Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-04-19 / 90. szám
2. Zalamegyei Újság *936. április 19. lélekszám 51 százalékra rugó zsidóság a házakból való mindössze 3*3 százalékos részesedésével szemben a lakásoknak már 8i százalékát, a lakószobáknak pedig 10‘3 százalékát bírja, s a lakosoknak is 84 százaléka felett gyakorolja a háztulajdon nyújtotta gazdasági hatalmat. Sőt nagyobb, jobb lakásokban való gazdagsága még dominálóbb, ha figyelembe vesszük, hogy a cselédszobákból 37 7 százalékban részesedik. Éhez járul hogy a jogi személyek háztulajdonában is erősebben részesedik az izr. felekezet, mint a keresztény felekezetek. Megállapítja a szerző, hogy a jogi személyek háztulajdona tul- nyumórészt Budapestre esik. A nyugdíjasok részesedése a háztulajdonban az ország minden vidékén magas, az iparosoké mindenütt alacsony. Érdekes a táblázat, melyet Thírring dr. a háztulajdonnak vidékenként és valilásoaként való megoszlásáról közöl. Eszerint Budapesten ezer katolikusra jutott 19 ház 251 lakószobává!, ezer reformátusra 16 ház 226 lakószobával, ezer evangélikusra 23 ház 379 lakószobával, ezer izraelitára 25 ház 708 lakószobával. A többi tiz törvényhatósági városban ezer katolikusra 122 ház 312 szobával, ezer reformátusra 162 ház 370 szobával, ezer evangélikusra 120 ház 499 szobával, ezer izraelitára 101 ház 597 szobával. Ez az arány a megyei városokban és a községekben is. Közli még a szerző, hogy 1930-ban az ország 1.370.704 lakosának volt háza vagy házrésze. Április 27-én érkeznek Zalaegerszegre a távlovaglás rázt?evöi. A Magyar Gazdák Országos Lovasegyesülete az idén rendezi meg XI. távíovaglásái vitéz Horthy István vezetésével. A táv* lovaglás résztvevői Zalaegerszegen is áthaladnak. Április 27-én délután 4 óta 15 perckor érkeznek Zalaegerszegre, ahol ünnepélyes fogadtatást rendeznek, majd értekezlet lesz a városházán. A lovasok Zalaegerszegen éjszakáznak, majd 28-án reggel tovább indulnak Szépeik, Zalabér, Tűrje, Szalapa községeken át Sümegre. A távlovaglásban sok előkelő külföldi vesz részt, így Erkmen Muhüs dr. török földművelésügyi miniszter, Bayindir Atif török földművelésügyi államtitkár és leánya, Poíocki gróf lengyel nagykövet, Benson Sigurd' ankarai norvég követ és húga. Zalaegerszeg, mint megyeszékhely. Irta: Fára József dr. Az 1567-től III. Károly uralkodásáig terjedő másfél század nemcsak Zalaegerszegnek, mint városnak, hanem mint vármegyei székhelynek a történetében is a legmozgalmasabb, a legváltozatosabb korszak, valósággal hőskora a városnak. — A másfél század alatt az események annyira összetorlódnak a város körül, oly nyugtalanná teszik annak életét, hogy a vármegye kénytelen volt innen is menekülni, sőt nemcsak Egerszegről, hanem a megye területéről is idegenbe, Vas vármegyébe. —Ezért a megyei székhely történetének a török hódoltság idejére eső része is tovább tagolódik: 1567—1622-ig terjedő részre, amikor a legtöbb közgyűlést csak Eger- szegen tartják, az 1622—1689-ig terjedő másik korra, amikor a vármegye átmenekül Körmendre és végül a kuruc háborúk korára, amikor a megye ismét Egerszegen tartja a gyűléseit és itélőszékeit, de amely korból — sajnos — emlékeink alig maradtak. —' • A vármegye 1567-ben azzal a gondolattal tette át itélőszéfcét és közgyűlési színhelyét Zalaegerszegre, hogy Kapornak felépültével oda visszatér. Tudjuk, hogy ez nem történt meg. Kapornak rövid időn belül felépül ugyan, majd pár évtized alatt megerősített végvárrá is lesz, mégis a török egyre erősödő terjeszkedése arra kényszeritette a vármegyét, hogy továbbra is. Egerszegen maradjon, — A vármegye tehát ettől kezdve — egy-két esetet leszámítva — Egerszegen tartotta közgyűléseit és itélőszékeit és amennyirehiányos jegyzőkönyveinkből megállapíthatjuk, évtizedeken át meg sem kísérelte, hogy Kapor- nakra visszatérjen, sőt a török fenyegető magatartása miatt még Egerszeget sem találván eléggé biztonságosnak, alkalmasabb, védettebb helyet keresett az itélőszéknek és gyűlések megtartásához, de nem talált. A több, mint két évtized múlva, 1592. február 18-án tartott közgyűlésen meg is állapítja ezt a vármegye közönsége. Elmondják, hogy csaknem az egész vármegyében nincs olyan védettebb hely, ahol az ellenségtől való félelem nélkül igazságot lehetne szolgáltatni, ahol a fejedelmi parancsok kihirdetésére összegyűlhetnének. Ezért kénytelen az amugyis agyonsanyargatott vármegye népének megadóztatásával és közmunkával hozzá járulni ahhoz, hogy Egerszeget, gyűlési székhelyét megerősítse. hogy ilykép a sors esetleges súlyosabb csapásának elejét vegye. — Ezért elhatározta, hogy veszprémi püspök egerszegi kastélyát, — amely alkalmasnak látszott arra, hogy erődítményekkel kellőkép ellátva, némi védelmet nyújtson az ellenség betörései ellen, — amennyire lehet, megerősítsék, így rendelik el, hogy a kapornaki járás népe köteles legyen minden adózó portája után két cölöpnek való fát és egy köteg rozsét szolgáltatni az egerszegi erődítmény földsáncaihoz, továbbá mindenik adózó portától egy gyalognapszámos köteles legyen három napon át dolgozni az erődítmény elkészítésénél. A vármegye azonban nem elégedett meg azzal, hogy Zalaegerszeg megerősítéséről gondoskodjék, hanem, ugyanakkor a királyhoz fordul azzal a kéréssel, hogy az ekként megerősített zalaegerszegi kastély védelmére 25 katonát adjon. — Kérelmét azzal okolja meg, hogy a tisztviselők és a bírák képtelenek tisztüket a megkívánt módon ellátni az ellenségtől való félelem miatt. — Különösen pedig a bíráskodás teszi ezt elkerülhetetlenül szükségessé. A bírák a fenyegető veszedelmek ellenére is rendületlenül szolgáltatják ugyan az igazságot, de Ítéleteiket nem képesek végrehajtani egyrészt az ellenségtől való félelem miatt, de másrészt azért sem, mert nemcsak a törökök, hanem a kanizsai vár egyébként is garázdálkodó császári katonái is egyik-másik pervesztes fél biztatására megakadályozzák a megyei itélőszékek kiküldött embereit a meghozott Ítéletek végrehajtásában, (Folytatása következik), A vasárnapi magyar nótaest szereplője többek között Kárpát Zoltán dr., az országos nevű zeneszerző is, épen róla kívántam pár sorban ismertetést adni a zalaegerszegi nótaszerető közönségnek, amikor a „Kikelet“ egyik számában most épen megemlékezést ir róla Marczali Frigyes, bizonyára hangulatosabban, tehát átengedem neki a szót: „Hol találkoztam én életemben először Kárpát nótával? 1911 májusában lehívtak szerepelni Gyulafehérvárra a jogászbálra. Csodás erdélyi tavasz ... a városi liget akácfái — no meg talán a 18 éves jogászsziv felujjongó életöröme ma is felejthetetlen emlékké tették ezt az éjszakát. És ekkor tanultam meg egy bolonditóan szép nótát: „Te adtad nekem az első, álmatlan gyönyörű éjjelt, bus éjjelt“ . . . amellyel a pompás hajnalon végig éjjelizenéztük a várost . . . Sokáig kedves dalom volt, bár őszintén megvallva, akkor még nekem sem jutott eszembe, hogy a szerzője után érdeklődjem. — Évek múlva Pestre kerültem jogásznak és ugyanúgy jártam egy másik dalával : „Ezüsttükrös kávéházban“ című dallal. — A háború alatt mindnyájan, akik, a füstös, sáros fedezékeknek hónapokig rabláncra fűzött lakói voltunk, sokszor vigasztalódtunk meg hazavágyó álmodozás közben egy szivettépő magyar nóta szárnyán: „Égbenyuló hegyek között havas éjszakákon“. Ezek mind az Ö leikéből fakadó drágagyöngyök. Mit írjak még olvasóinknak a „Cserfaerdő“, a „Vén gordonkás“, „Méregettem az ut hosszát“ és még számos szebbnél-szebb dal kitűnő szerzőjéről ? írjam meg, hogy a legnobilisabb ur, aki polgári életbe kiváló orvos, boldog férj, elsőrendű úrvezető, — kitűnő előadó művész (a rádió- hallgatók havonta élvezhetik bril- liáns zongorajátékát) — nagysikerű magyaros színpadi muzsikát csinált (most került színre „Az ismeretlen ismerős“ című operettje) — és fiatalabb kollégáinak kortiszteletéi, szeretetét azzal nyerte el, hogy mindnyájuknak lelkes, önzetlen buzditója, atyai jóbarátja, támogatója ? — ezek csak szavak, igaz, — de az ő művészi értékéhez lapos szavak ! Jobban megismerik olvasóink, ha legközelébb a rádióban szeretettel fogják élvezni a szebbnél-szebb Kárpát dalokat, a muzsika a sziveknek többet meg tud súgni, mint ezer betű. így ir róla Marczali Frigyes. Most alkalmunk lesz nemcsak a rádió hullámvilágán át, de közvetlenül is élvezni kiváló zongorajátékát és hallani több igen jó énekes ajkáról az ő finom nótáit.
