Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-03-15 / 61. szám
1931 március 15. Zaiamegyel Újság Reischl Richárd kilépett a független kisgazdapántból Farkas Tibornak a sármelléki birtokügyben bejegyzett Intppneliscióia miatt. 2 Zalaegerszeg márciusi ünnepélye. A március 15-iki ünnepélyt ez évben Zalaegerszeg városa a Vitézi Szék és a társadalmi egyesületek közreműködésével március 15-én, vasárnap délután pontosan 5 órai kezdettel rendezi az Arany Bárány szálloda nagytermében. Az ünnepélyre, amelyen belépődíj nincs, ezúton is meghívják a város és környékének hazafias polgárságát. Az ünnepély műsora a következő: 1. Hiszekegy. Énekli az össz- dalárda Bálint Béla karnagy vezényletével. 2. Megnyitót mond Briglevics Károly dr. ügyvéd. 3. Szaval Bencze Imre dr. 4. Kossuth induló. Előadja az Egyházi Ének- és Zeneegyesület zenekara Németh József karnagy vezényletével. 5. Ünnepi beszédet mond Csák Károly dr. országgyűlési képviselő. 6. Talpra magyar. Előadja az iparos dalárda és az egyházi zenekar Németh József karnagy vezényletével. 7. Szaval Szabó Baby. 8. Irredenta dalok. Előadják az egyesitett cigányzenekarok Horváth József vezetésével. 9. Szaval Király György. 10. Rákóczi induló. Előadja az egyházi zenekar Németh József karnagy vezetésével. 11. Szaval Korbai Lóránt. 12. Himnusz. — Kiadó azonnal 2 elegánsan bútorozott utcai szoba, Wlassics- utca 13. szám. 4196 A sármelléki birtok ügye egyre szélesebb hullámokat ver és most a politikába is belejutott. Farkas Tibor dr. országgyűlési képviselő a földreform és a kormány földbirtokpolitikája ügyében interpellációt jegyzett be a Ház interpellá- ciós könyvébe. Az interpellációban tulajdonképen Őrffy Imre birtokvásárlását és a birtok bérleti ügyét akarja szóvátenni. A bejegyzett interpelláció miatt Reischl Richárd és Farkas Tibor között, akik mindketten tagjai a Gaál Gaszton féle független kisgazda- pártnak, ellentétek merültek fel. Ezért Reischl Richárd elhatározta, hogy kilép a független kisgazda- pártból. Reischl Richárd a következő levelet intézte Gál Gaszton- hoz: — Kedves Barátom! Miután amúgy is csekély számú pártunkban nincs meg bizonyos dolgokban a kölcsönös megértés, amire a kitűzött célok érdekében feltétlen szükség van és különösen azért, mert egyéni külön felfogásokat meggyőződésből nem vagyok hajlandó fedezni, nagyrabecsült személyed vezetése alatt levő pártból a legnagyobb sajnálatomra kilépni vagyok kénytelen. A továbbiakban Reischl Richárd azt irja, hogy minden időben követni fogja a Gaál Gaszton által vallott politikai elveket és mostani elhatározása nem fogja megakadályozni abban, hogy Gaál Gasztont a párton kívül is ne kövesse. Politikai körökben nagy feltűnést keltett Farkas Tibor interpellációjának bejegyzése és Reischl Richárdnak a független kisgazda- pártból való kilépése. — Farkas Tibor dr. az interpelláció hátteréről egyébként ezeket mondotta : — Reischl Richárd képviselő- társamtól értesültem arról, hogy Őrffy Imre kormánypárti képviselőnek sármelléki birtokvásárlásából kifolyóan az OKH százezer pengős hitelt folyósított. Ezt a birtokot Festetics hercegtől vásárolta meg annak idején a j Földhitelintézet, amely továbbadta a 780 katasztrális holdat Őrffy Imrének holdanként körülbelül 600 pengőért, vagyis összes értékben körülbelül 468 ezer pengős áron. Még mielőtt a birtokvásár perfektuálódott volna, Őrffy képviselő máris gondoskodott arról, hogy a birtokot bérbeadja Reischl Imrének. — Ami már most ezzel az üggyel kapcsolatban a vármegyei gazdasági bizottság előtt történt, erre csak szerdai interpellációmban kívánok részletesen kitérni. Annyi mindenesetre joggal kifogásolható, hogy a kedvezményezett pénzintézet nem a kisbir- tokoknak a földreformban célként kitűzött alakulását segíti elő, hanem nagybirtokvásárlásokra folyósít hitelt, amelyhez kisemberek igen gyakran nem juthatnak hozzá. Bejelentettem már ezt az ügyet Mayer földművelésügyi miniszter urnák is. Farkas Tibor bejegyzett interpellációjában a következőket kérdezi a földmivelésügyi minisztertől: 1. Hajlandó-e a miniszter ur a képviselőházat tájékoztatni arról, hogy a rendelkezésére álló jogszabályokkal és anyagi eszközökkel képes-e megvalósítani a földbirtokreformtörvénynek azt az intencióját, hogy a felosztás alá kerülő nagyobb birtoktestek elsősorban a kisbirtokosok kezére kerüljenek? 2. Van-e tudomása a miniszter urnák arról, hogy előfordul, hogy a kedvezményezett pénzintézet bekapcsolása folytán a minisztériumnak biztosított elővásárlási jog illuzóriussá válik. Nem tartja-e a miniszter ur kívánatosnak, hogy a törvény intencióját megvalósítandó a jelen szabályozás hiányai gyorsan és megfelelően orvosoltassa- nak? Mint most kiderült, az az összeférhetetlenségi bejelentés is kapcsolatos a sármelléki birtoküggyel, amelyet Farkas Tibor a napokban tett Schandl Károly, az OKH. vezérigazgatója ellen. — Az Evangélikus Házban vasárnap a vallásos estet fél 7 órai kezdettel tartják meg. Ez alkalommal a vallásos estnek márciusi ünnepély jellege lesz. A rebellis pezsgő. Ha jól látok, hát vitéz Cseli Ádám, a falu kisbirója az, aki a temetőhajláson előbukkan és őrült rohammal tart felém. Én félreálltam a gyalogúiból, nehogy nekem szaladjon és intek neki, hogy mérsékelje magát a futásban, de különösen a kiáltozásban, mert ha el talál romlani szólószerszáma, ki fogja az utcasarkokon dobszó mellett hőstenor- hangon oly remekül deklamálni, hogy: „Tudtára adatik minden gazdának, hogy aki az első és második rátaporciót, földárendát, szénaárát, kutyaadóját és mindenféle másnemű adóját még le nem fizette, az ma délig azt lefizesse, mert délután kimegy a végrehajtó zálogolni. Ne vegye a dolgot senki tréfának, mert az öregbiró többet nem hazudik, de meg én sem“. Ez a fényes talentumu egyén minden integetésem dacára csak rohan és ordít. Szemei már ökölnyire kidagadtak a nagy erőlködéstől. De úgy látom, már nem bírja sokáig a futást és hangja is már-már rekedtté válik. Hopp! nekiszalad egy közelemben álló fának. Ez az összeütközés megakadályozta a tovább haladást, de a kiabálást nem. Alig szedte össze magát, már ismét torkasza kadtából kiált: „Ehun ni!“ és egy levelet nyújt felém. — Ne ordítson kend oly vadszamár módjára, hiszen beszakad a dobhártyám. — Kutyabőrből van az uram és már négy év óta verem a dobverővel, de jótállók, hogy még négy évig kibírja. — Kend egy nagy barom! Nem a község dobját értem, hanem a fülem hártyáját. — ügy! akkor hát lassabban beszélek. Ehun egy kis cédula! és átadja a még mindig kezében tartott levelet. — Nem cédula ez, hanem levél, kend meg egy sült ökör, érti! ? — Jujujujujj! ne beszéljen igy a tekintetes ur, mert mindjárt megeszem magamat. — Ne sokat jajgasson; itt van a présházkulcs, menjen be pihenni és ha kipihente magát, hozzon a második csaposról. A prés melletti polcon pedig talál valami harapni valót. Mig Cseli Ádám ment, evett és ivott, addig én átolvastam a levelet, melyet Sándor bátyám küldött lőzerhegyi présházából. Hangzott pedig a levél eképen: Kedves Öcsém! Ma délután V26 órára elvárlak egy kis pörköltre, néhány korty sillerre, meg más egyébre. János is itt lesz. Okvetlenül várlak Kelt Lőzerhegyen, 1931 III/1. Sándor bátyád. Már megint valami újdonsággal akar meglepni bizonyára, mert valahányszor pörköltre és sillerre invitál, az mindig kapcsolatos valami meglepetéssel. Cseli Ádámot, aki már eleget evett és ivott, — tekintettel szólószerszámára —, jótanáccsal ellátva útnak indítottam hazafelé, én pedig szekerem rudját a Lőzerhegy felé irányítottam, hogy pontos időben megérkezzem a sokak által tisztelt nektáros hajlékba, ahol Sándor bátyám magyaros vendégszeretete, kitűnő és marasztaló siliere gyakran köt az ember lábára kócmadzagot, hogy azután csak nagy paragrafusos léptekkel, magában elmélyedő filozófusként lehajtott fővel lehet onnét távozni, elmélkedve Noé bölcsesége felett, aki az első szőlőtőkét ültette. A présházhoz közeledve a jónak ígérkező, Ínyt csiklandó pörkölt kellemes illata csapta meg az orromat. A nyitott ajtón át látom, hogy Sándor bátyám egy vérbeli szakács ihletségével mü- vészkedik a tűzhely körül, melyhez a tüzet István, Würtemberg- ből importált facipős inasa élesztette. — Adjon Isten! — köszöntök Sándor bátyámnak. — Szervusz öcsém! ezt már pontosságnak nevezem, — megtekinti óráját —, egy perc hiánya sincs az általam kitűzött időnek. — Tudja jól Sándor bátyám, hogy ott, ahol pörköltről és sillerről van szó, inkább korábban, mint későn szoktam megjelenni. De hol van János? Künn a tőkék között kutat valamit. De ni, jön is már. — Szervusz Jancsi! — Szervusz Bandi! Kölcsönös üdvözlések után érzékenyen ölelkeztünk össze, mert már régen nem láttuk egymást. — Ha úgy tetszik, hozzáfoghatunk, — mondja Sándor bátyám. — Öcsém rendezzük az asztalt! Mig Sándor bátyámmal az asztalt rendeztük és a párolgó pörköltet az asztalra helyeztük, addig az örökké mozgó János felfedezési útra indult a pincébe, hogy Sándor bátyánk titkát kikutassa, amivel bennünket meglepni akar. Kutatási eredménye kedvező lehetett, mert a pincéből feljőve hamisan mosolygott apró bajusza alatt, ami Sándor bátyám figyelmét elkerülte, az enyémet azonban nem. Az asztalhoz ültünk és fogyasztottuk a pörköltet, ami kitűnőnek és a sillert, amely hatásosnak bizonyult.
