Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)

1939-04-09 / 81. szám

Felelős szerkesztő: HerboIy Ferenc. « Izvrkeaztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, síefcanyi-tér 4. - ....... Telefonscám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak: egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerfal Húsvéti gondolatok. Schnattner SziQfrid 6. S, B. A húsvéti sirrepeszlés a világtörténelem legmegrendi- tőbb ténye, a mindenható Isten erőszakos benyulása a természet világába, csodák csodája! Maga Jézus is élet­műve legfőbb és legistenibb bizonyítékának szánta és a dicsőséges húsvéti reggel lett a mindent elsöprő és eltipró tanuságtétel a Mester szemé­lye, tanai, öröksége és alko­tásai mellett. Azóta csak a Feltámadott táborának lehet igazi hite és halálnál bizto­sabb bizonyossága, mindig felfrissülő tavasza, — mások­nak csak álmaik és szimbó­lumaik. Szárnyszegetten vergődő pozivitista és racionalista el­mék, hitükben hajótörést szen­vedett lelkek — szívesen ba­rátkoznak husvét táján kép­letes magyarázgatásokkal, fan­taszta álmokkal és színes szimbólumokkal. A húsvéti feltámadás nagy tényében Jézus tanításának generációkat hóditó újraéledését köszöntik, vagy a krisztusi eszmék felül­múl hatatl an ságát értelmezik. Az bizonyos, hogy az embe­riség nem találhat igazibb, szebb és biztatóbb jelképet eszményei és igazságai szá­mára, mint a krisztusi meg­váltó szenvedést és a husvét- hajnali feltámadást. De ehhez a jelképhez csak azoknak van joguk, akiknek részük van Krisztusban és reményeiket erre a hamisítatlan krisztusi hitre építették! Hiába beszél­nek újjáéledésről, eltemetett, erőszakkal megölt eszmék diadaláról, örök fiatalságról és sírjából kikelő életről. Csodá­latos, mily páratlan erőfeszí­téssel és hihetetlen ügybuz­galommal támasztanak ma mindent és mindenkit, csak egyet nem, azt, aki nem is szorul rá az ő feltámasztá­sukra : a feltámadott Krisztust. Nem meglepő-e, hogy az a magát kereszténynek nevező kultúra, amely minden porci- kájában, még a konvenciós húsvéti hirlapcikkeinek alap­tónusában is az Ő nagy gon­dolataiból él, husvét után annjdra sieti elfelejteni, kinul­lázni, holtnak tekinteni Őt, a nagy Élőt, a halál eleven meg- ölőjét és a világ Életrekeltőjét ? A nagy igazság és meg­dönthetetlen ténybizonyosság pedig az, hogy Krisztus sír­jából kikelve maradéktalan és megsemmisítő győzelmet ara­tott a halál felett. Krisztus ezt a dicsőséges sirnyitást nem költői jelképnek, ünnepi szimbólumnak szánta a messzi idők szenvedőinek, hanem örök bizonyítékul az ő élete, műve mellett. És a tények, melyeken feltámadásának hite, húsvéti hite nyugszik, ma sem másultak egy jottányit se. Az ellenséges irányú törté-' nelmi kritika minden erőfe- feszitő törekvése sem volt képes Jézus halálának és fel­támadásának tényeit megdön- teni. Mert ezt kitalálni és a nagy világgal elhitetni telje­sen lehetetlen lett volna. A kereszténységnek belépését és térhódítását az egyetemes vi­lágtörténelembe a húsvéti csoda nélkül lehetetlen lett volna megérteni. Lélektani és egyben történelmi lehetetlen­ség volna. S a nemtörődöm­ség vagy egykedvű közöm­bösség, vagy épen a blazirt- ság ezért beszél husvét reg­gelén közgazdasági, politikai vagy népjogi feltámadásról, csakhogy a nyitott sírról elterelje a figyelmet. Pedig, ha Krisztus fel nem támad, az evangélium csak az Aeneisz vagy az Iliász magasságáig emelkednék és híveiből csak félve megbújó, töredék gyü­lekezet lesz, de semmiképen sem világegyház, mely örök­életet vindikál magának és a kétezer év óta a legmaga­sabb rendű kultúrát és a leg- tisztultabb világnézetet hor­dozza. A husvét hite szent vallásunk centruma, egy el­jövendő új élet záloga, a sí­ron túli örök reményeink jo­gosultsága. Husvét reggele nélkül hiábavaló lenne a mi hitünk, meddő a reményünk és alaptalan a jövőnk. A hus- ! véti nyitott sir szájánál állva messze, igen messze lehet látnunk, egészen a örökké­valóságig! Kár a tisztalátásunk távolságát csökkenteni,zavarni ködös elméletekkel, képletes misztifikációkkal. Mi úgy va­gyunk ezzel a diadalmas hús­véti hitünkkel, mint a vak­merő hazárdjátékos az utolsó tétellel. Erre teszünk fel min­dent ! Ezzel ezért, ebben. Mindent a husvétért, a hus- véttal és a husvétban. A ha­lálosan biztos erőnk ebben rejlik. Aktuális megemlékezni épen husvét táján arról, hogy az a nép, amely a pogányság körében egyedül őrizte az egyisten hitet, a zsidóság, nem fogadja el Jézust, a meg­ígért Megváltót. Neki adáttak a messiási Ígéretek s az első husvét után is megtagadta és megtagadja ma is Jézust. Prófétáik sora Malakiással le­zárult, á földkerekség nem­zetei között diaszpórában él­nek s az egyetemes emberi­Cholnoki Jenő „A Kárpátoktól az Adriáig“ című munkájában a következőket írja a talaj felszíné­nek geológiai kialakulásáról: „a Felső Zala folyómentén meg lehetősen érintetlen az eredeti felszín, ezen az elzárkózott terü­leten laknak a göcsejiek, mert ezt a fellegvárszerü platódarabot nevezik Göcsejnek, Nova a fő­helyük. A göcsejiek feltűnően hasonlítanak a székelyekhez. Dialektusuk is nagyon közel van, meg mondáik, meséik, regős énekeik is szakasztott székelyek. Valószínűen épen olyan határőrök is voltak.“ A most Budapesten bemutatott mezőgazdasági kiállításon is sze­repelt a Göcseji ház. A kiállítás­nak egyik nevezetessége lett ez a kis ház. Alig volt a kiállításon olyan ember, aki meg ne nézte volna. Göcsejből tehát olyant mutattak be, amilyen máshol nincs. Rámutattak arra a kultu­rális értékre, amely megnyilvánul a göcseji építkezésben, eredeti ősi vonásokra, amelyeket ez a népfaj dacolva az évezredes küz­delmekkel, a mai napig hiven megőrzött. Göcsejről már beszél nek a tudományos körökben is. ségtől eltérően az ember te­remtésétől kezdve ma kb. 5696-ot írnak. Jézus élesen kimutatta szeretetét hazája iránt, ragaszkodását nemze­téhez : elsőnek nyújtotta neki szent tanítását. Szent János apostol jegyezte föl a legpreg- nánsabban a zsidó nép tra­gikumát^ „övéi be nem fo­gadták Őt.“ Jézus előrelátta nemzetének elkövetkezendő romlását és meg is siratta. Megváltói műve — övéinek hálátlansága mellett is — nemre, fajra való tekintet nélkül, az egyetemes emberi­ség javára értékesült és ön­maguk hívják le az Isten haragját: „az övére rajtunk és fiainkon.“ Husvétkor érezzük a mi hitünk páratlan fölényét és boldogító valóságát. A nyitott sir mellett nincs helye a ké­telkedésnek, a vakságnak, a makacs ellenszegülésnek. Itt csak egynek van helye és igazolt értelme: az Életnek, a siron túl is élő, örök feltá­madás húsvéti világnézetének. A göcseji ház bemutatásával fel­hívták arra az egész ország fi­gyelmét s nemcsak mint valami exotikumot, különlegességet és és különcséget mutatták be, ha­nem mint ennek a népcsaládnak építkezésben megnyilvánuló for­ma érzékét és művészinek ne­vezhető készségét. De tovább megyek. Budapes­ten van már Göcseji vendéglő is. Göcseji stílusban berendezve és díszítve. A budapesti ember már megtalálta benne azt, amivel vonzani lehet az embereket a szórakoztatásra. Tehát Budapes­ten már Göcsejből kamatoztatják a befektetett tökét és úgy látszik, nem sikertelenül. Ott már meg­nyilvánult az üzleti érzék, az élelmesség, hogy egy jóhangzásu névvel is lehet csalogatni az embereket egy kis szórakozásra. Csak itt a Göcsej fővárosában, megyei székhelyen nincs meg. Itt nincs meg még a hajlandóság sem arra, hogy itt rendezzenek be egy Göcseji Házat. A szom­széd város már múzeumot léte­sített, csak a múlt hónapban nyi­totta meg és gyarapította vele kulturális értékeit Nágykanizsa városa. Megelőzte vele Zaleger­Göcseji Házat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom