Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)
1939-04-09 / 81. szám
2. Zalamegyei Újság *939. április 9. A zalavári apátság. szeget, megmutatta, hogy kulturális értékekkel is rendelkezik és hogy a hétköznapi dolgokon ki- vül mással is lehet és kell is törődni. Hogy Zalaegerszeg nem akkora mint Nagykanizsa, még nem ok arra, hogy itt semmit sem kell létesiteni. Hogy Nagykanizsa felülkerekedett, annak is megvan az oka és semmieietre sem irható a véletlen kialakulásra. Szombathelyről nem is kell beszélni, hogy micsoda impozáns muzeum van a város kellős kö zepén, ami vidéki viszonylatban is vetekedik hasonló intézményekkel. Rámutattam már, hogy itt Zalaegerszegen is igen könnyen össze lehetne gyűjteni. S ha már Zalaegerszeg megyei székhely, járjon elől példával, valósítsa meg minél előbb Göcsej népe bizo nyára örömmel fogja venni a kezdeményezést, sietni fog, hogy a Göcseji Ház minél értékesebb gyűjteménynek tárháza legyen. A Göcseji Ház megvalósitásá val Zalaegerszeg város nemcsak holmi muzeális anyagot nyerne, hanem kulturális és művészi értéket is és igazolná vele veze tésre hivatott szerepét. Csak nem kell azt várni, hogy akad egy bőkezű Mecénás, aki nemes gesztussal felajánlja a kész gyűjteményt. Ma már ott tartunk, hogy minden város valóságos versenyt fut abban a célkitűzésben, hogy minél több idegent tudjon oda vonzani. A külföldi példákon tanulva belátják, milyen fontos, ha egy város ^rendelkezik olyan érdekességekkel, amelyek csalogatják az idegeneket. Békeidőben Olaszország jelentős lakossága jóformán kizáróan az idegenforgalomból élt. Velence ma is abból él. Göcsejnek két szeresen fontos volna, hogy ide minél több idegen jöjjön. De hogyan jöjjön ide, mikor maguk a göcseiek sem ismerik, nem keresik fel a szebbnél-szebb tájait, érdekes falvait, boronás hajlékait. Arról nem is kell beszélni, hogy milyen szemgyönyörködtető Göcsej a virágok nyílása idején. S mindezekről volna egy bemutató ház, a szemlélőben feltámadna a kedv a látására és felkeresésére és ezzel megindulna az első lépés az idegenforgalom fejlesztésére. Ezért is szükséges volna a Göcseji Ház. Amióta megvan Mezőkövesden a Matyó Ház, azóta nincs az az idegen, aki ott megfordul, hogy azt meg ne tekintené, ha nem is vesz benne semmit sem, mégis megvan a haszna, mert ott a faluban étkezik és ezzel költi a pénzét, amely igy eljut a falu népe kezéhez és viszi a hírét messze idegenbe, felhívja rá mások figyelmét. Ha itt Zalaegerszegen is lett volna már Göcseji Ház, a múlt években mennyi társas autóbusz ment itt keresztül, különösen külföldiek, amint a Balatonra jöttek vagy mentek Grác felől, azoknak, mig benzint vettek föl, meg lehetett volna mutatni és jó benyomásokkal távoztak volna innen. De igy csak robogtak tovább, hogy itt nincs semmi látnivaló. Láthatták volna, hogy a mozifilmekről ismert cigányodon és betyárokon *ivül van azért más is, amit érdemes megtekinteni. Úgy látszik, hogy ezután is robognak tovább. dr. Nagy Károly. A magyarországi szerzetes-társulatok között kétségtelenül a legrégibb a zalavári Szent Bene- dek-rendi apátság, amelynek székhelye a Zala völgynek hatalmas arányokban fejlődő községe: Za- laapáti. Az apátság alapítási ideje a honfoglalás előtti időbe esik. Jámbor Lajos, német király, a Pécstől Pettauig terjedő tartományt a IX. század harmadik év tizedében Privina, nyitrai szláv hercegnek adta hűbérbe. Privina bálából megkeresztelkedett » azután nagy buzgalommal fogott a keresztény hit terjesztéséhez. Uj birodalmának közepetáján, ott, ahol a Zala folyótól keletre fekvő dombok a síkságba olvadnak, mocsarakkal eléggé védett helyen erős várat építtetett magának, közelében pedig várost létesített — Salaburgoi — s ott alapította 843-ban a Szent Adorjánról nevezett bencés apátságot. Az apátság sok viszontagságot élt át. Először a honfoglalás viharai érintették, amelyek a szláv uralom megdöntésével a kereszténységet s annak intézményeit is tönkretették. Ez volt első pusztulása az apátságnak. Romjaiból Szent István király kelteite életre 1019-ben kelt alapító-levelével, majd 1024-ben újabb okmányával nemcsak előbbi jogaiban erősítette meg, hanem újabb adó mányozással is vagyonoeitotta. A zalavári bencések nagy érdemeket szerezlek egyrészt a kereszténység terjesztése, másrészt a földművelés és ipar fejlesztése körül. Az apátok jogot nyertek kápolnák, templomok épúésére, plébániák létesítésére. E plébániák az apátok főhatósága alatt állót lak s emiatt többször erős ellentétek támadlak közlük és a veszprémi püspökök között. Erős harcokat kellett vivniok különösen trónválioiások idején kitört zavarok alkalmával a szomszédos földesurakkal, akik kisebb-nagyobb birtoktesteket szakítottak et az apátságtól, sőt magát a monostort is birtokukba vették s azt a leggonoszabb cselekedetek színterévé sülyeszteiték. Századokon át folyt a védekezés a háborgatásokkal szemben s a vegyes házakból származó királyok több Ízben törvényben biztosították az apátság érdekeit. A helyzet azonban folyton rosz- szabbodott, különösen azzal, hogy a XV. századtól kezdődően gyakran olyanokat neveztek ki apátsági kormányzóknak, akik nem voltak szerzetesek, hanem tisztán csak a javadalmak élvezői. A második pusztulás Szigetvár eleste után érte az apátságot 1574-ben. Ez időtől 1715 ig nem létezett a zalavári apátság. Címét és birtokolható javait érdemes egyházi férfiaknak adományozták. Az elpusztult apátságot III. Károly király állította helyre, de az akkori központosító törekvéseknek megfelelően az alsóausztriai gottwiczi apátsággal tették kapcsolatba azzal, hogy kötelessége az össes épületeket fölállítani s hogy Zalavárnak azért mindig kü ön apátja legyen, akit a király a gottwiczi apát fölterjesztésére nevez ki; továbbá, hogy Zalavár jövedelmei a saját szükségleteinek fedezésére szolgáljanak. Nehezen ment ezeknek a föladatoknak teljesítése, mert a gottwiczi apátok állandóan arra törekedtek, hegy maguknak szerezzék meg a zalavári apátságot a cimmel és a javadalommal együtt. Hosszas zavarok származtak ebből, amelyeknek megszüntetése érdekében Mária Terézia Zala megye fölszólalása alapján a veszprémi püspököt bizta meg az ügyek kivizsgálásával. A bizottsági jelentés következtében királyi intézkedésre megtörtént az orvoslás. Zalavárnak 1769-től 1830-ig egymásután három külön apátja lett: Schaukegel Orbán, Janisé Domonkos (aki alatt felépült az apátság új székhelyén, Zdaapátiban, a templom és monostor a mai formájában 1774— 1784) és Schlichlinger Farkas, a nagy madárbarát, akinek képét az iskolai könyvek is ismertették, amint a templom előtt a madarak szárait eteti. A szentély alatt kripta van, amelynek 23 lakója között találunk olyanokat is, akik nem voltak rendi tagok, sőt három nőt is. Az első, aki ott nyugossza örök álmait, nő volt: Anna Fo- réntos (megh. 1788), a második nőt, Barbara Csapodir 1794 ben, a harmadikat Fr. br. Jellasics Csányi Mmellott 1801-ben temették oda. Janke és Schlichtinger apátok is ott fekszenek. Néhány jó magyar nevű is van az olt pihenők közöä*: Baltasar Baják! (1794), Andreas Óhidi (1824), Georgius Joácbimfi (1833), Josephus Teöke (1833), Gerardus Gécsei (1834), « Zalavármegve egyik drága kincsének: Hévizfürdőnek hálás-vendégeit, akik gyógyulásukat ennek az áidott kénes forrású meleg tónak köszönhetik, élénken foglalkoztatja a Hévizfürdő jövendő sorsa. Ez az érdeklődés mind nagyobb hullámokat ver, mert hisz köztudomású, hogy 1940- ben a jelenlegi bérlőkkel annakidején megkötőit szerződés megszűnik és igy természetes, hogy ennek a nagy érdeklődésnek az a kérdés vált központjává: mi lesz Hévizfürdővei a szerződés lejárta után? Marad-e ott min den a régiben, vagy pedig egy új korszak kezdődik ott, amelynek nyitánya egy haialmas beruházási programnak a végrehajtása lesz?! A nagy közvélemény ez utóbbit tartja természetesnek, hogy bekövetkezik. Nem vitatható ugyanis az, hogy Hévizfürdő, ha eredményesen fel akarja venni a versenyt az újabb keletű és a nagy beruházások révén szenvedő embertársaink igényeit mindjobban és jobban kielégítő alföldi melegvizi fürdőkkel, nem maradhat meg továbbra is a jelenlegi és a gyógyfürdő céljait csak kezLadislaus Gombos (1835), Mar- tinu3 Akócsi (1851). Ott fekszik még egy fiscus abbatialis is, Ladislaus Vécé (1806). A kripta 1878-ban fogadta be utolsó lakóját, Berger András perjelt. A gottwiczi kapcsolatot az 1867.-iki kiegyezés tépte szét, de az önállósítás csak 1873-ban történt meg, mert az 1846 ban gottwiczi apáttá megválasztott Schwerdfeger Engelbert kérelmezte és meg is kapta Zalavárt, s azt birtokolta 1872 december 22- én bekövetkezett haláláig. Fe- rencz Józsefnek 1873 október 23- án, IX. Pius pápának pedig ugyanez év decemberében történt elhatároíásá/al minden összeköttetés megszűnt Got<wicz-cel és Zalavár 1874 márc. 12 én megválasztott első önnáüó apátját Modrovits Gergely csécsi plébános személyében, aki erős hazafisága miatt a szabadságharc bukása után több évet töltött a kufsleini börtönben. Az önállóság azonban csak 10 évig, Modrovittnak 1884. december 26-án bekövetkezett haláláig tartott, mert 1885 ben az apátságot bekebelezték a panon- halmi főapátságba, amelynek most negyedik fiókapátsága. Az apáti szék betedfélévig üresen állott, mig végre 1891 bea megválasztotta a Rend Roszma- nitn R chárd főmonostori perjelt zalavári apáttá, aki 1900 december 21-ig viselte ezt a méltóságot. Most újra kétévi üresedés állott be. 1903. április 14 én a Rend Kroller Miksát, ugyancsak pannonhalmi főmonosiorí perjelt emelte a zalavári apáti székbe s most is ő viseli ezt a;diszes állást, mint az ősrégi apátságnak ötvenedik javadalmasa s aki folyó hó 14-én tölti be Isten kegyelméből életének 90 ik esztendejét. Herboly Ferenc. detiege8en szolgáló állapotában 1 Nyári utam alkalmával, megvallom őszintén, örömmel, de bizonyos irigy kedéssel is szemléltem azt a lázas tevékenységet, amellyel alföldi melegvizü fürdőinket a tulajdonosok újabb és újabb nagyszabású építkezésekkel, teljesen modern fölszerelésü közegészségügyi intézményekkel, nagy áldozatok meghozatalával igyekeztek olyan nívóra emelni, hogy azok a gyógyulást kereső közönség minden jogos igényét mind tökéletesebben kielégíthessék 1 Ezzel a törekvésükkel el is érték azt, hogy fürdővendégeik száma évről-ére emelkedett. De bármennyire is csodáltam ezt a nagy áldozatkészséget, az én dunántúli szemeim sehogysem tudtak zavartalanul gyönyörködni az ott látottakon. Hiába kerestem e helyeken azt, amit itt a Dunántúlnak zalai részén oly pazar kezekkel szórt szét a teremtő Gondviselés: a mi vidékünk káp- ráprázatos szép változatos panorámáját amivel föl nem érhat semmiféle emberi alkotás. Amott csak az szép, amit az emberi akarat, a törekvés, a munka és Hévíz fürdő jövendője. . . Irta s Czobor Mátyás ny. polgármester.
