Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-04-19 / 90. szám
XIX évfolyam 90. szám. mmmmmmmammmmaammmmmam Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. Ura 8 filSéi* Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. POLITIKÁI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árakt egy hónapra L50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Harc és Béke. II. Másodsorban vizsgálandó, hogy értéktani szempontból, milyen elbírálás alá esik a háború. Ide vonatkozóan szinte önmagától kívánkozik elő az a kérdés, hogy vájjon az előbbiekben tárgyalt, elkerülhetetlen adottság milyen jellemzést vált ki az emberi értelem értékmérőjén ? Okvetlenül legrosszabb valami-e és már említéskor méltó az ítéletre ? — Talán nem kell egészen elfogadnunk, de jelentéktelennek sem tulajdonítanunk azt a megállapítást, amelyet már a pogány Heracleitos úgy fejezett ki, hogy ahol harc nincs, ott hanyatlás van, a fel nem rázott keverék szétbomlik; és amelyet korunk egy közismert férfia igy fogalmazott meg: „Ha időnként nem lenne háború, az emberiség időnkint a materializmusba sülyedne“. Igaz, szemben áll ezzel a háború minden nélkülözése, szenvedése, borzalma, amelyek az embert épen legelemibb érdekeiben, nyugalmában, testi épségében, az élethez való jogában érintik, de ha e nélkülözések felett elnézve a hit, jog, erkölcs diadalra juttatását, vagy a gyermek, hitves és szülő vé- delmezését látjuk lebegni, mint végső célt, a szenvedés extrém j értékelése már léket kap. Moór professor mondja: „ Amíg az embernek lesznek ideáljai, addig azok megvalósítása érdekében fog kényszert is alkalmazni“. Elég példának csak a keresztes hadjáratokat felhozni. Háború volt, borzalmas volt és erkölcsi értékét mégsem lehet kétségbevonni. Ezrek és százezrek tűzték ki a keresztet, lelkesedtek és elestek abban a boldog tudatban, hogy magasztos célért áldozták az életüket. Pedig ez már nem a puszta védelmi háborúk kategóriájába tartozik, amelyek jogosságához és erkölcsiságéhez kétség nem is férhet, ez már támadás, küzdelem egy ideál megvalósítására, egy világeszme harcos szolgálatában. S rosszaló értékítélet alá vonható e ? — A hazafiasság is önmagában csak puszta érzés, amely erénnyé csak azáltal változik, ha áldozatot hozunk érte. S ha ez az áldozat az emberi élet ? . . . Minél értékesebb az erény, annál nagyobb áldozatot követel. Mert végeredményben is mivel fenyeget, mint legnagyobb rosszal a háború ? A halállal. És vájjon a halál a legnagyobb rossz e világon ? Keresztény alapon állva közel sem az. A jellembeli lebukást, az erkölcsi ösz- szeomlást okvetlenül nagyobb tragédiának kell tekintenünk, mint az élet elvesztését. Miért kárhoztassuk tehát a jogos háborút, amikor az csak a kisebb j értéket veszélyezteti és különösen, I amikor a másik oldalon annyi ! nemes jellemvonás érvényesülési tere ? Mily gyönyörű példáit produkálja az önfeláldozásnak, szolidaritásnak, hősiességnek ! Csak előbbre kell helyeznünk, mint az egyén magánéleti küzdelmét, ahol igazán elsősorban a saját érdekét nézi! — Az élet dinamika, mozgás lüktetés, „az élet küzdelem s az ember céljáé küzdés maga“. S valóban az ember küzdelemre, megerőltető törtetésre született és ennek a küzdelemnek a háború csak kvantitative eltérő formája. — Természetesen minden pozitív értékelés csak a jogos, erkölcsi alapon folyó háborúra alkalmazható. — Végső eredmény ként tehát azt kell mondanunk, hogy a kényszer, a háború önmagában közömbös tényező, amelyet jog- és erkölcsi alapja tesz ilyenné vagy olyanná. Mindezen elgondolások talán militarista színben tűnnek fel s e szóhoz ma keserű utóiz tapad, pedig eltekintve a ma actualis vonatkozásaitól csak a generalis, általános érvényű megállapításokat igyekeztünk levonni. Sub specie totalitatis tehát sub specie aeternitatis vettük bonckés alá a háború és béke problémáját. A konklúziók azonban mégsem militaristák. Nem pedig azért, mert nem teleológikus (célszerűségi), hanem causalis (okozatos) szempontok szerint elemeztük tárgyunkat. A teleológikus szemléletben már egy pozitív értékelési folyamat nyilvánul meg ; amikor azonban mi a háborút közömbös tényezőnek tekintettük, már elvetettük a pozitív értékelést, tehát csak az okozatossági szemlélet marad számunkra. Vagyis nem azt mondjuk, hogy a háború okvetlen és önmagában jó s igy legyen célunk, hanem, hogy ér- íéktani szemszögből lehet jó is, j rossz is, de mindenesetre az élet j adottsága, amellyel számolnunk j kell. Legyünk rajta természetesen minden eszközzel, hogy elkerüljük, minnél messzebb üzzük vészes zaját, de fenkölt lélekkel tudjunk szembenézni örökké fenyegető szellemének. — Igen, az élet küzdelem és helyesen mondta Axel Munthe, a nagy norvég iró; „Az ember arra született, hogy viselje a keresztjét, azért oly széles a válla“. Az életben minden mozgás, lüktetés s ahol ez nincs meg, ott nincs élet sem. De a mozgás egyúttal mindig pusztulással jár. Elkopnak a ke- : rekek, bomlanak a sejtek, elfá- radnak az izmok, elgyengül a szív és mégis minden élet eleme, ismérve q mozgás marad. A legnagyobb olasz államférfiu jelen- f tette ki egyszer egy német újság- 1 írónak, aki a fasizmus lényegéről kérdezte: „ Wir sind gegen das bequemene Leben“ ! ( ellene vagyunk a nyugodt életnek). Legyen bármi a nézetünk az ilyen államberendezésről, de a Jövő nemzedékének, az új generációnak a jelszava a fasizmus jelmondata lesz. „Non recuso laborom“, nem félek a munkától, kibővíti : „Non recuso certamen“, nem félek a küzdelemtől, bármilyen formában álljon szembe velem ! Lehet, hogy ez az ifjúság jelszava, lehet, hogy a Jelen nem érti meg, de a Jövő erre fog épülni! A húsvéti Krisztus a béke zászlaját hozta, — pax vobis — de a küzdelem, a harc lobogóját is kibontotta, — euntes ... — a világ meghódítására küldvén 12 elszánt embert szenvedést és martyromságot jósolva nekik. A húsvéti Krisztus az élet diadalát jött meghirdetni, az élet a halál felett, a maradandóét a múlandó felett — az erőét a gyengeség felett. A húsvéti Krisztus az erősek Vezére, az erőseké, akik nem elsősorban a múlandóság izomrostjaiban, hanem az örökkévalóság lelkiségében erősek! Akik békét akarnak, de eszményeikért, ideáljaikért küzdeni is tudnak! — A diadalmas Husvét reggelén ezt a diadalmas világnézetet üdvözöljük ! (Vége,) Gerencsér Lajos. HümsI 1.400.000 lakosnak van háaa Magyarországon. J& Erserce BaéxbóR élők kosűl aránylag legfőbb a nyug* dijes háztulajdonos. — Hogyan részesednek a vallások a magyar házfulaidonból ? íhiiring Lajos dr. a Magyar Statisztikai Szemlében most dolgozta fel igen érdekesen az 1930. évi első országos háztulajdonosstatisztika főbb eredményeit. Az 1930. évi összeírás Magyar- országon összesen 1,464.934 lakóházat talált (ebből 65.754 jogi személyek tulajdona) 2,156.551 lakással (ebből 185.717 jogi személyeké). A jogi személyek (részvénytársaságok síb.) tulajdonában van a háztulajdonnak 4*5 százaléka, de a lakásoknak már 8 6 százaléka, a lakószobáknak pedig 10’2 százaléka. A jogi személyek kezében levő lakóházak átlagos nagysága több mint kétszerese a fizikai személyek tulajdonát alkotó épületek befogadóképességének. rA foglalkozást tekintve megállapítható, hogy a lakóházaknak legnagyobb része százalékosan is as őstermeléssel foglalkozók kezében van, ami természetes is. Az őstermeléssel foglalkozók Magyarország lakos ságának 51*8 százalékát alkotják, a kezükben levő lakóházak száma pedig 67 2 százalék, a szobák arányszáma 54 2 százalék. A bányászattal és kohászattal foglalkozók kezében csak feleannyi házíulajdon van, mint ami számarányuknak megfelelne. Kedvezőtlen az iparosok háztu- lajdonrészesedése is, de már a kereskedelmi és hiteléletben működők háztulajdona megfelel százalékarányuknak, Feltűnő, hogy a napszámosok nagy mértékben részesülnek a háztulajdonban. Igaz, hogy ezek a házak szegényes lakások. Aránylag nagy háztulajdon van a nyugdíjasok kezében, A nyugdíjasok -arányszáma az or| szägban 38 százalék; ezzel • szemben a tulajdonukban levő szobák arányszáma 10’3 százalék. Ezer nyugdíjasra 249 lakóház jut 729 szobával; a többi foglalkozási ágban ez a szám jóval alacsonyabb, különösen az iparosoknál. Legnagyobb a házból élő tulajdonképeni ház- tulajdonosok házvagvona Ezer háztulajdonos kezében 5.740 szoba van. Érdekes a háztulajdon-statisz- tika állampolgárság szerint. Természetesen a magyar állampolgárok kezében van a háztulajdonnak túlnyomó része (99.5 százaléka), de azért tekintélyes számú ház van Magyarországon az idegenek kezében. Különösen a csehszlovák állampolgárok vezetnek ezen a téren. Az ő kezükben 1.264 lakóház van közei tízezer szobával. Utánuk következnek az osztrákok, majd a jugoszlávok és oláhok. Vallási szempontból foglalkozva a házíulajdon megoszlásával, Thirring Lajos dr. megállapítja, hogy százalékok szerint Jegrosz- szabbul a római katolikus vallás áll, mig a két protestáns felekezet népességi arányát valamivel meghaladó mértékben foglal helyet az arányszámosziopokban. Az országos végszámok szerint —- folytatja a szerző — aránylag szerény a zsidóság lakóháztulaj" don-részesedése. Valóságos erőviszonyait azonban a túlnyomóan keresztény kézben levő kis falusi lakóházak, tanyák nagy számbeli túlsúlya fátyolozza el. Ha ugyanis nem a házak egyszerű végszámából, hanem befogadóképességük jelzőszámaiból indulunk ki, akkor kitűnik, hogy az országosan a
