Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)

1936-07-07 / 153. szám

2. Zalamegyei Újság i936. julius 7 származik és jelenleg mint Anna Joachim nővér Szent Domonkos rendjéhez tartozik. Már a rendbe lépése előtt is híres jogász volt, de kitűnt a sportban is és mint versenyző 11 íer.niszszalagot is nyert. Saját repülőgépe is volt. Doktori oklevelét európai egyete­men szerezte. Jogászkörökben már ma is elismert szaktekintély. Hatóságok támogatásával ké­szül San-Frarnciscoban a város védőszentjének, Assisi szent Fe­rencnek óriási szobra. A Göcseji Hét bezárása. Vasárnap délután a város és a vidék közönsége nagy számban gyülekezett a Notre Dame zárda udvarán, hogy része lehessen a Göcseji Hét utolsó napjára ren­dezett ünnepélyeknek és a Göcseji Hét ünnepélyes bezárásának. A játszótéren először Nagyné Fráter Blanka kis óvódásai ked­ves játékukkal szereztek igaz él­vezetet a közönségnek, majd pedig Héjj Erzsébet, székesfehér­vári óvónő adott elő tréfás gyer­mekmeséket, amelyek a felnőtte­ket is kitünően szórakoztatták. A szabadtéri színpadon szere­peltek fölváltva a csatári iskolá­sok, a gáborjánházai és kustán- szegi bokréták már bemutatott számaikkal. Kellett is ezeket a számokat újra előadni, mert a bokréták első játékát az eső meg­zavarta. Úgy a csatári gyermekek éneke, mint a bokréták játéka a közönségnek legnagyobb tetszé­sével taiálkozzlt. Műsor után Czobor Mátyás polgármester állt a mikrofon elé és köszönetét mondott Zalaeger­szeg közönségének, hogy a fal­vaknak alkalmat adott a bemutat­kozásra, szereplésre, ami nagy­ban elősegítette és megerősítette a város é3 a falu jóviszonyát. Köszönetét mondGtt a szereplők­nek, hogy városunk ünnepének jelentőségét emelni szívesek vol­tak. Köszönetét mondott azoknak, akik a kiállításban resztvettek és mindazoknak, akik a Göcseji Hét megrendezésben bármiképen is segilőkezet, támogatást nyújtottak. Ezután a közönség megtekin­tette a kiállítást, amely bizony — a kertészet kivételével — na­gyon is szegényes voll. Arról már iríunk, hogy a zalaegerszegi iparosok nem is sejtett közönyt ta­núsítottak a kiállítással szemben, így természetesen kárbaveszett az az igyekezet, hogy a helybeliek is, vidékiek is nagyobb áttekin­tést nyerhessenek a város ipari fejlettségéről. De az idegenek is furcsának találták, hogy milyen visszaesést mu'atott ez a kiállítás a múlt' évihez képest. Hogy egyes előadásokon a nézőtér kongott az üreségtől, hát az sem valami nagy dicsőség. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a megren­dezés időpontját nem választoltak meg jól. Magyarán : kár volt ilyen gyors egymásután­ban göcsejihetezni. Maga Zala­egerszeg nem bírja ezt meg. Az elgondolás tagadhatatlanul szép volt. Különösen az eszme: a gyermekvédelem s ezen a téren remélhető is eredmény; de a ki­állítás szegénysége 8 a tündöklő nagy közöny félő, hogy ezt az eredményt is tönkreteszi. Szóval: most egy ideig fel kell hagynunk a próbálkozással. Fényes ünnepély keretében ülte meg a Zalaegerszegi Ipartestület fennállásának félszázados jubileu mát. Vasárnap reggel fél 9 órakor a tagok a testületi székházban gyű Iekeztek s onnan indultak zászló alatt, a levente zenekar kíséreté­ben a plébániatemplomba, ahol 9 órakor Pehm József apátplébá nos Te Deumot és ünnepélyes szent misét mondott segéd­lettel. Szentmise után a levente zenekar kísérete melleit vonultak a vármegyeház nagytermébe. A menetben résztvettek éa a várme­gyeházán őrséget állottak a 80. sz. Csány cserkészcsapat tagjai. Fél 11 órakor kezdődött a jubiláns díszgyiilés, amelyen megjelentek : az ipar­ügyi miniszter képviseletében Fluck István dr. min. titkár, a vármegye részéről Brand Sándor dr. főjegyző az alispán képvise­letében, Tomka János dr. másod­főjegyző, vitéz Berlha Jenő tb. főjegyző, Fára József dr. főlevél­táros, a város rezéről Czobor Mátyás polgármesler, vitéz Ta- másy István dr. h. polgármester, Mikula Szigfrid dr. főjegyző, ipar­hatósági biztos, továbbá Pehm József apátplébános, Várkony Re­zső min. tan., pénzügyigazgaló, Lippay István dr. az IPOK titkára, Székely Géza a soproni kér. és iparkamara elnöke, junger Mózes dr. főrabbi, Fangler Gyuia a Ke­reskedelmi Kör, Kováts Ferenc a Gazdakör elnöke, több intézmény, egyesület és ipartes.üiet kikül­döttei. Az Iparosdalárda Bálint Béla karnagy vezetéséül elénekelte a Hiszekegyet s azután Horváth István ipartestületi elnök megnyitóját ezzel vezette be : Isten, Haza, felebaráti szerele!, ez töltse be a mai ünnepen szivei teket. Majd rövid vissza­pillantást vetett az elmúlt 50 esz­tendőre s annak az óhajának kife­jezésével, hogy jöjjön el a jobb, a boldogabb kor, amely vaióra váltja reményeinket, Nagymagyar» ország visszaállítását, megnyitotta a gyülé t. Üdvözölte a ven­dégeket és a testület tagjait s fel­kérte Briglevics Károly dr. ipar­testületi ügyészt ünnepi beszédének elmondására. Briglevics Károly dr. ma- gasszárnyalásu ünnepi beszédét a tér és idő fogalmának fejtegetésé­vel kezdette. A mindenségnek, a világnak, az universumnak örök isteni terepe, a történések örökké nyüzsgő elevenségü, függönytelen színpada a tér, — mondotta, — amelyen a jelenéseket az idő ren dezi és tartja nyilván. Az emb> t legyőzte a tér és idő, de van valaki, aki nagyobb, végtelenebb még a térnél és időnél is. Hogy ki ez, erre a kérdésre már nem a fogyatékosnak bizonyult, megre­kedt ész ad választ; hitünkkel felelünk, hogy ez : az Isten. Térben és időben él tehát az ember is és az embernek minden intézménye. Ma az idő érdekel benünket, hiszen jubileumot ülünk. A jubileum az évforduló, időfo­lyamat, időmúlás, az immár letűnt, mögöttünk levő tekintélyes idő­mennyiség kritikai szemlélése. Megilletődötten nézzük a régi al­kotásokat; a virágban, gyümölcs­ben, állatban, emberben meg a fri s, az üde, a fiatal a vonzóbb és bizonyos az, hogy a szűk idő beli korlátok között élő ember csekély időmennyiségekkel szá­mol. A saját röpke életéhez ará­nyit. így tart stációkat 25 és 50 évnél. Már ez az idő is számot­tevő a kurta emberöltőben. így állottunk meg ma is 50 évnél, ötvenéves határkőnél a Zalaegerszegi Ipartestület történetében és jubileumánál. 1886—1936. Micsoda 50 év ! Talán nincsen a történelmileg nyilvántartóit időnek másik ötve­nes szaka, amelybe ennyi min­den összetorlódott. Nagy igazsá­gok, szörnyű tévedések, fény, árny, tobzódó és sokszor erkölcs­telenül kihívó jóiéi, rosszat suga- ló nyomor, fogadkozások, szó­szegések makulátlanság és szenny, eltévelyedések és megtérések, milliók erőszakos halála, vérözön tömegborzalmak, igazak marlir- sága, árulók diadala, Trianon, Versailles, az újkori rabszolgaság intézményesítése humanizmus je­gyében, kommunizmus és egyéb monsíruózus visszaütásek az emberiség ősiéiformáira, Istentől való elrugaszkodás, zagyva össze­visszaságok . . . Maga az üres időmúlás még nem érdemelne jubileumot. Ünne­pelni csak munkában eltöltött időt lehet. Csak, becsületes, eredményes munkában eltelt és ennek nemes tartalmával megtöltött idő jubilálhat. Szólott azután arról, hogy időnként más és más foglalko­zási ágakat favorizálnak. Jó pár éve a napi és gazdasági politika ismét elsőnek helyezi az agrár kérdéseket. Ez időszerű és helyes. tv bá/nv yire is szereljük a „„ánlóv értékeljük és áldjuk kczenurúájáf, ne llítsuk lekicsinyléssel 'hátra a kézműves ipart sem. A földművelésről mondják, : hogy istennek munkatárssá terem- | tés, a termelés munkájában. Hát olt anyagot, a félgyártmányt ..ész ipái érmékké nemesbitő ipa­ros nem épen ilyen részese e a I termeiő munkának ? A magyar kézműves iparos invencióban, Ízlésben, a kivitel becsületességében, ha anyaga van, első a világon. Ennek az iparos érdekeltségnek ünnepe a mai. Álljunk meg hát szeretettel és megértéssel e szerény ünnep­nél. Töltse meg lelkünket a kézműves iparos személyének és intézményeinek szerelele és munkájának megbecsülése. Emelje fel a kézműves iparos lelkét Istenhez, keresse és találja mega munka törvényét és erkölcsét, mert törvénye és erkölcse van a munkának. Ilyen törvény a munka teljesítésének, kivitelének becsü­letessége, észszerüsége, amit a gyakorlat, az idő, a tanítás, a múlt alakított ki. A múlt, amelyen továbbra is haladni kell, mert progresszivnek lenni annyi, mint megőrizni intézményeink lényegét, konzerválni abból, ami jó, ami bevált. Ezt a törvényt sem Marx vagy Engels, sem Lenin, Bucharin vagy Litvinov nem hatálytalanítják, mert ez a törvény annyira észszerű, mint amennyire észszerű az, hogy előbb épül a földszint, mint az emelet, előbb a fal, mint a tető. Erkölcse van a munkának, mert a munka nem öncél és kü­lönösen nem önző öncél. Eszköz az egyéni érdeket is felölelő köz­jó elérése. Lelke van a munkának, hivő lelke, amely józanná teszi a munkás elmét és visszahívja a szertelenségekből az élet realitá­sához és moráljához, a minden­ségnek isteni rendjéhez és ma­gához a teremtő Istenhez, aki az alkotó munkának is teremtő Is­tene, aki az egyetlen, aki ered­ménnyel koronázhat minden mun­kát, a fölművesét, iparosét egy­formán a legszentebb eredmény­nyel, amiért minden magyar fo­hászkodik, a nagy, az integer, a bóldog magyar Haza visszaszer­zésének eredményével. Erre tanít az idő, erre a jubileum. A hatásos beszéd után az ipartestület x 50 éves történetéről Lakatos Gyula h. jegyző adott ismertetést. Szólt a munka ere­detéről, fejlődéséről, irodalmáról, az újabb rendelkezésekről az ipar­testetek hivatásáról. Megemlí­tette, hogy az első elnök, Meskó József volt s az első tagok közül ma Kummer Gyula, Pfeiffer Hen­rik, Juhász Lajos és Róka Lajos élnek, majd részletesen ismertette az ipartestület munkáját, amit szo­ciális, gazdasági és kulturális té­ren végez. A nagy gonddal összeállított jelentés tudomásulvétele után az elnök felolvasta gróf Batthyány Pálné üdvözlő táviratát és a sü­megi ipariesíüiet üdvözlő jeveíét s a?u*án Fluck István dr. min. titkár tolmácsolta Bornemissza Géza iparügyi miniszter üdvözletét. Jő szemüveg, | Jó fényképezőgép, BÁNFAI optika és fotó szakUzletébeRh Pécs, Zalaegerszeg. BÉLA — 11 iimHBi «OHMBI Félszázados jubileumot ünnepelt a zalaegerszegi ipartestüiet

Next

/
Oldalképek
Tartalom