Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)

1935-02-19 / 41. szám

2. £alaiíi'?gyei Ujoäg 1935 február 19. Hangsúlyozta, hogy a vezetőség a jövőben is mindent elkövet, hogy munkájával minél köze­lebb hozza mindnyájunk eszmé­nyét, a szabad, független Magyar- országot. Sajnos, ő a jövő mun kájában már nem vehet részt, mert 2—3 hónap múlva távozik Zalaegerszegről, az elnöki tisztet tehát visszaadja a közgyűlésnek. Harmincéves egerszegi működés és 15 éves Move elnökség után fájdalmas számára a válás. Nem lehet felejteni a 15 év munkáját; a sikerek és balsikerek, az ered­mények és lemondások mély nyo mot hagytak lelkében. Erekkel az emlékekkel távozik Zalaegerszeg­ről abban a tudatban, hogy az idő megszépíti az emlékeket ben­ne és a visszamaradókban is. Hangsúlyozza, hogy soha egyéni érdek nem vezette, hanem mindig a közé, az egyesületé. Soha nem akarta senkinek érzékenységét bántani, ellenben mindig az egye­sület felvirágoztatásán igyekezett dolgozni, amit nemzeti érdeknek tartott. Azt akarta, hogy itt, e székházban otthonra találjon min­den becsületes magyar, ezért igye­kezett innét vallási, politikai vagy társadalmi ellentéteket kirekesz- teni. Az a kérése, hogy az egye­sület haldjon továbbra is ezen az után, a megnem alkuvó becsüle­tesség és törvényesség utján. Pil­lanatnyi előnyökért, látszólagos sportsikerért nem szabad álutakra tévedni, mert ennek az egyesületnek leg fontosabb feladata nem a sportgyőzelem, hanem az, hogy a hazának minél több tisztalelkü ifjút ne­veljen. Köszönetét mond azoknak, akik ilyenirányú törekvésében őt tá­mogatták, elsősorban Gyömörey főispánnak. Részvéttel áll az «gye- sület disztagja, Bődy Zoltán alis­pán mellett. Kéri a jó Istent, hogy azt a sok jóságot, amit az alis pán a Movenak juttatott, most adja vissza beteg gyermekének. Hálával gondol Czobor polgár­mester, a sajtó, az OTT, a Mave központ, a vezetőség és a tagok támogatására. Kéri, tartsák meg őt jóemlékezetükben (Lelkes taps és éljenzés). Gyömörey György főispán, aki a kitüntetések kiosztását vé­gezte, állott fel ezután szólásra. Köszöni a neki juttatott elismerést és köszöni az elnök megemléke­zését az alispánról, akit egymás után érnek a súlyos sorscsapások és aki most is azzal vívódik, hogy egy újabb sorscsapást Isten segítségével elkerüljön. A főispán ezután arról beszélt, hogy a társadalmi egyesületeknek súlyos kötelességük az ellentétek kiküszöbölése, a tömegek emelése és a kiegyenlítődés elősegítése. Az olyan egyesületet, amelynek az elzárkózás a célja, fel kell boríta­ni. A Move hatványozottan telje­síti az egyesületek ideális köte­lességét, mert nemcsak hirdeti a társadalmi összefogási, de össze is fogja a társadalmi rétegeket, igyekszik lebontani az egészség­telen válftszfilakat. Örömmel ál­lapítja meg, hogy a zalaegerszegi Move a sporton túlmenően min­dig ezeket a magasabb nemzeti célokat szolgálta. Pásztor Imre, ennek az egye­sületnek kiváló vezetője, mindig becsüle tel fogta fel és oldotta meg feladatát. Meg nem alkuvó természete eredményezte, hogy az egyesület nem téri el eredeti cél - jáló1, s neki és társainak érdeme, hogy ennek az egyesületnek ve­zető szerepe van a vármegyében. Örömmel jelentette be ezután, hogy az Országos Testnevelési Tanács a hozzá intézett levél sze­rint Pásztor Imrét 15 éven át végzett lelkes és odaadó munkájáért a Tanács ezüstérmével és díszoklevelével tüntette ki. (Nagy taps és éljenzés). Öröm­mel adja át a kitüntetést Pász­tor elnöknek, egyben fájdalmának ad kifejezést, hogy Pásztor Imre távozik Zalaegerszegről és az egyesületből. Köszöni neki, amit tett és kéri az utódokat, hogy Pásztor Imre szellemében mun­kálkodjanak tovább. A távozó el­nök további életét pedig ragyogja be a jó munka érzése. Czobor Mátyás polgármes­ter a városnevében méltatta Pász­tor Imre érdemeit. Az elnöknek köszönheti ez a város elsősorban ezt a pompás intézményt és ő hálásan mond köszönetét a vá­ros nevében Psztor Imrének, aki­nek távozását sajnálja. ígéri, hogy a város továbbra is szívesen tá­mogatja a Movet. Pászt.orlmre meghatóban, könnyes szemmel mondott köszö­netét az elismerésért, amelyet so­ha sem keresett, de természete­sen jól esik neki. Köszöni a fő­ispánnak és köszöni a# OTT-nak. A lelkes ’ünneplés után Tel­man Sándor dr. indítványára felkérték Pásztor Imrét, hogy, amig itt marad, vezesse még az ügyeket. Majd elhatározták, hogy helyét ebben az évben még nem töltik be, hanem két társelnököt választanak. Ezután betöltötték a tisztségek és választmányi tagsá­gok egy részét a következőképen: ügyvezető társelnök vitéz Hor­váth Bertalan dr., társelnök Boz- zay Jenő dr., aielnökök ifj. Árvay László dr., Telman Sándor dr., főtitkár Mikula Szigfrid dr., pénz­táros Németh István dr., ellenőr Fáth Lajos. Választmányi tagok : Bereczky Vilmos, Bődy Zoltán dr., Híjba Kálmán, Kovács G/örgy, Hajba Kálmán, Rajna Ödön, Skubücs Ö lön dr., Vi­Tiki karórái a legjobbak ! Olcsók, pontosak és megbízhatók. Varga Lajos órás és ékszerész. Rákóczi utca 5 szám. dóczy Tamás, vitéz Berta Jenő dr., Borbély András dr., Helmeczi István dr., Lengyel Mihály, Sere gélyes BHa, Szige hy Tibor, Briglevics Károly dr., Faluhelyi Béla dr., Horváth István, Pál Fe renc, Simon Gyula, Szekeres Sándor dr., vitéz Hegedűs Zoltán, Farkas Ferenc. Számvizsgálók: Sárközy Viktor, Hole er Ernő, Helmeczi Ágoston, a gazdasági bizottság tagjai: Helmeczi István dr., Lengyel Mihály, vitéz Szécsi Ferenc, Seregélyes Béla, Szigethy Tibor, Zsidó Sándor dr. Ügyé szék : Szél György dr., Somossy Nándar dr., Zsidó Sándor dr. Orvosok: Borbíly András dr., Farkas Béla dr., Szekeres Sán dór dr., Szirmai Géza dr. A megválasztási vitéz Hor­váth Bertalan dr. köszönte meg a maga és társai nevében Hiá­nyozni fog — mondott — Pász­tor Imre akaratereje, srakludása, kitartása, de törekedni fognak, hogy ugyanabban az irányban továbbépítsék és erősítsék az egyesületet és várává tegyék a keresztény és nemzeti szellemnek. Este meleghangú bajtársi va­csora volt, amelyen Telman Sán­dor dr. ktr. közjegyző, Mikula Szigfridné, Széli György dr. ügy­véd, Gyömörey György főispán és vitéz Horváth Bertalan dr. mondottak beszédeket. Fenyőket díszfa és virágzó bokrokat, rózsákat, sövénycserjéket, cserepe s virágokat, csokrokat, koszorúkat, a legszebb kivitelben és legol­csóbban szerezhet be j id. Petermann József és Károly 60 éve fennálló kertészetében Nagykanizsán, Báthory utca 22. szám. Vidékre is. ühfaiBEla látszerész és fényképészeti szaküzlete Pécs. üaíaeger&ze^* Farsangi est a zárdában. A Notre Dame laniiónőképzö- intézet egy kis búfelejttető far­sangi előadással kedveskedett szombaton a város közönségének. Tündéri szinpompa, kedélyes han­gulat, pajzán jókedv mosolygott le a zárda hatalmas tornatermé­nek színpadjáról s a termet szo­rongásig megtöltő közönség az előadás első percétől az utolsóig valóban kellemesen szórakozott. A műsort kitünően állították össze, a szereplőket jól kiválasztották, a rendezést hozzáértő kezek végez­ték : ez volt a biztosítéka az elő­adás nagyszerű sikerének. A műsor első száma a Babaáruházba vezele'.t el bennünket, ahol a sok­sok, szebbnál-szebb baba ízléses elrendezésben várta a — vevőket. Volt ott mindenfélefajta baba s azok — csodára — izegtek-mo­zogtak is, irajd táncoltak, éne­keltek, hol magánosán, hol duett­ben, hol meg karban. Hófehérke (O csán Erzsi IV, é.), volt aki nó­taszóval invitálta a királyfit (Nagy Teréz II. é) és táncot lejtették. Követte őket a rokokó pár (01- csán Boriska és Polonyi Gizella V. é) fényes jelmezben és finom menüettet láncoltak. Azután leug- rot' a tótfiu (Jaross Ilona II. é.) és kedvesen elénekelte a régi tót nótát: „Túl a nagy Krivánon“, majd tót szöveggel egy dalt. Mi­kor a tótfiu baba helyére vissza­állt, előlipegett a japán leány (Begyáts Anna II. é.) az elma­radhatatlan napernyővel és dalolt, majd megjelent a fess huszár (Barnabás Edit), hogy megvigasz­talja a japán leányt, ami sikerült is neki. De a magyar leány (Hart­mann Ilona IV. é) szemmel ki­sérte a huszárt s nótájával ma­gához is csalogatta őt. Páros énekük és táncuk nagyszerűen sikerült; természetesen újrázniok kellett. Általános derültség köze­pette lépett elő a rongybaba (Var­ga I'ona III. é.) és kért engedélyt alázatos nótájával a fényes babák­tól arra, hogy ő is közöttük le­hessen. A babák szórakozásának azonban véget vet a boltos (He­gedűs Klári IV. é.) megjelenése. Majd érkezik vevő is (Horváth Olga I. é.), akinek szeme termé­szetesen a huszárra esik, meg is vásárolja azt és a huszár mellére szabályszerűen odatüzik a táblát: Eladva. Csakhogy a vevő másik gyermekének is kell egy baba. A boltos felhúzza a pólyásbabát (Szikszay Flóra II. é.), de a baba sir; ez hát nem kell. Felhúzzák a bohócot (Szeliánszky Irma III. é.) aki engedelmeskedik és cin­tányérral a kezében olyan pom­pásan táncol, hogy ismételnie kell. Táncáért bizony ö is meg­kapja az Eladva — táblácskát. A vevő magával akarja vinni az „árut“, de a magyar leány siratja a huszárt, a huszár is fájószivvel válik meg tőle, búcsúzóul megint csak táncolnak és énekelnek. Azután megtörténik a távozás s a babák kórusban fújják el keser­veiket, hogy milyen szomorú is Hagf élvedet a Fehérképi teakeverék Teáink dgfc-int 16 fillér*—tői SnanÉSZ V*lllfimal Ananász rum 2-30—3 60 penaő ________________________________________ feh érképi csemege áruháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom