Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)

1938-11-13 / 257. szám

4 Zaiamegyeí Újság 1938. november 13 lálunk egy oklevéli idézetet, amely a következőképen hangzik: „Henricus imperator castrum po­son obsedit", amiből kitűnik, hogy már a XI. században is­merték Pozsony városát éspedig ezen a néven. Az ezt megelőző korból nincs semmi biztos ada­tunk. Később felváltva Pozsonyt és Pressburgot találunk, de Bra­tislava név nincsen sehol. Na­gyon jellemző, hogy Cosmas cseh történetiró például Possen-t emlit. Pozsony latin neve : Po- sonium. A Pozsony névből ered a cseh Pozun és a tót Pozun, a szerb Pozun és a horvát Pozun. Teljesen ki van zárva, hogy Po­zsony neve szláv, német, vagy török eredetű legyen. Pressburg személynévből keletkezhetett a német Bresslau név mintájára. Pozsony sohasem volt szláv, még kevésbbé tót. Már a római uralom alatt város állott ezen a helyen, de később, a hunok és avarok idejében na­gyon keveset tudunk róla. Az bizonyos, hogy az Avarbiroda* lomhoz tartozott és ennek bukása után került frank fennhatóság alá. Pozsony vidékéről a szlávokat először a bajorok kergették el, de már 892 ben Arnulf magyar lo­vasság segítségével küzd a szlá­vok ellen. 902 táján már az egész vidéket erősen tartják a magya­rok, azonban ez a tájék határ­széli, alig lakott terület volt, úgy, hogy királyaink kun, székely és magyar telepeseket hoztak oda. Tótok csak a XII. és XIII. szá­zadban kezdtek odatelepedni, de a tótok távolról sem utódai Szva- topluk morva fejedelem szláv né­pének. Be van bizonyítva, hogy ez utóbbi nyomtalanul beolvadt a magyarságba és még a helynevek is csak elvétve őrzik emléküket. Mindezek ezerévvel ezelőtt, a nép - vándorlás zavarai között történtek. Ezidő óta Pozsony mindig erő­sen német színezetű város volt, erős magyar kisebbséggel. A ma­gyar békedelegáció nemcsak, hogy nem tagadta ezt, de Ma­gyarország határairól a békekon­ferenciához intézett jegyzékben is, amit később kiadtak, szószerint ezeket szögezte le. A tótoknak sohasem volt a legcsekélyebb szerepük sem a pozsonyi köz­életben, sem a szellemi vezetésben, sem az ipar ban és kereskedelemben, sem a város vezetéseden. A helynevek megdönthetetlen hitelű tanúsága szerint Pozsony környékének lakossága a XI. században teljesen magyar volt. A huszita háborúk idején a tó tok menedéket kerestek Pozsony­ban, hogy a cseh rablók elől meneküljenek. Pozsony csupán két esztendeig, 1271 — 1273 ig volt cseh fennhatóság alatt az V. István és Ottokár cseh király között kötött béke értelmében, de a Stillfried és Dürnkrut kö­zött lefolyt csata után ismét visszacsatolták a magyar kijály- sághoz. Hl ennyire nem volt szláv — Pozsony. Az is célzatos állítás, hogy Pozsony szláv jellegét csak az utóbbi időben, az „ erőszakos magyarosítás“ következtében vesz­tette el. Pozsony mindig erősen német jellegű várös volt tekintő oams rnuamnmmsmammmmmimmmmmmmmmm magyar kisebbséggel, amit az is bizonyít, hogy 1865-ben az osz­trák elnyomatás idején, amikor szó sem lehetett magyarosításról, a túlnyomó számú német utcanév mellett sok magyar utcanév is volt, de tót egy sem. (Például szolgáljanak a következők: Ba rátok utcája, Halászkapu, Hosszú utca, Lőrinckapu, Kalapos-utca, Zöldpiac, Virágvölgy, Négyvöd rös-utca, Szárazkapu, Kecskeka­pu stb.) Az 1873-ban készült hi­teles nemzetiségi statisziika sze­rint pedig ebben az idő­ben még* igazán nem le hét „erőszakos magyarosításról“ beszélni — a lakosság 7/12 e német, 3/12-e magyar scsah 2/12 vagyis 16*7 százaléka tót; 1880 tói 1900 ig a magyar elem majdnem háromszorosára emel kedett (7.537-ről 20.012 re), ami 1487 százaléknyi növekedésnek felel meg; ugyanebben az idő­ben a németség száma csak 19 százalékkal a tótságé csak 19 5 százalékkal emelkedett. Magyarországnak Pozsonyra való igényét elsősorban a város kulturális intézményei erősitik. Az első pozsony iskolának, a Mátyás király alapitotta Acade­mia Istropolitana-nak tanárai la­tin nyelven tanítottak, ezek a ta­nárok azonban Vitéz János, Re­giomontanus, Peyerbach, Bran- dolini stb. voltak, egy sem volt köztük tót. 1637 ben magyar protestáns templom, 1647-ben magyar és német nyelvű evangé­likus líceum keletkezik itt 1726 ban Bél Mátyás itt alapitotta az első latin újságunkat, 1746 óta német lap, 1778 óta pedig magyar lap is jelenik meg a városban. 1783-ban az akadémiát Pozsonyból Nagyszombatra he­lyezték, de ott sem tanítottak soha szláv nyelven. 