Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)
1932-10-20 / 239. szám
11932 október 23. Za la megyei Újság 3 Balatonfüredi levél. A napokban egy balatonvidéki utazásom kapcsán megtekintettem a magyar Riviérát: Balatonfüre- det. Szorongó szívvel szálltam le a vonatról s az állomásról egyenesen a fiirdötelcpre siettem. Úgy van, szorongó szívvel szálltam le a vonatról, hiszen nem kétséges, hogy Zala vármegyének ez a legszebb, legidiliikusabb fürdőhelye, ha jól megy, nemsokára más „gazdához“ szegődik s a zalai kultusz idehordoít alkotásai — a múlt század zalai magyarjainak és a jelenkori Zala buzgó törődömsé- gének alkotó és istápoló folytonosságai — vaiami rideg átalakulás bértelen cseretárgyai gyanánt mennek át máshova. Megmagyarázhatatlan, konzervatív szerelemmel, sietős, mohó lépésekkel járok be minden zugot a parkban, melynek fái, lombjai az ősz közepén még eléggé éldegélnek ; alig van meg avar a sétányokon, a Kisfaludy-szobor kő rül ; Rabindranath Tagore hársfája még zöldben mosolyog, mint aféle „hatéves“ gyermek. A trianoni gruppról a magyar irredenta igéi még zöldelő, akaratos erővel szóianak s ott, azon a pádon, ahol a nyárban Bethlen és Göm bős ült együtt egy napon, elbújva a perzselő napfény elő), most én, a névtelen szemlélő ülök az ősz még zöld, langyos poézisében. A lassú heivadásnak e csendes, alvadó hangulata olyan, mint a zenében a legdiszkrétebb szerenád: a lelket és szivet felhangoló —■ és azért álmodni is engedő; mint egy szent tanya felett elbóbiskoló ünnepi alkony. Az öreg Balaton hajóit már bevonták. Füredről a tél beálltáig még két irányban futnak a kis hajók : Földvár és Siófok felé. De még azért tarka a ,tó vize; a móló elölt kikötött csónakokat dobálnak az apró hullámok, távolabb lassan imbolygó halászbárkák láthatók. A park sétányain már most csak csendes, komoly betegek sétálgatnak, a tóparti liget apró zeg zugát figyelik, mert itt még minden új tekiiret új látnivalót nyer, nem beszélve a Balaton vize feletti panorámáról, amely szebb, mint a távolban parttalan tengerek eloszló perspektívája. A Grand Hotel és a többi mulatóhelyek az elmúlt évad mozgalmai után az őszi pihenő kívánt csendjében prosperálnak. A szanatóriumban most még 204 beteg lakik. November elsején a betegek 30 százaléka már elmegy, nem számítva ismét azokat, akik újakként jönnek. Az autók fél- tucata még rendszeresen szállítja a beteg üdülők érkező, vagy távozó tagjait. A szanatórium impozáns épületének kő-környezete, amely a parki zöld és a víz opálja miliőjének szivgerjesztő összhangjában az idény alatt a napsütés, az árnyék, a hajók, csónakok, színek, illatok, tülkölések, vigalmak, nagy mélázások és zenék kö:ös zűrzavarában a forgalom bonyodalmát jelentette, csendessé válva tart együtt a megmaradt betegek nyuga!másságával. Segédhivatásait levetkezve, meghagyta főhivatását, amelynek teljesítéséhez legjobban illik a megmaradt csend, amiként a közeli villasorok kiköltözött uraságai meghagyták a - csend, a téli pihenés számára a díszes villákat, a komfortos, újszerű lakosztályokat, a világos lépcsőházakkal, a mély, árnyas udvarok souternin jeivei, virágillataival, vasrácsaival, amelyeken mostan kémén) papír táblák Jognak, kiadó uriszobákat, téli lakásokat hirdetve idegenek számára. Elsuhanok a fényes, de már | csendes üzletek sora . elölt, ma- j gain mögött hagyva a vidasorí, a í miniatűr viiágfürdöt, az egész í balatoni képei és a kései illatot, i amely a fenyvesből jön, onnan, ia«jg AHagJssuKHKEz a-~ sa'sasravzs-EKBEBÉas Géza osztályos társai, a nagy csapásban egyforma alázatba vedlett sorstársak. Amint meglátták az intéző bricskáját, subába húzóit nyakkal sietve e ódalogtak. Az intéző elrobogott kocsiján. Nagy Lajos Géza ott maradt szégyenében. Haza indult a kis tanyára, amit sok évi keserves küzdés után szerzett magának. Legelőtörés volt s ő a vérével verejtékezett, anrig életre bírta. Fölturta, bevetette. Most aztán fizetni kellene az első termésből az árendát, a bankot .. . A vakol tlan vályogfalu viskó, - amit a múlt ősszel ugyancsak ő m ga vetett ki a földből, - két ablak- zeme mintha bánatosan nézett volna a teremtő gazdájára. A meggyötört ember kinézett a földre, a szerelmes kis darabka szántóra, amelyen mindent megölt a forróság, a megőrült nap gyilkos szárazsága. Gyöngysárga, •fonnyadt kukoricás haldoklót! a napon. Épen a címert próbálta kibontani, a csöveket, a bajuszt. Lehetősen fejlődött eddig... de öt hete már... A búza is . . . Megszorult a duzzadt tejes szem, kevés a harmat, de mit is ér ebben a pokoli hőségben Halántékát erősödő pörölycsapásokkal döngeti a végső kétség- beesés. A baj nem jár egyedül. A j végtelen kárt magában rejtő szá- I razság-átok sújtotta embert, most ; az intéző sokatmondó fenyegetése zavarta meg. Már önmagával beszélt, mint az eszelős: — De megvertél engem, Istenem ! — Ökölbeszorított kézzel beszélt, hörgőit. Nyakán, karján kötélvastagságura dagadtak az erek. Nem látott már tisztán, gondolatai tarka össze-visszaság- ban száguldtak agyában. Elkeseredettségének 'túlfűtött hangulatában nekirohant a buzatáblának. Útközben kikapott a földből egy vastag karót, azzal csapkodott, pusztította az életet maga körül. Rohant, vagdalkozott, mint egy őrölt, végig á tagon, ki az akácosig. A forró vasárnap,délután néma volt a határ. Kint csendesség nyúlt végig a pihegő földeken. Nem mozdult a szél, csak a bi bicék veszekedtek szomjasan egy galagonya bokor száraz ágai között. Az akácsoron hajkurászva törtetett előre, a kezében lévő karóval a levegőbe szarkáit, mintha mindmegannyi láthatatlan ellenség ellen hadakoznék. A kanyarodónál megáll. Vastag keresztgerendán Jézus pléhteste függött itt nagy alázatosan. Rozsdamarta festék alatt jó és szimpatikus megjelenésiig kellemes rábeszélőképességgel, aki szorgalmas és vállalja, hogy ott helyben egy nagy gyár egyébként közismert háztartási gyártmányát az ottani háziasszonyok körében ajánlani, illetve propagálni fogja. — Aki szorgalmas és ügyes, elég tisztességes keresetre tud ilyformán szert tenni, A foglalkozás hosszabb ideig tart. — Ajánlatokat, mégpedig lehetőleg fényképeseket (utóbbit visszaküldjük) szíveskedjenek reflektánsok BLOCKNERJ. hirdetője (Budapest, IV. Vározház u. 10.) címre „KITARTÁS“ jeligére beküldeni. ahol Kisfaludy ősi színházának falai közölt egykor a színművészet tükrében burjánzottak a zalai kullusz hajiásai s amely falak most majd, ha jól megy, a füredi környezet értékeivel együtt, átszállnak idegen rendeltetések örökségébe. De miért ?... Bita József. Magyarok a külföldön. A Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi száma érdekes adatokat közöl arról, milyen szerepet játszanak a magyarok a külföldi államok idegenforgalmában. A magyarok külföldi utazásában Ausztria vezet. 1931 ben az osztrák városokban és fürdőhelyeken 160.542 magyart tartottak nyilván. Ez ugyan nem jelenti az Ausztriában megfordult magyarok tényleges számát, mert ugyanazt a nyaralót több helyen is megszámlálták, de kétségtelen, hogy így is nagy az Auszúiában nyaraló magyarok száma. Legmagasabb számmal Bécsben (53 ezer) és Stájerországban (51 ezer) számolták meg az Ausztriában megforduló magyarokat. Németországnak 12 idegenforgalmi gócpontjában ugyanebben az évben 18.458 magyart tartottak nyilván. Bajorországban 10 ezer magyart számláltak meg. Svájcban az idegenforgalmi számlálás 11.569 magyart talált. Igen nagy számmal szerepeinak a magyarok Csehország idegen- forgalmában, ami Trianon ,al függ össze, mert évenként sok magyar állampolgár látogatja meg az el- szakított területeken élő rokonait A íuisjdonképeni Csehországban a magyarok látogatók száma a következő volt: Prágában 3.501, Sziléziában 442, Morvaországban 3,009, Karlsbadban 2 429, Marienbad ban 900, Tren cs én lep lieben 775, Luhacovice 659, Pösíyén 526, tátrai üdülőhelyeken 3.697.. Jelentős a Felvidék magyar idegenforgalma. A Felvidék észak- nyugati részében a 49 ezer idegen közül 29 ezer volt a magyar (60 százalék), az északkeleti feividéis az engesztelödő, az irgalmas, az önfeláldozó Megváltó volt. Nagy Lajos Géza mindezt nem látta meg, az elvakult indulat Tciyju. .IC L t . — Krisztus Isten! Vagy; vagy nem vagy ott fenn az égben?! Miért’nein. adsz esőt? Esőt! Mi ?.. Néma csend felelt az ember- pondró istenkáromlására. Nagy Lajos Géza kidűledt szemmel bámult a plékrisztusra, ráhörgött: — Te Isten vagy ? ! Nyomában felemelte a husángot, hogy rávágjon az Irgalmasság fiára. Ekkor azonban, — talán a nap izzása csalta ki a fenyőgerendából a szunnyadó mézgát, — a rozsdás, kissé talán ükacsos plé- hen keresztül, mintha egy könnycsepp gördült volna ki a Megváltó, szeméből és csii'ögőn ereszkedett le az arcon. Nágy Lajos Géza megkövült üiőlendüietében, a magasra emelt karót’ tartva ciermedten bámult a töviskoronás fejre. Remegni kezdett, rángatódzó karral messzire hajította a dorongot. Terdrehuljott ä felfesziteft Király előtt s homlokával verdeste a földet úgy könyörgötí ': — Magasságos Isten ! Irgahnazz énnekem ! Kegyelem ! irgalom ! A Megfeszített mélyet sóhajtott. Búgó és bársonyos, messzire zengő volt ez a sóhajtás, hasonlatos a távoli mennydörgéshez. A közeli majorok kakasai élesen belesikoltoíiak a határ csend- zenéjébe, mint amikor nagy vi-; harok előszelét érzik. Nagy Lajos Géza felegyenesedett. Hideg, zivatart jelző szél ütötte meg az arcát.- — irgalmasságok kapuja! —• kiáltotta fel Nagy Lajos Géza. — Irgalmasságok kapuja ! — és újra térdrerogyva, behunyt szemmel ölelte át a kereszt gerendáját. Megnyíltak a sebek Nagy Lajos Géza feje felett és a kitárt két kar ölelte a gomo'ygó, fel egekig 1 felóriásodó, beárnyékolt világot.' Megrándult a feszületen a szögekkel átlyukgatott pléhtest, mintha a hirtelen támadt szélvihar tépné az útjába akadt felületeket. Köröskörül elfeketülí az ég alja. Megnyíltak az átfúrt tenyéren, a lábfejeken, az összeszabdalt olda:'.n a sebek, a villámoktól hasogatott homlok erén, magasan, nagyom maga. an Nagy Lajos Géza feje fölött. Bő, szétáradó, győztes harmatozással hullott alá az életre a vér és a víz. Eső ! — ordította Nagy Lajos Géza. Eső!! Lepergő, boldog, bünbánatos könnyeit mohón itta el a kereszt- gerend ■ tövében fölhányt szomjas homok . . .
