Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)
1937-04-18 / 86. szám
1937. április 18 Zalamegyei Újság 3. Dunántúl felszabadulásának és a II. mohácsi csatának emlékművet állítanak fel Mohácson fi* árkádsoron Zalaegerszeg címerét is elhelyezik. FogkÓmenfres alig 8 hónap alatt! KALOOONT F 0 G K 0 ELLEN Az 1937-es esztendő M©hács városnak nagy esztendeje lesz. Az 1687. évi II. mohácsi csata 250. évfordulója, amely évforduló lu- lajdonképen összeesik Mohács város újjáabpiíásáva!, már több hó napja lázas izgalomban tartja a város lakosságát. Nagyszabású ünnepségeket készít elő a város idegenforgalmi hivatala, amelyek auguszíui havában zajlanának !e, Ezen ünnepségeknek legfőbb védnökségét maga a m. kir. belügyminiszter vállalta. Az ünnepségek keretében óhajtja Mohács városa a török hódoltság aló! történt fel- szabadulása emlékművét felavatni s ugyanakkor szándékozik a II. mohácsi csata emlékműiének alap- jait lerakni. Úgy a felszabadulás emlékműve, mint a II. mohácsi csata emlékműve egyszersmind egész Dunántúlnak emlékműve lesz, mert hiszen a II. mohácsi csatában 1687. évi agusztus 12 én dőlt el lulajdonképen egész Dunántúlnak a sorsa, És után a csata után a török hadak többé nem léptek Dunántúl földiére s igy ennek a területnek a felszabadít lása véglegessé vált. A felszabadulás emlékműve három zászlótartó, amelyek közül a középső a magyar nemzet? színeket hordja. A zászlót három egykorú vitéz alakja fogja körül. A II. mohácsi csatában résztvett fegyvernemek képviselői, egy páncélos vitéz, egy gyalogos hajdú és egy sajkás fogják körül a zászlót s annak hátsó oldalán, a hár- mashaiom felett, a kettős kereszt emelkedik ki. A felszabadulás zászlótartójának alapjaiba egy díszes urnába az összes dunámúíi községek határából való föld kerül, amelyet junius 4 én, a békeszerződés aláírásának napján foguak az alapokban elhelyezni, A dunántúli községek iegn.gyobb része a földet az urnában való elhelyezés végett már meg is küldte. A II. második mohácsi csata emlékműve pedig árkádsor, amely szoros kapcsolatban fog állatni a mohácsi csata fogadalmi templomával s annak jobboldalán nyer elhelyezést. A baloldalon ugyanis az 1526, évi mohácsi csata ár- 1 kádaera ál! már félig készen, amelyet Csonka Magyarország összes vármegyéi állítanak fel Mohács város közönségének segítségével s épen ezért azt az összes vármegyék címeres fogják díszíteni. Éhez az árkádsorhoz hasonlóképen a jobboldalon szintén árkád sor épül, amelynek oszlopai alá a dunántúli városok határából veti i bizalommal vásárolhatunk a Dunántúl legnagyobb, 50 éves cégéréi: Ölesé árak. Kedvező fizetési feltételek, Kérjen árajánlatot 1 főidet szándékozik az emiékbi- zGüság elhelyezni s az árkádsor boíthaitásai fölé a Dunántúlon levő 16 városnak és pedig: Esztergom, Komárom, Győr, Kaposvár, Kőszeg, Magyaróvár, Mohács, Nagykanizsa, Pápa, Péct*, Sopron, Székesfehérvár, Szekszárd, Szombathely, Veszprém és Zalaegerszeg, továbbá az akkor oiyan nagyjelentőségű Zerinvárának és Szigetvárnak címerét szándékozik az emlékbizottság elhelyezni. Mivei úgy a felszabadulás zászlótartója, mint pedig a mohácsi két csatának emlékműve a város legszebb terén készül, Mohács városa ezek állal úgyszólván a hősök városává válik. A II. mohácsi csata emlékművének alapjaiban a dunántúli városok földjét a yárosok kongresz- szusa alkalmával helyezik el a városok polgármesterei. Dr. vitéz Horváth Kázmér A pusztuló falu lábraállitása. A napokban az egyik falusi iskolában jártam. A falon szemléltető képek. Az egyiken megakadt tekintetem. Ez volt a cime: j A falusi templom. A kedves kép i jóleső hangulatot teremtett ben- ! nem. Az iskolás gyermekek hosz- ! szú sorban, párosán vonultak az | Isten háza felé. Az apró emberkék, I a fiúk is, leányok egyaránt tet- | szetős magyar ruhákba öltöztek, j A templom előtt az összegyűlt j hívek várják az istentisztelet kéz- i | deiét. Keménykötésü férfiak egy- ! ! szerű, mégis kedves magyaros j ! ünneplőjükben beszélgetésbe mé- j \ lyednek. Hónuk alatt szorongat- j j ják az imakönyvet, hogy majd a- j | templomban felüssék és a kisila- j | bizált betűkből fonódott imádság í I s lelkűk szárnyán repüljön el az j Atyához, vagy áhitatos dallamba ■ olvadva az ének hangján dicsérje ; a Magasságbelit. Az ég tiszta I | kék. A nap nevetve ragyog az i égen. A mi embereink nem gör- ; i nyedtek. A nagy betegség simítja j és gömbölyíti ábrázatunkat. Ahogy ezt az egyszerű, derűs ; képet pillanatokig elnézem, mintha | hirtelen fájdalom vonaglanék végig bennem. Ah, ele nem tiszta, j nem napsugaras, nem levegős a \ magyar Ég! De milyen megtörtek ; az arcok. Mindent megül a fáj- I dalom és a fekete felhős égből ' tozatot hű kifejezője terhes éle- I tünknek. A faluból kiveszett a • magyar ruha, de mintha a ma- j gyár lelket is hiába keresnők. Ah, de megváltozott a falu j képe. Nemcsak a külseje. A lelke j is. Nem a ruha teszi az embert. í Tudom. Nem is akarnám erősza- j kosán visszafordítani a fejlődő j ! élet kerekét. De meg kell köny- , nyeznem a keserves magyar sor- : sót és kiáltanom kell a lélek után, j mert mégis csak ez az éltető i elem. Milyen szomorú, hogy a falu j lelke meg van mételyezve, hogy i valahol a „sublatok“ tetején po- j rosodnak a régi imakönyvek és j az emberi nyomorúságra építő, ; lelkeket eltorzító új eszmék riká- \ csoló sajtótermékeiből okoskodik í : a szegény magyar és hatásukra j >- vetkezi le őseitől örökölt, éltető hagyományait. Ennek az áramlatnak előrelátható veszedelmes következményei a fajáért élő vezető elemet, mini árvíz idején a siró harangszó, hívja a gátra. Valaki azt mondotta nemrégiben nekem : „falu“ — „család“ eh, mind csak jelszavak. Hát azok is. De nem meztelen szavak csupán. Igenis a dühöngő viharon, zugó vizeken keresztül kell hang- zaniok, mint vészkiáltásnak. Nem és nem. Nem lehet, hogy csak azért, mert az üres jelszavak sorsára Ítéljük rövidlátásunkban, vagy kétségbeejtően bűnös nemtörődömségünkben, égnek mere- dezzenek az üszkös romok között, mint az idejében, utolsó erőfeszítéssel meg nem mentett magyar életnek két panaszkodó és örök szemrehányással vádoló pillére. Hát, hogy kiáltsak, hogy mindenki meghallja. Hát hogyan tudjam elinditani a keserűen zugó magyar könnyfolyamot, hogy végre mindenki észbekapjon és nekilendüljön egész erejével a nemzetmentő küzdelmes munkának. Milyen borzasztó és szinte eszelős könnyelműség nem láttatja meg, hogy az utolsó óra jött el az összefogásra a falu lelkének a nemzetrontó ellenségek karmaiból való kiragadására. Ezért kiáltom és dörgöm, kifuladva akárhányszor hörgőm : fel a munkára a faluért, magyarságunkért. Ha sokat ismételjük, majd csak felfigyelnek rá. Majd csak megérzik, hogy az ígéretek politikája csődöt mond. És tettekkel segítenek. Sokat várunk felülről. De nem tétlenkedhetünk a faluban sem. Ebben a munkában fontos szerep jut az ifjúságnak is. Sajnos, az idősebb nemzedéknél sokszor olyan tehetetlenkedést, helyben topogást, léleknélküliséget, nem egyszer gáncsoskodást tapasztalhatunk, hogy a reformok szükségességét átérzők valósággal szenvednek a mostoha körülmények, örökös akadályok miatt. Igen, jöjjön az ifjúság az ő erejével, ideálizmusával. Bontogassa a szebb jövő reménységekkel telített kelyhét. Ah, de a mi ifjúságunk.