1871 ben a pozsonyi kotolikus gimnáziumba 25 magyar, 138 német és 25 tót ifjú járt, a reáliskolába pedig 203 magyar, 223 német és 30 tót. Ezek a számok mutatják, hogy mily elenyésző szerepe volt a tótságnak a város szellemi életé­ben. Az 1910. évi statisztika sze­rint a pozsonyi magyaroknak 8 százaléka, a németeknek 3 szá zaléka és a tótoknak csupán 0 3 százaléka végzett középiskolát. Gazdasági téren is, a leg­régibb időktől kezdve a németek és magyarok ve­zettek. Jellemző, hogy 1911-ben a város öt nagy pénzintézet e közül egy sem volt tót nemzetiségű. És igy lehetne oldalakon ke­resztül az adatok felsorolását folytatni, hogy bebizonyítsuk, mi­lyen helyzetet talált 1918 végén az új imperium Pozsonyban ... B. S. Mennyibe kerültek az út­építések októberben. Az 1938—39. évi állami költ­ségvetés terhire október folyamán az útépítkezések összege kereken 17*5 millió pengő, a mérnökök, munkafelügyelők, szak- és egyéb munkások száma 10.296 volt. Dunántúlon a kőszeg—körmen­di ut szombathely—kámoni sza­kaszán a kiskőburkolat építését befejezték s igy az az útvonal már járható. Programmßzerüen folynak még a gráci ut városlödi útszakaszán, a balatonkaratíya—a szófői, a fűzfő —litéri, a fűzfő—gyártelep (be­kötő ut), a csesznek—bakonyszent- királyi, a győr—soproni ut csor- nafarádi szakasza, a farád—vesz- kényi, a rábagyarmat—ráióti és a a borsfa—liBpe—szentadorjáni (az olajtelepek!) utak épitési munkái. A bekötőutak épitése is pro­grammszerüen halad. Az erre a célra előirányzott 60 millió pengő összeg terhére az 1937—38. évi bekötő utmunkákat már nagyré­szükben befejezték, az 1938—39. éviek folyamiban vannak. Végül pedig az 1939—40. évben majd megépülök tervezete máris tárgya­lás alatt áü. Végül a főközlekedési útvonalak nagy részén az útirány és helység­név jelzőtáblák felállítása ország­szerte folyamaiban vannak. — Az epekövek, az idősült epehólyaggyuladás és a hu rutos sárgaság kezelésében reggelenként éhgyomorra egy-egy pohár természetes Ferenc József keserüviz, kevés forróvizzel ke­verve és kortyonként bevéve, rendkívül hatásos. Kérdezze meg orvosát. v Nf Kombinált szobák, hálók, ebédlők, konyhabútorok, rekamiék, fotelok nagy választékban. v.,4 * * L L & o * ra**ái-ail»an. Zalo«««r* HÍREK Róm. kát és új görög K. Szaniszló Prot Szán. (zr. Mark. 19 Napkell« 7 óra 60 perc. Nyug­szik 16 óra 28 perckor — Az Országzászlót félár­bocra eresztik vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepélyes keretek kö­zölt. Beszédet mond Fürtös Lajos tanár. A váró* vezetősége az ün­nepélyre ezúton hívja meg a kö­zönséget. — Templomszentelés Kör­menden. Giőoz József püspök a körmendi restaurált templomnak régi részét november 20-án áldja meg, a bővítést pedig megszen­teli. A szentelést két napi ün­nepség előzi meg. — A főispán Kassán. Vitéz Teleki Béla gróf főispán, várme­gyénk képviseletében küldöttség élén vett részi a kormányzó kas­sai bevonulásán. — A zalamerenyei plébánia- templomnak a Szent István ju­bileum alkalmából Beöihy István dr. veszprémi apátkanonok, aki 1905-ben mint ujmisés káplán működött ott, művészi kivitelű, Szent István királyt ábrázoló ab­laküvegfestményt adományozott. Ez már a harmadik ablaküveg- festmény a veszprémi káptalan, mint kegyur által 1760 ban épí­tett szép barokk templomban. — Uj orvosi körök a me­gyében. A belügyminisztérium­ban most tartott értekezleten, amelyen Brand Sándor dr. alis­pán, Kontra László dr. megyei m. kir. tiszti főorvos és vitéz Márk Ferenc, vámegyei számve­vőségi főnök veitek részt, méltá­nyolták a vármegye kívánságát s elfogadták az alispán javaslatát. Ennek értelmében vármegyénk­ben 16 uj körorvosi állást létesí­tenek. A székhelyeket miniszteri rendelet jelöli majd ki. Esőkabátok! bőrkabá­tok, inabruckí loden ka­bátok nagy választékban Tóth szabónál« — Áthelyezések. A belügy­miniszter Varga Jánost, a kecs­keméti gyermekmenheiynél szol­gálatot teljesítő számvevőségi gyakornokot a szolgálat érdeké­ben gyakornoki minőségben Zala vármegye számvevőségéhez Zala­egerszegre, Henczidai Henrik számlisztet pedig ugyancsak a szolgálat érdekében Zalaegerszeg­ről Pest Pilis Solt Kiskun vár­megye számvevőségéhez Buda­pestre helyezte át. — Őrömtüz a kassai bevo­nulás napján. A tapolcai meden­cét uraló Szenlgyötgyhegy tetején vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó kassai bevonulásának estéjén, pénteken a környező falvak: Hegymagas, Kisapáti és Raposka frontharcosai örömtüzet gyújtottak. A hatalmas máglya lángja a hegy kedvező fekvésénél fogva Somogy és Délzala vidé­kein is látható volt. „Denevér11 étterme kellemesen fűtve. Min­den este zene.

Next

/
Oldalképek
Tartalom