Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)

1932-06-12 / 131. szám

1932 junius 12. Zalamegyei Újság 3 A politika hírei. Budapest, junius 11. A képvi­selőház bizottságai befejezték az összeférhetetlenségi javaslat tár­gyalását. A javaslat egyik szaka­sza kimondja, hogy elveszti man­dátumát az a képviselő, aki egy éven át nem jelenik meg az üléseken. Kivételt csak a jóhisze­műen távolmaradókkal tesznek, akiket első esetben pénzbírsággal büntetnek. A javaslat tárgyalását a jövő héten kezdi meg a kép­viselőház, amely az appropriáció vitáját valószínűen még ma be­fejezi. Pedagógiai szemiaárinm Lentiben. Junius hó 8 án folyt le az alsó- lendvai járás és környékének ta­nítóinak tartott pedagógiai szemi­náriuma. A nagyszámú tanítósá­gon kívül megjelent Palkó János dr. egyházmegyei főtanfelügyelő és Mayer Gyula kér. esperes, Kó­bor István, Farkas József, Simányi Ferenc és Ferenci Gyula plébá­nosok és Kovács Sándor helybeli segédlelkész. A szemináiiumot Bé- kefi József dr. s. tanfelügyelő nyi­totta meg, majd „írásbeli dolgo­zatok az elemi iskolában“ címmel értekezett tartalmas előadásban. Utána Antauer Béla igazgató a gazdaságtan és háztartástani mód­szerét ismertette. Méltatta a tan­tárgy pedagógiai jelentőségét és ismeriette a tanításánál követendő irányelveket. A sikerült előadásért a kir. tanfelügyelő mondott kö­szönetét. Következett Szigethy Irén kerka- barabási tanítónő nagyszerű min- tatanitása a fehérnemű mosásáról és mángorlásáról. A második mintatanitást Sze- csey Erzsébet helybeli tanítónő Lenti és környékéről tartotta a III. osztályban. A gyakorlati tekintet­ben kiválóan értékes tanítás a hallgatóság tetszését nagyon meg­nyerte. Mindkét előadásért a kir. tanfelügyelő köszönetét fejezte ki. Szünet után Hodorovits Ferenc dr. helybeli körorvos a legna­gyobb magyar orvosról Semmel- weiss Ignácról beszélt élvezetes és tanulságos előadásban. A hall­gatóság lelkes óvációban részesí­tette a kitűnő előadót. Végül Márkus Károly kisszigeti igazgató mondta el élményeit a A hősök emlékének május 29-én Zalalövő közönsége is megható ünnepség keretében áldozott. Csak egy disszonáns tüneíe volt a nap­nak, illetve ünneplésnek, ami jog­gal kihívja a keresztény morál alapján álló embernek megütkö­zését. Az történt ugyanis, hogy, amig a hívők seregén kívül a helybeli társadalmi egyesületek, köztük azok a leventék, akik nem rendel­keznek egyenruhával, testületileg szentmisén vettek részt, addig a körülbelül ötven főt számláló, uniformisba öltözött leventecsapat a szentmise idején az iskolaudva­ron fegyverfogási gyakorlatot vég­zett, állítólag előkészületül az ün­nepségre. Valóban felháborító, hogy még ily címen is el lehet vonni az if­júságot a vasárnapi köteles szent­misehallgatástól ! Azt kérdezzük, hogyan történhetett meg ilyesmi azon a Zalalövőn, ahol a lakos­ság úgyszólván teljesen katolikus vallású és aránylag hatalmas, tá­gas templom ékeskedik a község közepén ? És akárhány felekezet- böl álina is a község, a hősök ünnepén s még hozzá vasárnap, kettőzött a kötelesség a hivatalos istentiszteleten megjelenni azon szibériai iskolákról. A hallgatóság csodálkozva hallgatta, hogy az ottani iskolák nem is olyan „ázsiaiak“, mert hisz mintegy 100 iskolát meglátogafotf, melyek egy- kettő kivételével jó! fel voltak sze­relve és azokban helyüket meg­álló, európai színvonalú tanítókat talált. A sikerült szemináriumi nap a kir. tanfelügyelő záró beszédével fejeződött be. vallásbelieknek, — értve a leven­téket, —- akiknek lelkészük köz­ségükben istentiszteletet végez. Tudni akarjuk és az illetékes tényezőknek feladatává tesszük annak a szigorú kiderítését és megállapítását, hogy kit terhel a kérdéses mulasztás és milyen ok indította az illetőt vagy illetőket a leventéknek az istentisztelettől való visszatartására? Erre a fel­háborított kedélyek megnyugtatása céljából feleletet várunk. Azt nem hihetjük, hogy e ke­gyeletet és kötelességteljesitésí sértő eljárásra a kérdéses időben a leventéket foglalkoztató oktató felülről kapott volna parancsot. Azt sem tételezhetjük fel, hogy a vasárnapi vallási kötelesség te­kintetében tudatlanságban volna. Az már magában véve is súlyos megsértése a kereszténységet lel­kiismeretben szigorúan kötelező vallási törvénynek, ha az egy­szerű vasárnapi szentmisén való megjelenéstől főbenjáró ok nélkül tart távol másokat. A jelen zala- lövői esetünkben pedig kétszere­sen vétkes az, aki az ötven le­ventét akadályozta a szentmise­hallgatásban, ha súlyos és elke­rülhetetlen, előre nem látott ok fenn nem forgott. A Skót ref. Leánynevelő In­tézet felvesz e^emi és polgári iskolájába, valamint a kétéves női kereskedelmi szaktanfolyamra járó növendékeket. Iskola és internátus egy épületben vannak. Az angol nyelvet mint rendes tárgyat tanítjuk heti 2 órában külön dij fizetése nélkül, a többi előirt tárgyon kívül. Az intézetben angol- és németnyelvű társalgás kötelező. A tan-, illetve ellátási dij mérsékelt, jó tanulók indokolt esetben fizetési kedvez­ményben részesülnek. Felvilágosí­tással szívesen szolgál, prospektust küld a Vezetőség, Bndapest, VI., Vörösmarthy-utca 49 sz. 5332 | Vájjon méltóan ünnepelte-e az az egyenruhás leventeszakasz az elesett hősök emlékét az ünnep lényegesebb részének, az isten- tiszteletnek a mellőzésével ? ! Aki az Istennek kijáró imádás- és tisztelettevésben a leventéket meg­akadályozta és igy a hősök em­lékénél méltóan való ünneplését részükre hiányossá, sőt kérdésessé tette, — e sorok írója nem akarja a dologban részest szándékos és megfontolt ünneprontással vádolni, de mindenesetre az illetékes fe­lettes hatóságtól várja az ügy ki­vizsgálását, hogy mi játszott közre a dologban, — reméljük, távol áll attól az elgondolástól, mintha a hősök szelleme és mondjuk ki: a lelkűk megeléged­nék csak külső parádéval, dísz- menettel és nem kérnének részt az Ur oltáránál való meg­emlékezésből. Uránia mozgófénykép-szinház» ______(Keszthely). ______ Va sárnap, junius hó 12-én két előadás (6 és 9 órakor) A varsói bál Gustav Fröhlich és Charlotte Susa attrakciós filmje, az idei saison eseménye.Ezenkivül: Szeszt vágy- életet. Hangos burleszk és Hangos Magyar Híradó. Hősök napja kegyeletsértéssel. Ötven levente Zalalövőn a hivatalos szentmise alatt gyakorlatozott. kétes ügyeink elintézésében az ügyvédekhez, jogtanácsadókhoz fordulunk. A nagy jogtanácsadó­ja és ügyvédje e világnak első­sorban Szent Antal. Ha egy sebész operáció előtt, egy biró bonyolult pör ítélete előtt, egy családatya nehéz elhatározások előtt fölemeli lelkét: „Szent An­tal állj mellettem; segíts, hogy a legjobban tegyek !“ — tapasztalni fogja, hogy az Isten felé, az Ö dicsőült Szentje felé orientálódás új erőforrásokat fakasztott benne. A mai élet bonyolult feladatai közt akárhányszor tanácstalanná válik az ember. Ilyenkor kapkod tervez, levelez, telefonál s ezer­felé kér tanácsot. De aki Isten­ben hisz, ilyenkor az első és utolsó tanácsot Szent Antal köz­benjárására Tőle kéri. Elképzelem Szent Antalt égő arccal, pihegő kebellel, mert siet, útban van; sietve megy, mert segíteni megy. Lelket feszitő vá­gyaival nem akar magában ma­radni, hanem ellátogat a földre s belénk szövi fényes alakját s beköszönt hozzánk, hogy eltőltse szivünket saját maga érzelmeivel, a szenvedő és segíteni siető fele­baráti szeretettel. Azzal a szere- teltel, mely a szenvedő emberiség -a szegény ember ügyét vette szivére. Szent Antal nemcsak képzelet­ben, hanem valóságban látja a világnyomoruságot, melyen a test és a lélek is olrothad. Hervadó, fájdalom szántotta arcoknak a hite is hervadt, szeretete is lan­kadt? Az égben buzgóság nincs; a szeretet, mikor buzgó akar len­ni, lejön az égből s itt jár köz­tünk az élet árnyai, puszták, szirtek között; iit az állati munka a szegénység, az örömtelen lét, a gond, az elnyomás, a szenve­dés hazájában. „Zelus domus tuae comedit me“. Sohasem volt oly lármás és túlfűtött a nemzetek élete, mint most. Sohasem volt oly nagy világkrizis, gazdasági krízis, sze­génység, pénztelenség, nincstelen- ség, mint most. Csak a háború ért véget, de nem ért véget a nemzetek rettenetes küzdelme a létért, a megélhetésért, a tűrhető boldogulásért! A nagy társadalmi kérdések és a szegényügy meg­oldásához krisztusi igazság és szeretet kell ! Él az Ur! Nem engedek ! — győzni vágyom! — mondja Szent Antal. Hirdeti a krisztusi karitászt! Nem elégséges a rokonszenv, amely az érdek szeretete Elélde- leg az arcok bársonyosságán és az azúrkék vagy fekete szemeken. Mig érdekem, addig segítek és ha nem ? — oszlanak és magad maradsz. — Nem elégséges a világ fölemelésére és gyógyítására a családi szeretet sem. Kis me­leg, puha fészek a család; de határait a vérrokonság vonja meg. S sokszor mennyi a viszály, ádáz harc, az egymást meg nem értő családtagok, testvérek között va­gyoni, idegrendszerbeli, s vérmér­sékleti kérdésekben. A faji szere­tet sem elégséges balzsama a világnak. Az emberiség terebélyes fájának ágai-bogai a különböző nemzetek. Ember és testvér, két szó, de egy fogalom. S mi lett a gyönyörű testvériségből az utóbbi időben is ? Mit csináltak az emberek 1914—1918 között és a forradalmak alatt ? Minde­nünk van: technikánk, gyáraink, gépeink, telefon-, vasúti hálóza­taink, csak nincs emberséges életünk. Az ember nem fél ma­napság semmitől, csak a kultúrált a müveit embertől kell félni az embernek. Szent Antal hirdeti azt a krisz­tusi karitászt, amelynek kiterjesz­kedő ereje átfogja az egész vilá­got. „Charitas Christi s nemcsak az, hanem miseria christiani ür­gét nos !“ — mondja Szent Antal. Ezzel a szánakozó szeretettel néz le reánk, mint akik társadalmi és rangkülönbség nélkül, sőt vallásfe­lekezeti különbség nélkül álljuk, térdeljük körül oltárát, szobrát s hozzá fohászkodunk. S általában, mint jó ügyvédje ügyeinknek, ipar­kodik kielégíteni benünket. Nincs oly népszerű Szent, mint ő. Mivel különösen az elveszett dolgoknak a pártfogója, azért is ajánlatos különösen négyféle irányban segítségül hívni. Négyféle jó az, amit az ember ezen a világon élvez: a lélek java, az élet java, a jó hirnév és a szerencsejavak. A lélek java : Tegyük magun­kévá azt a gondolatot: a lélek több, mint a test; az erkölcs több, mint a tudás; a templom több, mint a színház, vagy a gyár~ az imádkozó ember több, mint a dorbézoló, mulatozó! Lelkünket tartsuk a menyasszonyi kegyelem ragyogó hófehér köntösében! Azért nincs a világnak igazi öröme, mert lelke mélyén az Istentől való elfordulás érzete nyugtalankodik. Bűnös emberek kérjük Szent An­taltól a megtérés kegyelmét; aki az eltévelyedetteket hathatós sza­vaival az üdvösség útjára terelte. Volt egy nagy bűnös, aki gyónni ment Szent Antalhoz. A fájdalom és bünbánat nagyságától szavakat kiejteni nem tudott. A Szent taná­csára bűneit leírta s ime, mikor bűneit átadta, bűnei a bocsánat és a visszaszerzett kegyelem je­léül azonnal eltűntek. Vannak dolgok, amelyeket feltétlen bizony­sággal meg is nyerjünk. Ilyenek pl. az erények: hit, remény, sze­retet, alázatosság, bűneink bocsá­nata ; kitartás kötelességeink tel­jesítésében, türelemben ; a végső-

Next

/
Oldalképek
Tartalom