Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)
1932-06-12 / 131. szám
2 Zalamegyei Újság 1932 junius 12. Megtalálták a világ legöregebb emberét, aki csalónak mondja Zaro Agát. Krónika. A vasutak minisztere Megengedte kegyesen, Tisztviselő- gyermekeknek Hogy érvényes lehessen Az arcképes igazolvány E hó tizenöt’dikén, Többen mennek közülök igy Fürdőre tán ezidén. Dicsérendő a jószándék Ám, hogy ebből sok jó válnék, Hinni ezt én nem merem, A helyzetet ismerem. Máv fejéből kipattant egy Nagyon okos gondolat, S valóság lett abból rögtön : A filléres gyorsvonat. Elmondhatjuk, hogy ez bevált, A Máv rá nem fizetett És most mégis azt halljuk, hogy : Meghal, amint született. Hát az úgy van már minálunk, Hogy, amiből hasznot látunk, Szépen futni engedjük S aztán a nyomát verjük. A végeken Lenti felé Megélénkült az élet. Képviselőt választanak Ottan megint a népek. Pontosan ép egy év előtt Volt választás Lentiben, S huszonnegyedikén dől el, Ki lép Csák örökiben. Három jelölt közt foly a per: Az egyik Neugebauer; — A győzelmes vájj ki lesz? — Ő, Némethy, avagy Kresz? Megírtam már jónéhányszor, Tótágast áll a világ. Az ember csak szomorkodik Mindeneken, amit lát. Most, a nyárnak hónapjában, Olyan jó időt kapunk, Hogy eddig még júniusban Nem volt egy meleg napunk. Azért is nincs cserebogár, Ne kérdhessük, mikor lesz nyár. Felelni úgy sem tudna, Alszik hát, mint a bunda. Ipszilon. London, junius 11. Anatóliában j egy Bitlis közelében levő falucs- i kában felfedezték a világ legöregebb emberét, Timur Agát, aki állitóan 1767-ben született, tehát most 165 éves, azaz 9 évvel idősebb Zaro Agánál, akit jelenleg Angliában mutogatnak. Timur Aga kijelentette, hogy Zaro Aga még csak nem is olyan idős, mint amennyinek kiadja magát. Keszthely, junius 10. junius 9-én, csütörtökön 5 óra 20 perckor indult az első filléres gyors Keszthelyről Budapestre. A 17 kocsiból álló vonaton 672 keszthelyi utazott nagyrészben szórakozás, rokonok látogatása, vagy üzleti ügyek elintézése céljából a magyar fővárosba. 9 óra 47 perckor robogott be a Déli- vasútra a gyors. A hozzátartozók és ismerősök tömege várakozott a pályaudvaron. Az örömkönnyektől csillogó szemek, rokoni ölelések, baráti kézfogások, virágok, üdvözlő kiáltások kedves zűrzavarára mosolyogva szórta aranysugarait a nap. „Aki legtöbb keszthelyivel találkozik a városban, kap egy tábla csokoládét“ kötötték a kacagtató fogadásokat, „ma csak keszthelyieket lehet látni az utcákon“ erősitgették a vérmesebb hazaiak. Pedig csak rövid pár perc telt el és a milliós város feneketlen torka már el is nyelte a félezernyi kiránduló „tömeget“. Esti 7 óra. A vidáman érkezők és fürgén szétszéledők fáradt hangtalanul gyülekeznek a pályaudvaron. Itt-ott hallatszik csak : „Na, hogy mulattál ?“ Mindenki szeŐ már 45 éves volt, mikor Bit- lisben megismerkedett Zaro Agával, aki akkor 5 éves fiúcska volt. Szerinte a magas koráról szóló iratokat hamisítás utján szerezte, miután sejk Mehemed bírót 10 báránnyal és egy zsák babbal vesztegette meg. Timur Aga még jó egészségnek örvend, csak arról panaszkodik, hogy látása kezd gyengülni. retne már „fatornyos hazájában“ lenni és a csendes álomkirály pihentető, puha karjaiban álmodozni egy derűs, vidám nap kedves emlékeiről. De előbb át kellett még esni egy „parányi“ tortúrán, az eredménytelen síkfutás, tülekedő tornamutatványok és könyökgyakorlatok ártatlan káoszán. A barátságos néző ennek a bájos képnek azt a címet adhatta volna : „A végtagok Bábele“. Azt kérdezi most az a szerencsés ember, aki a „keszthelyi filléres“ gyönyöreit nem élvezte, — miért ? Ezt a kérdést azokra az intimitásokra vonatkoztatjuk, amelyeket ezzel az olcsó utazással kapcsolatban okuláskép közlünk a nyájas olvasóval. A Keszthelyre jött filléres gyorsok keleti kényelmü pullmann kocsijaival szemben, nem beszélünk a Keszthelyről indult özön- vizelőtti, kiszuperált alkalmatosságok alkalmatlan, ózonillatú, de- ■ réknyomoritó kényelméről, csak azt nem érijük, nálunk mért nem vezették be a betüjelzéses kocsikat és a számozott helyeket. Nem tekintve a fent említett zavarokat és a Kelenföldig álló utasok ön- hangulatromboló mérgét csak azoFilléres gyors Keszthelyről a fővárosba. ^ Rovarirtó a legideálisabb „ féregirtó! N 5323 E Neolan napkenőcs vagy Sun- Oil (napolaj) a napleégés ellenszerei. Tökéletesen barnítanak! kát a másfél órákat sajnáljuk, melyeket az utasok indulások előtti, helybiztositó, rohamos megérkezései raboltak el a rövid szórakozási, üzletintézési percekből. Mint érdekességet említjük meg, hogy a pesti hozzátartozók nem tudván eligazodni a keszthelyi rokonoknak a filléres gyors napjához vonatkozó értesítésein, felkeresték a menetjegyirodákat kérdezősködni. Legtöbben a vigadótéri hivatalos központi menetjegyirodában érdeklődtek, ahol is a 9. sz. ablaknál foglalatoskodó tisztviselők intézik a Délivasut filléres gyorsvonatainak ügyeit. De se olt, se a Baross téri menetjegy- irodában nem tudtak a keszthelyi filléres gyors érkezéséről. Mindezektől eltekintve, a visz- szeérkezés kedves pillanatai, a nagy tömeg és a keszthelyi cigánybanda vidám muzsikája a Pesten töltött órákkal együtt kinek szép, kinek értékes órákat szerzett. Arra a diszkrét kérdésre pedig : „Ha lesz filléres ismét, mégy-e Pestre ?“ — kétféle választ hallottam, vagy néma vállvonogatást, vagy : „Inkább megyek a pengőssel !“ Folyó hó 12-én, vasárnap délután disznótoros ozsonna HEIG L.I-NÉL 5345 BOZSOKON. Autóbusz Va4 órakor indul. Szent Antal a szegények égi pártfogója. Irta: P. Bécsi Vazul 0. F. M. „Mit jelent a Ferences szellem az egyház történetében a XIII ik századtól kezdve; hogy mily lendületet nyert az egész aszkétikus élet az ő vidám világtiprásával, az ő boldogságos eljegyződésével az ő úrnőjével: a szegénységgel, — nehéz volna rövid szavakban csak sejttetni is. Assisi Ferenc az Isten mosolya volt a földön és egy új Nagy Sándor, aki sziveket hódított meg; de nem azért, hogy összetörje, hanem, hogy megne- mesitse és boldogítsa őket.“ — (Bangha B, cikk.) Az assisi pátriárkának legméltóbb fia P. Szt. Antal megdicső- ült alakja áll a világ közszemléje előtt, akire szintén illenek az evangéliumi szavak: Menjetek és hirdessétek, hogy elközelgetett a mennyek országa. Gyógyítsátok a betegeket, támasszátok fel a halottakat, tisztítsátok meg a pok- losokat, űzzétek ki az ördögöket. Ne legyen aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben, se táskátok az utón, se két köntöstök, se sarutok, be bototok, mert méltó a munkás az ő élelmére. Máté X. 7—10. Halálának 703 éves emlékezése lelkünk elé varázsolja az Isten kedvencét, a világ csodálatraméltó férfiét. Naggyá lett Isten és emberek előtt kiváló erényei által. Kiválóbb erényei: az evangéliumi bölcseség. Az