Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-03-15 / 61. szám
1931 március 15 3 Zalamegyei Újság Vármegyei vitézi élet. Krónika. Igaza volt mackó urnák, Sziriusz is jól jósolt: Tél folyamán esős idő, De a végén sok hó volt. Most azután várhatjuk ám, Hogy a helyzet megjavul, Tavaszt kapunk és az idő Télre most már nem fajul. Elég is volt a hidegből, Kaphatnánk tán a melegből. Sándor, József, Benedek, Hozzatok hát meleget. Munkanélküli emberek Örültek a sok hónak, Mert segélyre csak ez utón Bizonyultak méltónak. I)e hiába, ráuntak már Az egyhangú munkára, Mint ahogyan ráunnak a Kolbászra és hurkára. Panaszra ne nyíljék szájok, Kegyes volt a tél hozzájok. Jó, hogy ilyen a télvég, Az ínséges igy él még. A népszámlálási adatok szerint a keszthelyi járás jelenlegi lélek- száma 33.255 lélek. Ebből 16-205 a férfi és 17.050 a nő. Ez az első járás az eddig ismertetettek között, amelyben a nők száma jóval meghaladja a férfiakét. A nőtöbblet 845 lélek, aminek oka az, hogy Keszthelyen a női lakosság jelentős többségben van. Ha a lélek- számhoz hozzáadjuk a 440 távolVagyonos és vagyontalan Segély után kiált ma. A sorsnak önerejéből Ellent ugyan ki állna? Fülig adós rr\a mindenki: Az iparos és boltos, Tisztviselő, földmivelő, Kis , közép- s nagybirtokos. A kormány most segélyt igér, De, nagy kérdés, hogy az mit ér, Későn jön-e, vagy jókor S használ e, mint a jó bor ? Szerettem vón’ almát enni, Kimentem a piacra, De egy fiát sem találtam S lobbantam bősz haragra. Oszt’ bementem egyik boltba, Hol egy kilót vehettem, Ámde érte, — ó szörnyűség! — Kettő pengőt fizettem. A narancs csak fél ily drága, Sőt a banán is megjárja. S veszünk olcsó külföldit, De nem drága belföldit. levőt, akkor a járás összlakossága 33.695 lélek. Van a járásban 718 iparos, 194 kereskedő. A lakások száma 8.543, vagyis egy lakásra 3.9 személy jut. Az 1920. évi népszámláláskor a járás lakossága 3.400 lélek volt, tehát a szaporodás tiz év alatt 2.295 lélek, ami 7.3 százaléknak felel meg. A vitézek megyei gazdasági bizottságába tiszteletbeli tagként a következőket kérték fel : a) Mezőgazdasági albizottság: Gyömörey István dr. országgyűlési képviselő, földbirtokos Nagykanizsa, dr. Vass Zoltán gazdasági felügyelő Nagykanizsa, Vida János gazdasági egyesületi titkár Zalaegerszeg, Tőkésy Ernő földbirtokos Zalabesenyő, Csertán Ferenc földbirtokos Nemesapáíi, dr. Thassy Xristóf földbirtokos Alsóbagod, dr. Szüts Andor föld- birtokos Nagyfaludpuszta, Sztan- kovics János gazdasági akadémiai igazgaztó Keszthely, Juhos Lajos gazdasági akadémiai tanár Keszthely, Figura György vármegyei gazdasági felügyelő Zalaegerszeg, dr. Gencsy Zsolt gazdasági felügyelő Zalaegerszeg. b) Ipari és kereskedelmi albizottság : Müller István mérnök Zalaegerszeg, Klosovszky Ernő ipar* testületi jegyző Zalaegerszeg, Fangler Gyula kereskedő Zalaegerszeg, Erhardt Elemér vaskereskedő Zalaegerszeg. c) Pénzügyi albizottság : Bogyay Elemér kormányfőtanácsos Zalaegerszeg, Kovács Károly bankigazgató Zalaegerszeg, dr. Bruzsa Gyula pénzügyigazgató Zalaegerszeg, Holczer Ernő, a Nemzeti Hitelintézet igazgatója Zalaegerszeg, Krosetz Gyula, a Magy. ált. takarékpt. elnöke Zalaegerszeg, Sáska Imre földbirtokos Zalalövő, Malatinszky Ferenc felsőházi tag Keszthely, Reischl Richárd országgyűlési képviselő Keszthely. d) Jóléti albizottság: Dr. Krátky István polgármester Nagykanizsa, Czobor Mátyás polIpszilon. A keszthelyi járás szaporodása alig haladja meg a hét százalékot. Pompás kedvre hangolt bennünket a siller. Nóta is volt benne. Hangzott a présház a nótától. Mikor Sándor bátyám homlokán is ott ült már a jó italtól a hajnal bíbora, — ej! — mondja —, van nekem még jobb italom is; olyan, amilyet talán csak az olimpusiak ittak, de emberi ajak még nem élvezett. — Felállt, hogy hozzon az annyira magasztalt és meglepetést keltő italból. De abban a pillanatban, ahogy felállott, János körül egy halalmas puffanás hallatszik, mire János hanyatt vágódik és a székről a földre esik. Megrémülve ugrottam fel én is ülőhelyemről, Sándor bátyám pedig majdnem egy második bibliabeli sóbálvánnyá változott ijedtében. A másik pillanatban pedig, mintha a világháború összes ágyúi egyszerre tátották volna el öblös torkukat, oly őrületes dörgés hallatszott a pincéből, melynek ajtaján sürü párafelhő tódult a présházba. Azt hittem, hogy a föld indult meg alattunk és előpostái e dörgések az utolsó ítéletnek, vagy legalább is Lucifer bombáztatja a pincében sorakozó nektáros |hor- dókat. Midőn végre csend lett és a pincéből előtóduló pára is eloszlott, kéröőleg tekintettem Sándor bátyámnak rémülettől sápadt arcára: mi volt ez? Nem szólt, csak mereven nézett reám, majd szomorúan tekintett a földön fekvő Jánosra és egy nehéz sóhaj hagyta el keblét. Mivel több robbanás nem történt, mi is némileg magunkhoz tértünk és János feltámasztásához fogtunk, akinek egyik füle be volt szakítva és piros vére festette a földet. Hasztalan volt minden élesz- tési kísérlet, János nem adott életjelt. Kabátját kezdtem tehát kigombolni, hogy teste szabadabb legyen és esetleg dörzsöléssel térítsük magához. Mit látok ?! Kabátja belső zsebéből nyújtogatja nyakát a szerencsétlenség okozója, egy füstölgő pezsgős palack. Erre a felfedezésre második Archimedesként hatalmas heurekát kiáltottam, amire János már felnyitotta szemeit. Körülnéz, majd megszólal: Mi történt velem? Hogyan kerültem a földre ? Füléhez kap — hát a fülemnek mit csináltatok? — Azt magad tudhatod legjobban és az a palack, mely belső zsebedből nyújtogatja karcsú nyakát — felelém. Mostmár Sándor bátyánk is magáhoztért az ijedtségből és örömmel kiáltja Jánost átölelve: Hát nem haltál meg? Nem explo- dáltál ? — Mily adar beszéd. Én és meghalni, én és explodálni ? Ráérünk mi arra még. Hanem adjatok bort mert szomjazom és ne vágjatok olyan savanyó képet. Néhány pohár siller után némileg helyreállott az egyensúly. És minthogy azzal már tisztában voltunk, hogy mi okozta Jánoí szerencsétlenségét, a pincei robbanás oka után kutattunk. Lementünk tehát a pincébe. Elől ment János, kinél az explodáció ellenálló képesség már bebizonyult, utána én mentem; engem követett Sándor bátyám, mint az expedíció tartaléka. Alig értünk a harmadik lépcsőre, már is elénk tárult a pincei veszedelem egész borzalmasságával. Szomorú kép volt ez. Ott feküdt a pince közepén Johan, az inas, halott halványan, körülvéve pezsgős palackok romjaival. A kiömlött pezsgőt pedig mohón itta fel a pince talaja, amitől az megrészegedve arasznyi sárrá bomlott. Mikor Sándor bátyánk látta, hogy uj produktuma mily ádázul viselkedett, kétségbeesetten kiáltott fel: „Oda vannak pezsgős palackjaim, oda van a pezsgő“. Csak legalább egy palackot menthettünk volna meg, hogy bebizonyítsam készítményem felséges voltát. — Vigye el az ördög a te pezsgős palackjaidat saját gyártmányú pezsgőddel együtt; de az én fülem — szól János. Johán, az inas is magához tért és nehéz sóhajok közt szedegette össze a pezsgős palackok darabjait, hogy Sándor bátyánk szeme elől eltakarítsa a szomorú emlékeket. Feljöttünk a pincéből és letárgyaltuk az egész szomorú esetet. Sándor bátyánk ugyanis saját gyártmányú mézpezsgővel akart bennünket meglepni, amihez egyébként kitünően értett. Palackjait a pince belsejében rejtegette. János, mikor a pörköltözés előtt felfedező útra ment a pincébe, rá akadt a rejtett kincsre és egy palackot kabátja belső zsebébe rejtett. De az erős pezsgő kilökte az üveg dugóját és ez okozta János fülének a sebesülését. A pincei robbanást pedig Johán, az inas okozta azáltal, hogy lent járva a pincében véletlenül felrúgott egy palackot, mely szétrobbant, ennek cserepei szétrepülve nekiütődtek a többi palacknak és azok is szétpattantak. Sándor bátyánk produkciója tehát csütörtököt mondott. Meg is fogadta előttünk nyomban, hogy pezsgőt többé nem gyárt, mert az rebellis természetű, pezsgőspalackot házánál nem tart, mert az kiállhatatlan; a parafadugót pedig, mint veszedelmes vérengzőt — ahogyan Jánosnál tapasztalható volt — mindenkor messziről kerüli. Szirmai Miksa.
