Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)

1933-06-10 / 130. szám

ÄH I. é*f©^ái?3i 130, szám Ara 10 fillér 1933 Junius 10. Szombat. 71»t ^ . UslAó P'ébíin0 ' ' Zalacs&nV . „lendö OoSI'°nV' Főtt»-iW'e' 54 SYEIÜJSÄ6 Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Bi liadólivata]: Zalaeserszez, szécneayi-tér 4. tsjbíob: 128 sí. — FiferKesztösé»: KesxtHBiy, Kossntn L.-a. POLITIKAI NAPILAP D Előfizetési árak: egy hónapra 2 peng?, negyed* Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint hét megtalálni az érintkező felü­letet, mig a négy nagyhatalom komoly tárgyalásokban meg nem keresi azt az alapot, melyen az új európai politika megindítható. így tehát most egymást fogva tartják a hatalmak s még csak össze sem veszhetnek egymással. Elcsendesül tehát minden zavar. És erre az elcsendesülésre utáltán biztatgatnak bennünket, hogy sorra kerülünk, legyünk nyugodtan, vár­juk türelemmel a vinadást. A mi szempontunkból tehát ez a meg­tudja, meddig. Úgy képzeljük a dolgot, hogy a négy nagyhatalom, majd, ha egy kis ráérő ideje lesz, barátságos poharazás, pipaszó köz­ben előhoz minket is ezzel: hát azokkal a szegény magyarokkal mit is kellene csinálni ? — így azután talán . . . talán csinálnak is — valamit. De, hogy mikor és mennyit, az a messze jövő titka. Az új paktum tehát vitt enyhülést a nagy feszültségbe, de a reviziót, Nagymagyarország képét erősen ködbe burkolta. egyezés újabb várakozás, a jó Isten | — A nagykanizsai villanykoncesszió ügye a kisgyülés előtt. Erős küzdelem a Transdanubia és a Drávavölgyi között. Új paktummal gazdagodott a világtörténelem. Úgy hívják ezt, hogy: négyhatalmi egyezmény. Nagyon sok viszon­tagságon ment át, mig végre el­jutott az életbeléptetésig. Persze nem az, amit vártunk. Fontosnak annyiban mutatkozik talán, hogy a lefegyverzést és az európai álla­mok gazdasági életének talpraái- litását elősegíti. Az eredeti tervet Franciaország és kitartót*jai el­gáncsolták, igy tehát meg kell elégedni azzal, amit kaptunk. A paktum kifejezetten biztosítja a franciák szövetségeseit, a mi meg- rablóinkat, hogy a rendelkezések egyáltalában nem érintik az olyan kérdéseket, amelyek a kisantant államokat elsősorban érdeklik, a haíárváltoztatáshoz tehát a Nép­szövetség fórumán egyhangú dön­tésre van szükség. Arra a kérdésre, hogy miért van szükség a négyhatalmi egyez­ményre akkor, amikor a Népszö­vetségnek immár tizenhárom esz­tendős intézménye megvan és fel­adata íulajdonképen az volna, amit most ez az új paktum a maga körében von át, arra Mussolini egyik francia lapban adta meg a választ. Mussolini őszintén, min­den kertelés nélkül kijelentette, hogy a népszövetségi intézmény nem felel meg céljának s épen a legfontosabb kérdésekben csődöt mond. A Népszövetségnek az volna a feladata, hogy a népek között fölmerülő viszályokat minden fél megnyugvására elintézze. Azonban, amióta működik, három háború bukkant föl a Népszöveíséghez tartozó tagállamok között s a genfi intézmény nem volt képes ezeket megakadályozni, A feszült európai helyzetben szükség volt a nagyhatalmak meg­egyezésére. Elsősorban szükséges volt Olaszország és Franciaország megegyezése. A közvetlen meg egyezést azonban Mussolini nem látta lehetségesnek, szükséges volt tehát a másik két nagyhatalom bevonása is, hogy igy a diplo­máciai fejlődés a nagyobb egy­ségről, a négyhatalmi paktumról vezessen a kisebb egység felé. Olaszország, Németország és Ang­lia keze nincs annyira megkötve, mint Franciaországé, melyet egész gór szövetségi szerződés fűz a kö­zépeurópai államokhoz. Anglia «zempontjábó! Franciaország szá­razföldi fölénye ma ép oly elvi­selhetetlen, mint ahogy az angol külpolitikának egész diplomáciai gépezete évszázados tradícióval küzdött mindig a konstinensnek pillanatnyilag legerősebb hatalmai ellen. Az angol diplomáciai gépezet tehát most is Franciaország kon­tinentális rendszere ellen dolgozik és szintúgy Olaszországnak is más elképzelése van az európai pro­blémák megoldásáról, mint a fran­cia külpolitikának. Addig nem le­Nagykanizsa város képviselő­testülete a múlt év augusztusában hosszas tárgyalások, harcok után a viüanykoncessziót a jelenleg áramot szolgáltató Transdanubia R.-T. helyett a Drávavölgyi R.-T.- nek ítélte oda 1934 julius 2- tői kezdődően. A határozatot úgy a Transdanubia, mint több képvi­selőtestületi tag megfölebbezte a törvényhatósági kisgyüléshez. A kereskedelmi miniszter rendelke­zésre bocsátotta a szakértőjét, aki pár héttel ezelőtt szakvéleményét be is küldötte s igy az egész ügy áttanulmányozható volt. Az ügyei vitéz Berta Jenő dr. vármegyei másodfőjegyző át is tanulmányozta és a főispán a mai napra hívta össze a rendkívüli kisgy ülést, melynek egyedüli tárgya volt a nagykanizsai villamoskoncesszió értékesítése. Az ülést érthetően nagy érdek­lődés előzte meg s a tagok úgy­szólván teljes számban meg is jelentek, de megjelentek a Trans­danubia és Drávavölgyi vezetői, szakériői, Nagykanizsa polgármes­tere, Prack István dr. városi ía= nácsos, a villanyügy reference és több érdeklődő is. Vitéz Berta Jenő dr. kisgyülési előadó hatalmas akíacsomóval lé­pett a közgyűlési terembe, hol az ülést tartották, de ugyanolyan csomót hozott Prack István is. Gyömörey György főispán poltban V2IO órakor nyitotta meg az ülést s a Hiszekegy elmondása uián bejelentette az ülés lágyát. Majd vitéz Berta Jenő ismertette az ügyet. Mivel a Transdanubia fölebbezésében megjegyzi, hogy a pályázatnál nem vették figyelembe a Közszállitási Szabályzat rendel­kezéseit, F ü 1 ö p Jenő dr. indít­ványára a fölebbezésnek erre vo­natkozó szakaszát ismertetik a kisgyüléssel. A főispán röviden összegezte az egészet s hivatkozott a mi­niszteri szakértőnek arra a meg­állapítására, hogy a város ver­senytárgyalási eljárása ellen felho­zott alaki kifogások lényegükben nem állhatnak meg. Horváth Gergely azt kívánja ne tárgyaljanak sokáig, mindany- nyian ismerik jól az ügyet, tehát szavazzanak. A főispán azonban a felszóla­lási nem vette figyelembe, mert szükséges a dolognak alapos meg­tárgyalása. Kovács Sebes tény Mik­lós bírálja a szakértői véleményt s azt javasolja, hogy az aiaki ki­fogásokat el kell fogadni. Bős- nyák Andor a főispán álláspont­ját teszi magáévá, mig R 0 s í á s i István miniszteri műszaki szakértő védi véleményét. K a k u j a y Ká­roly dr. a Transdanubia szakértője szintén azt bizonyítja, hogy a Közszállitási Szabályzat ren­delkezés it be kell tartani, mert különben azok értéktelenek. Eb­ben a kérdésben egyébként nincs egybehangzó vélemény az