Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)
1931-04-05 / 77. szám
XIV. évfolpm 77. mx&m. Ara 16 fillér S93! április 5 Vasárnap. 54 . v/nilKAI NAPILAP J Előfizetési árak: egy hónapra 240 pengő „—v.^iiyiuer't. lelefon: 128. szám. | Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. | negyedévre 7’20 pengő. I ffiBHEHSaHHSÜCffl „Halottaiból feltámada. (t m m Irta: KOLUKIBÄH VIESOIL prem. kanonok, gödöllői reáigimn. tanár. Indul az élet. A természet egyenletes lélekzése egy hosszú álomból való felébredésnek, újra éledésnek, szétáradó kiteljesedésnek reményét hinti szét a fagyos tél öleléséből felszabaduló emberiség között. A fák meginduló rü- gyezésében életek pattannak ki s az elrejtett zugokból felröppenő bogarak zümmögése a feltámadás szimfóniáját harsogja bele a nagy mindenségbe. Zsendül, csattog az élet, a téli éjszakák és nappali szürkületek bus egyhangúságát elűzi a pazar gazdagsággal ömlő napsugár. A téli gondoktól, fájdalmaktól és szenvedésektől agyongyötört lélek is bontogatja szirmait s valami csodás bizalommal fordul az élet uj szakasza felé, melytől békét, üdvöt és boldogságot vár. Valahonnan messziről, egy melegebb égtájról elindul a jóiudnlatu légáramlás, melynek simogatására zöldelő pázsit födi be a beláthatatlan rónákat és lombkoszoruba kényszeríti az erdők, hegyek büszke hadseregét, dalos madarainknak menedéket nyújtó kicsiny és hatalmas terebélyü faóriásainkat. A bimbózó élet pattanása elevenséget önt az én ereimbe is, ki ragyogó arccal és pezsgő kedvvel járom a múlt esztendő avarját. Bár az évek gyors iramában életünk fája egyre gyérülőbb lombokat hajt, mégis minden tavaszi rügyfakadásnál a regeneráció ereje feledteti a temető közelségét és gyermeki szívvel önfeledten tudunk lelkesedni a fakadó, diadalmas élet- j nek, a megváltó szent tavasznak. Ilyen érzelmek suhannak át telkemen és imádságos ajakkal adok hálát a Mindenhatónak, hogy az Ő teremtésének szépségében egész lélekkel gyönyörködhetem és gazdagsága élvezésének részese lehetek. Pedig mindez, amit látok, érzek és élvezek nem önmagáért van, csak szimbóluma egy mély értelmű igazságnak, egy örök valóságnak, mely nélkül a földi élet üres, sivár volna és a jövő élet értelmetlen zagyvaság és megfejthetetlen talány. Krisztus urunk tanításaiban a természet tevékenysége, az évenkint megismétlődő megújhodás a példák változatosságában és nagy számában fellelhető, de egy nagyszerű célra való beállítottságban : a lélek örök életében, annak végtelen szenvedésében vagy boldogságában. Krisztus szenvedéstől véres élete, halála és dicsőséges feltámadása a legbeszédesebb magyarázat, befejezettség és valóság, melyeknek amazok csupán viszfényei, tökéletlen tükörképei. A négy evangélista egyszerű nyelven, de annál megragadóbb őszinteséggel beszéli el Krisztus urunk életének utolsó mozzanatait, amelyek közül is a leglélekbemar- kolóbb a kálváriajárás. A szenvedések eseményeinek eszmei tartalmát egyházi tudósok, szobrászok és festők, mindenik a maga formanyelvén igyekszik érthetővé tenni. Kompozíció, drámai építés, eszmei mélység és pompás szinhatások tekintetében talán világszerte a legmegragadóbb festészeti alkotás Munkácsy „Krisztus Pilátus előtt“ cimü vallásos történeti képe. Ez a kép jelenik meg lelki szemeim előtt akkor, midőn az Isten fiának szenvedéseiről elmélkedem, meg azért is, mert nincs senki e hazában, aki e képet ne ismerné. A kép közepén áll hátra kötözött kezekkel földig érő fehér ruhában Krisztus, kinek fénylő szemében az igazság ereje izzik és fennkölt alakja minden meggyötörtetésében is leverő, lenyűgöző hatást gyakorol a megijedt illetéktelen bíróra, Pontius Pilátusra. Hiába szónokol a farizeus, hasztalan őrjöng a nép közül kiemelkedő és ugyancsak fehér ruhában a kép kompozíciójában a harmadik csoportot jelentő központi alak, a fanatikus zsidó: Pilátust egyik sem győzi meg, mert a megkötözött igazságnak, Krisztus tekintetének hatása alá kerül ő is, de Ítéletének kimondásában megakadályozza félelme, gyávasága és egyéni érdeke. Ebben a pillanatban még a megkötözött igazság áll előttünk megaláztatásában is isteni szépségében, hogy rövidesen a Golgotán felállított keresztfáról a megfeszitett igazság revelálja az írás teljesülését. Ez a kép a Kálvária. A festő pontot tesz Krisztus testi és lelki szenvedéseinek végére. Az a mo- j mentum van itt a képen megörö- j kitve, melyről az evangélista azt ! mondja: „Elvégeztetett!“ A vég, ! a befejezés, a haldoklás nyer művészi eszközökkel plasztikus kifejezést. Vannak a keresztfa alatt indifferens nézők, akik csupán kíváncsiságból jelentek meg; vannak akiket a lelkiismeret furdalás a bűn miatt, a tépelődés a részvétel miatt mintegy fogva tart s bár elmenő mozgásban mutatja őket a kép, mégis lábuk mintha földbe cövekelődött volna, a keresztre feszitett ereje nem engedi eltávozásukat s végül vannak, akiket a néma szenvedés aléltsága, a kitörő testi fájdalom, vagy a csendesen folydogáló könnyek a Krisztussal együtt érezők és szenvedők csoportjába utal. Nehány szóval vázoltam a két kép alapján Krisztus urunk kinszenvedéseinek j főbb állomásait, hogy kínjainak í szemléletébe elmerülve, magunk bűneinek tudatára ébredve s azokat töredelmesen megbánva végtelen érdemeinek részesei lehessünk. De lehetetlen, hogy a megkötözött és keresztre feszitett igazság példája szerencsétlen hazánk sorsát is eszünkbe ne juttassa. Vájjon nem a leláncolt, bilincsekbe vert Magyarország áll-e Trianonban illetéktelen bírái előtt ? S vájjon nem a keresztre feszitett igazság bukik el az igazságtalan béke diktátum reánk erőszakolt zsarnoksága folytán ? Mennyi hasonlóság, mennyi tanulság és jövő ígéret! Az Üdvözítő megtanított arra, hogy nemcsak egyesekre, hanem a népekre és nemzetekre is ránehezedhetnek a tisztitó szenvedések, felemelő csapások. És eljön a koporsóból való kiemelkedés ideje is, csak türelem és akarat edzze erőssé, győzhetetlenné a lelkeket. Szent Márk evangéliumában (16. rész 1—7. vers) a feltámadás tényét lakonikus rövidséggel foglalja össze. Úgy gördülnek szabatos sorai, mint egy mesterien indokolt dráma befejező akkordjai. Husvét vasárnapjának reggelén a jámbor asszonyok elrémülve pillantották meg a sirról elhengeritett követ és a fehér ruhába öltözött ifjút, aki mondá nékik: Ne féljetek. A megfeszített názáreti Jézust keresitek : feltámadott, nincs itt: íme a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott meglátjátok őt, amint mondotta nektek. Nem egyéb ez, mint Krisztus győzelme a halálon. Halottaiból való feltámadásával bizonyságot adott nekünk, hogy az utolsó ítéleten mindnyájan fel fogunk támadni. De isteni szavával és cselekedetével azt is kinyilatkoztatta, hogy az eltemetett igazság kikel egykoron sírjából, hogy fényét és ragyogását áldják az eljövendő népek és századok. Vallásos hitünk, érzésünk és meggyőződésünkön kívül hazafias szempontból b ünnep- és örömnap a husvét, mert rendületlen bizalmat önt magyar hazánk és nemzetünk biztosan eljövő apo- teozisát váró és bizó magyarokba. Az imént azt mondottam, hogy nagy célok elérése csak megfeszitett küzdelem árán érhető el. És ebben a harcban nincs megállás, habozás vagy épen hátrálás, mert akkor menthetetlenül elvesztünk. Acélos akarat, szelíd türelem és minden poklon keresztül való kitartás szükséges. Két héttel ezelőtt történt, hogy Amerikában egy Wicking nevű bálnavadászhajó véletlen szerencsétlenség folytán robbanás következtében elpusztult. A hajótöröttek közül többen a tengerbe fulladtak, de körülbelül 117-en, köztük a kapitány is úszó jégtáblákra menekültek, amelyeket a vihar a Sankt John fok körül a Notre- Dame torkolata felé hajt. Az eddigi jelentések szerint ötven ember kitartó küzdelemmel már elérte a Horse szigeteket s remény van rá, hogy szilárd eltökéléssel és sohasem csüggedő kitartással a halálos veszedelmek között előretörő jégtáblák utasai is megmenekülnek. A keresztfán függő Ur Jézus fenséges áldozata, drága vérének hullása emlékeztessen minket szent céljainkra és öntsön sziveinkbe lankadatlan kitartást, oroszlán bátorságot, hogy nemzetünk jégtáblák között hánykódó hajóját biztos kézzel, bizó lélekkel vezessük a dicsőséges feltámadás felé!
