Zalamegyei Ujság, 1926. április-május (9. évfolyam, 87-120. szám)
1926-05-30 / 120. szám
10 Zalamegyei Újság különleges elfoglaltsága, Istennek hála, hogy ez igy van! Szent Ferenc atyánk az unatkozó szerzetest undorral döglégynek (Fráter Muscá-nak) nevezte. A szerzetesek nem tétlenkedésre kárhoztatott ábrándozó alakok. Olyan a zárda mint a kaptár, melyben sürögnek-forognak a dolgos méhek; szépen járó óra a zárda... minden kerék, csap, rugó és mutató egy-egy szerzetes . . . sok unatkozó világi ember példát vehetne tőlük. Csak azt ne gondolja senki, hogy mi elmélázva kesergünk és visszanézegetünk a világba . . . Istennek hála! hogy ezrek közül kiválasztott e szent hivatásra! Mi igen boldogoknak érezzük magunkat itt, s bárcsak oly boldogok lennének azok, kik minket kifogásolnak és életünket kritizálgatják! . . . Délben az „őrangyala“ elha- rángozása után csengetnek, s megy a testület a Refektóriumba. Sorba állunk, hangosan imádkozunk, majd asztalhoz telepedve, azt alázattal megcsókolva az ebédhez látunk. A feszület alatt a középen ott ül az elöljáró, az egyik atya hangosan felolvas valamit egy szent Könyvből, két fráter katonás figyelemmel kiszolgálja az atyafiakat ... a Barátok csendben eszegetnek, felfigyelnek az olvasottakra ... a test és lélek egyaránt megkapja itt táplálékát. Csak vasár- és ünnepnap szabad beszélgetni az elöljáró engedélyével az ebéd vége felé. Az ételből mindenki egyformán vehet, nincs különbség itt első és utolsó között ... az evangéliumi demokrácia szelleme lengi át a ferencesek ebédlőjét. Az ebéd végén közös imádság, rövid szent- ségimádás, s utána d. u. 2-ig vidám szórakozás a Társalgóban. Ott mindenki kibeszélheti magát kedvére, fesztelen, élénk és szeretetteljes a társalgás. Kettőkor csengetnek közös imádságra, s utána ki-ki megint megy a szokott dolgára. A felszentelt pap a könyve mellé, a testvér a konyhába edényt mosogatni, vagy a kertbe ásni és gyomlálni, vagy a sekrestyébe tisztogatni! Serényen folyik a munka napnyugtáig. Este 6-kor megszólal a csengő, az atyák mennek a zsolozsmára, s hétóra lesz, mire végeznek a könyörgésekkel. Vasárnaponkint ilyenkor van a prédikáció és litánia a nép számára. Este 7-kor jön a vacsora. A szerzetes család ott ül megint az asztal mellett, a Nekrológium- ból minden este olvassák a halot- taink neveit. Megemlékezünk estén- kint azokról is, kik már rég elköltöztek a jobb hazába . . . Valamikor a mi nevünk is bele fog kerülni a Halottaskönyvbe . . . A vacsora utáni időt társalgásra és felüdülésre szánjuk! Együtt vagyunk ilyenkor mind, s elbeszélgetünk, megállapítjuk a másnap teendőit. Kedves látvány az. Ott ülök az asztalfőn az egyik atyával valamely hittani kérdésen szellemesen elvitatkozva, közben jön a szakácstestvér jelentvalamit.A másik dominózik vagy „malmoz“, a sarokban a hetes atyafi tányért törölget, a harmadik evőeszközt tisztogat, vagy poharat töröl. Minden arcról a boldogság, a megelégedés és testvéri szeretet sugárzik’. . . „Ecce quam bonum et et quam jucundum habitare fraíres in unum! . . . Este fél kilenckor csenget a fájdalma, a husvét allelujája, a pünkösdi tűz lángolása, a május virága, az Űrnap pompája sehol se oly élénk, mint itt . . . Óh erről még igen sokat lehetne írni, de ez már túllépné egy újságcikk keretét. A jó szerzetes minden esztendőben odatérdel Jézus bölcsőjéhez, ott áll a kereszt alatt, örvend a feltámadt Jézussal, s a Pünkösd tüze az ő keblét is érinti. Krisztus követése, az evangélium átélése a ferences Barátok élete a kolostor falain belül. Nem adatott meg ugyan mindenkinek, hogy ez legyen az ő része, itt valósul a közmondás: „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“ De e szép, nemes, evangéliumi életnek a hatása messze környéken érezhető . . . Áldás, a kegyelem oázisa egy kolostor egész vidék népeinek. Nem csak az anyag sugárzik, de a lélek is! Adja Isten, hogy a „Vita Fran- ciscana“, melynek itt Zalaegerszegen kegyes jótevőink uj hajlékot építettek, itt végleg meggyökerezzen, hatalmas, lombos, virágos, bőgyümölcsü fává növekedjen Isten nagyobb dicsőségére, a nemes Zaíavármegye és szeretett városunk örömére és épülésére: Fiat, Fiat! Boidogemlékü Biró Márton, veszprémi megyéspüspök, amikor a mi gyönyörű, régi templomunkat megépítette, dehogy gondolhatta azt, hogy az ő igazán szép, párját ritkító és hatalmas alkotása, alig 170 évre már kicsi lesz a zalaegerszegi fára hívesnek. Istennek hála az lett! . . . Nemcsak a jeles ünnepek- és alkalmakkor, hanem vasárnapokon is kicsi lett 3000 hivő befogadására, az 1750 ben épült hatalmas templomunk. A hívők száma Isten kegyelméből u. i. majdnem négyszeresére emelkedett. A hitélet ki- mélyiíése és hogy kiki a hívek közül tolongás nélkül vasárnapi szentmisét hallgathasson úgy vasár-, mint ünnepnapokon is, egymásután reggeli 6 órától déli 12 óráig 5 szentmisét kellett beállítani. A folytonos misézés miatt a szellőztetésre még gondolni sem lehetett! A pára, a rossz levegő nemcsak az igazán értékes művészi freskókat viselte meg, hanem megölte a hatalmas orgonát is. A legfőbb okot azonban a II. templom építésére azok a nem kívánatos események képezték, amelyek a jeles ünnepek alkalmával lejátszódlak. U. i. az évvégi hálaadás, uj év, karácsony és husvét napjain a kijárókhoz rendőrt kellett állítani, hogy a nagy tolongásban a hívők testi épségében kár ne essék. Hogy ez a tarthatatlan állapot megszüntethető legyen, vette fel a zalaegerszegi róm. kát. Hit község képviselőtestülete 1923 év március 4-én tartott közgyűlésben programpontul a 6 éven belül megoldandó feladatai közé a II. templom megépítését, Alig hogy elröppent az építésre kiadott jelszó, már jön a bőkezű mecénás, Öméltósága gr. Batthyány Pálné, szül. Inkey Valéria bárónő személyében, aki 1923 juJius hó 5-én 10 millió korona készpénzt ad az építendő II. templomra, követi szept. 23 án őzv. Péterffy Domonkosné adománya, aki egy nagyértéket képviselő 12 személyes nehéz ezüst evőkészletet ad ugyanazon célra. Közben a kát. Hitközség a Hitelszövetkezettel egyenlő aranyban megveszi Zalaegerszeg várostól a födött lovarda anyagát, később egészen a Hitközség tulajdonába kerül, amivel a hit község 51 és fél millió koronáért olyan hatalmas anyaghalmazhoz jut, ami a becsüsök és a hiteles jegyzőkönyvek tanúsága szerint, az építendő templom összanya- gának cca 40—50 százalékát tette ki. Csere utján megkapja a Hitközség Zalaegerszeg rend. tan. várostól a Tüttőssy Mária kápolnáért az ólai u. n. „Sörház“ anyagát is és egyben a templom és a zárda építésre örökhasználatra átengedi a város a Hitközségnek a huszárok által használt gyakorlóteret a födött lovarda és a Sörház telkével mintegy 5.400 □-ölet kitevő területet. Ezek mellett a kegyes adomány a világ minden tájáról gyüit. Ezeknek a figyelembevételével, nem állott volna a hitközség képviselőtestülete hivatása magaslatán, ha a kedvező alkalmat elodázza s a templom és a rend ház építését meg nem kezdi. Soha kedvezőbb alkalom nem kínálkozott volna! Templom Építő Bizottság. Hogy a tempíomépités gyorsabb módon kezelhető legyen, 1924 április 6 án tartott gyűlésében az u n. T. É. B. (Templom Építő Bizottság), választja a Hitközség, valamint a Hitközség ennek a bizottságnak adja át az őt megillető minden intézkedési jogot, kivéve a hitközségi , adó kivetésének a jogát. A T. É, B. tagozódott: a központi és vármegyei, vagy „N3gybizottsága-ra. A Központi Építő Bizottság diszelnökei: Batthyány Pál és neje, elnöke dr. Tarányi Ferenc. Társelnökök: Bődy Zoltán és Czobor Mátyás. Ügyvezető elETÓ-.'v 1927 szeptember 25. nöke Pehm József. Főtitkára: Fangler Béla, titkára: Vöröss György. Jegyzők: Gerencsér István és Luif József. Pénztárosai: Vidóczy Pál és Sarlay Géza. Ellenőrei: dr. Fatér Endre és Pásztor Imre voltak. Mellette működött még egy 9 tagból álló választmány. A vármegyei vagy nagy választmány állott 450 főből, férfiak és nők vegyesen és rekru- tálódott a vármegye területén lakó és a kath. hitélet iránt érdeklődést mutató, a társadalom minden rendű és rangú rétegeiből. Ez a nagybizottság szeptember 28-án ülésezik először. Itt adták ki a győzelmet jelentő jelszót: „Mindent a II. templomért \u Itt hozatott ez a határozat: tegyük próbára hiveink áldozat- készségét ; tartsunk egy igazán minden propagandával előkészített intenzív gyűjtést! 1924 október 6-án volt ez az erőpróba. Az eredmény készpénzben : 97,640.789 korona. 100 000 koronás havi részletben fizetendő 1 millió koronát jegyeztek 70-en. Ezen kivül 25 mázsa búza, 11 ezer rali tégla és több fuvar. Az adakozás egyenlőtlen volta miatt a Hitközség 1925 és 1926 ra 100— 100 °/0-os adót vetett ki. 1925 febr. 1-én tartott ülésében egy indítványra nevet ad a templomnak, határozatilag kimondván: a II. templom Jézus Szentséges Szive dicsőségére, IV. Károly mártír király emlékére épült. Mindenekelőtt pályázatot hirdetett tervekre. A pályázai felette gazdag eredményű volt: 55 pályaterv érkezett be. A zsűri, amely dr. Rogács Ferenc kanonok ur elnöklete alatt Lácay Fritz Oszkár, Lech- ner Loránd, Pehm József, Czobor Mátyás, Wassermann Frigyes és Marion Boldizsárból állott. Ülését 1925 május 2-án kezdette meg és 5-én fejezte be. Éjjel-nappal dolgozott, hogy döntését mielőbb meghozhassa, eredmény: I. dij: 2 „Szentháromság“ tervező: dr. Kotsis Iván, II. dij: 23 „Chiostro“ tervező: Schulek János, III. dij: 26 „Fiat voluntas tua b,“ tervező Boskó Géza és Valéhr Jenő. I. dij volt 800, II. dij 500, III. dij 300 arany korona. A T. É. B. 1925 május 1 !-iki ülésében megbízza dr. Kotsis Iván építész, műegyetemi tanárt a kivitellel. Az ő tervei szerint történik a főmunkáiat kiadása. A felépítésre a pályázati határidő 1925 julius 16-án járt le. Beérkezett 11 teljes ajánlat. A T. É B. már jul. 18-án gyülésezik, de eredményes döntést nem tudott hozni, hasonlóképpen nem sikerült a döntés julius 21-én sem. Végre julius 22-én az épitést egyhangú határozattal a fuzionált Szombat- helyi Építő R T. és a zalaegerszegi Ipari és Kereskedelmi R. T.- nak adja ki 2,760.147 755 korona összes árban; az ácsmunkát azonban külön Ekhardt Ferenc helybeli iparosnak adta ki. Az alapkőletétel már 1925 junius 28-án megtartatván fényes ünnepség keretében, a két részvénytársaság az épitést 1925 julius 28-án kezdette meg és az A templom és rendház építésének története. fráter, s mi az asztaltól felkelve esti imára megyünk. A Templomban még egyszer köszöntjük a Boldogságos Szüzet, megvizsgáljuk lelkiismeretünket az elmúlt nap fölött, kitárt kezekkel imádkozunk hosszasan az Egyházért és a Társadalomért, majd az elöljáró áldása után pihenőre térünk. A lámpákat leoltják, csend és sötétség honol a folyosókon, édesen pihen az egész család. Vége a napnak! Mint elöljáró még rendbehozom a napi számadásokat, magamat és kis ferences családomat Isten oltalmába ajánlva lepihenek én is. Mindenki alszik, csak egy vigyáz ... a Taberná- kulumban a Szeretet Foglya . . . Jézus a jó pásztor őrzi a csendben juhocskáit . . . előtte ég a tűzpiros mécses . . . Ő velünk van, éjjel-nappal ! III. Ne gondolja senki, hogy ez az élet nagyon is egyhangú. Szó sincs róla! Változatossá teszik ezt az egyházi év szép ünnepei. Talán sehol a világon úgy nem élik át a Liturgiát, mint ép’ a kolostor falain betűi. Az éjféli mise és a karácsony öröme, a nagyböjt komolysága, a nagypéntek golgothai