egyes minisztériumokban sem s tudomása szerint a belügyminisztériumnak véleménye eltér Rostási vélemé­nyétől. Számszerű adatokkal bizo­nyítgatja, hogy a Transdanubia megjavított ajánlata előnyösebb a Drávavöigyiné). A szabályzatot a Transdanubia nem sértette meg, de a Drávavölgyi igen, ezzel fe­jezte beszédét. F ü 1 ö p Jenő dr. hangsúlyozza, hogy a törvényes rendelkezéseket be kell tartani. Indítványozza, hogy, mivei itt nyiít törvénysértést lát, semmisítse meg a kisgyülés a határozatot és új versenytárgyalás kiírására uta­sítsa Nagykanizsát. K r á t k y István dr. Nagykanizsa polgármestere városának érdekeire hivatkozással ellene szól Fülöp javaslatának. Közben bírálja a fel­ügyeleti hatóság eljárását, amiért a főispántól figyelmeztetésben ré­szesül. A főispán szavazásra tette föl Fülöp javaslatát, amit a kisgyülés szótöbbséggel elvetett. Ezután áttértek a fölebbezés többi szakaszaira. Rostási István miniszteri szakértő áramszolgáltatási szem­pontjából műszaki vonatkozásban jobbnak minősiti a Drávavölgyi ajánlatát. Majd vitéz Berta Jenő dr. ismertette a Transdanúbia ma­lomüzemének forgalmát. A ma­lomban alkalmaztak 1932 ben 43 tisztviselőt, 44 munkást, a villany­üzemnél 39 munkást, összesen 223.300 pengős díjazással, felőrölt 63.157 q gabonát, 1,340.000 P értékben, melyből helyi piacon 37.000 q-át szerzett be 795.000 P értékben, különféle adók címén fizetett !54‘140 P t. Ha a villany­koncessziót elveszti, akkor az a város közgazdasági életét hátrá­nyosan befolyásolja, mert 70-75 százalékkal kevesebb adó folyik be. K r á t k y polgármester a város két függő köícsönének rendezésé­ről szói. Ez csak úgy volna a város szempontjából könnyebben elérhető, ha a Drávavölgyi kapja a koncessziót, mert erre a cég ajánlatot is tett. Tett ajánlatot a Transdanubia is, de az előzőét előnyösebbnek találja a polgár- mester. Madarász József a Dráva­völgyi igazgatója a malomnak szol­gáltatandó áram árára vonatko­zóan azt mondja, hogy a Trans­danubia nem fog az áramért töb­bet fizetni, mint amennyibe annak előállítása most kerül neki. Ka- k u j a y Károly azt mondja, ha a Transdanubia megkapja a kon­cessziót, akkor föntartja a malmot, ellenkező esetben nem. Hosszú vita fejlődött ezután a város és a Transzdanubia között per tárgyát képező ama kérdés körül, átvehető e a város által a Transdanubia áramfejlesztő telepe s ha nem, képes lenne-e a Drá­vavölgyi áramot szolgáltatni. A vitában S z a 1 a y Gyula dr. tiszti főügyész véleménye után résztvetí Rostási, Kráíky dr., Kakujai, Hol­lós János Nagykanizsa szakértője, Darás László dr. a Transdanubia jogi képviselője és Madarász igaz- gató. A főispán fél 1-kor a tárgya­lást megszakította s annak foly­tatását délután 3 órára halasztotta. Kommunista összeesküvést leplezett le a rendőrség» Budapest junius 9. A főka­pitányság politikai osztálya meg­állapította, hogy Lehel utcai Co­lumbia cipőgyár munkásai kommu­nista szervezkedést folytattak bőr­ipari szervezkedés ürügye alatt. A rendőrség 54 embert letartóz­tatott, köztük a vezetőket: Németh Jánost, Liebe Istvánt és Szalad Árpádot. Megállapították, hogy a leleplezett mozgalom a magyar- országi kommunista szervezkedés egyik legfontosabb gócpontja volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom