Zalamegyei Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 208-227. szám)
1931-09-06 / 208. szám
2 Zalamegyei Újság 193! szeptember 6. Néhány adat az iskoláztatási KOIISCQCKIlGZa A tankönyvolcsóbbodás észre sem vehető. — Drági könyvek, magas beiratási költségek és tandijak. Krónika. Szeretjük a jó vicceket, Miért is ne szeretnénk ? Jól esik, ha néhanapján Egy kis kedv is jön belénk. Csak az áram ne vicceljen, Drága forgó áramunk, Mert az rossz vicc s ilyeneket Soha ki nem állhattunk. Vicceivel spórolásra Tanít talán, avagy másra? Ilyesmit ne próbáljon S szünetet se csináljon. Új csillagzat alá értünk, Neve: takarékosság; Boldogulást ettől vár ma Minden nagy és kis ország. Spórolunk is minden téren, Pénzt semmire nem adunk, A nagy bajból ilyenképen Egyszer csak kilábalunk. Hogyan szerzünk akkor ruhát? Ültessünk sok szép fügefát. No és aztán mit együnk? Réten sóskát legeljünk. Kezdjünk mindent legelőiről, Mért törjük a fejünket, Hogyan lehet üriteni, Vagy tömni a zsebünket? Akárhogyan forgatjuk is Lakatját a nyomornak, Elégséget nem tehetünk Másképen a gyomornak. Nem lesz akkor export-import, De termelünk még egy kis bort, És, ha jól beszeszelünk, Minden bajt elfelejtünk. Ha igy élünk egy pár évig, Rendbejövünk teljesen S helyrehozzuk az egyensúlyt, Adó nélkül ügyesen. E megoldás radikális, Nem tagadja senki sem, És csak azért javaslom, hogy Pénzt senki se veszítsen, S ha helyreáll az egyensúly, Ha ismét jó lesz minden s új, Azt fogják majd kiáltni, így kellett ezt csinálni. Ipszilon. Az iskolai év ezidén kilenc nappal később kezdődik, a diák- mozgalom tehát csak most van megindulóban Zalaegerszegen is. A középfokú iskolák még hétfőn is tartanak beiratásokat, akkor azután teljes lesz a létszám és 9-én, 10-én akadálytalanul megkezdődnek az előadások. Most, mindjárt az iskolai év kezdetén, megállapíthatjuk, hogy a hónapokkal ezelőtt nagy g'arral hirdetett tankönyvolcsóbbodásról beszélni sem lehet. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a tankönyvek nem olcsóbbodtak. A teljesen új tankönyvek árai nagyon magasak. ízelítőül fölemlítünk néhányat. Az elemi iskolák I. osztályában 2.26, II.-ban 2.78, III.- ban 8.96, IV.-ben 11.34., V—VI.- ban 26 04 P. A polgári iskolákban 26—40 P között ingadoznak az árak. A gimnázium I. osztályában 29.52, IV.-ben 61.88, VII.- I ben 90.52 P. A felsőkereskedelmi iskolában : I.—54.34, II.—88.89, III. —90.96, IV,—74.84 ; de segédkönyvek stb. 23.50 pengővel szerezhetők be. A tanitónőképző II. osztályában 68.80, a III.-ban 73.58 pengőt kell könyvekre kiadni. Ezek a legjellemzőbb adatok a könyvek árát illetően, de hozzá kell számítani a rengeteg iró- és legtöbb helyen a rajzeszközöket is. Nagyon helytelennek találjuk azt a szokást, hogy bizonyos tankönyvekben több osztálynak anyagát foglalják össze, holott-arra semmi szükség nincs. Ha még úgy párosítják az anyagot, amint azt a valószínűség parancsolja, tehát a gimnáziumban a III. és IV. , V. és VI., VII. és VIII. osztályú anyagot egy könyvben adják, annak lehet elfogadható oka. Az ellenben, hogy például a menynyiségtan a IV. és V., a mértan a IV. V. és VI. osztályok anyagát foglalja magában, teljesen érthetetlen, mert hiszen a gimnázium IV. osztályát sokan elhagyják részint : mert nem akarnak tovább járni; részint mert szakiskolákba mennek. Ilyen körülmények között miért kell a felsőbb osztályok anyagát tartalmazó tankönyvek megvásárlására kényszeríteni ezeknek szülőit? Az úgynevezett beiratási dijak és tandijak is erőzen próbára teszik a szülőket. A gimnáziumban beíráskor 29.44, a felső kereskedelmiben 44.04 P-t kell fizetni olyan címeken, hogy az ember szinte megborzad azoktól. A gimnáziumban most 4 pengővel emelték a „tatarozási és fentartási járulékot“. A gimnáziumban 40, a kereskedelmiben 110 P a tandíj. Többet talán ne említsünk. Ezek a legmagasabb tételek. Csak még annyit, hogy ezek után az iskolázottaknak nagy többsége otthon marad, mert nem találnak elhe- lyezkedisi lehetőséget. No és azt se felejtsük, hogy az idei tanév a fizetéscsökkentések és adóemelések jegyében indult meg. Életjeli adott a Nautilus. Oslo, szeptember 5. A Nautilus tengeralattjáró, amelyről hat nap óta semmit sem tudtak és már segélyexpediciót akartak felkutatására kiküldeni, az éjszaka életjelt adott. A tromsői rádióállomás 22 óra 10 perckor felfogta a Nautilus jelentését. A hajó csak any- nyit jelzett, hogy a tengeralattjárón minden rendben van. A rádió- állomás szerint Wilkins kapitány semmi magyarázatát nem adta annak, hogy a rádiókapcsolat miért szakadt meg hat nap óta. A politika hírei. Budapest, szeptember 5. A 33-as bizottság tegnapi ülésén hosszas vita után elfogadták a kereseti adó emelésére vonatkozó rendeletet. Ezután Esterházy Móric gróf rámutatott arra, hogy a közvéleményben olyan felfogás van elterjedve, hogy egyes vállalatok vezető emberei aránytalanul magas javadalmazást élveznek. Kívánatosnak tartaná, hogy a kormány kivizsgálná az ügyet és ha a hírek igaznak bizonyulnának, tegye meg a szükséges intézkedéseket. A bizottság ezután elfogadta a háztulajdonosok szükségadójáról szóló rendelettervezetet. A rendelet szerint a háztulajdonosok a hátralevő három évnegyedben az illető évnegyed nyers há'bérjövedelmének 10 százalékát fizetik különadó címén. Nem esnek különadó alá az ideiglenes adómentességgel biró épületek, valamint azok az egy-két szobás lakások, amelyekben a tulajdonos maga lakik. A különadót semmiféle községi, vagy pótadó nem terhelheti. Á bizottság legközelebbi ülését szerdán tartja. A kettős mandátumok birtokosai lemondottak egyik mandátumukról. Gömbös Gyula az abád- szalóki, Zsitvay Tibor a kecskeméti, Ernszt Sándor a győri, Mayer János pedig a kápolnai mandátumát tartja meg. A megüresedett kiskunhalasi, rétsági és ipolysági kerületekben kiírják a választást, Hódmezővásárhelyen pedig Mayer János helyébe a listán utána következő Ernyey István kerül be a képviselőházba. Hölgyek figyelmébe! Filc kalapok már 6—8 pengőért kaphatók Bencze Matild női kalaposnál. Kalapalakitások 2 pengő. Találkozás. Kora reggel, mikor elindult bevásárolni, be volt borulva az ég, felvette tehát a négy éves tavaszi kabátját és ernyőt is vitt magával. Most, hogy visszafelé jött, kiderült és a nyári nap teljes erővel tűzött le, át kellett mennie az árnyékos oldalra. Nagyon meleg volt. A nagy fonott kosár súlya lehúzta karjait és meghajlította derekát. A kosár, mint eleven csendélet, csüngött a karján, a nyár színes gyümölcseivel terhelten. Az alma eleven pi- rossága, a szilvák kékes hamva és az üvegszerü szőlőfüríök közül haragoszöld paprikák kandikáltak ki és egy csokor üde lila ciklámen is pompázott köztük. Amilyen öröm volt a kosárra ránézni, olyan nehéz volt cipelni! Sietnie is kellett, mert a két gyerek még ágyban volt, mikor ő eljött és most biztosan éktelen hancúrozást csapnak, nem törődve a kis cseléd rimánkodásával. Nos, ő majd hamar rendbeszedi őket. A kisfiú kap egy mosolygó almát, a kisleány majd ujjong a virágnak és egy-kettőre szót fogadnak. Csak már otthon lenne! Irtó melege volt, de a kabátot még ki sem gombolhatta: egy régi tarka pongyola volt alatta. Mikor befordult az utcájukba, a dohánytőzsde előtt találkozott a postással, aki egy levelet adott át neki. Ebben a pillanatban hatalmas sötét-vörös túrakocsi állott meg az úttesten és a volán mellől, feltolva autószemüvegét, szélesvállú, jóképű férfi szállott le és a tőzsde felé igyekezett. Az egész félpercig sem tartott, de az asszony felismerte a sportruhás férfit, akit körülbelül hét esztendeje nem látott. — Remélem, ő nem ismert meg, — gondolta szégyenkezve a teher miatt, mely alatt roskadozott, mialatt tovább ment. De a következő percben már gőgösen visszavetette fejét, — és ha megismert ? Mit törődöm vele. Mindenki a saját életét éli! Azért egy kicsit fel volt zaklatva. A két kis gyerek ezer kérdésére szórakozottan felelt, a munka sem ment olyan simán, mint más napokon. Áz a tudat, hogy a férfi, aki valamikor oly sokat jelentett neki, itt van a városban, megzavarta nyugodt életét. Délután, mikor az ura ismét elment a hivatalba és ő sétára készült a gyermekekkel, nagyobb gonddal öltözködött és hosszabb időt töltött a tükör előtt. Hányszor mosolygott a regényhős nőkön, mikor azt olvasta róluk előre hajolva, gondosan nézegetnek a tükörlapjára, arcuk minden kis vonását szemügyre véve. Oh! azok a regényes szarkalábak, melyek ilyenkor megrémítik a szegény papirosnőket! S most ő néz aggódva a tükörbe! Ez a sors iróniája! De a tükör nem rémítette meg. Nem volt ugyan a hét év előtti karcsú, mozgékony, csupa ideg és mindig elegáns fiatal leány. A vidéki élet, a két gyermek, a házi munka nyomott hagyott rajta; más nő talán szomorúan állapította volna meg ezt magáról, Erzsi egyszerűen tudomásul vette, mint megváltozhatatlan tényt. Persze, tudta azt is, hogy Ligeti Imre az ő nagy Minerva kocsijával más nőkhöz volt szokva. Bársonyos tenyerű, pihent, gondozott testű, jól öltözködő, masz- szirozott, kozmetikázott asszonyokhoz. Akiken a nagy szalonok ruharemekei pompáznak. Nem is lehet máskép, hiszen gazdag, fényes pozíciójú gyártulajdonos lett belőle, az elmúlt évek során. Mint távoli álom, rémlett Erzsinek a hét év előtti nagy szerelem. Kettejük lázas, tavaszi mámora drága, kedves emlék az első ibolyacsokor, amit pirulva vett át a Muzeum kertben, ott a Kazinczy szobor mögötti pádon, verőfényes, tavaszi délelőtt a sok golyózó, labdázó csibész lármája közben, mikor először ért össze remegő kezük. Csak itt mertek meghúzódni, ahol tudták, hogy nem jár ismerős. Szépek voltak a májusi séták az üde, szellőjárta budai Dunaparton. Áz a pad a Lánchíd alatti téren, de sok szép, kalandos tervről tudna beszélni! Varázslatos érzés volt, mindenről megfeledkezve, ragyogó ifjúságban, terveket kovácsolni! Vájjon emlékszik e Ligeti ahosz- szú őszi sétákra a Gellérthegy oldalán, a Ménesi út sárguló lombjai alatt és az első remegő, ügyetlen csókra, ott az oroszlános villa előtt? Erzsinek forró vérhullám csapott arcába és magába roskadva ült a kis etruszk széken a tükör előtt . . . — Jobb volna, ha nem emlékeznék, — gondolta. A két gyerek türelmetlenül rontott be, a kisfiú karikával a vállán, a kislány nagy labdával a kezében : — Anyuka, mikor megyünk már ? — Mindjárt, kicsinyeim! — mondta Erzsi és sietve bevégezve az öltözködést elindult velük. A játszótérre a városka főút-
