Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-02-26 / 46. szám
XIV. évfolyam 46. mám ára 12 fillér 1931 február 26 Csütörtök. 5^ Kiadóhivatal: fa _ „«.ccnenyi-tér 4. Telefon: 128 szóm. . loKkiadóhivatal: Nagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek: Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósítók minden nagyobb zalai községben. POLIIIKA^JAPILAP Megjelenik minden hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési órak: egy hónapra 240 pengő negyedévre 7*20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen 1 e v e 1 e k r e nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. A sármelléki birtok ügye ismét felszínre vetette a magyar életnek súlyos és a földreform-törvény után is nyitva maradt problémáját, a helyesebb birtokeloszlás kérdését. Közismert és a szakkörök által is megerősített tény, hogy a földreform nem oldotta meg kielégítően ezt a kérdést, sőt bizonyos vonatkozásokban égetőbbé telte a sebet. Itt, Zala megyében is látjuk, hogy mikor a földreform — a ritkábban előforduló kivételektől eltekintve — az 1—3 holdas nincstelenek kategóriáját teremtette meg, sokszor csak a falusi nép földéhségét növelte. A napszámosvagy cselédsorból kiszakított kisember már nem hajlandó, de talán nem is tud visszatérni korábbi függőségi állapotába, viszont a neki juttatott pár hold nem elégséges arra, hogy a saját, családtagjainak és állatainak munkaerejét gazdaságosan kihasználhassa. Nem csoda tehát, ha ezek az újonnan teremtett önálló egzisztenciák növelték azoknak a régi kisembereknek a számát, akiknek tekintete a ki- elégületlenség örök vágyával tapad a földhöz. Bármennyire égető is azonban a kérdés, a józanui gondolkodó ember nem kívánhatja ma, hogy az elhibázott földreform után uj, radikális birtoktörvénnyel álljon elő az állam. Ehhez hiányoznak az állam pénzügyi lehetőségei, főképen hiányzik pedig az a gazdasági és szociális légkör, amely alkalmassá tenné az időt a földreform megismétlésére. Meg kell elégedni a részintézkedésekkel és ez irányban Vass miniszter mutatta meg a helyes utat, mikor egyik legutolsó beszédében a fennálló törvények alkalmazásában jelölte meg a kisigénylők kielégítésének módját. A helyes részintézkedésekre módot nyújt a föidreformtörvény- nek az a kivételesen egészséges intézkedése, amely megállapítja az állam elővásárlási jogát és általában megadja a lehetőséget az autonóm és állami hatóságoknak, hogy a köz érdekében beleszólhassanak a földbirtokkal folytatott magántevékenységbe. A sármelléki példa igazolja, hogy a beavatkozás jogára, sőt annak szigorú alkalmazására nagy szükség van. Nem szabad ugyanis megtörténnie annak, hogy a kisemberek érdekei sérelmet szenvedjenek, különösen nem abban a megyében, ahol a mezőgazda- sági népességnek 51.12 százaléka csak 1—5 holddal rendelkezik. Nemzeti, közgazdasági és szociális szempontból egyaránt első rendű érdek, hogy a sokgyermekes, szorgalmas, józan zalai kisemberek megtalálják azt a gazdasági alapot, amelyen munkálkodva a magyar faj erőforrásait szaporíthatják. A sármelléki biríokügyről szólva mi nem a haszonbérlet kérdésében látjuk a probléma súlypontját. Nem találjuk, mert a törvény e tekintetben határozottan intézkedik arról, hogy a kisemberek érdekei védelemben részesüljenek és, ha az ügy megfelelő fórum elé kerül, a kisember megkapja a maga igazát, amint megtalálta ezúttal Zala vármegye gazdasági albizottságánál. Inkább gondolkodásra késztetnek azok a momentumok, amelyek a birtokvétellel kapcsolatosak és önkéntelenül felvetik a kérdést, vájjon nem hiányosak-e a törvény intézkedései. Nem kétséges, hogy a vételnél a törvény rendelkezéseit pontról-pontra betartották és ha az ügyben szereplő képviselőtől, mint törvényhozótól (bár megengedjük, hogy félreértés által kerülhetett ebbe a helyzetbe) más magatartás is lett volna a helyes, bizonyos, hogy a szóbanforgó képviselő nem tett mást, mint a törvényadta jogát felhasználta, mint magánember, gazdasági érdekeinek kielégítésére és az uradalom élt a törvény által megadott adásvétel jogával. Ha tehát a törvényt szigorúan alkalmazták és a kisemberek mégis súlyos sérelemről panaszkodnak, akkor csakis arra a következtetésre juthatunk, hogy a törvényben is hiba van. Hisszük, hogy a birtokvevő képviselő, aki pártjának egyik illusztris tagja, ha a kisigénylők helyzete tudomására jut, önként ajánlja fel — legalább birtokának egy hányadát a kisigénylőknek örökáron való megvételre és ezzel bizonyítja, hogy azokat az elveket, amelyeket más társaival együtt a parlamentben képvisel, teljes mértékben átérzi. De ettől eltekintve is szükségesnek tartjuk — mivel a morális igazság érvényesülése nem mindig embereken fordul meg —, hogy a földreformtörvénynek az ügyben szereplő szakaszát olyképen módosítsák, hogy az teljesen a kisemberek érdekeit szolgálja még akkor is, mikor egy altruista intézet, kezébe van letéve a kisemberek igényeinek sorsa. Vármegyénkben most már megkezdődik a háziipari munka Nagyfontosságu értekezlet a munka megkezdése ügyében. A már évekkel ezelőtt megalakult, de még nem működő Zalavármegyei Háziipari Szövetkezet ma délelőttre közgyűlést hivott egybe. Mivel azonban a tagok nem jelentek meg határozat- képes számban, az egybegyűltek csak értekezletet tartottak, amelyen igen fontos dolgokat beszéltek meg. Résztvettek az értekezleten Csák Viktor, a kereskedelmi minisztérium kiküldöttje. Szigeti Ödön vármegyei háziipari felügyelő, Czobor Mátyás polgár- mester, a Mansz. és a helyi kereskedelem képviselői és Gencsy Zsolt dr. gazdasági felügyelő. Brand Sándor dr. vármegyei főjegyző, elnök szives szavakkal üdvözölte a kereskedelmi miniszter képviselőjét, aki meleg szeretettel karolta föl az ügyet és fölkérte, ismertesse azokat az irányokat, amelyekben a háziipari foglalkozás megindítható volna. Csák Viktor előadásában hangoztatta, hogy nálunk, Zalában, ahol az ipar terén nagy az elmaradottság, föltétlenül meg kell szervezni a háziipart. Hivatkozott a nyugati államok nagy ipari fejlettségére, aminek alapja szintén a háziipar volt. Minél nehezebbek a gazdasági viszonyok, annál fontosabb a háziipari szervezkedés. Eddig azért nem volt a munka itt megkezdhető, mert igen nagy tervekkel, nagy koncepciókkal állottak elő, amelyek anyagiak hijján kivihetetleneknek bizonyultak. Pedig a háziipari foglalkozás nagyon fontos közgazdasági tényező, amely hatalmas értékeket biztosítana az országnak. Statisztikai adatokat sorol föl arról, hogy a legutóbbi négy esztendő folyamán milyen behozatal volt olyan tárgyakban, amelyek gyárilag készültek ugyan, de amelyek a háziiparszerüen készíthetők nálunk, továbbá, amennyi kivitelünk volt ez idő alatt. A kivitel jóval felülhaladja a behozatalt. Két-két millió behozatallal szemben 5—7 milliós kivitelt mutatnak föl az adatok. Azt bizonyítják ezek az eredmények, hogy háziipari készítményeink keresettek a külföldön. Ki kell keresni tehát azokat, melyek a legnagyobb keresletnek örvendenek s azoknak készítését kell megkezdeni. A kimerítő előadásért Brand Sándor dr. elnök mondott köszönetét s egyben bejelentette, hogy üzletrészek jegyzéséből befolyt összesen 7302-80 P; ugyanannyit kérnek kölcsönjegyzés címén a kormánytól is. így olyan összeg áll rendelkezésre, amellyel a munka megkezdhető lenne. Javasolja, hogy a jelenleg rendelkezésre álló összegből bocsássanak 2 — 2 ezer pengőt Zalaegerszeg, Nagykanizsa és a Gazdasági Egyesület rendelkezésére. Ezt az összeget az év végéig kamatmentesen fizetnék vissza a Szövetkezetnek. Czobor Mátyás polgármester szólalt fel ezután. Örömmel üdvözli az akció megindulását s ama nézetének ad kifejezést, hogy meg kell jelölni, milyen fajta cikkek készíthetők vidékenként s a kormány nyújtson segítséget e készítmények elhelyezését illetően. Népünk szívesen foglalkozik a háziiparral és, ha e foglalkozást kellőképen megszervezik, hamarosan szép eredményeket érhetünk el. A Mansz munkálkodását dicséri. Szól a helybeli kereskedőkhöz, akik a háziipar révén előállítandó dolgok árusítása révén biztosíthatnák e cikkek forgalmát. Deutsch Hermán azt válaszolja,, hogy a kereskedők kész örömmel vállalkoznak a háziipari készítmények árusítására. Meglepték őt a Mansz készítményei, amelyeket egyes kirakatokban vett észre. Ö is szívesen ad helyet üzletében ezeknek és anyagbeszerzés tekintetében mindenkor szolgálatára áll a Mansznak. Lehetségesnek tartja a háziipari készítmények j6 értékesítését és sok gyakorlati megoldást ajánl. Szigeti Ödön háziipari felügyelő a Balatonvidékre hívja föl a figyelmet, ahol sok és kitűnő nyersanyag van. A nép már értékeli is azt, mert most már télen nem égeti el a nádat, nem használja alomszalmának, hanem földolgozza azt hasznos cikkekké. Sajnálkozással említi, hogy a Festetics uradalom azt a kitűnő vajsást húsz évre az olaszoknak adta el. Gyékényből igen szépen pénzel Gyenesdiás, kukoricaháncsból Nemesvita. De szép munka folyik más községekben is. Csak az volna a kívánatos, hogy a helyi szervezeteknek bocsássanak a rendelkezésére bizonyos forgótőkét, hogy a készítményeket átvehessék, mert a nép mindjárt pénzt vár s arra nincs ideje, hogy készítményeit mindig maga vigye piacra. Többek hozzászólása után abban állapodtak meg, hogy Zalaegerszegnek 2500 pengőt adnak, Szigeti felügyelőnek pedig 500 pengőt bocsátanak rendelkezésre, hogy egyes falvakban a készítményeket átvehesse. Deutsch Hermán azt kérte a felügyelőtől, hogy küldjön neki mintákat a gyenesdiási készítményekből, Schütz Frigyes pedig vállalkozott gyékényszőnyegek átvételére.
