Zalamegyei Ujság, 1930. október-december (13. évfolyam, 241-294. szám)
1930-12-25 / 294. szám
1930 december 25 Zalamegyei Újság III és vidékének történelmi múltja :körül forgott. Erre vonatkozólag a Saáry testvérek sok érdekes adattal szolgáltak. Tőlük tudtam meg, hogy Csobánc „város“ a várhegy oldalán, egy kis sík területen feküdt és hogy úgy a „város“ mint a vár többi váraink és erődített helyeink sorsára jutott: a tűzvész áldozata lett! Különös, hogy ezek a tüzesetek mindig viharos éjszakákon, égi- háboruk alkalmával szoktak előfordulni ... De hát ki merte volna keresni abban az időben a tűzvész okát s ha kereste és megtalálta volna •is,"ugyan mit nyert volna vele? Legfölebb öt is. széttépte volna egy vadkan, mint ahogyan szét- tépte Zrínyi Miklós költőt és •hadvezért, a Csáktornyái erdőben. A Saáryak levéltárában kutatva a többek közt egy igen érdekes okmány került a kezembe, mely mint a pecsétnyomó, szintén „Csobánc város“ létezését igazolja. A Saáry családnak valamikor birtokpere volt az Eszterházy hercegi családdal. A per tárgyát egy kis ingatlan birtok képezte, mely a hajdani Csobánc városban feküdt s mely valószínűleg házhely lehetett. Ez a peres ingatlan akkor ment át az Esterházyak birtokába, amikor az egész várhegy és a rajta épült vár a XVÍI-ik században tulajdona lett. A kérdéses okmány egy tanú- vallomás! jegyzőkönyv, mely több tanú kihallgatásáról szól. A kihallgatott tanuk (mind magas korú emberek) egybehangzóan vallották, hogy a kérdéses ingatlan régtől fogva, ősi jogon a nemes Saáry család tulajdona s ezt onnét tudják, mert: „ Csobánc városának tűzzel való elpusztulása idejében ők is Csobánc város lakói voltak“1 Az érdekes okmányt a Saáry testvérek a Balatoni Múzeumnak ajándékozták s igy most egy hiteles okmány és egy pecsétnyomó tanúskodik „Csobánc“ létezéséről. Másnap az egyik Saáry testvér szives kalauzolása mellett felmentem a várhegyre, az elpusztult város helyét és az érdekes és poetikus várromokat megnézendő. A hegyoldalon tényleg megvolt az a csekély kiterjedésű sik terület, melyen a kis városka feküdt. Megtaláltam a templom romjait is, mely akkora volt, mint egy kápolna. Aztán felmentünk a várromokhoz, melyeket az idő vasfoga még meg nem emésztett s melyeknek düiedező falai közt trombitaszó, kardcsattogás, puskaropogás és ágyudörej helyett most csak a szél susog szomorú nótákat a régi dicsőségről. A vár a 375 méter magas vulkáni eredetű, kopasz hegykup tetején, a tatárjárás idején épült. Első birtokosai ismeretlenek. A XIV. században a Gyulafy nemzetség bírta. Az utolsó Gyulafy Rákóczy Ferenc hive volt és mikor a nagy fejedelem csillaga letünőben volt, Gyulafy is menekülni volt kénytelen. A hagyomány szerint kedves birtokától igy búcsúzott el : Jó ború Badacsony Sok halu Balaton, Isten hozzád Csobánc, Engem többé nemlátsz ! Nem is látta! Nyomtalanul eltűnt. Talán a nagy fejedelemmel együtt hallgatta önkéntes száműzetésében a tenger mormo- lását s ott porladoznak hamvai valahol a Márványtenger partján. Csobánc város elpusztulása után a lakosság a fenyegető villámoktól való félelmében, de főkép a vízhiány miatt nem építette föl a leégett várost, hanem a hegy lábánál, egy kitűnő forrásokban bővelkedő „diszhely“~en alapított uj községet, mely az idők folyamán: Díszhely, vagy „Díszei“ nevét nyerte. E változással a csobánci kutyák jártak legjobban. Nem kellett ugyanis többé nyári időben, a nagy melegben a meredek hegyA napokban közzétett és az igazságügyminiszter referálása és jogi megvilágítása után bekövetkező változás az ítélet kihirdetésének kezdetén, arra késztetett, hogy az itéletkihirdetésnek alapul szolgáló szuverénitással kapcsolatban, néhány szóval hozzájáruljak e szuverénitás megmagyarázásához, történelmi