Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)
1934-04-27 / 95. szám
Ára 10 fillér XtfIL évfolyam 98. szám. Felelős szerkesztőt Herboly Ferenc. m24. április 27. Péntek. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. .......... Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik”hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak i egy hónapra 2 pengő, negyed« évre 6 pengő. — Hirdetések dijszabás szerin Kray István bánó nagy beszéde a legitimizmusról, a trón helyreállításáról és a munka szociális jellegéről. A képviselőház keddi ülésén Kray István báró, a zalaegerszegi kerület országgyűlési képviselője a költségvetés általános vitájában nagy beszédet mondott, meiyben a trón helyreállítását is követelte. Beszédéből a következő részleteket emeljük ki: — A nemzeti egység megteremtése a 95 pont alapján sikerült volna, ha nem követi el a miniszterelnök a végzetes hibát, hogy egy kérdésben, amely a nemzet jövőjét igen súlyosan érinti, a leghatározottabb formában a nemzet nagy többségének felfogásával homlokegyenes szembehelyezkedjék. Éz az úgynevezett királykérdés. Szeretik hangoztatni, hogy ennek a kérdésnek a megoldása elsősorban nem tőlünk, hanem a külföldi hatalmaktól függ, amelyek nem egyeznének bele a Habsburg-ház restaurációjába. A legitimizmus vezérei között nincs egyetlen egy sem, aki a király hazahozatalával kapcsolatban kockáztatni akarná ennek a szerencsétlen csonkaországnak a jövőjét. A Habsburg-restaurációt ma már csak azok ellenzik, akik a trianoni béke- reviziójának ellenségei, tehát elsősorban a kisan- tant államai, akik tudják, hogy a Szent István koronájával megkoronázoít király személye hatalmas vonzóerőt jelentene azokra a népekre, amelyeket a békediktátumok akaratuk ellenére szakítottak el a magyar királyságtól. — Mi legitimisták követeljük, hogy a kormány tegye meg e téren a külföldi hatalmaknál a j megfelelő előkészítő lépéseket és tegye épen úgy hivatalos programjává az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítását, mint ahogy a trianoni békeszerződések revíziójának kérdését hivatalos programijává lette. Ez a két kérdés szorosan összefügg. Hogy menynyire aktuális a magyar trónkérdés, arra vonatkozóan el kell olvasni az angol, francia, olasz és svájci lapokat. Nincs nap, hogy a legtekintélyesebb külföldi orgánumok is ne foglalkoznának a Habsburg restauráció problémájával. Nem tudom magamnak megmagyarázni, miért foglalja el a rninisz terelnök ur ebben a kérdésben állandóan ugyanazt az álláspontot, mint Benes, Jeítics és Titulescu ? Ő volna talán az egyetlen vezető államférfi Európában, aki nem látná meg azt a szoros összefüggést, amely a restauráció és a revizió problémái közölt fennáll ? Vagy esetleg nincs tisztában azzal, hogy az úgynevezett Ansch- lusst, azaz Ausztriának Németországhoz való csatlakozását másképen mint a Habsburg ház res- tauráciájával megakadályozni nem lehet ? Már pedig, az Anschluss végrehajtása igen nagy veszedel met rejt magában Magyarország szempontjából. Mert világos, hogy az Ausztriával egyesült Németország nem fog megállni félúton, hanem a Drang nach Osten alapján folytatni akarja majd a terjeszkedést kelet felé, ahová az ut Magyarországon keresztül vezet. — A miniszterelnök ur ismételten hangoztatta azt is, hogy az egységes magyar nemzetnek csak egy vezére lehet, hogy a kormányzásban csak egy ember akaratának kell érvényesülnie. Ez az elv ma divatos az egész világon, de nekünk magyaroknak nincs szükségünk arra, hogy mi az úgynevezett „Führer“ rendszert külföldről importáltuk, mert nekünk van egy ezeréves ősi alkotmányunkban rejlő tradíciónk, a Szent Korona és a királyság intézménye. Az igazi nemzeti egységet nálunk más, mint az ősi alkotmány szerint elhivatott vezér, a törvényes király, megvalósítani nem tudja. — Ha sikerülne a régi monarchia területét, vagy annak akár egy tek ntélyesebb részét visszakapni, a magyar föld termékeinek ismét vámmentes piaca volna az a terület, amely Bregenztől Cser- novicig és Lembergtől Cattaróig terjed, egy csapásra meg volna oldva a probléma, ameiy ma Magyarország legsúlyosabb gondját képezi. Naivság kell, hogy valaki ma attól tartson, hogy restauráció esetén újból előállna az a helyzet, amely Magyarországra nézve közjogiig kétségtelenül sérelmes volt. Ausztriától nem kell tartanunk, hiszen Ausztria nem kaphatja vissza, nem is reflektál azokra a területekre, amelyek a háboiu előtt .hozzá tartoztak. Ekkor tehát önnállóságunkat és függetlenségünket kitől féltjük? Talán attól a királytól, akinek szivébe még boldogult atyja csepegtette a magyar nemzet iránti sze- retetet? A hazafiasságról hires magyar bencésrend tagjai magyar szellemben nevelték. IV. Károly király volt az első Habsburg-uralkodó, aki főudvarmesíerével gróf Hunyady József személyében magyar főurat nevezett ki és a királyné főudvarmesterévé is magyar főurat, gróf Esterházy Sándort nevezte ki. Nincs tehát semmi akadálya, hogy a kormány a királyi család visz- szatérésének útját egyengesse. Az ifjú király korán ismerkedett meg az élet gondjaival, bajaival. Olyan személyes benyomásokat és tapasztalatokat szerzett, amelyek rendkívül fogékonnyá tették lelkét szenvedő és nélkülöző embertársainak gondjai, bajai iránt. — Nekünk ma olyan gazdasági és szociális politikára van szükségünk, amely nem favorizál semmiféle foglalkozási ágat, vagy társadalmi osztályt hanem egyformán felkarolja a nemzet valamennyi rétegének érdekeit. A mai lehetetlen szociális helyzetet a liberális gazdasági rend termelte ki, amellyel szemben épen az Egyház emelte fel szavát. Fényes bizonyítéka ennek XIII, Leó pápa Rerum Novarum kezdetű körlevele, amely fényes cáfolata volt a rosszindulatú ráfogásnak, hogy az Egyház csak híveinek lelki gondozását tartja szemelőtt, de földi gondjaikkal mitsem törődik. Az Egyház jelenlegi feje, XI. Pius pápa folytatja azt a munkát, amelyet nagy elődje megkezdett és három évvel ezelőtt kiadott Quadragesimo Anno kezdetű körlevelében sikra szállt korunk legégetőbb kérdéseinek, a szociális problémáknak rendezése mellett. Az Egyház a magántulajdon elvi alapján áll, hogy a magántulajdonnak kettős jellege van: egyéni és társadalmi. A tőke és a munka a termelésnek egyenrangú tényezői, ami abból az igazságból folyik, hogy egyik sem állhat fenn a másik nélkül. Ez alapon nincs joga a tőkéntk ahhoz, hogy a munkást kizsákmányolja és a munkát a haszonrészesedésből kizárja. — A munka egyéni jellegéből kifolyólag a munkásnak joga van olyan munkabérhez, amelyből a családját tisztességesen eltarthatja. Igazságtalan viszont olyan túlzott munkabér követelés, amely a vállalat tönkrejutását okozná. A munka szociális jellege viszont megköveteli, hogy a munkabér a közérdekhez is alkalmazkodjék. Olyan gazdasági rendnek kell kialakulnia, amelynek az a legfőbb törekvése, hogy az egymással szemben álló osztályok harcát megszüntesse és a különböző foglalkozási ágakat békés együttműködésre birja. Ahcz azonban, hogy az új gazdasági rend ezeknek az elveknek alapján megvalósulhasson, feltétlenül szükséges a társadalom erkölcsi megújítása is. XI. Pius pápa körlevelének utolsó része azokról a /ii:osásokról beszél, amelyek a Rerum Novarum megjelenése óta a gazdasági rendszerben bekövetkeztek. — Szembetűnő jelenség a legújabb korban, hogy n«m csupán a vagyon, hanem egy félelmetes gazdasági zsarnoki hatalom halmozódott fel egyeseknél. A hitel révén ezek uralkodnak a gazdasági élet vérkeringése felett. Kezükben tartják a termelés életelemét, úgy hogy velük szemben még lélegzeni sem tudnak. Hogy ez mennyire igaz, azt a nálunk e téren uralkodó helyzet is mutatja. A pápa végül még a részvény- társasági jog bírálatába is bocsátkozik és megállapítja, hogy az a felelősség megoszlása és korlátoltsága miatt sok visszaélésre nyújt alkalmat. A leggonoszabb jogtalanságok és csalások is meghúzódnak a névtelenség homályában valamely részvénytársaság, vagy cég palástja mögött. A szociális bajok orvosolása csak egy alapon lehetséges : Krisztus evangéliumának az alapján, amely magába foglalja mindazokat az eszközöket, amelyek segítségével korunk valamennyi társadalmi problémája megoldható. — Szent a hitem, hogy ez a körlevél korszakalkotó lesz a jövő szociális fejlődését illétően. Ne tegyen elfogulttá senkit az a körülmény, [hogy a körlevélben rejlő nagy szociális igazságokat a katolikus Egyház feje állapította meg. Ne várjuk, mert nem várhatjuk helyzetünk javulását, ha nem találjuk meg az utat, amely visszavezet bennünket Istenhez. Állítsuk fel ezért Isten trónját itt a parlamentben, a hivatalokban, az iskolákban, a bíróságok tárgyalótermeiben, a diplomaták szalonjaiban, gyárakban, műhelyekben, üzletekben és, ha ezt megtettük, látni és tapasztalni fogjuk, hogy valóban megújul a társadalom, mert a gyűlölet és az irigység helyét az igazság és szeretet fogja elfoglalni. Akkor egy csapásra meg fognak szűnni az ak a bajok, amelyek ma életünket oly elviselhetetlenül keservessé teszik. A költségvetést nem fogadom el. Kormányválság Spanyolországban. Madrid, ápr. 26. A kormány tegnap lemondott, s ezt a parlament tudomásul vette. A házelnök újabb Lerroux kormány mellett foglalt állást, s ellenzi a házfeloszlatást, mert az polgárháborút jelentene. A szociálisták követeléseit visszautasítják. A belügyminiszter ellen, mikor autójába akart szállni, bomba- merényletet követtek el. A miniszter sértetlen maradt. Kihir- kették az ostromállapotot. Minden jel arra mutat, hogy Spanyol- ország újabb polgárháború küszöbén áll.