Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)

1931-05-12 / 107. szám

XIV. évfolyam 107. nim Apa 12 fillér 1931 május 12 Kedd. ta un László plébános urnák Zalacsány íztő: HERBOLY FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2’40 pengő negyedévre 7*20 pengő, murr——nnrrmn-nv^—n—■ Hónapok óta izgalomban farija már az orszá­got, de kiváltképen a képviselő­ket a választások kérdése és min­denki azt hitte, hogy a múlt hét végére már elhatározásra is jut ebben a kormány. Azonban újabb cáfolat jelent meg s ennek a cá­folatnak hajlandók is vagyunk hi­telt adni, amennyiben az utóbbi napok eseményei váratlan megle­petésül fontos külpolitikai kérdé­seket dobtak előtérbe. Ezek telje­sen háttérbe szorítottak minden más ügyet, köztük természetesen a választások tervét. Az európai politika egén mint vészteljes felleg, úszkál a német­osztrák vámunió kérdése, melyből a franciák és rabszolgáik a poli­tikai csatlakozás ördögét látják ki­vigyorogni. Ezt az ördögöt pedig, — ha csakugyan ott van, — ma­guk a franciák idézték oda a gyil­kos békeszerződésekkel. Saját al­kotásuktól rémüldöznek tehát. De ez a körülmény az érdeklődés homlokterébe emelte Magyaror­szágot, mert most úgy a vám­unió hívei, mint ellenségei keresik barátságunkat, sőt az ellenségek olyan „engedményeket“ is hajlan­dók volnának tenni, amelyekről eddig még csak hallani sem akar­tak. Gondolni sem mertünk volna arra, hogy a legkényesebb kér­dést épen ott kezeljék a legna­gyobb jóindulattal, ahol azt min­dig a leghevesebben ellenezték és ha mi azt csak emliteni bátorkod­tunk is, rögtön békebontással és más hasonló „büncselekmény“- nyel vádoltak’benünket. Ők hozták nyilvánosságra azt, amit maguk akartak az örök feledés homá­lyába burkolni, mások foglalkoz­nak most a legbehatóbban azzal a kérdéssel, ami legsajátosabban a mi ügyünk. És, amit egyszer fölhoztak, azt el is kell intézni, mert hiszen azért tették — hogy ugymondjuk — közszemlére, hogy azzal foglalkozhassék mindenki. Amivel pedig mindenki foglalko­zik, az nem tűnhet el már nyom­talanul. A franciák sokra, nagyon sokra képesek azért, hogy a vámunió érvénybelépését megakadályozzák, mert félnek a politikai csatlako­zástól. Ezért nézik olyan jó szem­mel a magyarok és osztrákok ba- rátkozását s ezért segítik is elő ezt a barátkozást, de csak addig, amig abban bizakodnak, hogy a magyar-osztrák barátkozás lehe­tetleníti a vámuniót és annak kö­vetkezményeitől tartaniok nem kell. Ebben a helyzetben tehát, amikor Magyarország elhatározása annyira befolyásolja az európai viszonyok alakulását és amikor a külpolitikai kérdések olyan hatás­sal vannak a belpolitikára, nagyon érthető, ha a választások terve egy kicsit hátrább kerül a napi­renden és először azokban a kér­désekben teremtenek valamelyes rendet, amelyek most a maguk teljességében felszínre bukkantak s az egész Európának figyelmét lekötik. De, ha a kormány nem is fog­lalt állást a választások időpont­ját illetően, ebből nem következik, hogy az az időpont messzire ki­tolódnék. A mozgalmak folyamat­ban vannak országszerte és olyan szervezettségről tanúskodnak, hogy mire elérkezik a képviselőház fel­oszlatásának ideje, addigra már teljes fegyverzetben állanak a je­löltek a küzdőtéren. A fölkészü­Vármegyénk törvényhatósági kisgyülése ma délelőtt fél 10-kor Gyömörey György főispán elnök­lésével tartotta rendes havi ülését. A Hiszekegy elmondása után fölolvasták a póttárgysorozatot s azután rátértek a közgyűlés ama tárgyaira, amelyek kisgyülési elő­készítést igényelnek. Ezek között érdemleges tárgya­lás alá vették először Móricz Zsigmond ügyét. Amint már többször megírtuk* Zemplén vármegye átiratot inté­zett a törvényhatóságokhoz Móricz Zsigmondnak a magyar nemzet ellen intézett hazafiatlan táma­dását elitélő állásfoglalás nyil­vánítása tárgyában. Az ügyet Brand Sándor dr. fő­jegyző ismertette, aki az átiratot teljes terjedelmében fölolvasta és bejelentette, hogy Móricz Zsig­mond időközben bocsánatot kért s azért több törvényhatóság az átirat fölött napirendre tért. Farkas Kálmán javasolja, hogy ítéljék el Móricz Zsigmond eljárását, de érdemben Móricz Zsigmond véleményével ne foglal­kozzanak. Koller István dr. hivatkozott Móricz Zsigmondnak érdemeire s mivel ezért több törvényhatóság napirendre tért az ügy fölött, ő is napirendretérést javasol. P e h m József nem osztja a felszólalók véleményét. Igaz, hogy Móricz Zsigmondnak a magyar irodalom terén nagy érdemei van­nak, ámde annál sulyossabb bűnt követett el az ellen a nemzet ellen, amely őt magáénak vallja és bizalmával ajándékozta meg. Megvádolta a magyar imperiumot, hogy sötétségben, butaságban tar­totta az ifjúságot és ezzel ráütötte a pecsétet az ellenséges külföld­nek, amely bennünket csak a Hortobágyról ismer, — arra a vádjára, hogy kulturátlanok va­gyunk. Móricz nagyobbat vétke­zett, mint azok a cseh katonák, akik a harctéren fegyvereiket el­dobálták, kezüket föltartották. Az irodalom annyira összefügg a lődés soha ilyen nagy arányokat nem öltött még házföloszlatás előtt. Talán azért is intézi Bethlen most igy a dolgokat, hogy a választá­sok hamarosan lepereghessenek és hamarább összeülhessen az uj képviselőház. A közeli jövő tehát igen válto­zatosnak ígérkezik. Annyi bizo­nyos, hogy ezeknek az esemé­nyeknek szereplői között mi is helyet foglalunk, még pedig nem az epizódszereplők, nem is a sta­tiszták, hanem a főszereplők között. nemzet egyetemes érdekeivel, hogy azt szeparálni nem lehet. Farkas Kálmánnak arra a megjegyzésére, hogy nem érdemes Móricz Zsig­mond véleményével foglalkozni, azt válaszolja hogy bizonyos retor­zióval minden vonalon kell élni; enyhítheti azonban a megtorlást a bocsánatkérés. Indítványozza azért : mondja ki a törvényható­ság, hogy Móricz Zsig­mondnak, az írók egyik elsőjének súlyos botlását elitéli, a súlyosabb meg­bélyegzéstől azonban el­tekint, mert Móricz bocsá­natot kért. A kisgyülés Pehm József indít­ványát elfogadta és elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek. Az uj erdők kezelésének kérdésénél úgy határozott a köz­gyűlés, hogy a vármegye tulaj­donába juttatott erdőkben részint az erdősités intenzivebb keresz­tülvitele, részint pedig az állam- építészeti hivatal kérésére az utak fásításának céljából csemetekertet létesít, az erdőket az általános erdőkezelés alól kiveszi és őrzé­sükre szakképzett erdőőrt állít. Függőkölcsön. A februári közgyűlés az alispán előterjesztésére 510 ezer pengő függőkölcsön felvételét határozta el. A kisgyülés olyan javaslatot terjeszt a közgyűlés elé, hogy 350 ezer pengőt vegyenek köl­csön a megyei pénzintézetektől. Vitéz Márk Ferenc számvevő­ségi főnök ismertette az összes alapok számadásait, miket a kisgyülés tudomásul vett. A balatonfüredi színház centennáriumára vonatkozóan a közgyűlés korábban olyan határo­zatot hozott, hogy a mai súlyos időkre tekintettel nagyobb ünnep­lést nem rendez, ellenben a leg­közelebbi közgyűlésen megfelelő méltatásban részesül a jelentős esemény. Ebből a határozatból folyóan felkérték Mázy Engelbert dr. tihanyi bencésapátot, hogy méltassa az alkalom jelentőségét. Az apátur készséggel vállalta a megbízatást s a holnapi közgyű­lésen az alispáni jelentés előtt mondja el beszédét. A közgyűlés többi tárgyainál hozzászólás nélkül elfogadták az előadók javaslatait. A kisgyülés hosszú napirendjét is úgyszólván hozzászólás nélkül tárgyalták le. Ennek során tudomásul vették a kehidai gazdasági iskolánál tett 5000 pengős alapítvány alapitó levelét; özv. Fendrik Józsefnének ama kérelménél, hogy elhunyt férje pótilletménye után is állapítson meg részére a város nyugdijat, úgy határoztak, hogy a miniszter­nek egy későbbi rendeletére uta­lással visszaterjesztik az ügyet a városhoz; a vitenyédszentpáli biró- választás ellen beadott fölebbezést elutasítják, mert a megválasztott* bíró megígérte, hogy a község békéje érdekében lemond. Végül helybenhagyták Keszthelynek a piac áthelyezésére vonatkozó ha­tározatát. 1 Apponyi válasza egy osztrák támadásra. Budapest, május 11. Az osztrák császárhü néppárt nyílt levélben megtámadta Apponyi Albert gró­fot legutóbbi nyilatkozata miatt. A támadásra vonatkozóan, amely politikai körökben nagy felhábo­rodást keltett, Apponyi a követ­kezőkben válaszolt: — Mindig vallottam és ma is vallom, hogy nekünk, magyar le­gitimistáknak csak a Magyar Szent Korona örökösének a hatalomra való visszahelyezésével szabad tö­rődnünk. Hogy Ausztria mily útra tér, nekünk ahoz semmi közünk. E tekintetben csak magyar érde­kek irányadók számunkra. Ezt mondottam és ezt fenn is tartom. Egyenlő elbánást sürget­nek a községi tisztvise­lők. Budapest, máj. 11. A Községi Tisztviselők Egyesülete vasárnap közgyűlést tartott Juhász Kálmán elnökletével. Az elnök beszédében sürgette az uj községi törvényt. Kifogásolta, hogy a községek élén még mindig a bíró és a jegyző áll. A községi tisztviselők kíván­ják, hogy a községi számvevők előtt nyissák meg a 7. és 8. fize­tési osztályt. Kívánják a vasúti kedvezményt és általában azt, hogy az uj törvény megalkotásá­nál a községi tisztviselőket egyenlő elbánásban részesítsék az egyenlő képesítésű állami és megyei tiszt­viselőkkel. A képesítésnek 6 kö­zépiskolához kötését kívánják. A gyűlés határozati javaslatot foga­dott el ezekről a kivánságokr'* A vármegye kisgyülése elítéli Móricz Zsigmcnd hazafiatlan támadását. Egyébként csendes Befolyású volt az ülés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom