Zalamegyei Ujság, 1930. október-december (13. évfolyam, 241-294. szám)
1930-12-25 / 294. szám
IV. Zalamegyei Újság 1930. december 25. tagadó korszak nemcsak * annak birtokosa ellen, de maga ama nemzeti szentség ellen is a legádázabb dühvei kelt ki. Birtokosa kivette bőségesen, nagyon bőségesen a részét az emberi élet szenvedéseinek adójából b együttérzésemben a nemzet életében minden alkalmat megragadok, hogy elárvult koronánk nimbuszát a hazafias kegyelet reménykedő érzéseivel öregbítsem. Karácsony Velencében. — Irta: Mattak József. — . . . Velence. Álmok gyönyörű városa . . . Márványpaloták. Műkincsek. Letűnt évszázadok itt felejtett emlékei. Egy darab középkor. Romantika. Fény és gazdagság. Összeesküvések, szörnyű kivégzések helye. Szerelmesek igéret- földje. Ez Velence, az álmok gyönyörű városa . . . * Lussinból, illetve Zárából visszatérőben, pár napra benéztem Velencébe. A zárai hajó úgyis Trieszten megy át, onnét pedig folytatja útját Velencébe. Trieszttől Velence nincs messze. Pár órai ut csupán. És Zárától Velencéig a hajójegy csak 15 lírával (5 P) került többe, mint Triesztig. Elmentem hát Velencébe, a tündérvárosba. * Épp karácsony előtt volt ez. Az égen ólomszinü felhők úsztak, a lagúnák közt metsző szél zené!’. Nagy pelyhekben hullt a hó. fél volt. Hideg, zord tél. De mégis más, mint máshol és máskor. Velencei tél volt. * Az éles szélben valami különös varázst hömpölygetett a házak és a csatornák fölött a karácsonyt váró harangok szava. Ha az óratorony két bronzóriása méltóságteljes lassúsággal elkongatta az órákat fent a magasban, a régi, évszázados harang csodálatosan szép, mély zengése még sokáig ott hullámzott a Szent Márk-tér árkádjai alatt. [ A lagúnák vize fehér bodorral tarajozva hullámzott és nyugtalanul táncoltak a gondola-kikötő csónakjai. A Merceria (Velence ötször- hatszor derékszögben megtörő keskeny, forgalmas főutcája) fényes üzleteinek kirakataiból éles, erős fényzuhatag ömlik az utcákra, a járókelőkre. A hideget épp úgy érzi az ember minden pillanatban, mint ahogy egy másodpercre sem képes megfeledkezni róla, hogy Velencében van. Tél ez; hideg, ónszürke, viharos. De velencei tél. A karácsonyt váró Velencéé. * A penzióbk egy négytagú budapesti társaság érkezett. Milyen jól esett a magyar szó ott, a távolban, ahol a némettel is alig lehet boldogulni! Úgy terveztük, hogy a Szent Márk templomba megyünk éjféli misére. De ott nem szokott éjféli mise lenni. Elmentünk hát egy másik templomba. Nem kellett sokáig keresgélnünk templomot, van Velencében valami 86.. ... A nem túlságos nagy templomban valami 180 gyertya lobog. Öreg pap valami nekünk szokatlan, nagy hangterjedelmü dallamon énekelve olvassa a csodaszép, örökké üde evangéliumi részt. A hangjában semmi érc, semmi zengés. Színtelen fahang. De mégis ujjong az örömtől, szinte el-elfogódik, mintha örömében sírva készülni fakadni. Valóban nagy örömet hirdet nekünk. A karácsonyt. A Megváltó születését. A szeretet ünnepét. Itt, Velencében, messze a hazától, az otthontól . . . Ebben a percben mindannyian, Velencét járó magyarok, elned- vesült szemmel gondoltunk haza... * Karácsony első napján ünnepélyes nagymise volt a Szent Márk templomban. Az ősi szentegyház aranymozaikjai titokzatosan csillogtak a gyertyák és villanykörték fényében. A nagymisét maga a velencei pátriárka mondotta. Ő tartotta a szentbeszédet is utána. Finom, megnyerő, kedves arcú, középmagas, karcsú alakú, galambősz, szép öieg ur. A hanghordozása pompás, a hangja erős és érthető, a taglejtései csodálatosan választékosak, kifejezőek. A magam kevéske olasz nyelvtudásával, ha nem is minden szavát, de a beszéd gondotatmenetét egész köny- nyedséggel megértettem. Érdekes volt: a pátriárka nagy pompával vonult be az istentisztelet előtt és szinte egész észrevétlenül távozott el annak befejeztével. * Délután a velencei minoriták templomába a „Frári“-ba mentünk. Sok évszázados, ódon épület. Kívül egyszerű tégla. Bent: csupa felbecsülhetetlen értékű műemlék. Egyébként Velence legnagyobb temploma. A tornya is csak annyival alacsonyabb a Szent Márk harangtornyánál, hogy ennek hegyes, magas sisakja van, mig a Frári tornyára csak lapos tetőt engedtek a régi Velence urai tétetni. A Frári belül tele van dogék koporsóival, képekkel, szobrokkal. Itt pompázik utolérhetetlen fenségében és lenyűgöző nagyszerűségében Tizián leggyönyörűbb alkotása, a Mária mennybemenetele, a főoltár fölött. Itt van Bellini világhírű Madonnája, képek, szobrok egész tömege, Tizián és Ca- nova síremlékei. A Frárinak van mindezeken kívül még egy nevezetessége: a gyönyörű, 3 manuálos modern orgonája. A főoltár mögött áll a remekbe készült orgona, sípjai a Madonna-kép alatt és részben mögötte. A Fráriban megtudtuk,' hogy a minorita növendék-papok közt két magyar is van. Hamarosan elő is keritették a két kedves, derék magyar fiút. Végtelenül megörültünk egymásnak. Szívesen mutogattak, megmagyaráztak mindent. Hamarosan előkeritették P. Giur- gio-t (Dzsordzsó), aki „csak“ a theologiának, a filozófiának és a zenének doktora s theologiai tanárkodás mellett a Frári orgonistája. A következő percben felnyílt a játékasztal redőnye, búgni kezdett a villamos fújtató s megzendültek a hatalmas templomban, a pompás hangszeren a magyar karácsonyi énekek. Meghatott lélekkel, mélyen megindulva játszottam a messze idegen városban, a hatalmas, nagyszerű orgonán s meg- illetődötten énekelte mellettem a pestiek kjsded csapata s a két magyar kispap az ősi magyar karácsonyi énekeket. Aztán újból megzendültek a sípok s a sok évszázados, ódon boltivek alatt felhangzott a magyar Himnusz, majd a Szózat és a Hiszekegy. Ismét itt a karácsony. Valamikor örömöket rejtegető gyönyörűséges ünnepként jött. De ma — a magyar karácsony a gyászos Trianontól évről-évre jobban és jobban szomorúbb és örömnélkü- libb lesz. Nem sok vigsággal, inkább évről-évre több és több gonddal köszönt reánk ez az egyébként felemelő és gyönyörűséggel telt ünnep. Borús a magyar égbolt, reá ült Trianon áthatolhatatlan köde, s évről-évre lessük már 'a szomorú ködön áthatoló reménysugarakat, amelynek világánál elindulhassunk a szebb és jobb jövő felé. Ne áltassuk magunkat, ne legyünk ma túl optimisták, az élet úgyis reánk cáfolna a mindennapi szomorú csalódásaival. Nehéz gond üli meg a lelkeket, s az emberek uton-utfélen kérdően néznek egymásra, egymás arcáról olvassák le a kérdést, meddig tart ez még? — Mi fog következni? A közgazdasági élet válságos perceit éli, az üzlettelenség, a munkanélküliség, a pénztelenség dühöng. A közgazdasági élet csodadoktorainak tudománya is esetről-esetre csődöt mond. Hibák vannak, nagy hibák — mondogatják erre is arra is — de hol van a csodaerő, ami ezeket megszüntesse? A csoda erő már csak egy lehet „az összetartó öntudatos magyar munka!