kifejtéséhez. Az egyházi karizmákat aposztrofáló s az Ur jézus és apostolainak képeivel ékeskedő magyar korona nem csupán drágakövekkel ékes fejedelmi diadétna, nem tisztán az anyagi értékek ragyogásában hivalkodó királyi ékszer: mert ha évszázadok antiquitásától óriási értéket nyert egyetlen nemzeti kincsnek nevezném, még akkor is keveset mondanék. Igen, mert a fönséges szentelményt a magyar nemzet szemében szentséggé emelte az első szent király homloka s évszázadok kegyeíetes hagyománya, a nemzet tradícióvá emelkedett szilárd hite és meggyőződése ; mely szerint a magyar korona nem fejedelmi ékszer, hanem személyes szentség, birtokló személy, tulajdonosa, birtokosa a hazai földnek, s a szent korona területi épségéért harcoló hősök vérével átörökített jogoknak is egyedüli birtokosa, átszármazta- tója és forrása. A királyság első századában keletkezik ez a felfogás; III. Béla koronázásánál már teljes erővel ragyogott, a XIII. század végén pedig olyannyira általános és egyúttal kizárólagosan nemzeti, hogy a III. Endre halálát követő pártviszályokban akárhányszor koronázták volna I. Károlyt más koronával, vagy a nemzet által nem szentesilett formák között és személy által, sohasem lett volna Károly Magyarországnak törvényesen megkoronázott apostoli királya, mig szent István koronája nem ékesítette homlokát. Ez általánosan vallott felfogást országos törvény szakcionálja Nagy Lajos idejében. A korona szentség, személyes birtokos, tulajdonos, a hazai föld tulajdonosa, az összes jogok birtokosa, gyökere, forrása ezentúl; nincs is az országban ettől az időtől birtoka, joga senkinek, hacsak a szent korona testének nem tagja. Az I. Ulászló mellett álló többség a mostoha körülmények elháríthatatlan nehézségein akarta magát tultenni, mikor a székesfehérvári koronával, szent István érchomlokáról levett koronával akarta substituálni a szent oldalon fel és le vízért szaladgálnak. Csak a közmondás maradt fenn róluk, hogy: „Lót-fut, mint a csobánci kutya“. Csobánc várral kapcsolatosan egy naiv kis versikét is hallottam szives kalauzomtól. A diszeli tanító egy ízben házi gyakorlatul versírást tett kötelezővé. Az egyik nebuló a következő verssel lepte meg a költői hajlamokkal megáldott tanítót: Csobánc várnak oldalába, Két bogárnak hat az lába; Két bogárnak hat az lába, Úgy ballagnak föl az várba. koronát, azt állitván, hogy valamint a nemzet felfogása tette szent István koronáját szentté, épen úgy a nemzet felfogása meg is vonhatja tőle a szentséget és átruházhatja, átplántálhatja egy másik, esetleg egy harmadik koronára. Elhalaszthatatlanul sürgető nehézségek leküzdése s a nemzet többségétől elismert király hatalmának legitimáltatása miatt egy pillanatra felmerülhetett ez a megoldás, de a nemzet történelmi felfogását, a szent korona iránt érzett imádságos hódolatát, tiszteletét, odaadó és bensőséges ragaszkodását és exkluzivitását nemcsak, hogy meg nem változtatta, de még csak nem is kisebbíthette soha. Pragmatikus történeti adatok jelölik szent István koronájának 900 éves múltját, írják le és adják át az utókornak e nemzeti szentség életét. Az ország különböző égtájain örökittetik meg szent koronánk története. Pártviszályok, belső és külső ellenségek ármányai között anyagi értékében ép, történelmi, jogi, nemzeti etikai tekintetében mindig nagyobb pietással nézünk rá; mindig és mindig erősebb, folyton nemzetibb és ezekkel mind több és több alkotmányjogi kötelességet involvál. Állításom igazolására felhozom, hogy a pozsonyi koronázási templom tornyán a szent kereszt helyett a magyar szent korona édes- kedik. Háromszáz év koronázási tényeit örökíti meg a templom szentélyének evangéliumi oldala. A pozsonyi koronázások után a nagy nemzeti küzdelem végén a kétségbeesettek össze akarják törni, a Duna fenekére sülyesz- teni a nemzet drága kincsét, fön- állásának, megmaradásának talán egyetlen képviselőjét, mig a jobb jövőben bízók a haza földjébe ásták el. A Patrona Hungáriáé őrzi a szent korona helyét. Négy század története van itt és Sopronban ; az előbbi századoké Budán, Visegrádon, Székesfehérvárott s az ország más és más részein. E két kor történetét összeköti, kitölti a győri püspökség és püspökvár aímalistája. Mély nemzeti érzések uralkodtak rajtam Pozsonyban a Habsburg királyok koronázási templomában, mély megilletődéssel olvastam három század koronázási tényeit, megismétlődtek ez érzések a soproni koronázási templomban. Buda, Visegrád, Székesfehérvár nemzeti történetünknek a szent koronával kapcsolatban is zarándokhelyei, az orsovai egyszerű kápolna, a fehér Szűz Mária szoborral, az ide elásott szent korona helyével, imádságra késztetett, de még jobban érintett, még jobban átjárta valómat a győri püspöki rezidencia lépcsőházának szoboremléke és ez emlék felirata. Az évszázadok hosszú sorát'látó épület lépcsőházában az egyik fordulónál egy márvány piedesztál, rajta vánkos és a vánkoson szent István koronája. A piedesztálon a következő felírást olvastam : „E várban többször biztos menedékre találtam.“ Szent István idejét látó rezidencia és székesegyház, tatár, török pusztításokról szóló históriák, a magyar faj fenmaradásának püspök vértanúi: a Paksiak, a napóleoni csaták, magyar önállósági, függetlenségi és szabadságharci emlékek, századok, — nem: évtizedek, sokszor évek szerint vannak itt a hazafiság tényeivel megjelölve s megszentelve. E történelmi levegőben szól hozzánk a szent korona s szózata erősebb, mint a többi együttvéve, hisz a többi csak keret, csak disz, drágakő ; a lényeg, aminek szolgálatában áll, melytől az értékét, sőt ragyogását is nyeri, a szent korona. Ilyen volt a magyar nemzet szemében szent István koronája mindig; nemzeti szuverénitás, a nemzeti jogok, nemzeti aspirációk, a hazai szent föld birtokosa, jel- képezője; viselőjének személye épen ezért szent és sérthetetlen s egy történelmi és vallásos egységben forr össze az egész nemzettel. Mily keserűen jajdul fel az egész nemzet, ha e nemzeti felfogástól teljesen idegen haladás érdekében egyszerűen a fejedelmi ékszerek közé sorolták, ha évtizedeken át a centrálisztikus törekvések gátjának tekintetvén soksok nehéz és keserű esztendő után ékesítette csak az örökös király homlokát. Nehéz idők voltak az elsők, hallatlan diadalmenetben került szent koronánk haza; súlyos és siralmas a másik; a 67-iki koronázás vetett ennek véget s a sanda gyanút a fejedelmi jóakarat elháritá, a széthúzást az egyetértés váltá fel; a megtorlás munkáját a szeretet, a fájdalom sóhaját az öröm állelu- jája. Testőrsége újra alakul, misztikus szint nyer, négy évszázados történeti múltra tekintő ornátus- ban teszik az alkotmányos személyek az apostoli király fejére, igy koronázzák meg fölséges hitvesét is. A négyszázéves múlt vissza- varázslása felébresztése egyúttal annak az egységnek, miben hajdanta a nemzet és koronás királya egybeforrt. E szent egységben élt ettől az időtől a királyi pár és nemzet. Ebben ülte meg a koronázás 25-ik évfordulóját és a millenáris Magyarországnak is legnagyobb dísze, legjobban féltett kincse a szent korona, a nemzeti szuverénitás, a nemzeti jogok és hatalom birtokosa. Általános és egyénenkint érvényesülő felfogás ez a magyar nemzet fiaiban; a mostoha idők sem csökkenthették, hanem inkább folyton növelik ez érzést s csuda-e, ha minden történelmi pietást lábbal taposó, a nemzeti múltat és értékeket meggyalázó, hagyományainkat, vérünket megDr. Csák Árpád. A szent Korona szuverenitása. Irta: KIS KOLOS JENŐ, prem. rendi érd. alperjel, igazgató.
