Zalamegyei Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 98-106. szám)
1930-05-11 / 106. szám
XIII. évfolyam 106. szám. Ára 16 fillér Vasárnap, 1930 május II Felelős szerkesztő: PESTHY PÁL dr. 11 ' 111 i ................................ 'I — Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128 szám. Vidéki szerkesztőségek: Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósítók minden nagyobb zalai községben. POLITIKAI WAPILAP Megjelenik hétfő és az ünnepet követő nap kivételével minden nap. Előfizetési árak: egy hónapra 2*40 pengő, negyedévre 7*20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen levelekre nem válaszolunk* Kéziratokat nem adunk vissza. i A magyar könyv ünnepe. A tavalyi szerény kezdet után az idén már nagyobb arányokban tartja meg az egész ország a magyar könyv napjait s ebben az újjászületett Olaszország nagyszerű példáját követjük. Nem kell szégyenkeznünk, hogy nem mi voltunk az elsők, akik a hétköznapok szürkeségébe piros betűkkel írjuk bele a kultúrának ünnepi napjait, melyek az emberiség egyik legfőbb kinesének: a Könyvnek glóriájától ragyognak. Szegények vagyunk, ne várja tőlünk senki, hogy szószerint tudjuk követni Mussolini viruló országának útmutatását, nem, mi nem vagyunk képeseLolasz pompák tüzében lobbantani fel az egekig az ünnepi lángokat. A mi áldozatunk csak az alázat, nem a bőkezű ajándék! A trianoni idők megtépett magyarsága nem díszítheti fel a gazdagság biborköntösébe az ő kiválasztott Íróit, akik megálmodják helyette minden magyarok legszebb álmait, hogy feledtessék a gyilkos valóságot... Magyar Írónak lenni mindig szerzetesi dicsőség volt, bizony gyakran hetyke közömbösséggel éhen hagytuk halni a könyv napszámosait, a halhatatlanokat épen úgy, mint a napi irodalom tiszavirágtehetségeit, de temetni azt mindenkor szépen tudtunk... Temetni? Hiszen a magyar élet ezredéven keresztül örök temetés volt, hősök, mártírok, álmok és félig sikerült valóságok gyönyörűséges, rettenetes, dacos temetése. Temetni megtanultunk, meghalni mindig tudtunk, de segíteni egymást abban, hogy éljen értünk, ahhoz keveset értünk... A magyar zseni, a magyar élet tragikus hősei Balassától, Katonán keresztül Madáchon át a leg- ujabbakig úgy hamvadtak el pa- tópáli megnemlátásunk lélekher- vasztó számumában, hogy örökre világitó lángjuk mellett maguk sohasem melegedhettek... Világok viharában talán jobban megtaláljuk egymást és kinyílik a szemünk, hogy könnyes árvaságunkban csodálattal öleljük szivünkhöz azokat, akik a magyar kuitura fölényét könyveik maradandó tettével boldog áhítattal szolgálják. Sátrakban, vagy sátrak nélkül, ünnepi díszben, vagy egy fapult puritán egyszerűségében oltára épül most a magyar könyvnek, melynek minden betűje felebbező segély kiáltás Trianon ellen, mely kulturátlan népek martalékává tette elszakított testvéreinket, békétlenséget teremtve a béke álarca alatt. De nem kell más, csak áldozatos türelem, célranéző munka és a magyar erények győzelmes lobogójának fényében megküz- dünk minden ellenséges mesterkedéssel, mert az idő múlásával múlik a világ elfogultsága és ha jön az ítélet napja, az jobb, boldogabb, örök életre fog bennünket ítélni. Ezt követeli az igazságunk, ezért sirja mártír-könnyeit meg nem érdemelt tragédiánk és ezért gyújt őrtüzeket a világ minden tája felé ragyogóan szegénységünkben is dúsan gazdag külturmunkánk, mely mindörökre és azért is dicsőséges szólam lesz a népek nagy, ünnepi kórusában... Most napjai vannak még csak a magyar könyvnek, de a napokból hetek lesznek és azokból évek. Szeretni, vásárolni fogjuk kultúránk Írott bizonyítékait, hogy belőlük merítsünk erőt és az általuk felgyulladt bizakodás tüzében lássuk felvirradni munkánk vértelen szabadságharcának békét teremtő célját: a szent magyar hajnalt... Vannak értékek a nemzetek életében, melyek drágagyöngyként a szenvedések könnyharmatában születnek meg. Bárcsak megáldana bennünket Trianon átka azzal, hogy megbecsüljük a nagyokat akkor is, ha a mieink ők és ne üzzük őket idegen ég alá, ahol úgy se nyílhat ki a dicsőség rózsája a honvágy tövise nélkül. Hétköznapjainkon se feledjük el azt, amire tanít a magyar könyv ünnepe! Szent Imre, Achen és Zala. Nagy jubileumok nagy és széles mezőket tudnak összekapcsolni, így érthető ez a cim is. Jelentős jubileumra irodalom, történelem és művészet sokat, legalább minden lehetőt összehoz. Szent Imre 900 éve halt meg a földnek és megszületett az örökkévalóságnak. Esztergomban született, Székesfehérvárt nevelkedett, itt is temették el, Veszprémben fogadalmát tette, Pannonhalmán és a Dunántúl számos helyén megfordult atyjával, Szent István királlyal. De sajnos sem a csonka, sem a régi boldog haza határain belül nincs belőle ereklyénk. A puszta földön és irodalmi adatokon túl semmink sincs idehaza. Két idegen város őrzi ereklyéit, Passau és Achen. Az acheni magyar kápolna. A magyar középkor lelki és anyagi jóléte és gazdagsága pazar kézzel tele szórta jóformán egész Európát Jeruzsálem, Róma, Konstantinápoly, Boroszló, Bolonya, Velence, Pádua, Mária-Zell a bizonyságok. Passaun kívül még Achen is. Itt őrzik aranyozott ezüst ereklyetartóban, amely a XIV. századból való, liliomos hercegünk egyik bordájának csontocs- káját. Az ereklyetartót a világhíres székesegyházban őrzik, ennek is abban a részében, amely Ungarische Kapelle, magyar kápolna néven ismeretes. Ha nevezetes maga a székesegyház, amely Nagy Károly áhítatát is többször látta : nekünk meg szentebb nemzeti szempont- az említett kápolna Szent Imre drága ereklyéje miatt. A kápolna stílusa egy a székesegyházéval; bejárata a székesegyház jobboldali mellékhajójából nyílik. Kettős vasajtó mögött őrzik a szent ereklyét. A kápolna oltára mellett jobbról és balról a szekrényekben több drága ereklyét is őriznek: az Üdvözítő, a b. Szűz és a Keresztelő legrégibb ereklyéit. Szent Imre ereklyéje együtt van Szent Katalin, egyiptomi Szent Mária és Szent György vitéz és vértanú csontocs- káival. (Különös és felemelő: a liliom a bűnös Mária ereklyéivel. Szent György és Imre herceg is együtt, amint utóbbi fogadalma Veszprémben a sárkányölő Szent György kápolnájában történt1). Achen ugyan messze esik hazánktól. De a kapcsolatot Békefi Rémig és vármegyénk protokolu- ma megmagyarázzák. Nagy Lajos, a lovagvilág eszményképe. Künn és benn; mint ilyen Mária-tisztelő. Ezt hirdeti Mária-Zell kegytemploma, amit hálakép a török felett aratott győzelem után építtetett. Achen, mint bucsujáróhely már előbb is, később is jelentősebb Mária-Zellnél is. Bizonyára igy számol be Nagy Lajosnak acheni zarándoklata kapcsán 1357-ben Erzsébet királyné is.2) Hivő lelke és magyarsága itt akart századokon megnyilatkozni. Elküldi Henrik pilisi ciszt r. apátot Achenbe tárgyalni. Henrik megnyeri a káptalant Nagy Lajos gondolatának, hogy Lajos a bold. Szűz temploma mellé kápolnát alapíthasson.3) A kápolna hamarosan elkészül Henrik felügyeletével „a Magyarok Nagyasszonya és égi anyánk“ tiszteletére.4) így akart Nagy Lajos minél jelentősebb és minél távolabbi helyen a 9 Dr. Gutheil: Veszprém, Szent Imre városa. Veszprém, 1930, 271. 2) Erzsébet királyné zarándoklata Achenbe. Századok 1901. I. 3) Protoc. Comít. Szalad. 1744—48, pag. 1027—28; A zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi apátságok története. I. k. 162—8 1. 4) Protoc. Comit. Szalad. 1744—48, pag. 1028. magyar Mária-tiszteletnek emléket állítani.1) Két magyar kápláni állást is létesít a király ; beleegyezik abba, hogy az általa kinevezettek a dékán kanonok előtt jelentkeznek, esküt tesznek és fegyelme alá tartoznak. Drága arany-, ezüst- és selyem felszerelést is adott. Továbbá — ez a fontos — Szent István, Szent Imre, Szent László ereklyéit. Mélységes volt a lovag király tisztelete a szent hajdan eme nagyjai iránt. 1367-ben Szent Simon és Judás apostolok ünnepén jön létre a megegyezés Henrik apát és a káptalan közt.2) A második megegyezés ideje 1370. Husvét harmadnapja.3) Henrik— Fejér György szerint Ul- rik4) — pilisi apát 1381-ben Achen- ben jár. Megnézi a felszerelést, János káplán működését. Újra esdve kéri a király nevében a káptalant, mint az már előbbi esetekben is történt, hogy a király szándékai szerint történjék minden, semmiben változás ne essék. (A megegyezések eredetije Egerben a bold, szűz templomában a a vármegyei protocollum szerint.5) Azóta gyakran fordultak meg magyarok Achenben, vitte őket vagy bünbánatuk, vagy magyar lelkületűk, avagy mindkettő. A magyar királyok küldték a magyar papokat, a kápolna gondozóit, akik bizonyára magyar gyón- tatókként is működtek ott. Jó idei hazulról is ügyeltek a kápolnára. * Kétszáz évvel ezelőtt... Századok peregtek le. Achen bizony feledésbe ment. Királyaink a kinevezést állandóan gyakorolták. Mária Terézia különösen gondjaiba vette az acheni kápolnát, amelynek kiválságait felújítja. 1740 december 1-én Christ János Henriket nevezte ki papnak. Magyar volt-e az illető, vagy más nemzetbeli, nem tudjuk. De a kápolnát kikezdte az idő foga. Itthon is nagy a pusztulás építményeinkben, hát még idegenben. A zarándokok szomorúsággal járnak benne, fájdalmas az itthoni értesítésük is. Az Achenben megforduló Batthyány Lajosnak is fájt omladozása, düledezése. Gr. Eszterházy József országbíró veszi kezébe az acheni kápolnának ügyét. Pozsonyból 1748. évi márc. 19-én ir többi között a ma1) Dr. Vargha Damján: Van-e valamink Szent Imréből? Zászlónk, VI. évf. 28. 1. 2) Protoc. Comit. Szalad. 1744—48, pag. 1028. 3) U. o. pag. 1029. 4) Dipl. Tom. Vili. vol. I. pag. 240. 5) Protoc. Comit. Szalad. 1744—48, pag. 1029.
