Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)
1934-04-29 / 97. szám
2 Zalamegyei Újság 1934 április 29. A törvényszék életfogytiglani fegyházra ítélte a kustánszegi feleséggyilkost. A hamistanuk másfél évi börtönt kaptak és latar- tóztatták őket, — Szigorúan jár el a törvényszék a hamistanuzási esetekben. A zalaegerszegi kir. törvényszéken »péntek^ délután 3 órakor folytatta Nemes István hitves- gyilkossági és az azzal kapcsolatos hamistanuzási ügyének tárgyalását. Nemes ugyanis Pongrác Sándorral és Markó Józseffel azt akarta bizonyittatni, hogy ő feleségével a nőtartási per után is bizalmas jóviszonyban maradt, de másokat is rá akart venni ennek bizonyítására. Czikó elnök a tárgyalás megnyitása után kérdéseket intézett Nemeshez, de ő természetesen mindenre tagadóan válaszolt. Elsőnek Turcsányi Sipos József törvényszéki tanácselnökül hallgatták ki, aki elnöke volt annak a fölebbviíeli ía?ác-nak, ahová a járásbíróságnak a nőtartási ügy ben hozott marasztaló Ítélete került. A tanács elnöke elmondotta, hogy őt fölkereste Nemes s arról beszélt előtte, hogy az asszony kibékült volna vele, de testvéreitől való félelmében nem te te ezt meg. Arról is beszélt, hogy feleségével továbbra is fennmaradt az intim viszony, mire ő csak azt válaszolhatta, hogy az ítélet megfölebbezhető s ha tanúi vannak, azokat is jelentse be. Később tanácsára ügyvédjével is megjelent nála Nemes s figyelmeztette őket, hogy az újabb adatokat vegyék be a fölebhezésbe, de ez nem történt meg. Az elrendelt szóbeli tárgyaláson említette föl Nemes azokat az eseteket, amelyeket tanúival igazolni akart. Nemes az elnök további kérdésére azt válaszolta, hogy megtörtént minden, amit mondott s csak később jött csak rá, hogy tanúi is vannak, ds nem tudta, hogy tanuk kellenek. Bődéi Julia azt mondotta, hogy Nemesné azt mondotta neki, hogy férje elkergette őt, nem megy tehát haza. Tóth Pálné azt vallja^ hogy neki Nemes jó napszámot Ígért, ha javára tanúskodik. Ezt hallotta Avas jó- zsefné is, aki megerősítette Tóth- né vallomását. J a k a b f f y Antal és Szőke Gyula lényegtelen vallomása után Molnár Gyula pusztaszenípéteri községbiró kihallgatása következett. Április 10 én látta Nemest és feleségét egyik Deáktéri pádon egymás mellett ülni. Nemes egy Ízben azt mondta neki, hogy 200 pengőt kérnek tőle s ha azt megfizeti, nem lesz semmi baja sem. F r i e d 1 i e b Béláné, Friedlich Jolán és Kiára arról tanúskodtak, hogy üzletükben egy Ízben találkozott Nemes feleségével, de az asszony férjének szavait figyelemre sem méltatta. Szabó Jenő azt vallja, hogy őt Markó kényszeritette, hogy mellette valljon, mert akkor 15 pengőt kap Nemestől. Ő április 10 én nem volt Zalaegerszegen. Kardos Jenő dr. ügyvéd és Lukács László dr. ügyvédjelölt kihallgatása után szembesítette az elnök a vádlottakkal a terhökre vallott tanukkal, de a vádlottak tovább tagadtak. Ez után a törvényszék áttért a gyilkosság ügyére. Czikó elnök először azt kérdezte Nemesiől, honnan vette a puskát. Nemes azt felelte, hogy egy odvas faban találta s ugyancsak egy odúban rejtette is eL Hogy hogyan került abba dvm dum töltény, azt nem tudja, mert a puska meg volt töltve. A további kérdésekre kijelentette, hogy feleségét nem akarta megölni. Még február 13-án délig is várta, hogy visszatér, de hiába. Inkább önmagával akart végezni. Sokat töprengett ezen. Majd délután fél 3 órakor elindult Kustán- szegre, ahová sötétben érkezett meg. Felesége anyjával a konyhába ült. A konyhának a pitvarra nyíló üveges ajtaja piros függönnyel volt befüggönyözve, de a függöny két oldala mellett fél- tenyérnyi szabad sáv veit, amelyen beláthatott a konyhába. A fegyvert hóna alá fogta és célzás nélkül elsütötte. Azután eltávozott. Hazaérve fiához akart bekopogni, de nem találta otthon. Elment tehát lakására s ott maradt estig, amikor a csendőrök letartóztatták. A szakértői vélemények. Most kihallgatták az orvosszak- éríőket s felolvasták az orvosi véleményt, mely szerint Nemes tettének elkövetésekor elhatározásának teljes birtokában volt. A fegyverszakéríő pedig azt bizonyította, hogy a fegyverben dum dum löveg volt. Elmondotta, hogyan csinálták a dumdum lövegeket. A golyókat kiszedték a hüvelyekből és megszáritották a puskaport. A szakértők után tanukat hallgatott ki a bíróság. Az áldozat édesanyjának, özy. Róka György- nének kihallgatását gyengeelméjűsége miatt mellőzték. De a kihallgatott tanuk sem tudtak érdemlegeset mondani. Az áldozat testvére, Róka György arról beszélt, hogy testvére panaszkodott urára. József János kusztánszegi kovácsmester és Som ogyi Béla i kusztánszegi tani ó arról vallottak, | hogy halottak a lövés eldördülé- ! sét, majd a hirt, hogy agyoniőt- j ték a Róka Fánit. Mészáros Bá- ! lint 12 éves fiú és Kusián Jenő | arról vallottak, hogy egy egy fe- j nyegető levelet találtak, amelyeket j a gyilkos szórt el előző nap. Halálbüntetést kér az ügyész. Aprpsagok az Élet margójáról. Jövök haza ebédelni, a kis szobában találom Géza barátomat, aki már időtlen idők óta nem volt nálunk, amióta a szomszéd faluban lett paiikus. Kihallom az előszobába, hogy épen a nővérem anyósa faggatja : — És mi van azóta ? Megnősült már, vagy még mindig maga főzi az ebédjét? A kérdésre mély hallgatás volt egyelőre a felelet. Csak halkan és unottan feielt ifjúkori barátom: — Mind a kettő, nagyságos asszonyom. — No, ebben valami túlzás lesz, — mondja a mama, — maga különben mindig rosszmájú volt. Látom, a gombjai sem hiányoznak, pedig maga erről volt hires. — Igen, — hangzik a felelet, — mert a feleségem megtanított gombot felvarrni. Jónak láttam belépni, mire a vállalás is abbamaradt. Az asz- szonyok dolguk után láttak, mi ketten összeültünk beszélgetni. Azon kezdte, hogy emlékszem-e a harmadik jó barátunkra, Csinos Bandira. Hogyne emlékeztem volna, hisz’ nyolc évig egymás mellett ültünk. Elmondta, hogy Pesten van, kitünó állásban, de egyúttal egy gyászesethez hiv meg, — így mondta Géza, a rosszmájú — megnősül. Még sok egyébről is elbeszélgettünk, végül is megállapodtunk, hogy holnap reggel felugrunk Pestre, mert délben van az esküvő, a gyászesemény. Géza lassan elbúcsúzott, de megbeszéltük, hogy Virágéknál találkozunk és átmegyek hozzájuk. Ebéd után csak úgy, egy félmondattal jelentettem be, hogy holnap felutazunk Pestre. A riő vérem, az ura és az anyja rám meredtek. — Csak úgy, felutazol ? — kérdezték. — Csak úgy, fel. — Miután röviden vázoltam délutáni pro* grammomat Gézával, fél percen belül eltűntek az ebédlőből. Lassan én is cihelődni kezdtem, hogy Virágékhoz mernjek, útközben úgyis akad még egykét apró elintézni valóm. Talán egy óra múlva nyitottam be a Virág családhoz, ahol legnagyobb meglepetésemre már ott ült a nővérem, az anyósom, meg a Tini tanti. Géza is ott volt, de nem sokat számított. Az asszonyoknak gyengéjük a tricsi-tracsi, az csak természetes, hogy ott is megbeszélték legújabb értesülésüket. Virágné vitte a szót és épen lelkendezve meséli, hogy Bara Jancsi elveszi végül is Szeplős Bözsit. — No és mit szól ehez végül is a Bözsi anyja ? — kérdi a nővérem. — Bőszen közölte vejével, — mondja Géza barátom, hogy velük fog lakni. A mama elpirult, a többiek elhallgattak, Tini tanti kedvezőnek találta a helyzetet, hogy megszólaljon. — Édes lelkem, — mondja nekem, — ha már felugrói Pestre, légy szives . . . Az első légyszivesnél csak bó lógattam, a másodiknál is, de Tini tanti, úgy látszik, nem fogyott ki a hosszú komissziókból. 62 éves és állítólag már 30 éve nem volt Pesten. Elfelejtett utcaneveket mondott, elég lesz nemtudom melyik másik. Végül is kénytelen voltam megbízásait no teszomba feljegyezni. Tehát: A Koronaherceg utca és a Pilvax köz sarkán van egy üzlet azt hiszi R betűvel kezdődik, de lehet, hogy Mösmer. Arról lehet megismerni, hogy a boltajté fölött kopott, elmosódott festésű kis kép van, ami valamikór menyasszonyt ábrázolt, — ott vegyek 3 méter brokát bársony szalagot, de ne legyen szélesebb, mint 3 cm. És kávébarna legyen. Valamikor 24 krajcár volt métere, ne adjak érte többet, alkudjam le az árat. Onan menjek el az óbudai Főtérre, ott lakik a régi kertésze, most vasúti altiszt és kérjem vissza tőle azt a szatyort, mit a háború alatt kölcsön kértek, amikor itt voltak a tojásért. És kérdezzem meg a kertésznél, hogy megvette-e azt a divatlapot, amit Ígért. Ha megvette, miért tette, ha nem vette, mért nem vette. Ő kérte. Végül: vegyek a Zatucseknál kés köszörükő kereket, de nézzem meg, nem lika- csos-e. Kénytelen voltam Tini tanti kívánságait feljegyezni, mert a sok apró rokoni kölcsön miatt igen nagyon le vagyok neki kötelezve. — Azért jöttem ide utánad, édes lelkem, mert félős, hogy nem tudok veled holnapig találkozni. Jó lesz innen mihamarább el- iszkolni, mert „félős“, hogy újabb felhajtás érkezik aria hirre, hogy holnap „felugrok“ Pestre. Nógatom Gézát. Nagynehezen elindulunk. Alig lépünk ki a kertajtón, mint a szélvész érkezik meg Emma nagysám, nővérem legintimebb barátnője, maga után huzza a kis Töhölömöt. — Már tűvé tettem magáért az egész várost. Hallottam, hogy felugrik ... — Szó nélkül elővetKrónika* Hogyha néha, nagyon ritkán Az utcára kiállók, Hát én bizony csudálkozon Azon, amit ott látok. Mikor olyan sok a panasz, Hogy mindenünk odalett, Egymást üzi-hajtja akkor A sok fényes toalett. Mi hát itt most az igazság, Szegénység van, vagy gazdagság, Vagy ész nélkül rohanunk Semmire nem gondolunk ? Van egy nagy úr a világon, Kinek szavát nő s férfi Hűségesen megfogadja, Mert hatalmát ösméri. Ki volna más e nagyúr, mint Őfelsége, a divat, Aki férfit s nőt egyaránt Táborába meghivat. És az ajkát elhagyó szó Olyan igen szépen hangzó, Hogy, aki azt meghallja, Rögtön meg is fogadja. És a szava mindig hangzik, Legyen tavasz, nyár, ősz, tél. Neki mindig nyert ügye van, Hűtlenségtől ő nem fél. Aki egyszer hive lett már, Az nem hagyja ott soha, Akár gazdag, akár szegény, Lángész, avagy ostoba. Rabszolgák az ö hívei Mindet gyorsan fölneveli Közöttük nincs haragos, Munkája ily alapos. Van tehá pucc, van parádé, Ezt tagadni nem lehet És az ember e mellett hát Szó nélkül el nem mehet. De meg ne is panaszkodjunk, Hogy sok terhet viselünk, Ha jut puccra, parádéra, Akkor mást is fizessünk. A miniszter így spekulál S nap nap meliett ki is fundál Újabb adót, miegymást — Ugrassuk hát csák egymást. Ipszilon.
