára ér. Igen, mert ő bizony nem fogadja el azt a bíróságot. Útközben körül- körülnéz. Az emberek más ként köszönlgetnek. No, nézd, még az alszegi haragosa is, a Mácsonyi, megbillentette a kalapját. Hiába, mégis csak nagy tisztesség a bírói hivatal. De, nem, ő mégsem vállalja ! Déhát mégis másképen történt. A főszolga­bíró szép beszéddel köszöntötte, még meg is éljenezték. Észre sem vette, hogy már az eskü szövegét ismétli a főszolgabíró után. Le­tette az esküt. 'Kézfogás következett és ezzel már be is iktatták a bírói székbe Pantallóst. A főszolgabíró azonban kiváncsi volt, hogy miért nem akarta vállalni a bíróságot. — Aztán mért húzódozott a bíróság elől ? — Merthogy • — Mégis, mondja, nó! — Az emberek miatt, kérem alássan ! A főszolgabíró csodálkozva húzta fel a szem öldökét. Szóhoz azonban nem jutott. Pantal- rós rándított mellényén, azután folytatta imi­gyen, ékesen : — Hát megmondom,.. mert vannak köz­tünk olyan emberek, nem annyira mindegyik, hanem inkább némelyik, melyek ilyenféle emberek böcsületében gáncsoskodni és ám- bálorkodni mernének... A főszolgabíró türelmesen hallgatott- A vá­lasztó közönség azonban tetszéssel kisérte a remek szónoklatot, sőt olyasféle közbeszólások is történtek, hogy a »böcsületben ámbátorko­dókat« igy, meg úgy tanítsa móresre a tör- ! vény. A főszolgabíró biztosította is efelől Pan­tallóst, aki mostmár véglegesen beletörődött sorsába. Pár aláírás volt még hátra, de köz­ben már búcsúzott is a főszolgabíró. — Isten áldja ! Pantallós megrázta a feléje nyújtott kezet. — Köszönöm a kedvezményes társulatot, amelynek nyilvánításában engem részvénye- siteni szivességeskedett __ Hi ába, minden biró született szónok is... És Pantallós uram 3 évig becsülettel töltötte tiszlségét -De azóta sem volt annyira rend­tartó biró, mint Pantallós volt — i Csak egy ... Valamelyik somogyi községben igen ritkán Jvele peltek a kéményen: a gólyák. Az egyke dí­vott. Alig volt egy-két születés az egyébként nagy és gazdag faluban. Kevés dolga akadL az anyakönyv körül a jegyzőnek. Az anya- könvv csakúgy ásított az ürességtől. Ha el­vétve jött egy-egy. szemérmeskedő atya szü­letést jelenteni, a jegyző örömében majdhogy a nyakába nem ugrott. Sohasem felejtette el ilyenkor megkérdezni: — Csak egy ? Mintha bizony ezzel segített volna a hely­zeten ! Történt pedig egy alkalommal, hogy sok dolga volt a jegyzőnek. Dehát mikon nincsen! Elfelejtette a szokott kérdést feltenni- Gépie­sen jegyezte az anyakönyvet. Végzett, rászól az apára : — írja alá ! — 'Nein lehet, kérem alásan. — Nem lehet ? | — Nem, mert még egy... A jegyzőnek tátva maradt a szája. — Még egy ? Miért nem mondotta ! — Merthogy tőlem nem kérdezte, hogy »csak egy« ? Bizony ikrek !... A jegyző bejegyezte a másikai is. Azonban atttól a naptól úgy adta fel a kérdést, hogy : nem kettő ? De azt is abbahagyta nemsokára, mert a válasz az egykés faluban mindig ez volt : az egy is sok !... | A textilgyárak már tervezik az erdészmérnökök új formaruháját. Az Erdészeti Egyesület régebbi határozata alapján az erdészmérnökök formaruhát fog­nak hordani. Hétköznap az úgynevezett er­dészruhát hordják, ünnepélyes alkalmakkor pedig az erdész ünneplőt. Az erdészruha két­féle lódenanyagból vagy kamgárnból készül, az ünneplő pedig katonai jellegű ruha lesz. Az Erdészeti Egyesület már meg is rajzoltatta a formaruhákat, amelyek felett megszavaztat­ja az érdekelteket. A magyar textilgyárak üzleti érdekein felül a magyaros viselet ter­jesztéséhez fűződő becsvágyuk miatt is ér­deklődnek minden egyenruha bevezetési terv iránt és kétségtelen, hogy az erdő katonáinak formaruhája kedvéért is nagy erőfeszítéseket fognak tenni, hogy minél tetszetősebb anya­gokkal és választékkal álljanak az érdekes akció rendelkezésére. Kik gyakorolhatják a bércsépiő ipart? A miniszteri rendelet szerint a bércséplő- ipar gyakorlására csak az kaphat ipariga­zolványt, aki az ipar gyakorlásához megkí­vánt általános kellékeken felül vagy lokorno- bil és cséplőgépkezelői tanfolyam, vagy csép­lő- és vetőmagtiszlitógépkezelői tanfolyam, vagy a földművelésügyi miniszter engedélyé­vel rendezett mezőgazdasági gépkezelői tan­folyam valamelyikének sikeres elvégzését és községi előljárósági bizonyilvánnya 1 azt a kö­rülményt igazolja, hogy legalább 3 hónapon át cséplési gyakorlatot folytatott- Akinek kovács-, szerszámkovács-, vagy la­katos-, műlakatos-, épülelfelvasaló- és gépla kalosipar önálló gyakorlásához szükséges ké­pesítése van, az előző bekezdésben felsorolt tanfolyamok valamelyikének sikeres elvégzé­sén felül csak egy havi cséplési gyakorlatot tartozik községi előljárósági bizonyítvánnyal igazolni. i Ezek a rendelkezések a cséplőgépek kezelé­sére irányadó szabályokat nem érinlik. Azok, akik a bércséplőipar gyakorlására a rendelet hatálybalépése előtt nyertek iparigazolványt, iparukat továbbra is gyakorolhatják. Ezek a rendelkezések önként értetődően csak iparszerü cséplés, vagy bércséplés gya­korlására vonatkoznak, mivel annak a mező- gazdasági termelőnek a tevékenységét, aki ki­záróan, vagy túlnyomórészt saját terményeit csépeli ki, az ipáid közigazgatási jogelvek szerbit nem lehet iparűzésnek tekinteni. — TÉBZENÉT ad szombaton este 8 óra­kor a Széchenyi-téren a leventezenekar. ő Réti expresszRiróeíésem fürdőruhák, fürdőcipők és sapkák, vala­mint női kesztyűk, retiküíök nagy válasz­tékban, rendkívül olcsó árban 2>r. ©fiolóy <3mre HtHvatRáz6an Zalaegerszeg, Telefon 84. ie»5msm&m

Next

/
Oldalképek
Tartalom