Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)

1938-12-25 / 292. szám

6. Zaisawegyei Újság 1938. december 25 Sárga rokonaink. Kao dr., a kínai eszperantó egye­sület alapító elnökének nyilatko­zata a Mennyei birodalom problémáiról. Hosszú levelezés előzte meg magyarországi látogatását, ame Jyet mikor először megígért csupán amolyan kínai udvarias kodásnak könyveltem el, hisz’ jó néhány ezer kilométer távolság választ el bennünket egymástól. Nem mondom, nehéz fejtörést okozott egy egy levél megírása, mert európai észjárás nem'tudja a Mennyei-birodalom fiainak etikettjét magáévá tenni, de vi szont ök ezt szigorú mértékkel mérik. Egy kis rosszakarattal azt mondhatnánk róla, hogy az em­bernek mindig az ellenkezőjét kell mondania, mint amit akar és akkor eleget tett a kinai udvarias- sági formuláknak. Valószínűnek tartom, hogy ezen az alapon so­káig engem néztek a kinai etikett első számú közellenségének, de később én is csakhamar elloptam eme boszorkányos tudományból is valamit s bátran mertem Írni meghívó levelemben, hogy hát;... ámbátor méltatlannak érzem ma gam arra, hogy nyomorult orszá­gunk sáros útjaira tedd finom lábaid, sem arra, hogy nyomorult viskóinkat magas megjelenésed­del kitüntesd — nem is merek arra gondolni, hogy Nagyarcodat ilyen megalázó cselekedetre kész­tessem... Mire ő: Örömmel me­gyek Magyarországra a szentek földjére : rokonainkhoz, a mártí­rok földjére, amelynek történelmi nagyjai: Szent István, Erzsébet és a többiek mindenkor csodál­kozással töltik el lelkemet . . . Egy nagy ember, aki csak 150 cm És egyszercsak levelet kapok, hogy jön ! És jött. Mikor megér­kezett a beavatottakon kivüi senki sem merte gondolni, hogy a ki száló mongol külsejű ferences formaruhát viselő egyén Kina egyik legzseniálisabb tudósát, az eszperantó alapitó elnökét rejti magában . . . Volt öröm és las­san — az avatatlan hírnökök ut ján hatalmas ernbertömeg szeretne hozzáférni autogram és más célok elnyerése érdekében . . . Néhány „kiváltságosnak“ bemutatom; név­jegyet vesz ető, amelynek meglát- tára először fanyar meglepetést látok az arcokon, lévén a névjegy egyik oldala enigmatikus kinai írással irt, a másik oldalon azon­ban latin betűkkel is: P. Jean B. Kao ofm. dr., alatta Wuchan Hupeh China. Beszélgetünk. Egyik angolul, másik franciául, a harmadik eszperantóul, ismét másik latinul kérdez s ő felel, hogy igy, hogy úgy, ahogy a kérdés elhangott. Zseniális nyelvtehetség, aki az összes világnyelveket beszéli, azon­ban a németet elvből nem akarja hallani sem, pedig beszéli. Hátere érdekes: a kinai-japán viszályból ered, mert — miként mondotta — a japánok háta mögött a németek állnak. Érzékeny pont: a japán kérdés. Minket is érdekelt a mai tör­ténelemben egyik legérdekesebb eseménye, azért igyekeziünk ki­faggatni a kérdés jelentőségéről. — Mily károkat szenvedett Kina a japán hódítások által ? — kér­dezzük a hazájáról, oly csodás lélkesedéssel beszélő hazafitól. — Már maga a területveszte­ség is oly elképesztő, hogy — európai viszonylatokat véve alapul * — több ország területét kellene ' egybevetni, hogy összehasonlít­ható legyen. Sokkal súlyosabb azonban — s a kinai öntudatnak ; is nehezebb elviselni, — hogy j Kina egy oly néptől kell, hogy ■ tűrje ezeket a megaláztatásokat, j amely az