Zalamegyei Ujság, 1932. január-március (15. évfolyam, 2-72. szám)

1932-01-03 / 2. szám

XV. évfolyam 2. «3zám 1932 Janu ár 3 Vasárnap« ___________0 Ar a 12 fillér Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC. j,32 í? jaüonLvatal: Zalaegerszeg, szédienyi-tér 4. j üt si'.lm. — FióMiadóMvaial: Keszthely, Petö-i. 9. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési órak : egy hónapra 2-40 pengő negyedévre 7-20 pengő. 5 Kdk álma. itk a forluna csak épen •i; >.ui; az életben,amennyi­ben, de elégedetten élni a szerencse szekerén tek, mert őket ez se , :cm bánnák, ha va- jra történnék a pénz- -m, ami sorsukat jobbra oromban, sajnos régen olyan húsvéti és újévi ‘•apók voltak divatban, eben az illető város fölött lin forma luftballonok vol- i ’ bcuök a jövő század regé - nuíató példánykép. ;soiyogtuk és iíjú fan- belenéztünk az ismeretlen s okoskodással nem til- í*nk a merész fantázia el- or. á ával szemben. Eljött a iunk amikor láthatjuk a ;evet csodáit, hosszasan és saj­nos . eg-meg fulamodtunk tőle, mi különösen Albániában, ahol az clasz, amerikai és francia jg/ancsak keservessé tette nap­jainkat, mert élő teremtés koro- !i’: . ellenére, rókalyü- kekb? bújtunk e szörnyetegek elől, mint tehetetlen férgei a te­remtésnek. Mikor otthon zsákszámra lát- íiattuk a Kossuth bankók emlé­keit s hallottunk az elhamvasztott bankók csodás mennyiségéről, el se tudtuk képzelni, hogy olyan unpiaktkusok lehettek az emberek, hogy a pénzt nem tudták mire elkölteni s igy elhamvasztva po­csékolták el. Jött azután a temérdek pénz rémülete, — nem boldogsága, — amikor annyi volt belőle, mint a szemét, de rettenetes volt látni az összespórolt bankók semmivévá- iását, de egyúttal megnyugtató boldog érzéssel hallgatni a sze­gény adósok örömmámoros fel­lélegzését, amikor 10.000 koro­nássá; vágták ki a szemét a tanknak, ami semmit nem ért, holott valamikor azért házat és földeket vásároltak. Voli, illetve reánk köszöntött olyan időszak is, amikor az utcá­kon iátszó gyermekek a papír­pénz;; 1 szórták tele játékterüket s e;: is elmúlt minden különös megrázkódtatás nélkül. Ma olyan világot élünk, hogy vakarnak van, de számtalan so­ruknak nincs és milyen késhe- . ug menő harcot provokált a on z 1 Akiknek van, azok büszkén és ndeg el zárkózottsággal babusgat­ok: azt, akikhez pedig gyéren ‘ ’ el, azok irtózatos vitustáncot /a t ornásszák keserű könnyek- az é'et mindennapi kenyér- • Cát, Tálé gatják, mi is lesz a ye é s persze prózai egoismus- ■ ! feji eget1 saját malmára a jobb • gold ást mindenki. Ma mindenki 1 yTornán voksol, legalább is a P k< j r nad része, hisz nem fél a meglepetéstől, mert adóssága terheitől szívesen megszabadulna akár ma. Ha sok pénz lenne, úgy a tőke vesztene, mert betéte semmivé válnék, de milliók örvendenének, mert váltóik szintén semmivé zsugorodnának össze. Pedig megoldást keresni lét- szükséglet, mert valaminek tör­ténnie kell! Az adósok óhaja, hogy bárcsak engednék el 50%-át tartozásuk­nak, hisz ez is többet érne, mint sok pénzzel, semmivel kifizetni az egészet. Ha volt már olyan idő, hogy a hadikölcsönök semmivé lettek, a betétek nullává zsugorodtak, a tartozások pedig pár tojás árán kiegyenlittettek; azonkívül lebé­lyegezték s igy a zsebből kivet­ték a becsületes szerzeményt, — kényszerkölcsönnel a vagyon fe- • lét elvehették s igy megkoppasztva | mégis ellentmondást nem tűrve, törvényileg a népet hallgatásra bírták; hát akkor ma sem tör­ténnék nagyobb igazságtalanság, ha a büszke tőkét egy kissé meg- rendszabályozzák. Hadd jutna lélegzethez a ver­gődő pária egy kissé, akkor az adósság leszállításával és a ka­mat ledegredálásával még se vesz­tene annyit a tőke, mintha kény­telen-kelletlen egyszer csak elju­tunk újra a régi módihoz, hogy mindent lefizetve, még zsákszámra is gyüjthetnénk a cimleteket azért, hogy téli időben azok melegénél és fényénél a kandalló mellett mesélhetnénk el a furcsa gazda­ság lesújtó szegénységét. Tessék egy kicsit gondolkodni, mert a tőke is tévedhet, hisz régi mondás, hogy: tévedni emberi dolog. Horváth Elek plébános. A kormányzó, a miniszterelnök és Hindenburg újévi nyilatkozásai. Hindenburg egyenlőséget sürget a fegyverkezés terén. Budapest, január 2. A kormányzó újév napján fogadta a diplomáciai testület tagjait, akiknek nevében a pápai nuncius üdvözölte a kor­mányzót és jobb jövőt kívánt Ma­gyarországnak. A kormányzó válaszában meleg hangon mondott köszönetét, majd foglalkozott a gazdasági válság kérdésével. Rámutatott, hogy a magyar kormány részéről ez a kér­dés feszült figyelem tárgya. Ez a komoly probléma azonban nem­csak nemzeti, hanem lényegében nemzetközi kérdés. Csak valamennyi nemzet közös erőfeszítéseivel le­het leküzdeni a nehézsé­geket és lehet enyhíteni a bajokat. A magyar nép a jobb jövő remé­nyében minden igyekezetével egye­síteni törekszik erőfeszítéseit más nemzetekével. Végül azt kívánta a kormányzó, hogy az 1932. esz­tendő nagyobb mértékben meg­hozza az emberek nyugalmát és a lelkek békéjét. A miniszterelnök üdvözlése. Az egységespárt küldöttsége újév napján Károlyi Gyula gróf miniszterelnököt kereste fel, aki előtt a párt jókívánságait Pesthy Pál pártelnök tolmácsolta. A mi­niszterelnök válaszképen nyilat­kozott az aktuális kérdésekről. A parlamentben és a sajtóban elhangzottakkal szemben kijelen­tette, hogy a kormánynak igenis van programja. A kormány célki­tűzése az ország hitelének fen- tartása, a gazdasági élet folyto­nosságának biztosítása, a költség- vetés egyensúlyának biztosítása, a pengő értékének biztosítása és az infláció elkerülése. Azt hiszem — mondotta, — hogy célkitűzésnek ez elég és ha ezt elérjük, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy meg­feleltünk az ország iránti köteles­ségünknek. Természetes, hogy e célok számtalan oly intézkedést tesznek szükségessé, melyek a lakosság minden rétegére súlyos terheket jelentenek. Ahoz, hogy a kormány feladatának megfeleljen és programját megvalósítsa, nem nélkülözheti az ország többségé­nek bizalmát, de számolni kell azzal a kormánynak és a pártnak is, hogy hosszabb vagy rövidebb időre esetleg elfordul tőle a nép­szerűség A kormány programja nem pártprogram, mert minden magyar embernek ezt a célt kell tekintenie. Ezért reméli, hogy, akik nem állnak a kormány mögött, nem igyekeznek meghiúsítani az elérni kívánt eredményeket. Bejelentette a miniszterelnök, hogy megfelelő időben ismertetni fogja azokat az intézkedéseket, melyek az ország gazdasági egyen­súlya érdekében még szükségesek lehetned. Majd hangoztatta, hogy Magyarország hitelének biztosítása és megjavítása nemcsak az ország jelene, de a jövő szempontjából is életbevágóan fontos kérdés és ez nem áll ellentétben az or­szág gazdasági életének az érde­keivel. Ezért a gazdasági élet két kardinális elvét, nevezetesen a hitel biztosítását és a gazdasági élet folytonosságának fentartását együtt kell megoldani. Azok az intézkedések, amelyeket a kor­mány a külföldi fizetések részle­ges felfüggesztésére tett, nem ár­tottak az ország érdekének, mert az intézkedések külföldön is meg­értésre találtak. A gazdasági életet illetően a kormány legfőbb gondja, hogy kereskedelmi szerződések révén exportlehetőségeket biztosítson és azokat fejlessze, s ennek segít­ségével az ipari, de különösen a mezőgazdasági termelés prosperi­tását biztosítsa. A mai világgaz­dasági helyzet beteg, ezt érzi a mi gazdasági életünk is. Az egész világ védő intézkedéseket tesz a gazdasági nehézségek elkerülésére és ezért az országok emelik a vámfalakat, az importot eltiltják vagy legalább is csökkentik. Ez a körülmény sok bajt okoz. Éhez járul, hogy a legtöbb országban devizakorlátozás áll fenn. Felesle­ges magyarázni, hogy ezek a ne­hézségek mennyire megnehezítik, Magyarország e gondolattól nem zárkózik el, sőt erőteljesen támo­gatja azt. Végül bizalmát fejezte ki a miniszterelnök, hogy a vár­ható javulás bekövetkeztéig a nem­zet képes lesz kiállni a mai nehéz helyzetet. Az ellenzéki pártvezérek közül újév alkalmával Friedrich István és Rassay Károly nyilatkoztak, hogy a kormány hosszabb időre kigondolt tervvel dolgozhassák. A kép elég vigasztalan volna, ha nem kezdene felébredni a vi­lágon az a tudat, hogy a túlzott védelmi intézkedések még inkább elmélyítik a gazdasági bajokat és ha nem kezdenék felismerni, hogy egyedül a gazdasági közeledés hozhatja meg a kibóntakozást. Mindketten a nemzeti erők össze­fogását és uj választást kívánnak. Hidenburg nyilatkozata. Berlin, január 2. A diplomáciai testület újév alkalmából tisztelgett Hindenburg birodalmi elnöknél. Az elnök az üdvözlésre adott vá­laszában hangoztatta, hogy a vi­lágválságot a kormányoknak együt­tes erővel kell leküzdeniök. Vég­zetes volna a világ számára és nem is szabad bekövetkeznie, hogy a leszerelés kérdésében a világ még egyszer csalódjék vára­kozásában. A jövőben e téren sem lehet kétféle jog az országok között, ha azt akarjuk, hogy a népek között helyreálljon a nyu­galom. Újból megkezdődött m nemzeti ellenállás Indiában. Londoü, január 2. Az indiai alkirály és Ghandi között meg­hiúsultak a tárgyalások az együtt­működés tárgyában. Ennek követ­keztében a nacionalista kongresz- szus ismét kihirdette a nemzeti ellenállást. A bizottság felszólí­totta a kereskedőket és a lakos­ságot az idegen árúk, valamint a köziizemek bojkottján. A keres­kedők bejelentették a mozgalom*

Next

/
Oldalképek
Tartalom