Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)

1938-07-23 / 164. szám

2. Zalamegyei Újság 1938. julius 23. „Mindennapi kenye­rünket add meg..." vagy „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül...“ Végére járnak az aratásnak, 8 a jó gazda cséplés után boldo­gan vizsgálja az hten áldotta, s munkája gyümölcsét. Jó terméssel áldotta meg a ter­melőket a jó hten. Nagyon kéri a Szociális Misszió helyi szerve­zete a helyi és környékbeli ter­melőket. juttassanak Isten nevé­ben — hálaképen — a Napközi Otthon 92 éhes, kenyeret váró gyermekének. Minden gabona- nemű adományozásáért nagyon hálásak. A termelők ezzel az adakozás­sal nagy-nagy jót tesznek, s a segítést nagyon váró 92 gyer­mek hálaimája keresi fel viszon­zásul mindennap az Urat, hogy áldást kérjen továbbra is a jó- szívvel adakozókra és rnunká- jukra. (A szives természetbeni ado­mányokat, gabonanemüeket, bur­gonyát stb. kérjük a Szent József otthonba küldeni. 15 nap halasztást tértek a beruházási vagyonadó- rallomások benyújtására a kereskedelmi érdekképviseletek. A beruházási hozzájárálással kapcsolatos adóvallomások be­nyújtásának határideje — amint ismeretes — julius 31 én lejár. A kereskedelmi érdekképviseletek az elmúlt napokban ezért soroza­tos üléseken foglalkoztak a tör­vény és végrehajtási utasítás egyes intézkedéseinek értelmezé­sével, s az Állandó Bizottság ut­ján megbeszéléseket folytattak a pénzügyminisztérium illetékes té­nyezőivel is. Az érdekképviseletek a vallo­másadásnál megkívánt bonyolult munkálatokra, s a hiányos val­lomásadás súlyos szankcióira való hivatkozással elsősorban a benyújtási határidő 15 napos meghosszabbítását kérték, s re­mélik, hogy ezt a pénzügymi­niszter néhány napon belül en­gedélyezni fogja annál is inkább, mert az eddigi tárgyalások folya­mán csak az áruleltár értékelésé­nek kérdése nyert tisztázást olyan irányban, — hogy ellenlétben az eddigi feltevésekkel — forgalmi értékek alatt a jelenlegi utánpót­lási árakat kell érteni. (Hozzászá­mítva a vám- és fuvarköltségeket is.) Tisztázatlan azonban még az 1938. február 28 iki átlag sze­rinti áruleltár benyújtási kötele­zettség kérdése, mely szakkörök szerint nem hajihaló végre. A kereskedelmi érdekképviseletek ehelyett az évvégi leltár elfoga­dását kérték, mely az 1938 január 1-től február 28 lg vásárolt, il­letve eladott áruk értékkülönbö­zetével módosulna. Tisztázatlan a künnlevőségek, s különösen a védett gazda tartozásainak érté­kelése is. Nagy megnyugvást keltett az a hír, hogy az 5000 pengő, vagy ennél magasabb kereset alapján adózó kereskedők és iparosok — ezen a címen — a julius 31 iki határidőig vallomást benyújtani nem kötelesek, s az 50 000 pen­gős, vagy ezt meghaladó vagyon »vélelmezése" csupán a pénzügyi ] hatóságoknak azt a jogát bizto­sítja, hogy az ilyen adózókat — kellő mérlegelés mellett — ese­tenként vallomásadásra kötelezze. Mozgalom a zalabór—rumi vasút megépítése, Dunán­túl és az Alföld összeköt- köttetósónek megjavítása érdekében. A vasmegyei Bérbsltavír köz- ségbftl érdekes mozgalom indult ki. Nemec: Dezső, bérbaltavári gyógyszerész beadványt intézett a miniszterelnökhöz s ebben elő­ször a Zalabér—Rum közötti vasútvonal kiépítését kéri. Ennek a vasútvonalnak a megépítését már 20tévvel ezelőtt elhatározták s a határozatot a minisztérium is jóváhagyta. A határozat azonban C6ak papíron maradt . . . Ezen a beiyi érdekű kérelmen kívül érdekes és nemzeti szem­pontból is elsőrangú fontosságú körülményre is rámutatnak a föl­iratban. Nemcsak ennek az egy útvonalnak, hanem az egész du­nántúli vasúti hálózatnak és út­vonalnak teljes kiépítését sürge­tik, mindenek előtt pedig a Dj- nántuit az Alfölddel összekötő vasút megépítését és az ehez szükséges dunai vasúti hídnak elkészítését is. így jutna Dunán­túl és az Alföld idő- és költség­megtakarítás révén közelebbi ösz- szeköttetésbe egymással. Beszámoló az ábrahámhegyi nagy­táborból. Szombaton este érkezett meg a kereskedelmi iskola 72. sz. Bocskay cserkészcsapata a Bala­ton melletti ábrahámhegyi nagy­táborból. A kicagó nyári napsu­gár barnára sütötte 17 fiú mo­solygó arcát. Varga Sándor ba­dacsonytomaji plébános ur birto­kán, a sziklás Bökk- tetőn ütöttük fel sátrainkat. Másfél nap kellett mire meg tudtunk birkózni a szik­lás, köves talajjal. A gyakran meglátogató szélvihar hiába pró­bálkozott sátrainkkal, ledönteni nem tudta azokat. Sok nehézség­gel kellett megküzdenünk : vizet a hegy lábánál levő kutból kellett hordani; ha a nap sülön, kövek égettek, árnyék a közelben sehol nem volt; ha csak egy kis szél lengedezett, ilt fenn a tetőn ha­talmas széllé nőtt. Ezek a nehéz­ségek tették kéthetes táborunkat a férfiak táborává, cserkésztá­borrá 1 A sok munka melleit bőven jutott idő a szórakozásra, cser­kész-munkára és kirándulásra. Minden nap fürödtünk (gyakran kétszer is), eveztünk, gyakoroltuk a vizbölmentést (akiket kimen­tettünk, a valószínűség kedvéért meg is buktattuk. Ne felejtsék el ezt a gyakorlatot). A fiuk mind­egyike megtanult evezni. A Balaton zalai partját telje­sen megismertük. Az itt található történelmi emlékeket megtekin­tettük. Első kirándulásunk alkal­mával Badacsonyban a Kisfaludy- házat néztük meg; láttuk Szege- dy Róza otthonát. Hajón jutot­tunk el Siigligetre, ahol meg­csodáltuk az Árpád-korból ma­radt várromot. Éreztük, hogy ezt vidéket egészen a magyar Petrarca, K'sfaiud/ Sándor szelleme tölti meg. A második nagy kirándulá­sunk végcélja Tihany volt. Az utat jórészben gyalog tettük meg. Kora reggeli órákban indultunk neki a nagy útnak. A 37 km-es utat alig éreztük meg, mégis bol­dogok voltunk, amikor Akaiiban vonatra szálltunk, hogy Balaton- füredig vonaton tegyük meg az utat. Balatonfüreden megnéztük az uj plébániatemplomot, a Ferenc József forrás', a strandot és a hajókikötőt. Innen hajóval át­mentünk Tihanyba. Az a komor csend, amely bennünket fogadott, előre figyelmeztetett, hogy ezen a helyen játszódott le nemzetünk életének egyik legezomoiubb tra­gédiája. A Trianoni kálvária utol­só királyunk, IV. Károly szobái egy-egy szomoiu emlék szá­munkra. Az echonál kipróbáltuk a cserkész csaiakiáltásosat s a visszhang azokat töretlenül visz- szaidta. Az apátsági templom baiokk díszei bámulatba ejtettek bennünket. A balatoni népművé­szeti házban az egyszerű falusi legények faragó-mű/észetében és a csipkeverő asszonyok tünemé­nyes gyors munkájában gyönyör­ködtünk. Késő délután fajó szív­vel hagytuí el Tihanyt. A móló bejáratánál az új Darányi-emlék­mű int, hogy a nemzet érdeké­ben végzett férfias alkotó munka ma minden magyarnak legfono- sabb kötelessége. Ez kapcsolja össze a nemretet a közös cél: az Isten, haza és felebaráti szeretet jegyében. A fáradtságos nap befejezéséül végighajóziunk a somogyi parton. Iit-o>t kiszálltunk, hogy elmond­hassuk : Somogybán is jártunk! Révfülöptől ujbúl az „apostolok lovain" tettük meg hazafelé az utat és vígan énekeltük: „aki dalol, sohse fárad e>, aki felnéz, tohse csügged el". A pompás vacsora, nagy adag pörkölt, tetőzte be a felejthetetlen napot. Egyik délután kirándultunk a Kiásnom- völgybe, ahol a pálosok templomának es kolostorának romjait tekintettük meg. lit már találtunk egerszegi cserkészektől származó emlékeket is, ismerős neveket a falba vésve. Erek a fűk gondoltak a „halhatatlansá­gukra" is és jó mélyen belefa­ragták nevüket a kövekbe. A sok kirándulás után mindig boldogan tértünk sátorotthonunk­ba, mert bár mindenütt gyönyörű kilátás fogadott bennünket, olyat keveset találtunk, mint a Bökk- tetőn. A’aítunk az országút és a vasút; a közlekedési technika két versenytársa húzódik el. Odább a Balaton, a magyar tenger zöl­des, szürkés és fehéres színeivel. Háttérben a hatalmas hegyko- szoru. Hajnalban a nap piros sugarai vertek a vízre aranyos hidat. Ilyenkor szólaltak meg a rigók, a puypalattyok. Milyen fennséges fényes és muzsikás éb­resztő volt minden reggel... Este a hold húzott ezüst hi­dat ... Kis szentjánosbogárkák díszítették sátrainkat. A takarodó elhaló hangja után mintha Bada­csonyból idemuzsikált, idedalolt vo:na Kisfaludy szelleme Rózájá­val együtt: Erdők, mezők zöldsége, A madarak éneklése, A természet szépsége Mily örömre gerjesztének 1 (Ke­sergő szerelem. 97. dal.) Táborunkban megvolt minden, a kemény cserkészmunka és a tábor egészséges romantikája. Ezért e két hét emlékezetes ma­rad számunkra mindig. Mikor hátizsákkal a hátunkon Te Deu­Augusztus 1-én megnyílik LEJER ÖDÖN üveg-, por­celán-, rövidáru- és lámpaárú üzlete, Németh László fűszer- és csemegekereskedő házában. Képkeretezés Üvegezés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom