Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)
1933-12-24 / 290. szám
KYI. Mtliani MO. szám, Árai 10 fillér IMS. December 24. Vasárnap. 7J»i1 Gosi4ofl^‘ főtt sl,e'e" 54 I ** U® ,l'6 7a\ac^«V- n x tvaV; YE1Ü.ISÄ6 reieíös szerkesztő: Herboly Ferenc. Sas .-uoaívatal: Zalaegerszeg, Szt ,..„»iy»-tér 4. J.LH Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengi*, negyedévre 6 pengő. Hirdetések díjszabás szerint Karácsonyi gondolatok 1933-ban. Irtai Kelemen Krizoeztom, pannonhalmi főapát. Psichologus barátom kilépett a Markó-utcai fogház tárgyalóterméből. Oda künn hullott a hó, már hatalmas hermelinpalástba burkolóztak a pesti utcák. Csodálatos fehérség az esti sötétben. Mintha a hulló hó poézise könnyítene a nagyváros népének gondján, az emberek frissen, önfeledten sietnek az utcákon. A psichologus még sohasem látta ilyen szépnek az estet, ilyen m.egölelnivalőknak az idegen embereket, mint ez este. Hát van más, szebb és jobb világ, mint a sötétségnek az a szörnyű mélysége, melybe a törvényszéki tárgyaláson beletekintett! Egy tizenötéves fiú, európai nevű egyetemi professzornak a fia, agyonverte az édesanyját, kit atyjával együtt mindig dögnek nevezett. A fiú ritkaeszü gimnáziumi tanuló. Micsoda kertből kellett kinőnie ennek a mérgesbürök-palántának! Feltartóztatható-e az a züllés, melybe „előkelő“ „ka- tholikusok“ családi élete is belesodródott, amelyben üzletté, hitvány adásvételi szerződéssé devalválódott a házasság szentsége !? Milyen sötét hatalmakat szabadít rá évszázadok óta a renaissance humanizmusa, a vallási forradalmak, a „felvilágosultság“, a materializmus szelleme a ka- tholicizmus diadalmas világszemléletére, embernevelő páratlan organizmusára, hogy ilyen s ehez hasonló esetek ma lehetségesek, sőt — sajnos — nem tartoznak a ritkaságok közé. Tipikus cáfolata a Zemplén Qénes szomorú esete a múlt századot megült Herbart-i pedagógiának, hogy t. i. a szép ismeretek közlése, a nevelt sokszerü érdeklődésének felkeltése, intelligensebbé tétele szükségképen jellemformáló nevelési metódus is. Jól mondja Ziegler Teobald, a strassburgi egyetem professzora: „in erster Linie wirkt auf den Willen überhaupt nicht der Unterricht, sondern sittlich erzogen werden die Kinder durch die Versetzung in ein sittliches Milieu ... “ A tudomány maga sem nem erkölcsös, sem nem erkölcstelen. Önmagában véve közömbös. Erkölcsös ember kezében áldás a tudás, erkölcstelenében átok. Egy erkölcsös világrend kezében konstruktiv világhatalom, egy erkölcstelenében pokoli destrukció. Az európai nevű kémikus professzor fia — minden, életkorának megfelelő tanultsága ellenére — fejszével veri agyon az édesanyját, a modern kultúra — minden önhittsége ellenére — öngyilkos világháborút s végtelen szenvedést zúdít az emberiségre. Nagy hatalom a tudomány, de boldogító hatalommá csak akkor lesz, ha az erkölcsöt édestestvérévé fogadja. Az erkölcsös élet termőtalaja a vallás. A tudás akárhányszor csak öntudatosabbá teszi az élet kínját, de erőt nem ad az elviselésére. Boldogabbá csak az teszi az embert és az emberiséget, aki jobbá teszi. Sötétség, babona, válaszolja, akinek a dolog megismerésére sem ideje, sem jóakarata nincsen. Babona. így nevezték a régi, felvilágosult pogányok is, midőn először szembeálltak a kereszténységgel. Tacitus „exitiabilis super- stitio“-nak mondja Krisztus követését, Végzetes babonának. Suetonius új és gonosz bübájosságnak (s. nova et male- fica). Plinius erről a módfelett hitvány babonáról (s. prava, immodica) szólva mintegy hatvan évvel Krisztus halála után azt írja Traján császárnak, hogy nemcsak a városokat, hanem a falvakat, sőt majorságokat, tanyákat is át- meg átjárta ez a ragályos babona, de meggyőződése, hogy az irgalomnmal párosult erély útját állhatja, sőt végleg mégis szüntetheti („quae videtur sisti et corrigiposse“.) Épugy nem ismerték fel ezek az előkelő pogányok, hogy egy, mindeneket átalakító világhatalom az, amit ők hitvány babonának néznek és üldöznek, mint ahogy elhanyagolható mennyiségnek tekintik a mai világ rövidlátó bölcsei is az Egyházat s a népek sorsáról tárgyaló areopágjukon nem kínálják meg hellyel a legnagyobb erkölcsi hatalmat ezen a földön: a római pápát. De amint a régi pogányoknak minden erőfeszítése, a tehetetlen dühnek minden vérengzése ellenére új életformák kialakítójává, új kultúra, új világrend kovászává és hordozójává lett a kereszténység, úgy fogja belátni a modern emberiség is, hogy félrevezette az anyagelvüség a maga hentes-bölcseségével. Be fogja látni, hogy az emberiség tömegeinek egyetlen emelője az Isten, az örökkévalóság és a lélek halhatatlanságának hite volt, s hogy akik „az eget az angyaloknak és a verebeknek engedik át“, azok a földi életet is pocsolyába sülyesztik és pokollá destruálják. Szükségképen avatják „erkölcsi világrendjük'“ fundamentumává a mindenki harcát mindenki ellen mondván: „Élni mások rovására, minden úton-módon, — ez a iermészet tanítása. A „testvériség , az üres és hazug szó helyébe „élösdiséget“ kell tenni“. (Barrés.) Ez az elmélet és ez a gyakorlat az oka, hogy a modern emberiség élete boldogság nélküli vívódás a boldogságért. Gyötrő szomjúság, melyet ezen a módon soha el nem oltanak. A modern pogányság sötétségébe is csak az a fényesség világíthat bele, mely az ókori pogányságéba beleragyogott: a Betlehem felett tündöklő „claritas Dei“, az Isten világossága. A modern ember életébe is csak az az evangélium hoz megváltást, mely, mint a megváltói működés jelmondata, Betlehem fölött hangzott el örvendetes hírül: „Dicsőség mennyben az Istennek és békesség a földön a jóakaratu embereknek1. Ebből a jóakaratból születik a békesség, a munkának, a harmonikus fejlődésnek a morális levegője, nélkülözhetetlen létfeltétele. Enélkül az evangélium nélküle világ bölcsei a Rousseau-k, Voltaire-ek vérivó forradalmakat készítenek elő: ezzel az evangéliummal Szent Benedek, Szent Bernát, assisi Szent Ferenc, loyolai Szent Ignác, az emberiség legnagyobb jótevői, az emberi életnívó leghatalmasabb kulturtényezöi lesznek. Betlehem óta egy új, egy tisztultabb nemzedéktől várjuk a mindenkori jelen nyomorúságából való szabadi- tást. A gyermek azonban csak akkor lesz a nemes jellemű férfiú atyjává, ha erkölcsös környezetben, ha jóakaratu családban nevelődik. Kaiholikus családok! Eszméljetek rá e szent karácsony ünnepén, hogy az eljövendő dolgokért, ti feleltek; hogy a vig esztendőket, vagy balsorsot: a mostoha, illetőleg a szép jövőt ti ringatjátok karjaitokon!