“ Ne a külföldről várjuk a segítséget, közgazdasági életünket ne a külföldről hozott — a mi levegőnkbe nem való — receptekkel próbáljuk orvosolni. Ne csak a külföldi tőke beözönlésétől várjuk nemzet- gazdasági életünk feltámadását. A magunk összefogó munkája — a magunk összekucorgatott tőkéje — a magunk erejének megbecsülése segíthet csak. Az az egyedüli, amiért nem vár tőlünk senki ellenszolgáltatást, — aminek gyümölcse itt marad és tovább termékenyíti sovány közS az orgona zengett, zúgott, harsogott a messze olasz földön: ... Megbünhődte már e nép A múltat s jövendőtt... ... A rég porladó dogék bizonyára csodálkozva figyeltek fel koporsóikban a szokatlan énekre s nem tudták maguknak megmagyarázni, milyen karácsony van most Velencében . . . gazdaságunkat. Az uiolsó 'percek peregnek már, amikor nem pár- toskodnunk kell — hanem összefogni. Európa porondján nem azok a nemzetek lesznek a győzők amelyek a pártpolitikában merítik ki energiájukat, hanem azok a nemzetek, amelyek gazdaságilag megerősödnek. A világháborút sem a politikai és a diplomáciai tudósok döntötték eL — hanem a gazdasági érdekek. Ez az az Achiles sarok, ez lehet csak az a csillag, amely ha feltűnik keresztül fog törni Trianon szomorú ködén, amely most reánk borul. Ne fussunk külföldi délibábok után — ne örüljünk a külföldről jövő tőke — esőnek — az nem nekünk termel — azért fizetnünk kell, annak gyümölcsét nem mi fogyasztjuk el. A magunk ereje, a magunk tőkéje, a magunk munkája az, amelynek gyümölcse itt marad, amelyből majd felépíthetjük lassan a gazdaságilag erős Magyarországot s ez a gazdasági erő lesz azután hivatva majd ledönteni Trianon szégyen határait. Ennek eléréséhez pedig a legfőbb feltétel, hogy ennek az országnak a cél érdekében össze kell fogni — dolgozni és minden széthúzásról lemondani egyidőre.. Mint szegény országnak szerény keretek között lehet csak mozogni igények nélkül. Lassan-lassan lehet felépíteni csak azután gazdasági életünk erős várát, amelyet ha sikerülne felépítenünk úgy eltűnnének a gondterhes redők a karácsonyfa mellett is gondokkal küzködő véreink arcáról, s igy hamarosan magyar nyelven csendülhetne fel az ének Kassán úgy mint a Hargitán túl, Pozsonyban úgy mint Szabadkán s az egész Kárpátok medencéjében mindenütt, hogy „Dicsőség a menyben Istennek, békesség a földön a jóaka- ratu embereknek.“ Adja Isten, úgy legyen! |Bristol Szálloda* Budapest legszebb pontján a Dunaparton Ujj vezetés mellett ajánlja a Előkelő szállodájának gyönyörű szobái a mai gazdasági viszonyoknak megfelelő polgári árakon. Egy ágyas utcai . . . P 10- 16-ig i Két ágyas utcai . . . P 20-24-jg ; Egy ágyas udvari . . P 6-10- ig J Két ágyas udvari . . P 15-18-jg Két ágyas utcai dunaparti P 24-40-ig | A szobák árai fürdőszobával értendők. Minden szobában hideg- és melegvíz, telefon és rádió! Bristol szálloda szobáiból és terraszáról a leggyönyörűbb kilátás nyílik 3595 a Dunára és a budai hegyekre. ÉTTERMI ÁRAK a Complett reggeli: kávé v. tea v. kakaó egy tojással, vajjal és jam-el . P 1.20 Kitűnő ebéd v. vacsora menü . . . . P 2.40 Kitűnő ebéd v. vacsora menü előétellel P 4.— EZEN LAPRA hivatkozással a szobaárakból külön engedmény. SZOBARENDELÉS lehetőleg 2—3 nappal előbb eszközlendő! Közgazdasági hangulat karácsony ünnepén. Irta: KOVÁCS KÁROLY, a Vármegyei Bank és Takarékpénztár igazgatója.