évezredes múltra vissza tekintő kinai kultúra emlőin nőtt fel, s lett azzá, ami. S e nép ki használva Kina belső, egyre su lyosabbá lett zavarait, kiveti hálóját s halászik a zavarosban... Látszott rajta, hogy — mint minden jó hazafinak, neki is fáj 1 hazájának sorsa, hisz a fájdalom : alig engedte ajkaira tódulni a szavakat, érthető tehát, hogy nem is tudott teljesen elfogulatlan lenni a kérdésben, ami viszont arra ösztönzött, hogy más irányba tereljük a szót, nehogy még kinai- . magyar elvi konfliktus álljon elő. j Elmondjuk neki, hogy Magyar- í ország hasonló megaláztatásban 3 él, megcsonkítva, öntudatában ■ megsértve, guzsbakötve... Elkép- j zelhetetlen a meglepetésünk, ami­kor elmondja, hogy nagyon jól ismeri a magyar történelmet, amelyből illusztrációként sok mindent idéz is: történelmünk múltjából királyokat említ, hábo­rúkról beszél s a vgén elmondja, hogy már bejárta és tanulmányozta a felvidéket is, majd meg a kinai- magyar rokonságról kezd beszélni. — A kinai-magyar rokonság — mondja — minden kínaiban benne él, tehát ez nem Európá­ban ragadt rám, hanem hazai örökség. Hazámban sokat beszél­nek egy „lovas nép“-ről, amely ezer év előtt Kínából kiszakadva nyugatra költözött és itt telepedett i le s amelynek neve kinai kiejtés ; szerint Ma-Gyar, magyar nyelvi jelentése pedig: lovasok fiai. Jól- ' lehet, nem beszélem a magyar nyelvet, de az európa különböző országaiban velem lakó magyar rendtársaimmal folytatott kutatá saim során sok olyan beszédes momentumra akadtam, amelyek fényesen beigazolják eme állítá­somat. Egy másik eklatáns példa: a magyar „kutya“ szó a kínaiban ugyanilyen kiejtéssel megtalálható. — Hogy érezte magát Magyar- országon? — hangzik el a kér­dés — Ami a magyarországi utamat illeti, a legteljesebb mértékben kielégíti várakozásomat. Budapest a világ legszebb fővárosa, s jog­gal nevezhetem Európa szivének. Égyben forró óhajom, hogy mi nél több magyar megismerje Kinát, s minél több misszionárius jöjjön Kínába, mert Kina igazi apostolai csakis a magyarok le hetnek. Másokkal szemben a kinaiak bizalmatlanok, s missziós működésűk mögött gyarmatpoli­tikát sejtenek, ellenben a rokon magyarokról ilyen törekvéseket nem tételezhetnek fel. Még egy nagy előnyük a nyelv hasonló­sága, amely más nemzet fiainak a legtöbb nehézséget okozza . . . A kulturálódó Kina. A modern állammá fejlődő országra tereljük a szót. — Meg kell jegyeznem, hogy Kínáról igen sok ferde beállítású hir lát napvilágot, mert a csak nem ötszázmilliós nép ma már egyáltalán nem zárkózik el a haladás elől. Hogy ez nehezen megy, az érthető egy tizenegy- millió négyzetkilométer területű országban. Az utolsó évtizedben pedig hatalmas vágást tett a modern haladás terén. Kina sokezer éves múltra visszatekintő ország, s mint ilyen, az őskultúra igen magas fokát érte el, azonban — mint minden kultúra — ez is egy bizonyos fokon megrekedt. E kátyúból a hosszú évszázadok ellenére is nehezen tud kikecme­regni, de hála az új kormány- rendszernek és kereszténységnek, akik hatalmas apparátussal estek neki az új kultúra megteremtésé­nek. Ennek köszönhető, hogy ma Kínában már 189.714 elemi, 150 közép, 60 egyetem és 30 főis­kola szolgálja a kinai kultúra megújhódását. Ezeken kívül szá­mos elemi iskola az analfabéta felnőttek számára. Mint újdonsá­got kell megemlítenem az új írásrendszer bevezetését is, amely a régi és hihetetlen nehéz Írásrendszert hivatott kiküszöbölni. — A kinai haladásra vet nap­világot az a statisztika, amely a sajtóról ad számot. Ebből tudjuk meg, hogy ma Kínában 876 na­pilap jelenik meg, kétszázra te­hető az időszaki lapok száma, s naponta átlag két-három könyv kerül ki a sajtó alól kinai, angol, francia nyelven, vagy esetleg mindkét nyelven. Kina a kincsek országa. Milyenek Kina gazdasági vi­szonyai? — teszem fel a kényes kérdést, amelyre azonban kedvező választ legkevésbé sem vártam. — A gazdasági helyzet — mondja — ina az egész világon a legkritikusabb. Ez alól Kina sem mentesül. Egy nagy szeren cséje azonban mégis van, hogy nagyobbrészben agrárállam és igy a krízisnek nem érzi annyira a hatását. Gyáriparunk az utolsó években hatalmas lendületet vett s gyártmányaink a világpiacon is versenyképesek. Nehézipari célokra bányáink kimerithetetle- nek, selyem- és szőnyegiparunk pedig eddig is egyedül állt a vi­lágon. Újabban feltárt szénbányá­ink mesés gazdagságot rejtenek — s ha elfogy Európa szene —, lesz még Kináben négy ötezer évre való mennyiség, nem kell félniük a világgazdászokriak ! — A g, áripar maga után vonta az utak fejlesztését. Ez or­szágunknak egy igen nagy gyen­géje volt. Az utolsó évek azon­ban meghozták azt a fejlődést, amit igy mondhatnánk: Gyalog- hintótól a repülőgépig. Elsőrangú betonutak épülte«., modern repü­lőterek, s megépült már a máso­dik tengereket összekötő vasút­vonal is. Mig 1920-ban csak száz km autóutunk volt, ma már ezerkétszáznál is több... Új élet — új bálványok. A szociális életről folytatjuk csevegésünket. Ezt a tárgykört tanulmányozza Európában, hiva­talos megbízatásból. Sajnos ezen a téren még igen nagy munka vár rá és társaira, mihelyt a há­ború megszűnte lehetővé teszi számára a hazatérést. A szociális helyzet magával hozza a vallási állapotok lefestését is, amelyről szomorú képet tár elénk Kao ur. A közel ötszáz milliós embertö­megből még mindössze három­millió keresztény, a többi pogány babonaságban él. A műveltebb fiatalság megindított már egy mozgalmat, melynek „Uj Élet“ a neve s ez lenne hivatva átfor­málni a kinai társadalmat keresz­tény szellemben. A politikai ve­zérférfiak között is akad már itt- ott egy-egy keresztény, mint pél­dául a mostani diktátor Csan cse­sző, akit jó kiferditéssel csak Csankaiseknek szoktak emlegetni. Neve hallatára Kao ur arca tüzoe kap: ő kinának az új bálványa akinek hallatára büszke öntudat­tal néz a kinai maga elé. S ezt a dédelgetett bálványt is a japá­nok tönkre akarják tenni — mondja nagy bosszúsan. — Arca ég a haragtól a japánok ellen. Látom, hogy a japánokkal itt is baj van nem csak keleten. Programmjáról érdeklődöm. — Dolgozni akarok népem ha­ladásáért. Most pedig tapasztala­tokat gyűjteni Európa különböző országaiban. — S mikor tér haza? — Mihelyt lehet — s egy ha­talmas sóhaj tör ki belőle. Mihelyt lehet, mihelyt leszál keleten is a a karácsonyi béke... P. Fekete G* Kedves vevőinknek, rendelőinknek és üzletfeleinknek kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket kíván „ZRÍNYI“ Nyomdaipar és Könyvkereskedés R. - T. Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4 sz. Telefon 128.

Next

/
Oldalképek
Tartalom