égő gyertya nem maradhatott véka alá rejtve. Történt ugyanis, hogy Szentünk Forliba ment, ahol fölszentelésre készült egypár rendi testvére. Az alázatos szerzetes oly ékesszóló, annyi kenettel és bölcseséggel ékes beszédet tartott, hogy a jelenlevők mind el voltak ragadtatva és nem tudták, hogy mit csodáljanak jobban: nagy tudományát*e, vagy azt a mélységes alázatosságát, amivel eddig tudását elrejtette. Prédikáló tisztjének oly sikeresen felelt meg, hogy maga a Szentatya a „Szövetség szekrényének“ nevezte. Az evangéliumi élet föltételezi az evangéliumi szerénységet. „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.“ Minden embernek kincse a lelke. Föladatai elsősorban e körül vannak s nem jogai, állása, gazdasága körül. Lelki szegény az, aki a lenyűgöző, a lelket ölő, a szivet megkérgesitő gazdagságot nem ismeri. Előttünk áll az ő liliomos tisztaságában a kisded Jézussal karján. Csupa szépség, erő, báj. „Nézzétek a mezők liliomait!“ „Oh mily szép a tiszta nemzedék az ő fényességében!“ Az Oltáriszentség szeretetétől áthatott Ferencesek sorát Szent Antal nyitja meg. Nem hiába nevezték őt az „eretnekek kalapácsának“' mert állandóan ostorozta őket beszédeiben. Amikor süket fülekre talált az emberek részéről, úgy az állatokhoz fordult azoknak beszélt s azokkal szé- gyenitette meg őket. Riminiben hiába próbálkozott érvekkel meggyőzni egy eretneket, aki nem hitt Jézusnak az Oltáriszentség- ben való jelenlétéban. „Mondd csak, ha a te lovad, melyen rendesen lovagolni szoktál, imádná áz Oltáriszentséget, akkor sem hinnél benne ?“ „Igen! de csak a következő feltétel alatt. Két napig nem fogok lovamnak semmi eledelt sem adni; a 3-ik napon a piac közepére fogom vezetni, ahová friss szénát fogunk készíteni s odajösz te is az Oltáriszentséggel. Itt szabadon eresztem lovamat. Ha az nem a szénához megy, hanem feléd és ott térdreborul az Oltáriszentség előtt, akkor hiszek benne“. S a szabadon bocsátott ló egyenesen Szentünkhöz ment és ott első lábaival a földre ereszkedve e helyzetben maradt mindaddig, mig Szent Antal engedélyt nem adott a felkelésre és távozásra. Ki tudná elsorolni mindazon csodáit, melyeket Isten Szent Antal által müveit? Többször megtörtént, hogy ugyanolyan időben, midőn a szószéken beszédet tartott, egyúttal a karban is megjelent és a papi zsolozsmát énekelte. Sok dolgot előre megjövendölt; a szivek titkait megismerte isteni sugallatból. A meggyilkoltnak Isten nevében parancsolá, hogy nyilvánosan vallja meg, vájjon atyja, a kir. számvevő volt-e az, aki inasával őt meggyilkolta ? A föltámadt fön- hangon felelt: „Nem, — nem ő az!“ így menekült meg az atya szolgájával együtt. Antalt pedig az angyal azon pillanatban Lisszabonból Pádűába visszavitte. Megjelent neki az Isten anyja a kisded Jézust tartva karján, akivel utolsó pillanatig elbeszélgetett. Meghalt 1231. évben 36 éves korában. „Meghalta Szent!“ kiáltozták a gyermekek. Halála után alig egy évre kilencedik Gergely pápa a szent hitvallók díszes sorába iktatta. Halóporait hatalmas bazilika fedi; áldott nyelve, amellyel hirdette az örök igazságot, 32 évre halála után is teljesen épnek bizonyult. Aki a földön számos csodával tündöklött, s Istent szerető leikével uralkodott a természet és a szellemvilág fölött, — az az égben is hatalmas közbenjárónak bizonyul. Házaink, vagyonunk, jogaink, személyes biztonságunk,
