Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)
1937-03-28 / 70. szám
2. Zalamegyei Újság 1937. március 28. BT Haft évftiiede estik ken már hazánkban a születések száma. statisztika már régtől fogva igazolja Berzsenyi Dániel sejtését: „Romlásnak indult hajdan erős magyar ..." Immár nem költemény, hanem szomorú valóság, hiszen 1881-től fogva 1933-ig állandóan csökken a születések száma és hiába esik le a halálozások mennyisége is, az eredmény egyre rosszabb. Évben Szül. Hah Gyár. 1881 — 1890 44* 1 328 11*3 1891 — 1895 44-7 31'6 10-1 i 1896— ■1900 39-2 27-6 116 '1901 — 1906 37-0 262 108 1906 — 1910 36’3 24-9 11-4 11921 — 1925 29-4 19-9 95 19261930 260 170 90 1933-ban 22-0 14-7 7-3 A születés, halálozás és gyarapodás is ezer ember után értendő. Mindenütt világos már a családi élet nagy válsága. Csupán a tettek hiányoznak. Az állami intézkedésekben Mus solini jár elől jó példával. A fasiszta nagytanács elfogadta a kö vetkező indítványokat: 1, A munkahelyek betöltésénél a többgyermekes családapákat előnyben részesítik. 2. Bevezetik a családi bérpolitikát. 3 A népjóléti intézkedéseket a többgyermekes családok javára fordítják. 4. Házasodási kölcsönöket rendszeresítenek. 5. A többgyermekes családokat szövetségbe tömörítik. 6. Megszüntetik mindazokat a választókerületeket, amelyeknek lakossága nem szaporodik. Bombahir gyanánt hatott az olasz határozat. Világszerte felkeltette a népek vágyát, hogy az államok teljes erőve! védelmezzék meg a népes családokat, mert nagyobb állami feladat nem lehet a nemzet gyarapításánál. Az éhségében vagy betegségében ösz- szerogyotí ember hiába tart kardot a kezében: minden tolvaj erői vehet rajta. A nemzetek életében sincsen másképen. A sár j dásra képtelen nvm elvész. A családvédelem erkölcsi törvényét azonban nem az állam találta ki. Nem politikus férfiak agyában támadt ez a gondolat. A legmagasabb tanítóhivatalban XI. Plus pápa mondotta ki a családi bér szükségességét. Egyedül ez adhat eligazítást a világválságban. Megállíthatatlanul és feltartóztathatatlant fejlődik az élet a legkeresztényibb megoldás felé. Egy haldokló országrész: Göcsej. Ezt a cimeí adta Kinizsi Andor a K. S. V. belső munkatársa annak az ériékes cikkének, amelyet az Uj Kor-ban jelentetett meg. Én, aki hivatásból és főként szeletet ől indíttatva, a segíteni akarás lendületével foglalkozom szü- kebb hazám kérdéseivel, a legnagyobb hálávai gondolok a cikk írójára és megköszönöm neki, hogy írásával újból alkalmat adott nekem arra, hogy a zalai kö véleményt ismételten Göcsej felé irányit ani. Elvitathatatlan, hogy Kinizsi az Uj Kor ban Göcsejről nemcsak «•dekes, de szomorúan való igaz- éágokat áíi pilot! meg.-Bár, mint s Göcsejben élő azt is megírhatom, hogy a cikk nem ment minden jóakaraíu túlzástól. Ezt csak azért állapítom meg, hogy ne essem abba a hibába, amibe azok a bizonyos szentek, akiknek mindig mjguk felé hajlik a kezük. Hála Istennek, az még sem ál! ICO százalékig, hogy reggelire csak egy pohár viz kerül. Ámbár lehet, hogy a zcirral vékonyan kebelt meleg levest ne ved víznek. Dehát etiő! a jóakaraíu túlzástól eltekintve sok Hornom jelenséget figyelt meg és rögzített papírra Kinizsi barátom. Valóba;! jobb sorsra érdemes vidék és nép ezer baja nehezíti meg azok lelkét, akik a magyar sors egészséges alakításán fáradoznak. A mi édes, drága és szegény, elhagyatott Göcsejünk 1 Sokszor úgy lünk fel, mint a súlyos beteg, akibe injekcióval böködnek egy kis életet. Nem, még sem lehet ennyire beteg. Hihetjük, hogy még lehet segiteni rajta és új életlendüíeiet adni Göcsejnek, ha komolyan nekilátnak sok baja megorvosiásának. Amióta Trianon börtönében olyan keservesen lélegzik a magyarság, am-óla annyira elfoglal bennünket a saját bajunk, azóia kezdjük megszokni, hogy eddig lebecsült értékeinket észrevegyük ég javunkra fordítsuk. Ilyen elfelejtett és legfeljebb szelíd gúny- nyal emlege'eti kincsünk ez a haldokló országrész: Göcsej. Úgy voltunk vele, hogy csak akkor említettük nevét, ha valamit lebecsültünk és a kulíurátlanságot, szellemi lemaradást, bizonyos lelki sötétséget kifejező hasonlattal akartunk érzékeltetni, megvilágítani. Még a jóindulatuak is csők legyintettek sajnálkozó moz- duiatísú és ha történetesen göcseji kapcsolataik voltak (születés, házasság, ettlakás, hivatás) épen nem dicsekedtek ezzel. Ha pedig társaságban Göcsejt cse- pü.ték és szint keíieü vallani, nát akárhány pironkodó göcseji ember kézzel, lábbal tiltakozott, tagadta, hogy köze lenne hozz«, ha épen annyira nem ment a tagadásban : Göcsej ?! Hát az meg hol van ? No ez ma már nem fordul elő. Sőt, érdákes göcsejinek lenni. Észrevették Göcsejt. Felfigyeltek rá. Kitűnt, hogy a csonkaország egyik legszebb fekvésű és legegészségesebb vidéke. Érdemes megnézni. Sőt egész kellemes nyaralást nyújtott azoknak, akik felfigyeltek az első, Göcsejbe hívó szóra. Ma már hivatalos helyen is úgy találják, hogy érdemes felkarolni és lehetőségeket keli teremteni, hogy idegen, vendégforgalmi szempontból Göcsej számításba jöhessen. Mint göcseji lelkesen köszöntök minden ilyen törekvést és szívesen mozdulok meg érdekében. Esi tersem most ie, amikor pa- panaszosa válik hangom és elsírom, hogy mennyi mindennek vagyunk hijávai ? Idegen-vcndégforgalmi szempontból is a legelső teendő lenne az utvisionyok alapos megjavítása. Haj, haj! Ha megszalad tőlünk fázósan az őszi nap és leesik az első kiadós őszi eső, akkor egész tavaszig jaj neked Göcsej í Jaj neked göcseji ember 1 De jaj annak is, akinek ilyenkor dolga akad náunk! Sohasem felejti el azt a kínnal teli szekerezést, ko- csizást és olyan veszett hírét kelti Göcsejnek, kedves vidékünknek, hogy még a madarak is messze elkerülnék, ha velük értekezni lehetne. Pedig a levegőben közlekednek. Jó, — de hiszen idegenek, turisták, nyaralók úgy sem ilyenkor jönnek! — Igen, igaz. De a rossz hírünket, a beidegző- dött kedvezőtlen véleményt soha sem leszünk képesek megváltoztatni. No, meg azután azok az utak ugyancsak sok baji okoznak nyáron is. „Göcsej szive“ meg egészen beteg. Egyetlen főútvonalat kivéve, (Bak—Nova) utjai borzalmas állapotban vannak. Egyszerűen nem ;enet befogni. Szegény állatok képtelenek a legkisebb teherrel megbirkózni. Tudják-e például, hogy sokszor koplalni kénytelen a szegény göcseji ember, mert a malomhoz nem tudnak eljutni őrlésre ? Azután ott vannak a betegek. Nem lehet a körorvost vidékéről megközelíteni, megint csak a rossz utak miatt. Mit kínlódnak az orvos, lelkipásztor még a köz- igazgatás is hivatásos munkájukban ! Arról nem jó beszélni. Hogy a mai zaklatod, nyomorúságos emberi életünkben a templom mekkora nemzeti szolgálatot tesz, nem szorul bizonyításra. És a templom nem tudja betölteni hivatását, mert embertelenség kívánni, hogy térdig sárban, szinte halálra fáradva tegyék meg a hosszú kilómétereket a templomig a szegény, egész héten a kenyérért nehéz munkában viaskodó hívek. De beszéljünk a kis iskolásokról is. Feltarisznyázve, tápláléknak alig nevezhető ételre! indulnak neki a messze eső iskolának és oda fülig sárosán, átázott lábbelivel érnek. A jövő élet palántái! Satnyák ! Igéretnélküiiek 1 Betegesek ! Sok minden oka van ennek. Da nyugodtan irorn le : nem csak a fantasia állapítja meg, hogy a lehetetlen útviszonyok oKOzha- lók ezért is. Eszem ágában sincs vádaskodni. Jól tudom, hogy az utak javítása érdekében vármegyénk kiváló alispánja hívaíaloskcdása alatt e tekintetben is sok történt a vármegyében. Göcsejben is. Á!dás például a tavaly megnyitott dob- ronhegyi útszakasz is. Foltozások itt is, ott is történtek. Mégis kérye kérem a vármegye illetékes vezetőségét, hogy egy kicsit melegebb szeretedül simogasson végig tekintetük a szép és szerencsétlen Göcsejen. Nehéz időkben is rendelkezésre álló vékony anyagi lehetőségekből többet juttassanak vidékünknek és ezzel a valóban nemzeímentő munkássá gukkai, megértésükkel minden göcseji legŐ3zintébb háláját mindenkorra kiérdemlik. Göcsej megmentése legelső feladatának a le heietíen útviszonyokon való sürgős és nagyvonalú javítást kell tartanunk. A higiená! illetően is leverő megállapításai vannak Kinizsinek. Ezeken a bajokon azonban a felvilágosítás, a tiszti- és körorvos urak áldozatos munkálkodása, a népművelési előadások sokat javíthatnak. A nagy nyomorúságot kiabálón jellemző téli mezítlábas gyermekeink lábbelivel való ellátása javult a Vármegyei Katolikus Kari- tász tavaly indított akciójával. Itt is van sok kívánnivaló. De bizhatunk abban, hogy a kezdet döcö- géeén átjutunk, a meleg szív és kis rongyosainkban a krisztusi és emberi vonások felfedezése lendületet ad ennek a nagyfontos- ságu kezdeményezésnek. A táplálkozás körüli fogyatékosságon, amennyiben nem a nyomorúságon, hanem inkább népünk tudatlanságán alapul, sokat segíthet az az eleven elgondolás, amely főzőtanfolyamok rendezésével ráneveli a jövendő gazdaasszonyokat, hogyan tudnak meglevő, vagy könnyen megszerezned táplálóanyagokból gazdaságosan, ízletes és tápláló eleieket előállítani. (Csak sok türelemre van szükség, mert néhol hihetetlen népünk közönye, nemtörődömsége).
