Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)

1936-03-15 / 63. szám

XIX évfolyam 63. szám. Ara 8 fillér 1936. március 15. Vasárnap. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. = Telefonszám 128. POLITIKÁI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. MÁRCIUS 15. A természet élete sem mindig nyugalmas. Viharok, orkánok tombolnak benne néha. A tisztitó vihar után azonban kisüt a nap s mosolyog a kék ég. Az emberiség élete is ilyen: sokszor zug át rajta a forradal­mak vihara. A forradalmak or­kánjaiban az ember tombol, az elégedetlen ember, aki nagyobb kenyeret és több szabadságot akar. A legféktelenebb szenvedé­lyek fütik a forradalmak füzét; de a lélek gonosz, tomboló indu­latai mellett a legnemesebb esz­mék, az emberi fejlődés őszinte vágya is ott dolgozik bennük. Ha az eszmék győznek, új, szebb ruhát kap utána az emberiség ; ha csak a szenvedélyek tombol­nak, szárnyaszegetten hull alá a a forradalom vijjongó madara. A magyar nemzet élete a sze­rencsétlen mohácsi vész után alig állott egyébből, mint szakadatlan küzdelemből a beolvasztási törek­vések ellen. A nemzet, amelynek erejét a százados harcok elzsib­basztották, nem tudott kellő erélyt kifejteni e törekvések ellen. Egy- szer-másszor feljajdult, kardjára ütött; de jöttek a hóhérok, a porkolábok s csendes lett ismét minden. A bilincsek a múlt szá­zadok első felében a korszellem bűvös érintésére szétpattantak. Résen kellett lenni, hogy az ön­kény többé össze ne kovácsol­hassa azokat. Az ifjúság —■ amely nemcsak hajlamainál, de apáitól örökölt szokásainál fogva is mindig élénk részt vett a közélet mozgalmaiban, — lángoló lelkesedéssel kisérte a reform-mozgalmakat, öszejöve- teleket tartott; lelkesedésének he­vével és az ifjúkor bátorságával érlelte a reform-eszmék megvaló­sulását. Az ifjúság vezetői közt a fákfyavivő: Petőfi, a szabadság lánglelkü költője, aki beleveti magát a harc forgatagába s véres tusa után, mint üstökös tűnik el a segesvári csatasikon. Március Idusa, a szabadság ünnepe, örök „mementó". A sir szélén állottunk már. Haláltleső károgás hullott minden felé a fagyos-fehér magyar rögre. A halálba idegződött nemzet már énekelte maga felett a requiemet. És ekkor a Petőfiék korcsmájában tüzet csiholt a zöldhajtókás, sár- gapitykés közlegény és égő szem­mel, felvetett fejjel belefújt a tá­rogatóba s messze harsant az életre ujjongó dacos kuruc me­lódia: nem! soha! S az elernyedt magyar nép magába szívta az életmuzsikát. Ruganyos inakkal, énekes áhítattal indult, hogy a megásott temető-gödörbe bele­rúgja a halált... És jött a tavasz, a Március! Oly sokszor énekeljük, szaval­juk, imádkozzuk, hogy hiszünk Magyarország feltámadásában; de ha nyitott szemmel nézünk szét magunk körül, beledobban a lel­kűnkbe a kérdés: hiszünk mi valóban megcsúfolt hazánk feltá madásában ? Mire is alapozzuk reményünket egy szebb jövőben ? Idegen segítség ? Csak önerőnk­ben bizhatunk, mert mindig egye­dül állott a viharban szétdúlt ha­jával, véres homlokával a minde­nütt balsors üldözöttje, a világ árvája: a magyar. Csak akkor bizhatunk a szebb jövőben, hogyha a mi hazaszeretetünk — amelyről a mai napon oly sok szó esik — nem vak önimádás, hazafias szólamok üres hangoz­tatása, hanem munkás hazasze­retet, mely áldozatokat is tud hozni a mindennapi élet szürke kötelességteljesitésében. Csak ak­kor bizhatunk a szebb jövőben, ha oly ifjúságot tudunk nevelni, amely mosolygó arccal állja a böjtöt, mig a fásult erekben meg­pezsdül a vér; ifjúságot, amely minden erkölcsi piszoknak dacos homlokkal szemébe tudja vágni az erkölcsi integritás „nem-nem- sohá“-ját; ifjúságot, amelynek ajkán boldog valósággá válik a dal: „Kel a magyar éjben a haj­nal.“ —tsch— Az olaszok egy hét alatt elérik az abesszin fővárost? Páris, március 14. A Matin jelenti Rómából: Azt hiszik, hogy Graziani hadserege mielőbb igyekszik elérni Addis Abebát. Rómában számolnak azzal, hogy az olasz előőrsök egy hét múlva eljutnak az abesszin fővárosig. A katonai műveletek északon is lendületesen folynak, hogy a béketárgyalásokon az olaszok minél előnyösebb helyzetbe jus­sanak. Asmara, március 12. Az olaszok az északi fronton 230 mérföld szélességben nagy támadást kezd­tek, hogy még az esős évszak beköszöntése előtt újabb területe­ket foglalhassanak el. Az előnyo­mulás Deszjé és Gondar felé irá- ryy.L A déli hadsereg is erős tevékenységet fejt ki. Áz abesszi- nek olyan veszélyesnek látják a helyzetet, hogy Harrar és Dzsi- zsiga polgári lakosságát eltávolí­tották. „A válságnak nem szabad háborúra vezetni.“ Nem alkalmaznak komolyabb megtorlást Németországgal szemben. London, március 14. A locar- noi hatalmak által kiküldött szü- kebb bizottság ülést tartott és azon felkérték Van Zeiand belga miniszterelnököt, dolgozzon ki javaslatot az eddigi megegyezés­ről. Az eddig hozott határozatok szerint Németország megsértette a versaillesi és a locarnoi szer­ződéseket. Kimondották, hogy a locarnoi szerződés továbbra is köti az aláíró hatalmakat, végül elhatározták, hogy albizottságot kell kiküldeni a követendő eljárás megvizsgálására, A Daily Telegraph szerint az angol kormány új béketervet dol­gozott ki, de csak akkor hozza nyilvánosságra, ha sikerül alkal­mas alapot teremteni a locarnoi hatalmak és Németország közti tárgyalásra. Az angol kormány tekintetbe veszi Hitler indítványait is. Az angol sajtó híradása sze­rint az angol kormány magatar- láaa Németországgal szemben merevebbé vált, mivel a német kormány az eddigi angol javas­latokat visszautasította. Francia- ország és Belgium nyomást akar­nak gyakorolni Angliára, hogy a három hatalom új locarnoi szer­ződést kössön egymással. Ennek alapja a kölcsönös támogatás kö­telezettsége lenne. A Daily Herald azt Írja, hogy a franciák és belgák katonai szö­vetséget akarnak létrehozni Angliá­val. A Times híradása szerint a locarnoi hatalmak felfogását em­lékiratban foglalják össze. Ezt Van Zeiand belga miniszterelnök dolgozza ki. Az emlékirat végkö­vetkeztetése az lenne, hogy 1. egyhangúan megállapítják, hogy Németország megszegte önként vállalt kötelezettségét, 2. a kikül­döttek egyetértenek abban, hogy a válságnak nem szabad háborúra vezetnie, 3. meg kell oldani, mi­kép járuljon hozzá Anglia a nyugati hatalmak biztonságához. A Morningpost szerint Francia- ország bizonyos engedményeket tesz, de ragaszkodik ahhoz, hogy Németország legalább jelképesen vonja ki csapatait a rajnai öve­zetből. Az értekezlet a következő megoldás fe<é kezd irányulni: 1. Franciaország és Belgium ne kö­veteljenek sem katonai eljárást, sem pénzügyi vagy gazdasági megtorlást Németország ellen. 2. Anglia nyújtson új biztonsági garanciát Farnciaországnak és Belgiumnak. 3. Németország jel­képesen csökkentse rajnai csapa­tainak létszámát. Párig, március 14. A francia sajtó rámutat, hogy az angol közvélemény mindjobban közele­dik a francia állásponthoz, de még hosszú tárgyalásra van ki­látás a megoldásig. Az Echo de Paris híradása szerint Németor­szágot nem minősitik támadó félnek. Nem jöhet szóba tehát olyan megtorlás alkalmazása, amilyent Olaszországgal szemben alkalmaztak. Megelégednek azzal, hogy csupán pénzügyi nyomást gyakorolnak Németországra. Róma, március 14. Olasz hiva­talos körök szerint Olaszország eleget tesz locarnoi kötelezettsé- nek azzal, hogy részt vesz a lon­doni értekezleten, de ez nem je­lenti, hogy hozzájárulna a Né­metország elleni megtorlásokhoz. London, március 14. A nép­szövetségi tanács ma kezdődő ülésén a francia és belga kor­mány panaszt emel Németország ellen. Anglia tartózkodik a fel­szólalástól, mert még közvetíteni akar a békás megegyezés érde­kében. Ezért az ülést el is na­polják hétfőre. Pereskedés egy imaszék körül« A nagykanizsai zsidótemplom építésekor a költségeket részben úgy fedezték, hogy az imaszé­keket ezer-ezer pengőért eladták egyes zsidó családoknak. Ilyen imaszéket vett akor Sommer Sándorné is, aki nemrég meghalt és vagyonát az imaszékekkel együtt két unokájára, Sommer Sándorra és Ötvös Oszkárra hagyta. Ezek közben katolizáltak, azért az imaszéket eladták 450 pengőért Kohn Sándornénak. Az izr. hitközség az eladást nem vette tudomásul, mert szerinte katolikus vallásu emberek nem rendelkezhetnek a zsidótemplom imaszékével. Kohn Sándorné pert indított a hitközség ellen. A já­rásbíróság első fokon elutasította keresetével, most azonban a tör­vényszék Kohn Sándornénak adott igazat. Kimondotta, hogy az imaszékek eddig is adásvétel tárgyát képezték, tehát az örökö­sök is eladhatták. Nem lehet ennek akadálya, hogy az örökö­sök katolikusok. Kötelezte a bí­róság a hitközséget, hogy a ve­vőnek az imaszéket adja ki. Hz osztrák államférfiak látogatása« Budapest, március 14. Schuschnigg kancellár és Berger- Waldenegg külügyminiszter teg­nap délután tanácskoztak Göm­bössel és Kányával. Ma déielőtt megkoszorúzták a hősi emlékmű­vet. Délután ismét tanácskozás volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom