Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-08-20 / 191. szám
2 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939- augusztus "20. A szegedi szabadtéri játékok. Jegyző, bíró meg a többiek : r Irta : Gyutay István. VIII. ,1 Szives vendéglátás. Gyakornok koromban történt. Esett vala ' pedig úgy, hogy principálisomat a biróurék- lioz lakziba hivták meg. Már falu helyütt úgy járja a szokás, hogy a cselédet gazdájáért, gyermeket az apja után, a gyakornokot a főnökéért becsülik. Nos, ilyen nagy megbecsülés ért engem is s ennek köszönhettem, hogy biró uram engem is meghivott. örültem a szives hivásnak, de sajnos, a lakodalmi ebé- löet biró uram mégis nálam nélkül költötte él. De a főnök úr sem volt ott! Miért ?... Csak azért, mert a szives meghívás szavakba- iöntése körül egy kevés formahiba esett- Nem volt ugyan nagy, de épen elég, hogy odahaza maradjunk. Dehát sorjában !... Egyik estefelé szépen puccolva, egy pintessel állít be biró uram. Principálisom sejtette jövetele célját, de ahogy illik, megkérdezte : — Mi járatban biró uram ? Nos, foglaljon helyet ■.. Látom, párosával — mutatott az Süvegre — indult útjára... Biró uram a felkínált helyen elhelyezkedett, maga elé tette az üveget. Hosszabb torokköszörülés után az üveget a főnök úr éléi tolta. — Egy kis kóstolót hoztam— Dehát nem vagyok én borkereskedő, vagy borellenőrző, biró uram ! — Nem is megvételre szántam ezt. Csak mutatványszámnak hoztam, merthát ilyent innánk a Julcsa lányom lakodalmán ! Az üveget visszahúzta. Kitekerte a nyakát es jót húzott belőle. Azután kinálgatta a principálist. Az meg szabódott. Hol rám, hol a bíróra nézegetett. — Köszönöm, biró úr ! Az Isten sokáig éltesse a lányát! — Hát engem ? Merthogy én volnék a lányom apja ! — Magát is ! Persze, hogy magát is, meg a biróné asszonyomat is... — így már igen ! Mikor pedig biró uram látta, hogy a pin- tes nem nagy kelendőségnek örvend, megint csak visszahúzta azt. Azután felemelte, megtáncoltatta a szeme előtt. — Ilyen van a csapon tiz akó ! Ugyám ! Tíz akó !... Azután felém fordult a biróMaga is gyüjjék ám el... Merthát azért jöttem, hogy mindkettőjüket meghívjam a Julcsa lakodalmába... — Ott leszek biró uram ! Sőt, még ettől a jó bortól be is rugók... Biró uram f minthacsak ezt várta volna. Szeme felragyogott, azután odavetette : — Hej, sok részög ember lesz ott !.. . Jelentősen rám is, principálisomra is tekintgelett- Majd folytatta : — Úgy bizony ! Sok részög lesz ott!... Maguk se maradjanak el... Most pedig az Isten áldja meg őket... Még a tisztelendő urat is meg kell hívnom ... Elköszönt. Mi pedig principálisommal egymásra bámultunk, mintha azt kutattuk volna, hogy melyikünkre is célozgatott a részegséget illetően a biró uram... És, ... és nem tudtuk eldönteni... De a lakodalomba nem mentünk el, mert nem akartunk biró uram részegjei közé tartozni. < i ■ — A vérszegénység és a sápadtság kezelésében, reggel éhgyomorra gyakran már két- három evőkanálnyi természetes t>Ferenc József«. keserűviz is szabályozza a belek any- nyira fontos működését, a gyomoremésztést pedig előmozdítja és az étvágyat erősen fokozza. Kérdezze meg orvosát! < A nagy, magyar Alföld dolgos népe égfelé törésének legmagasabb pontját 1930-ban érte el: felépült a majdnem száz méter magas, méltóságteljes, de kis tornyocskáival mégis bájosan mesebeli szegedi fogadalmi templom és körülötte megvalósult a városalapitó nemes gróf nagy álma : az árkádokkal körülvett leghatalmasabb magyar térNem véletlen és nem kiséi’lel volt az, hogy az egységes architektonikus elgondolással felépített zárt tér méltó szerephez jutott. Az álmodozó nagy konceptor szárnyaló lelkét ünnepi játékok mesebeli pompája, örök me- menLók igézete, ezeréves mulL történelme kisérlelte. Mert volt benne valami magyaros vetélykedés : Póla, Verona, Salzburg, Bayreuth mellett miért nem szállhat a szabad ég felé magyar földről is az ünnepi szózat, miért nem lángolhat a magyar éjszakában is a magyar művészet. És volt benne valami magyar sorskiáltás : emberek, magyarok, jer- tek és lássátok az emberiség történelmét, császárok fényét, nemzetek árnyát, nagyok és kicsinyek dicslragédiáját, magyar falak között magyarok harcát, ezerév óta keresztet hordozó passiósok arcát ! És a forró éjszakákon halljátok a Nemzeti Pantheon márványköveinek szavát: nemzeti szellemünk ébredő öntudatát. Talán ezért is esett a választás a szegedi szabadtéri játékok első előadásán (1931-ben) Voinovich Magyar Passiójárat. Azóta a játékok álmodója már nem sugározhatja szét gazdag terveit, de koncepcióinak beavatottja, a város kulturtanácsnoka — ma már polgármestere — Pálfy József dr. Balogh István dr. plébánossal együtt átvette a gondterhes örökséget : Szeged szabad királyi város nagy erőfeszítések árán, de büszkén vállalta a misz szió teljesítését: több éven át saját kezelésében fconyolitotta le a már külföldön is komoly elismerésre talált művészi eseményeket. Nyolc év óta a szegedi szabadtéri játékok fája kiterebélyesedett, az előadások gerincébe a legnagyszerűbb magyar drámai alkotás került és 1934-ben 8 előadásával csak Az ember tragédiája töltötte ki az ünnepi program- mot. De a következő években a játékprogram m lényegesen módosult: egyrészt a játékok hatalmas anyagi befektetése nagyobb néplömegek részvételét követelte, másrészt a nemes gondolat magasabb művészi élmények nyújtására törekedett. De nem kevésbé azért is, mert a játék kezdte megtalálni a maga mivoltát: szabadtéri jellegét. Budapesten a Nemzeti Színházban Az ember tragédiája már a kétszázadik előadás felé közeledik és Szegeden az eddigi Ma- dách-előadáson több mint kétszázezer ember hódolt a nagy műnek. És mégis, az idei előadásokra is öntik a nézők ezreit a budapesti filléres vonatok. Miért ? Mert a szabadtér természetes hatása, a szabadtéri játékok hangja, zenéje, fénye, élete egészen rendkívüli; mert a szegedi dómtér kolosszális környezete fantasztikussá varázsolja a történést, a dóm álomba ringatja a nézőt, mert a hatalmas térség nagyszerű akusztikája visszadübörgi a kimondott szót, mert a szabad játéktéren az egymás alatt, egymás felett és egymás mellett könnyedén elvonuló játékosok : rabszolgák, vagy keresztes vitézek, gladiátorok és forradalmárok, angyalok és boszorkányok, győzelmi seregek és halotti menetek, harci kocsik és bálványistenek elkápráztató mozgása, nyüzsgése túltesz bármely, kötött színpadi teljesítményen. Nehogy félreértés essék : a szabadtéri játékok feladata nem a mindenáron és minduntalan való látványos elkápráztatás. De igenis elkápráztat a természet, a szabadság : a százméteres dóm, a csillagos tető, a meny- nyei fény, az alföldi éjszaka- A nagy méretekben üdít a természetesség: nem látjuk a festéket a színészek arcán, nem érezzük a kulisszák mázát, a díszletek mesterkéltségét a színpad szükreszabottságát. Ide merész tervezők, nagyszerű mérnökök, ezres statiszta- seregek és »fantaszta« rendezők kellenek. A szabadtéri előadás nem színházi előadás ; itt a nagy méretekben felépített valóság, a rendezés ereje, a tömegek mozgása, a színjátszás makrokozmosza adja meg a lényeget. A színész csak parányi része a nagy játéknak, a hang csak kísérője a nagy történésnek. A szabadtéri játék egy hatalmas, a természet szabad ege alatt, az éj természetes sötétjében élő és mozgó nagy hangosfilm. Ezért épült fel keleti pompával Bizánc hatalmas császárának aranytrónusa, a győztes Ttadames egyiptomi diadalkapuja, az ősi Kina sokszínű ekzotikuma. Kepler ódon csillagvizsgálója, Pilátus kőpalotája. Ezért vonul végig János vitéz bájos mesevilága, ezért szólal meg a dóm tornyaiban az angyalok ünnepi kórusa... De azt sem tagadjuk, hogy a szabadtéri előadásoknak is megvannak a maguk árnyol- ' dalai: a színjátszás egyéni teljesítménye halványabb ; az arcjáték finomsága, a mozdulatok kecsessége elvész ; a szereplők hangja kissé erős és érces lesz, — ezért még a legkiválóbb színészeink-közül is nem egy »gyengén« szerepelt. A nagy térségben inkább az erős kiejtés — a mély basszushang —, a szélesebb gesztus, az erőteljesebb mozgás és a nagy kórusok dominálnak. > Zárt színpadon elég 8—10 statiszta, itt százakat kell betanítani, felvonultatni, mozgatni. Egy másik nehézség : a szabadtéri játékok technikai konstrukciója nem, vagy csak alig tűri a színváltozást: itt a tér és idő egysége kedvező. (Bizánc, Aida). Az egyes nélkülözhetetlen színváltozásokat a pár pillanatig tartó elsötétítés alatt kell végrehajtani, amit nem tud pótolni a háttérben a függöny-
