Zalamegyei Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 208-227. szám)

1931-09-08 / 221. szám

XWr évfolyam 21. Ára 12 fillér fS3l Szeptember 23 Szerda. föÚSX^ 9 &&***% ■ USZ\Ó p'éb4n0S U,"ak Gosx^°n^v ^a\acs^V ^ Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC. 0 cs Kiadóhivatal: Zalaeg—„cg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2'40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Felhívás a magyar társadalomhoz! A világháború szenvedéseitől és utó­következményeitől kifáradt emberiség­nek a gazdasági rend meglazulása kö­vetkeztében egy új harcra — a szoci­ális nyomor és ennek politikai kihatá­sai elleni küzdelemre kell felkészül­nie. Ezt a harcot nekünk magyaroknak szintén meg kell vívnunk, ha csaknem akarjuk ölbetett kézzel, bűnös közöny­nyel balvégzetünk diadalát bevárni. Szervezetten kell felvonulnunk a nem­zet célkitűzéseinek és az adott viszo­nyoknak legjobban megfelelő életfor­mák felé. A nemzet kijelölt vezérei az alkot­mányunk adta keretek között ezt a küzdelmet a siker reményében csak akkor vehetik fel, ha a kitűzött célok megvalósítása a lehetőségig biztosítva van minden hátráltató támadás ellen. Jelen helyzetünkben a nemzeti bol­dogulásnak kivívásáért folytatott heroi­kus erőfeszitésünket leginkább és el­sősorban a magyar társadalom nagyré­szének gazdasági elesettsége miatt fe­nyegeti támadás. Nemzeti erőink nyu­godt felvonulásának irányát, egy célra való törekvésünk lehetőségét elsősor­ban tehát erről az oldalról kell bizto­sítanunk. A magyar állam jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetében azonban egyedül nem képes e biztosítás körül felme­rülő feladatok megoldására, hanem a társadalom támogatására is szorul. Éppen ezért a tavalyi évben már eredményesen működő Országos In- ségenyhitő Mozgalmat a kormány eb­ben az évben is életre kívánja hívni és már most — a közelgő hideg tél előtt — intézek felhívást a magyar tár­sadalom tehetős tagjaihoz és intézmé­nyeihez. A helyzetnek rövid, őszinte feltárá­sát nem a reménytelenség érzése, ha­nem az a hitem sugalja, hogy a ma­gyar társadalom tehetős tagjai a ma­gyar nép állami és gazdasági életének eme válságos óráiban — saját érde­kükben is — sietnek majd hozzájárulni nemzeti létünk megvédéséhez. Kétségtelen, hogy a jelenlegi gazda­sági helyzet a társadalom minden ré­tegét súlyosan érinti és az eddigi kényszerű áldozatnyujtás is nehéz ter­heket ró a társadalom tagjaira, azon­ban az is bizonyós, hogy amig az élet­színvonalnak ezzel járó kényszerű le­csökkentése egyes rétegeknél a teljes gazdasági és fizikai leromlás határán mozog, addig ez a tehetősebb rétegek­nél az elsőrendű életszükségletek ki­elégítését egyáltalán nem befolyásolja és fokozottabb takarékossággal áldo­zatot hozni a nemzet nagy érdekeiért — egyéni létérdekük veszélyeztetése nélkül — még mindig képesek. Erre az áldozathozatalra nemcsak a fizikai lét biztosítása szempontjából, hanem erkölcsileg is szükség van. Ez­által felébred ugyanis a magyar nép nemzeti összetartozandóságának tudata és az erkölcsi, szellemi, gazdasági ér­dekközösség felismerésének utjain a nemzeti szervezet egészséges életfolya­mata indulhat meg. Ha a nemzet megértése, életösztöne tehetős fiait történelmi hivatásuk és kötelességteljesitésük tudatára ébreszti, a téveszmék és a tömegmegváltást hirdető áramlatok nem fognak veszéllyel ne­hezedni a társadalomra, hanem a nem­zet tagjai, alakulatai, sokféleségük és különböző törekvéseik ellenére is az egyetemes nemzeti jó szolgálatában fognak harmonikusan egybekapcsolódni. A nemzetek történelme nem ismer kíméletet, hanem kérlelhetetlen követ­kezetességgel számol az adottságokkal, a tényekkel. Amely nemzet elveszti az élet nél­külözhetetlen megvalósításához szüksé­ges erkölcsi erőt és a nemzeti lét meg­védését akár kényelemből, akár önzés­ből elhanyagolja, az a történelmi igaz­ságszolgáltatás kegyetlen birái elé ke­rül és a történelmi múlt emlékévé válik. Ezért figyelmeztető szóval fordulok a magyar társadalom tehetős tagjaihoz és intézményeihez, hogy siessenek a ve­szélyben forgó nemzetünk védelmére és áldozatkészségükkel a nyomorba jutott véreinket, s ezzel önmagukat mentsék meg a pusztulástól. Budapest, 1931. évi szeptember ha­vában. Ernszt Sándor dr. m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter. A honvédtörvényszék megkezdte a csendőr laktanyai épitkezések ügyének tárgyalását. Budapest, szeptember 22. Ami­kor a múlt év tavaszán az úgy­nevezett belügyi épitkezések ügye kipattant, gyanú merült fel Balásy László csendőr gazdászati száza­dos ellen, hogy a csendőrlakta nyák építkezésével kapcsolatban különböző visszaéléseket követett el. A nyomozás folyamán a gyanú bebizonyosodott és Balásyt a múlt év áprilisában előzetes letar­tóztatásba, majd vizsgálati fog­ságba helyezték. Ügyét a honvédtörvényszék ma kezdte tárgyalni. A tárgyalás meg­nyitása után a védő a nyilvános­ság kizárását kérte, amit az ügyész sem ellenzett és csatlakozott a kéréshez a vádlott is. A személyi adatok felvételénél kiderült, hogy Balásy, aki már korábban lemon­dott századosi rendfokozatáról, 35 éves, kereskedelmi iskolai érett­ségit tett és büntetlen előéletű. A törvényszék ezután úgy határozott, hogy a nyilvánosságot a tárgyalás egész tartamára kizárja, kivéve az ítélethirdetést. A zalai molnárok tisztújító közgyűlése. Beszámoló az őrlési rendelet módositása érdekében tett lépésekről. A Zalavármegyei Molnárszövet­ség ma délelőtt az Iparteslület székházában közgyűlést tartott. A Hiszekegy elmondása után Kesz- 1 e r Mór elnök bejelentette, hogy a gyűlés megtartását a rendőrség engedélyezte s fölkérte a tagokat, hogy a tárgyalások folyamán tar­tózkodjanak a politikától, mert a szövetség nem politizál. Majd is­mertette a napirendet. B o r o s s István dr. szombat- helyi ügyvéd, a szövetség ügyé­sze arról tett jelentést, hogy az ügyrend módosításra szorul. Az előterjeszteti módosításokat a gyű­lés elfogadta. Ezután az új ügy­rend értelmében megalakították az új tisztikart és választmányt. Egy­hangúan megválasztották elnöknek Keszler Mórt (Tüskeszentpéter), alelnökök leitek : Hámos József (Zalaistvánd), Hosszú Károly (Zalabaksa) és Horváth János (Lenti), ügyész és titkár Boross István dr., pénztáros Boronyák Sándor (Gutorfölde), járási elnö­kök : zalaegerszegi járás Nagy Endre (Tőberek), zalaszentgróti Keszler Mór (Tüskeszentpéter), sümegi Böhm Sándor (Sümeg), tapolcai Cságoly Pál (Nemestör- demic), keszthelyi Böhm Mór (Zalaszántó), pacsai Kohn Mór (Pacsa), novai Czigány Vendel (Mikefa), lenti-i Horváth János (Lenti), nagykanizsai Pörneczi Jó­zsef (Szentlászló), balatonfüredi Móricz Károly, letenyei Hosszú Károly (Zalabaksa). A tisztujitás megejtése után Keszler elnök köszönetét mondott úgy a maga, mint tiszttársai ne­vében a bizalomért. Ezután rátér­tek a napirend többi ponijaira. Boross István dr. magyará­zatát adta annak, miért nem hív­ták össze előbb a gyűlést és is­mertette az országos szövetség munkáját. Eljártak a miniszternél az őrlési rendeletnek a molná­rokra sérelmes intézkedései meg­változtatása érdekében. Értek is el sikereket. Még folynak a tárgya­lások a vámőrlás és kereskedelmi őrlés differenciájának megszünte­téséért. A rendélet ugyanis csak azt az őrlést ismeri el vámőrlés­nek, amit a tetmelő végeztet. Kí­vánják, hogy a saját szükségletre történő őrlést mindig vámőrlésnek minősitsék. Az eddig gyakorlat­ban volt nehézkes könyvve­zetés ellen is küzdenek; tárgyalá­sok folynak az átalányozásról. Áfalányozzanak ott, ahol azt a molnárok kívánják. A határszéli malmok védelme is gondoskodá­suk tárgyát képezi. Ebben a kér­désben az államnak áldozatokat is kellene hoznia. Elfogadta a pénz­ügyminiszter azt, hogy akik őrlési igazolványt mutatnak föl, vámőr­lést végeztethessenek. Ennek ér­vényre emelését azonban a föld- mivelési és kisgazda miniszter megakadályozták, aminek követ­kezménye a liszíbatyuzás, mely a kincstárra kárral jár. A munkát, a tárgyalásokat to­vább folytatják, annyival is in­kább, mert a forgalmi adót fel­emelték. Az átalányozásra vonat­kozóan megállapították, hogy ebbe a kérdésbe a megyei szövetség nem folyhatott be, mert a hatósá­gok nem ismerték el törvényes szervnek. De most, az új megala­kulás után kérik a pénzügyigaz­gatóságtól új tárgyalás kitűzését az átalányozás foganatositása cél­jából. A vámmaximáló rendelet ismertetésénél közölte Boross dr., hogy a tárgyalások alkalmával épen molnárok gáncsolták el az országos bizottság akcióját. Az úgynevezett „olcsójánosok“ ellen­őrzésébe a rendelet szerint a szö­vetség beavatkozhatik a járáson­ként malmi szakértők kirendelé­sével. Meg is választották a szak­értőket az egyes járásokra. Kimondotta a gyűlés, hogy a szövetség továbbra is megmarad mint az Országos Molnárszövet­ség megyei szervezete. A múlt éven az önálló megyei szövetség céljaira befizetett összeg fölött majd azok a molnárok döntenek, akik a befizetésben résztvettek. A múlt évben befizetett 3 fil­lérekre nézve a minisztériumnak az az álláspontja, hogy a befize­tett összegek bent maradnak, akik pedig nem fizették be, azok kötelesek befizetni, de kérelmez­hetik a hat havi részletekben való, pótilletékmentes befizetéseket. A tárgysorozat ezzel kimerült, de néhány előterjesztett indítvány fölött még megbeszéléseket foly­tattak a molnárok a pénzügyi ha­tóságok képviselőivel. A szovjet hozzájárul a fegyverkezési szünethez Genf, szeptember 22. A Népszö­vetség leszerelést előkészítő bizott­sága foglalkozott Grandi olasz külügyminiszternek azzal a javasla­tával, hogy a leszerelési értekez­letig és annak tartama alatt az összes államok szünteltessék fegy­verkezésüket. A bizottság elhatá­rozta, hogy a kérdést behatóan megvitatja és a tárgyalásba bevon­ja a Népszövetség kebelébe nem tartozó államokat is. Ennek meg­felelően a bizottság távirati meg­hívást küldött az Egyesültállamok­hoz, Szovjetoroszországhoz, Bra­zíliához és Argentínához. Moszkva, szeptember 22 Litvi­nov orosz külügyi népbiztos, mint a Tass iroda jelenti, közölte a Népszövetséggel, hogy a szovjet kormány az idő rövidsége miatt nem tehet eleget a leszerelési bizottság meghívásának. Azonban a szovjet hajlandó hozzájárulni az olasz külügyminiszter javasla­tához, feltéve, hogy a fegyverke­zés szünetelését tegyék kötelezővé valamennyi országra és terjesszék ki a fegyverkezés minden fajtájára. Halálos szerencsétlenség, Kassa, szeptember 22. Miszlóka községben egy öt éves kisleány játékból kapáini kezdett. Elber Katalin 2 éves fiacskája szintén ott játszadozott és közben a kapa alá ugrott. A lendületben levő kapa oly erővel zuhant a kisgyer­mekre, hogy az sérülésébe rövi­desen meghalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom