Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)

1937-03-28 / 70. szám

XX. évfolysm 70. szám. Ára 8 fillér 1937. március 28. Vasárnap. Szerkesztőség és Széchenyi tér 4. kiadóhivatal: Zalaegerszeg, _ ---- Telefonszám 128. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre .4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Á el úja! Schnaítner Szigfrid 6. S. B. Két napon át a legfölségesebb és legmegrázóbb gondolatnak zengenek harangjaink. Életünk napja, a Názáreti, mint feltáma­dott, diadalmas hős kilépett sír­jából, hirdetvén azt, hogy e nap­tól kezdve minden gondolat hús­véti, ha a feltámadás felé tör. Mintha késő márciusi kék ég ra­gyogó mennyezete alatt a templo­mok tornyából piros emberszívek harangjai hirdetnék a nagy igaz­ságot, minden igazság próbakövét és igazolását: a feltámadást. Ko­moly férfiak emelik a baldachint, ünneplő iajbis legények tartják a gyertyákat, viszik az Alleluját, kis ministránsok rázzák, a szakadásig rázzák a csengőket és árad a nép szívéből a soha meg nem unott ének árad, mint déli meleg a nyári búzatáblából: Feltámadt Krisztus e napon, Alleluja, hála legyen az Istennek ... És az aranymonstranciában körülhordo­zott, diadalmasan feltámadott öt- sebü Krisztus városok utcáin, fal­vak terein hirdeti az új életet, az igazságnak, a szeretetnek, a hit­nek, az életnek diadalát, a feltá­madás nem titkolható, el nem zárható, le nem födhető sirrepesztő hatalmát. Harangok zúgásából, emberi ajkak énekéből és körmenet áhí­tatából gyermekhitünk sok emléke, üde élettavaszunk ártatlan igézete szól hozzánk, az a lélekbemarkoló erő tart hatalmában bennünket, amely még Faust kezéből is kiüti az öngyilkosság küszöbén a mé­regpoharat. Pedig Faust csak a husvét hangulatát érzi, csak a régi, alvó emlékek felébredése szól hozzája, a hit, a húsvéti, fel­támadási hit hiányzik leikéből. És mégis több számára, mint egy hangulat lágy emléke, több, mint elmúlt szépség visszajáró élménye, valami, ami életbe visszahívó, életet elviselni erőt adó képesség, erő, amelyből életalakitó energia árad 1 Erről a valamiről Faust nem beszél, Goethe sem beszél, nem, mert a húsvéti harangok alleiujás szava úgyis mindennél hangosabban és mindennél ért­hetőbben beszél, ez a valami már több mint élmény, emlék, érzés, hangulat — ami már tény és élő valóság. Ez pedig nem más, mint a mi Urunk Jézus Krisztus di­csőséges feltámadása, amely tény­nek és nagy valóságnak mérhe­tetlenül fontos következményeiből és kihatásából mind a mai napig akár nem sejtve, öntudatlanul is táplálkozunk. Ez nem lira, nem mitosz, nem ájtatos és kenetes legenda, hanem a legnagyobb ténynek, az egyedül fontos, ma­gában döntő, végzeiesen fontos nagy ténynek: a megváltásnak diadalmas, eget nyitó,földet mentő, poklot záró ünnepe. Ez a tény arra a mélységes, kétséget kizáró hitre támaszkodik, amellyel hiszek Péternek, aki alig néhány héttel a nagy esemény után bátran hir­deti, hogy „akit megöltek, keresztre feszítettek, azt az Isten feltámasz­totta harmadnapra és nyilvánva­lóvá tette ... az Istentől kivá­lasztott tanuk előtt, mielőttünk, akik ettünk és ittunk vele, miután feltámadt halottaiból“. Az első husvét vasárnap reggelének nagy­szerű eseményét nem lehet ki- disputálni, kilopni a világtörténe­lemből, nem lehet elcsempészni Oroszország leikéből, Spanyolor­szág levegőjéből. Az egy év előtti, a legszigorúbb cenzúrán keresztül ment szovjet jelentések is arról számolnak be, hogy a húsvéti ünnepek ideje alatt a roskadásig megtelt ájtatos hivőve!, Krisztust kereső lélekkel az a néhány temp­lom, amelyet még nem röpiteftek a levegőbe, nem alakítottak át múzeummá és nem szentségtele- nitettek kaszárnyává, vörös ka­szárnyává, a kultúra nagyobb di­csőségére. A hatalmi erőszak el­lenére is, amely a roppant cári birodalomban a szakadár istenfo­galom helyébe az istentelenséget illesztette, husvét ünnepén, túl szakadárságon, túl istentelenségen és cseka őrületen keresztül meg­érzi az igazi feltámadásnak, a va­lódi husvétnak nagy tényét és tiszta katolikus valóságát. A le- igázott, cári rabszolgaságon tar­tott, sötét korlátoltságba szorított muzsikban a lélek támad fel, amely a húsvéti harangszó hívá­sára odavonszolja magát a kicsú­folt templomok meggyalázott ol­tárképei elé s megcsömörödve a hatalmi téboly őrületétől undo­rodva tolja el ajkától a felkínált méregpoharat. A husvét örömzónás fényözö- nében úgy érezzük és hisszük, hogy az orosz és spanyol nép és a többi, szenvedésre kijelölt nem- ; zedék csak bolyong, tévelyeg, ta- j pogat a Krisztus felé vivő emmauszi úton. A történelemkönyvek lapjai tele vannak ezekkel a kanyargó, var- gabetüs útjelzésekkel, amelyeken járva keressük az írások értelmét, az élet magyarázatát, kételyeink megoldását, a keserű poharak okát és szükségszerűségét s a tragédiánk az, hogy nem vesszük észre az álruhába öltözöttet, mert szemeink fogva vannak s egy husvét vasárnap reggelén rádöb­benünk arra, hogy nemde lángolt a szivünk? Rá kell döbbennünk napjaink­ban, amikor az európai kultúra kézzelfogható válságának sötét hullámverései elnyeléssel fenye­getnek mindent, értéket, kincset, hagyományt, múltat és jövőt, mindent, amit szentnek hiszünk és vallunk s ugyanakkor éreznünk kell, hogy csak egy van, csak egy valami lehet, ami túl éli Nyugat pusztulását, raffinált kul- túréletünk elhervadását, életstan­dardunk bukását, amint már át­élte a római-görög élet haldoklá­sát, a népvándorlást, a renais­sance pogány világot, a belső szakadást és a rengető forradal­mat : az Evangélium; épen a benne rejlő legnagyobb érték, a legnagyobb tanúbizonyság, a leg­fölségesebb tény és valóság a feltámadás hite által. Azt meg Szent Páltól tudjuk, hogy, ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor hiábavaló a mi predikálásunk, tanításunk, hiába­való a mi hitünk. (Ezért nem a legnagyobb ünnep nekünk a Nagypéntek!) A jelenkor egyre megismétlődő husvétjának örömteli, ujjongó és örvendetes állelujá-ját az támasztja alá, amit nem a meghalt, hanem a feltámadt Mester mondott: Bé- : kesség nektek ! Ne féljetek ! Én ; vagyok ! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak... Nem hiábavaló a ti reményetek, nem alaptalan a ti hitetek, mert nyil­vánvaló nagy tény és eleven bi­zonyság a ti húsvéti örömötök. A nyolcnapos szent missió minden bocsánatosztó apostola is ezt a boldog, húsvéti üzenetet továbbí­totta mindenkihez, aki jóakaratú, Istent kereső lélekkel lépett az emmauszi útra. A kétezer éves kereszténység­nek ez az ősi és változatlan örök húsvéti hite s ez a feltámadást harsonázó apostoloknak boldogító alleiujás öröme. Vere surrexit Dominus! Valóban feltámadt a mi Üdvö­zítő örömünk! Alleluja! & némtet fé?hivatalos ■a Berlinből jelentik: A Deutsche Diplomatisch Politsche Corres- pondenz a pápai enciklikáról azt Írja, hogy egyáltalán nem áll meg az a szemrehányás, hogy egye­dül a birodalom a hibás és hogy az állam szerződésszegéseket kö­vetett volna el. A katolikus egy­háznak a népekre való hatása csak akkor nem okozna aggó dalmat, ha fennállana a biztosí­ték arra, hogy a papság fentartás nélkül támogatja a nemzeti szo­cialista államnak azt a megingat­hatatlan célját, hogy a német nép valamennyi rétegébe beviszi a nép­közösség gondolatát. XI« Piu® páps ha§yo- mányos liusvéti áfdásosziásáft husvétvasárnapján számos ország rádióállomása közvetíti, igy Bécs- ből is hallható lesz. május 23 <*án kezdődik az eucharisztikus szentéi?. Az Actio Catholica központjá­ba, az Eucharisztikus Kongresz- szus irodájába napról-napra ér- kerkeznek a levelek a világ min­den részéből a részvételi bejelen­tésekről. A tokioi érsek levele szerdán érkezett meg a japánok készülődéséről. A központi iroda már lefolytatta a tárgyalásokat a középeurópai államok legnagyobb részével a vasúti kedvezmények megadása tekintetében. Az eucha­risztikus esztendő megkezdését május 23-án, Szentháromság va­sárnapján a magyar püspöki kar közös pásztorlevelében jelenti be. Pécsett tilos ***% a nyilvános húsvéti locsolás. Az államrendőrség pécsi kapi­tányságának vezetője kedden ren­deletet adott ki, amelyben a köz­lekedés rendjének és a közönség ruházatának megóvása érdekében a szokásos húsvéti locsolást nyil­vános helyen, különösen kelle­metlenkedő, bántó és tolakodó módon, eltiltja. A rendelet meg­szegését a rendőri büntetőbíróság száz pengőig terjedhető pénzbün­tetéssel sújtja. Fsföiic Szalvátor főherceg a kismartoni muieumban. Ferenc Szalvátor főherceg a napokban nejével Kismartonban járt, mely alkalommal megláto­gatta a hírneves Wolff múzeumot is. A főherceget kellemesen lepte meg a muzeum gazdagsága és különösen meghatottan időzött a Ferenc József emlékteremben. Ha a kiráiybisasszcny biciklizni akar . . . Margit hercegnő, az angol uralkodópár kisleánykája, azt az óhaját nyilvánította, hogy sze­retne kerékpározni. A kívánság nyilvánosságra jutott és az angol kerékpárgyárosok szövetségébe tartozó negyven gyár elhatározta, hogy sorsot húznak, melyiküknek jusson a megtiszteltetés, hogy pompás kerékpárt készítsen au­gusztus 21 re, a hercegnő 7-ik születésnapjára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom