Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)
1936-02-09 / 33. szám
1936. február 9. Zalamegyei Újság 3. ÉSő szeizmográf. Szeizmográfok nemcsak a csillagvizsgáló tornyokban vannak. A Börze maga is az, sőt a parla meniben is van különítményük s az cu szónokló emberek leheletéből is megérzik az időváltozásokat. A napokban klasszikus példáját láthattuk az ilyen finom műszer nagy érzékenységének. A szó-malom mos* a hitbizo- mányok javaslatát járatja. A Latifundiumok közé kilencágu koronákat is dobál, hogy a darája gusztusosabb legyen az arra éheseknek. A földeldarabolásról szóló kiadósabb járlat még a bizottságok koptatójában van. De az mindegy, mert mind a két őrlő- művelet a merkantilkapitalizmusnak dolgozik. Forgalomról lesz szó s annak mindig megvan a vámja. Egyik felvágottabb nyelvű honatya a földosztás vitájába akként szónokolt közbe, hogy: mikor osztják a nagy tőkét és nagyipart is ? A temperamentumáról jól ismert F. rögtön és néprajzi- lag természetes módon : kérdéssel felelt a kérdésre: „Taián az ipartelepeket akarja szocializálni ?“ A tréfás közbeszóló is, a jámbor Ház is mosollyal tért napirendre nemcsak az „incidens“, hanem afelett is, hogy a szocializálásokat épen azon demokráciának különítményei hajtották végre, amelynek F. maga is egyik hitvallója. Egészen biztos, hogy a mi Szeizmográfunk nem ilyen szocializálásra gondolt a tipikus köz- bekérdés pillanatában. Attól ijedt föl, hogy az ipartelepek valamilyen, de akármilyen decentralizálása juthat eszébe az osztásba annyira beiemelegedő korszakalkotásnak. Soha sem lehet ugyanis tudni, hogy mire lehetnek képesek az olyan ébredő magyarok, akik annyi vágott dohányt sver- czöltek össze maguknak, hogy annak felpipálására kénytelenek voltak saját kebelükben agytrösztöt alakítani. Nem is volna tehát csoda, ha ezek a nagyipar decentralizálását is felvennék a programba kilencvenhetediknek. Meri, hogy fel lehet venni, arra épen turuloknak nagy keleti rokona, a Japán adott példát, sőt annak tökéletesítésén serényen dolgozik. Épen most a merkantilizmus szeizmográfjának, pardon — egyik szaklapjának legfrissebb számából olvasom, hogy dr. Klein a Cobden szövetségben „gazdaságpolitikai irányelve“ cimme! érdekes képét festi Japán új ipari irányelveinek. Hogy rosszul ne idézhessek, a vágó szövegrészt egészében ideiktatom: „A japán dumpinget csak részben okozza az alacsony yen-árfolyam. A dumping lehetővé válik Japán ipari termelési rendszere által is, amely sokban eitér az európai és amerikai termelési rendszerektől. A japán gyárak ugyanis kevésbé koncentráltak, mint az európaiak és amerikaiak. Számos iparág, igy az izzólámpa, elektromos, autó- és gummiipar dezintregrálódott. A munkás otthon, családjával együtt állít elő egy bizonyos alkatrészí, amelyet a hét végén a gyárba beszállít, .. ahol azután a montage megtör- 5 ténik. A nagyipari munka a háziipari szektorban óriási rezsimeg- takaritást jelent. Aháziipari munkát megkönnyíti az olcsó elektromos áram, amelyet számos vizierö szolgáltat mindenütt Nipponban. Az olcsó termelés mérhetetlen előnyt jelent Japánnak és kiszámíthatatlan hátrányt a világ többi országának. Az olcsó Japán áru kopogtat Singapore és India, az angol dominiumok és a délamerikai köztársaságok kapuin. Ha pedig a japán áru egyszer ezekre a területekre bejut, — és ez csak igen rövid idő kérdése, — a gazdasági meghódítás tökéletes lesz és a többi ipari állam versenyképtelensége Japánnal szemben ki fog derülni.“ Ugyanezt a decentralizálást láthatjuk Amerika több iparágánál sőt Svájcban is pld. az óragyártásban. Ugyan mi akadálya lenne annak, ha például a 700 milló pengő értékel forgató magyarországi (nem egészen magyar) textil-ipar „háziipari szektorokat“ öltene, legalább is azon ágakban, melyeket a behemoti textil-dinasztiák még egészen meg nem szálltak. Nyitott tér áll még bőven a magyar fonalasok feldolgozása, még a gyapjúé előtt is. így vagyunk az olajok kinyerésénél és feldolgozásánál. Százféle magyar nyersayagunk van (ásványi, nö vényi, állati termékek), amelyek feldolgozására közép üzemeket, sőt kis műhelyeket lehet és kellene berendezni. Maga a japán példát felhozó dr. Klein, ki különben kitűnő merkantilista, azt állapítja meg, hogy a háziiparig decentrált kikészítés „óriási rezsim-megtakarítást jelent*, mert kikapcsolja — mondjuk mi — azokat a közgazdasági tényezőket, akiket gyűjtőnéven parazitokratiá- nak ismerünk és mondunk. íme csak egy kis folt a nagy magyar lehetőségekből, amikkel egy könyvet tudnánk megtölteni. Ezért figyelt föl tehát a parlamentnek fentdicsért szeizmográfja az ipartelepek osztásának még tréfás érintésére is. Ez a tréfa szuverén hatalommal diktáló közgazdaság-fejedelmeknek bizony nem tréfa. A forradalom trónokat dönt és miért ne lehetne a merkantil és ipari dinasztiák decentralizálásának gondolata forradalmi eszmény ? Nekünk azonban fájdalom az egész csak tréfa marad, mert ekkora korszak alkotáshoz az önmagában megelégedett agytröszt inaktívnak mutatkozik. Meg is nyugodott a parlamenti szeizmográfunk is, mert a legjobboldali uraknak feléje sugárzó egységes mosolyából azt olvashatta ki, hogy : „Sohse félj te attól ... mig minket látsz“. (Sz.) Milyen lesz az időjárás? A meteorologia nagyot fejlődött a háború óta, egy-két napra előre már szinte biztonsággal mondják a szakférfiak, milyen idő lesz. Hosszabb időre előre jósolni azonban még nem tudunk. Pedig jó volna tudni, mit hoz a következő négy hét, lesz-e jég, avagy J egyenest a tavaszba megyünk már ? Egy bizonyos, — akár keményre fordul az idő, akár korán tavaszodik, a tavaszi munkák torlódni fognak. Ezért ki kell használni az enyhe időt. El kell végezni minden munkát, amit csak lehet. Elsősorban a talajmunkák elvégzése fontos és sürgős, s ezzel kapcsolatban a trágyázás is. Különösen a műtrágyák elszórására kell idejében gondolni, nehogy elkéssünk vele. Ugyanis a szuperfoszfát annál jobban érvényesül, minél korábban szórjuk azt el. Munkamenetet takarítunk meg, ha a műtrágyát valamilyen esedékes talajmunka előtt szórva el munkáljuk be a talajba. Készakarva kerüljük a szántás szót, mert tavasszal szántani — ha ősszel szántottunk — felesleges, sőt káros, mert a tavaszi szántás kiszárítja a talajt. A VARÁZS-LÓ PEDIG A jMiHr MERT P. i^'W-ERT EG ESZ EVEM AT KÜLD! A POMPÁS LAPOT ES EZE/JK tVÜL ADJA A REPfEI# SZ ŐNYES AJÁNDÉKOT T. TÜNDÉRUJJAK, Budapest, Szervita tér 3. Telefon 818-40 Mutassák be nekem is díjtalanul a szőnyeget. Küldjenek mutatványszámot és részletes ismertetést. foglalkozás: ......................................— Minden előfizetőjének 90x60 cm nagyságú MŰVÉSZIES KELIM SZŐNYEGET AD ajándékba a TÜNDÉRUJJAK. A Lakatos Artur | iparművész-tanár tervei szerint készült szőnyeghez a pompás festésű valódi gyapjúfonalat A HAZAI FÉSŰSFONÓ ÉS SZÖVŐGYÁR különös gonddal gyártotta. A TÜNDÉRUJJAK előfizetési díja egy évre P 14.40. Az összeg beérkezte után nyomban kiadjuk az abszolút értékes ajándékot. A részletekben előfizetők részére pedig félretesszük azt. Előfizetést felvesz: Havas Vilmos Hénig József
